Pesti Napló, 1916. augusztus (67. évfolyam, 212–242. szám)

1916-08-01 / 212. szám

A hábopu események GT­osz hadszíntér Siai hivatalos jelentésünk megnyugtató, sőt örvendetes harci helyzetet tár elénk. Bár az oroszok nagy támadásai tegnap sem vesz­tettek semmit hevességükből és szívósságuk­ból , bár tegnap is óriási emberáldozatokat hoztak, hogy állásainkat elfoglalják, mégis az egész támadási fronton mindenütt megtartot­tak védőálájunkat Bukovinában a Mordoxi-frontunk ellen támadtak az oroszok eredménytelenül. Ez a támadás egyelőre inkább csak kísérletezésnek látszik és nem valószíű, hogy az orosz most a galíciai és volhyniai nagy csaták idején itt is nagyobbszabásu offenzívába fogjon. Az orosz hadsereg számereje azonban lehetővé teszi talán azt, hogy itt is, a nagy arcvonal harmadik szakaszán egy nagyobbszabásu tá­madást indítson. A galíciai csata területén a Prath és Bucac közötti arcvonalunk ellen tegnap csak az északi szárnyon Bucac vidékén voltak heves harcok, míg a déli szárnyon, a Pruth és a Dnyeszter között aránylag nyugodtabban telt el a nap. Bucactól nyugatra és északnyugatra tegnap S­­rrakadallah­ai a legnagyobb szívós­sággal támadtak az oroszok, de minde­n pozi­tív eredmény nélkül. Ezen a het­ven kilométe­res támadó­szakaszon az oroszoknak Szia­liszlan a céljuk, eddig azonban sem a Dny­esz­tertől délre, sem pedig attól északra nem tud­tak tért nyerni. Annak idején, mikor a kolo­meai csatának a mi bukovinai ellentámad­á­sn­ak véget vetett, már rámutattunk arra, hogy egyelőre az oroszoknak nem a bukovinai és kárpáti határ a fontos, hanem sokkal nagyobb jelentőségű Sztaniszlau elérése. Az események igazat is adtak nekünk, mert már három napja tombol centrumunk déli szárnyán az a csata, amelynek stratégiai célja: Sztaniszlau. A volhyniai csata a legnagyobb heves­séggel folyik tovább. Itt az oroszok három hadsereggel támadják körülbelül százötven ki­lométer hosszú arcvonalunkat, de a tegnapi kis térnyerésen kívül, amikor arcvonalunkat Lucktől nyugatra is visszavettük a Szochod mögé, még nem értek el semmi eredményt. Ér­dekes azonban, hogy az orosz hivatalos jelen­tés arcvonalunknak ezt a nem is tíz kilométe­res visszavételét mint egy nagy áttörést igyek­szik feltüntetni, pedig a mi visszavonulásunk igazán csak egy kis frontkiigazítás volt. A vol­hyniai csata déli szárnyán Brody körül már kialakult a helyzet és csapataink közvetlenül nyugatra harcolnak Brodytól. Tudva azt, hogy Podkamien és Zviniace a mi birtokunkban van, amelynek vonalában Brody is fekszik, megállapíthatjuk, hogy védővonalunk Podka­mienből kiindulva Brody alatt a Styr-vonala mentén halad északra és Lobacevkán át csat­lakozik Zviniacenél v­olhijniai arcvonalunk­hoz, amely azutttm Sviniachin át vonul a Sto­chod vonalára. Ezen az arcvonalunkon is Bro­dytól nyugatra, valamint Zviniacenél, Lucktól nyugatra és északnyugatra, azután a mocsa­rakban a Sarny—Kovel vasútvonal mindkét oldalán igen nagy erőkkel és igen szívósan tá­madtak az oroszok, de dacára az óriási ember­áldozatoknak, nem értek el semmi eredményt. Támadásaiknál a halottak és sebesültek ez­rein kívül még kétezer embert is vesztettek, kik fogságba jutottak. A mocsarakban Szobid­vától északra, te­hát az eddigi támadások helyén túl is na­gyobb szabású orosz offenzíva indult meg, amelynek központja Pinsk városa. Az oro­szok úgy látszik, abbahagyták a baranovici csatát és az eddig ott koncentrált erőiket be­vitték a mocsarakba, hogy