Pesti Napló, 1916. augusztus (67. évfolyam, 212–242. szám)
1916-08-01 / 212. szám
A hábopu események GTosz hadszíntér Siai hivatalos jelentésünk megnyugtató, sőt örvendetes harci helyzetet tár elénk. Bár az oroszok nagy támadásai tegnap sem vesztettek semmit hevességükből és szívósságukból , bár tegnap is óriási emberáldozatokat hoztak, hogy állásainkat elfoglalják, mégis az egész támadási fronton mindenütt megtartottak védőálájunkat Bukovinában a Mordoxi-frontunk ellen támadtak az oroszok eredménytelenül. Ez a támadás egyelőre inkább csak kísérletezésnek látszik és nem valószíű, hogy az orosz most a galíciai és volhyniai nagy csaták idején itt is nagyobbszabásu offenzívába fogjon. Az orosz hadsereg számereje azonban lehetővé teszi talán azt, hogy itt is, a nagy arcvonal harmadik szakaszán egy nagyobbszabásu támadást indítson. A galíciai csata területén a Prath és Bucac közötti arcvonalunk ellen tegnap csak az északi szárnyon Bucac vidékén voltak heves harcok, míg a déli szárnyon, a Pruth és a Dnyeszter között aránylag nyugodtabban telt el a nap. Bucactól nyugatra és északnyugatra tegnap Srrakadallahai a legnagyobb szívóssággal támadtak az oroszok, de minden pozitív eredmény nélkül. Ezen a hetven kilométeres támadószakaszon az oroszoknak Szialiszlan a céljuk, eddig azonban sem a Dnyesztertől délre, sem pedig attól északra nem tudtak tért nyerni. Annak idején, mikor a kolomeai csatának a mi bukovinai ellentámadásnak véget vetett, már rámutattunk arra, hogy egyelőre az oroszoknak nem a bukovinai és kárpáti határ a fontos, hanem sokkal nagyobb jelentőségű Sztaniszlau elérése. Az események igazat is adtak nekünk, mert már három napja tombol centrumunk déli szárnyán az a csata, amelynek stratégiai célja: Sztaniszlau. A volhyniai csata a legnagyobb hevességgel folyik tovább. Itt az oroszok három hadsereggel támadják körülbelül százötven kilométer hosszú arcvonalunkat, de a tegnapi kis térnyerésen kívül, amikor arcvonalunkat Lucktől nyugatra is visszavettük a Szochod mögé, még nem értek el semmi eredményt. Érdekes azonban, hogy az orosz hivatalos jelentés arcvonalunknak ezt a nem is tíz kilométeres visszavételét mint egy nagy áttörést igyekszik feltüntetni, pedig a mi visszavonulásunk igazán csak egy kis frontkiigazítás volt. A volhyniai csata déli szárnyán Brody körül már kialakult a helyzet és csapataink közvetlenül nyugatra harcolnak Brodytól. Tudva azt, hogy Podkamien és Zviniace a mi birtokunkban van, amelynek vonalában Brody is fekszik, megállapíthatjuk, hogy védővonalunk Podkamienből kiindulva Brody alatt a Styr-vonala mentén halad északra és Lobacevkán át csatlakozik Zviniacenél volhijniai arcvonalunkhoz, amely azutttm Sviniachin át vonul a Stochod vonalára. Ezen az arcvonalunkon is Brodytól nyugatra, valamint Zviniacenél, Lucktól nyugatra és északnyugatra, azután a mocsarakban a Sarny—Kovel vasútvonal mindkét oldalán igen nagy erőkkel és igen szívósan támadtak az oroszok, de dacára az óriási emberáldozatoknak, nem értek el semmi eredményt. Támadásaiknál a halottak és sebesültek ezrein kívül még kétezer embert is vesztettek, kik fogságba jutottak. A mocsarakban Szobidvától északra, tehát az eddigi támadások helyén túl is nagyobb szabású orosz offenzíva indult meg, amelynek központja Pinsk városa. Az oroszok úgy látszik, abbahagyták a baranovici csatát és az eddig ott koncentrált erőiket bevitték a mocsarakba, hogy