ott a Pripiaty folyó mindkét oldalán próbáljanak érvényesülni nagy tömegeikkel. Pinsktől északra, Logisin­nál, délre pedig Nobelnél a Strumien folyón támadtak nagy erőkkel, de sikertelenül, mélységben egy egész német árokrendszert el­foglaltak. Ha igaz lenne is, annyira jelenték­telen eredmény, hogy ez különösebb méltatást nem is érdemel. Különben az egész nyugati hadszíntéren — ágyúharcoktól eltekintve — nem történt különösebb esemény. A franciák újabb kísérletet tettek, hogy védtelen német városokat bombázzanak. Most azonban már résen álltak a németek és sike­res ellentámadással megfutamították a fran­ciák támadó repülőraját. Újabb jelentések ismét óriási tűzharcok­ról számolnak be, amelyek ma a sommei csata területén kifejlődtek, így azután újból nagy és véres harcok várhatók. A sommei csata angolok és franciák végtelenül szívós és folyton megújuló támadásai­ következtében tényleg végül mégis csak meg fogja hozni a döntést, mert ha a harcok sokáig így fognak eltartani, akkor a támadók ereje, bárha mil­liós tartalékaik is vannak, szét fog morzso­lódni. A sommei csata nyugati, stilizált mása a mi galíciai és volhyniai csatánknak. A kü­lönbség csak az, hogy míg mi kétszáz­­dormé­teres fronton embertömegek áradata ellen küzdünk, melyet igazán csak egy árvízhez lehet hasonlítani, addig a mém­etek nyugaton elsősorban inkább acél és vastömegek áradata ellen kell, hogy védekezzenek, m­ert itt első­sorban az ágyuk és csak azután az emberek döntik el a harcot. Az entente elmélete sze­rint az orosz hadszintéren az embertömegek nyerserejének a nyugati hadszintéren pedig a technikának kellene diadalmaskodni. Bakos Tibor­ ­­ról tanulta, amelyekkel teleragasztották a Gyapjú-uccai öltöző falát. A szabó még min­dig régi gyönyörű termetére varrt ruhát, meg­lehetősen gyakran. Délelőtt volt, Brigitta a színházban pró­bált, amikor édesanyja otthon kinyitotta a fe­hérneműs szekrényt. Tekintete reszketve esett egy pár lazacszínű selyemharisnyára, ame­lyet finom selyempapírral kitömötten küldtek h­aza a mosóból. Ilyen még sosem vo­lt a ma­mán! Igazi selyem. Bezárta a szekrény ajjta­ját, azután újra kinyitotta. „Eh, hisz az én lányom, én neveltem." A mama a cselédszo­bában lehúzta lábáról a régi pamukharisnyát. Kézbe vette a kis selyempor­cékát, felül szét­feszített­e a harisnya száját és lábfejéhez igazí­totta. Ültében felhúzta térdét, ha kézzel föl­jebb húzta a harisnyát. Valami recseg, ropog, a finom csomótlan selyem elszakadt, a varrás­nélküli, egybekötött harisnya megrepedt. A mama csak most nézte meg lábát. Szép, fehér, telt, húsos láb volt. A sok pulykapecsenye tette ezt. A színésznő anyján annyira fogott a jó élet, hogy meghasadt rajta Brigitte selyme, mert Brigitta éppen a jó élet kedvéért kar­csú maradt, mint egy udvarhölgy. — A harisnya elrepedt. Ez rossz jel. Ar­nold elhagyja a leányomat — sóhajtott a mama, aki babonás volt. Komolyan megren­dült az ijedtségtől és könye ráhull a szakadt harisnyára. PESTI NAPLÓ 1916. augusztus 1. 3 Olasz hadszíntér A Col di Lana feladása után csapataink a Settsass 2562-es magaslaton foglaltak állást, amelynek keleti lejtője Falzarego szoros által van elválasztva a Dolomitoknak Tofana nevű hegytömbjétől, ennek a keleti határát pedig az Ampezzo völgye képezi. Ezen a területen támadott tegnap több alpini zászlóalj a Tofana tömbön levő állásaink ellen. A támadásokat véresen visszavertük és százharmincöt olaszt, köztük kilenc tisztet fogtunk el. Az olaszok Cortina d'Ampezzo birtokában egészen Peu­t­elst­einig tudtak előnyomulni, de itt már azért nem tudtak tovább előre jutni Toblach felé, mert a Tofanán lévő állásainkat nem tudták megvívni. Tegnapi kísérletük ismét kudarcot vallott és igy továbbra is teljes mértékben biz­hatunk a mi Dolomír-arcvonalunkban.­­ Változatosság kedvéért tegnap ismét nagy­­ tüzérségi támadást intéztek az olaszok Isonzó­arcvonalunk ellen, amelyet az utolsó időben a délk­­oli támadások miatt elhanyagoltak. Ismét a tolmeini és a görzi hídfőket lőtték és azonkívül a Doberdó-iensil,am Sant Michele­hegyet. Még nem lehet látni a célját ennek az újabb tüzérségi tevékenységnek, de valószínű, hogy nem fog gyalogsági harcokra kerülni itten a sor. Nyugati hadszíntér Már a tegnapi német jelentésből lehetett következtetni, hogy a Som­netől északra újabb nagy angol-francia támadás fog kifejlődni. Ez meg is történt. A támadás tegnap reggel indult meg Poziéres,Longueval és a Somme között. Körülbelül hat elenséges hadosztály tört elő a német vonalak ellen, azonban a né­metek több­soros zárótüze a támadást egész napon át föltartóztatta. Csak estefelé, Poziéres és Longueval között, került közelharcra a sor, de sehol sem győztek az angolok. A né­metek összes állásaikat megtartották. A francia hivatalos jelentés eredmények­ről számolt be, még pedig Hemtől északra. MBWm Hajásfr­ahotágilélga 200 méter­ ­ A harctér Uj támadás e Lit Hága, július 31. A Daily Express haditudósítója jelenti, hogy nyugaton új támadás készül és pedig valószínűleg a thiepvali szakaszon. Sir Doug­las Haig jelentette már, hogy ausztráliai csa­patok Poziéres irányából erre felé törnek. A thiepvali fensik elsőrangú taktikai fontosságú, mert az Ancre völgye fölött, ott, ahol az amiensi vasút keresztezi, uralkodik. Az ott álló német csapatok azonban rendkívül erő­sen tartják magukat, erősítéseket kaptak és a fensiket valóságos erőddé változtatták. Eddig minden előretörési kísérlete meghiúsult az an­goloknak. A tüzérségi harc a Sommenái Berlin, Julina ül. A Berliner Lokalanzeiger tudósítója je­lenti a nagy főhadiszállásról. Az Ancre-patak­tól északra és a patak további folyása men­tén egészen Thiepvalig tegnap is, mint az előző napokon a leghevesebb ostromot fejtette ki az angol tüzérség. A legkülönbözőbb kali­berű ágyúk ontották a tüzet, hogy állásainkat szétrombolják. A tüzelés borzalmas erejűvé fokozódott néhányszor és soha sem szűnt meg. Hasonlatos volt a tűz ereje ahoz, amely sza­kadatlanul tombolt a gyalogsági támadások­ előtt június utolsó napjaiban a Sommenál és­ az Ancre-pataknál. Talán újabb gyalogsági támadások vár­hatók ezen a rettenetesen megostromolt tere­pen. Természetes, hogy a legnagyobb bizalom­mal tekinthetünk csapataink ellenállása elé és bízhatunk erős állásainkban. A Soanmetól dél felé is a legelkeseredet­tebb tüzérségi harcok folytak. Poziérestől északnyugatra és keletre gyalogsági támadást utasítottunk vissza. Longuevalnál és a delvil­lei erdőnél ugyancsak gyalogsági harcok foly­tak az ellenség hasztalan erőfeszítése mellett. Az ellenfél repülői feltűnő, élénk tevé­kenységet fejtettek ki, de sikert nem érhet­tek el. Genf, július 31. A francia szakkritika véleménye szerint Thiepval környékén fokozott hevességű har­cok várhatók, ahol a németek megerősített ál­lásai az angolok minden erőfeszítésével da­coltak. A rossz időjárás sem befolyásolhatja az ott dühöngő­ csa­tát. Mindké oldalt é­szak.

Next