ott a Pripiaty folyó mindkét oldalán próbáljanak érvényesülni nagy tömegeikkel. Pinsktől északra, Logisinnál, délre pedig Nobelnél a Strumien folyón támadtak nagy erőkkel, de sikertelenül, mélységben egy egész német árokrendszert elfoglaltak. Ha igaz lenne is, annyira jelentéktelen eredmény, hogy ez különösebb méltatást nem is érdemel. Különben az egész nyugati hadszíntéren — ágyúharcoktól eltekintve — nem történt különösebb esemény. A franciák újabb kísérletet tettek, hogy védtelen német városokat bombázzanak. Most azonban már résen álltak a németek és sikeres ellentámadással megfutamították a franciák támadó repülőraját. Újabb jelentések ismét óriási tűzharcokról számolnak be, amelyek ma a sommei csata területén kifejlődtek, így azután újból nagy és véres harcok várhatók. A sommei csata angolok és franciák végtelenül szívós és folyton megújuló támadásai következtében tényleg végül mégis csak meg fogja hozni a döntést, mert ha a harcok sokáig így fognak eltartani, akkor a támadók ereje, bárha milliós tartalékaik is vannak, szét fog morzsolódni. A sommei csata nyugati, stilizált mása a mi galíciai és volhyniai csatánknak. A különbség csak az, hogy míg mi kétszázdorméteres fronton embertömegek áradata ellen küzdünk, melyet igazán csak egy árvízhez lehet hasonlítani, addig a mémetek nyugaton elsősorban inkább acél és vastömegek áradata ellen kell, hogy védekezzenek, mert itt elsősorban az ágyuk és csak azután az emberek döntik el a harcot. Az entente elmélete szerint az orosz hadszintéren az embertömegek nyerserejének a nyugati hadszintéren pedig a technikának kellene diadalmaskodni. Bakos Tibor ról tanulta, amelyekkel teleragasztották a Gyapjú-uccai öltöző falát. A szabó még mindig régi gyönyörű termetére varrt ruhát, meglehetősen gyakran. Délelőtt volt, Brigitta a színházban próbált, amikor édesanyja otthon kinyitotta a fehérneműs szekrényt. Tekintete reszketve esett egy pár lazacszínű selyemharisnyára, amelyet finom selyempapírral kitömötten küldtek haza a mosóból. Ilyen még sosem volt a mamán! Igazi selyem. Bezárta a szekrény ajjtaját, azután újra kinyitotta. „Eh, hisz az én lányom, én neveltem." A mama a cselédszobában lehúzta lábáról a régi pamukharisnyát. Kézbe vette a kis selyemporcékát, felül szétfeszítette a harisnya száját és lábfejéhez igazította. Ültében felhúzta térdét, ha kézzel följebb húzta a harisnyát. Valami recseg, ropog, a finom csomótlan selyem elszakadt, a varrásnélküli, egybekötött harisnya megrepedt. A mama csak most nézte meg lábát. Szép, fehér, telt, húsos láb volt. A sok pulykapecsenye tette ezt. A színésznő anyján annyira fogott a jó élet, hogy meghasadt rajta Brigitte selyme, mert Brigitta éppen a jó élet kedvéért karcsú maradt, mint egy udvarhölgy. — A harisnya elrepedt. Ez rossz jel. Arnold elhagyja a leányomat — sóhajtott a mama, aki babonás volt. Komolyan megrendült az ijedtségtől és könye ráhull a szakadt harisnyára. PESTI NAPLÓ 1916. augusztus 1. 3 Olasz hadszíntér A Col di Lana feladása után csapataink a Settsass 2562-es magaslaton foglaltak állást, amelynek keleti lejtője Falzarego szoros által van elválasztva a Dolomitoknak Tofana nevű hegytömbjétől, ennek a keleti határát pedig az Ampezzo völgye képezi. Ezen a területen támadott tegnap több alpini zászlóalj a Tofana tömbön levő állásaink ellen. A támadásokat véresen visszavertük és százharmincöt olaszt, köztük kilenc tisztet fogtunk el. Az olaszok Cortina d'Ampezzo birtokában egészen Peutelsteinig tudtak előnyomulni, de itt már azért nem tudtak tovább előre jutni Toblach felé, mert a Tofanán lévő állásainkat nem tudták megvívni. Tegnapi kísérletük ismét kudarcot vallott és igy továbbra is teljes mértékben bizhatunk a mi Dolomír-arcvonalunkban. Változatosság kedvéért tegnap ismét nagy tüzérségi támadást intéztek az olaszok Isonzóarcvonalunk ellen, amelyet az utolsó időben a délkoli támadások miatt elhanyagoltak. Ismét a tolmeini és a görzi hídfőket lőtték és azonkívül a Doberdó-iensil,am Sant Michelehegyet. Még nem lehet látni a célját ennek az újabb tüzérségi tevékenységnek, de valószínű, hogy nem fog gyalogsági harcokra kerülni itten a sor. Nyugati hadszíntér Már a tegnapi német jelentésből lehetett következtetni, hogy a Somnetől északra újabb nagy angol-francia támadás fog kifejlődni. Ez meg is történt. A támadás tegnap reggel indult meg Poziéres,Longueval és a Somme között. Körülbelül hat elenséges hadosztály tört elő a német vonalak ellen, azonban a németek többsoros zárótüze a támadást egész napon át föltartóztatta. Csak estefelé, Poziéres és Longueval között, került közelharcra a sor, de sehol sem győztek az angolok. A németek összes állásaikat megtartották. A francia hivatalos jelentés eredményekről számolt be, még pedig Hemtől északra. MBWm Hajásfrahotágilélga 200 méter A harctér Uj támadás e Lit Hága, július 31. A Daily Express haditudósítója jelenti, hogy nyugaton új támadás készül és pedig valószínűleg a thiepvali szakaszon. Sir Douglas Haig jelentette már, hogy ausztráliai csapatok Poziéres irányából erre felé törnek. A thiepvali fensik elsőrangú taktikai fontosságú, mert az Ancre völgye fölött, ott, ahol az amiensi vasút keresztezi, uralkodik. Az ott álló német csapatok azonban rendkívül erősen tartják magukat, erősítéseket kaptak és a fensiket valóságos erőddé változtatták. Eddig minden előretörési kísérlete meghiúsult az angoloknak. A tüzérségi harc a Sommenái Berlin, Julina ül. A Berliner Lokalanzeiger tudósítója jelenti a nagy főhadiszállásról. Az Ancre-pataktól északra és a patak további folyása mentén egészen Thiepvalig tegnap is, mint az előző napokon a leghevesebb ostromot fejtette ki az angol tüzérség. A legkülönbözőbb kaliberű ágyúk ontották a tüzet, hogy állásainkat szétrombolják. A tüzelés borzalmas erejűvé fokozódott néhányszor és soha sem szűnt meg. Hasonlatos volt a tűz ereje ahoz, amely szakadatlanul tombolt a gyalogsági támadások előtt június utolsó napjaiban a Sommenál és az Ancre-pataknál. Talán újabb gyalogsági támadások várhatók ezen a rettenetesen megostromolt terepen. Természetes, hogy a legnagyobb bizalommal tekinthetünk csapataink ellenállása elé és bízhatunk erős állásainkban. A Soanmetól dél felé is a legelkeseredettebb tüzérségi harcok folytak. Poziérestől északnyugatra és keletre gyalogsági támadást utasítottunk vissza. Longuevalnál és a delvillei erdőnél ugyancsak gyalogsági harcok folytak az ellenség hasztalan erőfeszítése mellett. Az ellenfél repülői feltűnő, élénk tevékenységet fejtettek ki, de sikert nem érhettek el. Genf, július 31. A francia szakkritika véleménye szerint Thiepval környékén fokozott hevességű harcok várhatók, ahol a németek megerősített állásai az angolok minden erőfeszítésével dacoltak. A rossz időjárás sem befolyásolhatja az ott dühöngő csatát. Mindké oldalt észak.