Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-15 / 189. szám

J. Csütörtök PESTI NAPLÓ IWIT'augusztus' Hí. mintegy tíz percet időzött a linzi állomáson. Ez­alatt az idő alatt a király kiszállott vonatából. Midőn látta, hogy a váróterem ablakaiban ,és az állomás épületén kívül nagy tömeg verődik össze, elrendelte, hogy a népet engedjék be a perronra. Néhány perc alatt több száz ember lepte el az állomás épületét s a legszívélyesebb módon, hó­doltak az uralkodó előtt. Egy más állomáson éppen egy katonavonat állott, amikor az udvari vonat odaérkezett. A ki­rály a katonákhoz ment és üdvözölte a tiszteket­ett ,a legénységet.­ Különösen aziránt érdeklődött, hogy van-e a legénység között orosz fogságból visszatért katona. A katonák, akik mind a Bánát­ból valók voltak, melegen éljenezték a királyt. A birodalmi gyűlés főbizottságának összehívása —­­A Pesti Napló tudósítójától — Bertn, augusztus 14. Az itteni sajtó és a politikai körök a par­lamenti főbizottság összehívásának kérdésével foglalkoznak, de miután e pillanatban kevés birodalmi képviselő tartózkodik Berlinben, döntés nem történt. Mindazonáltal átlagos az a felfogás, hogy a politikai helyzet fejlődé­se szükségessé teszi a főbizottság közeli ösz­szehívását. A főbizottság elnöke, Ebert most nincs Berlinben és csak szombaton tér visz­sza. De­ ezenkívül a főhadiszállás tanácskozá­saira utazott kormánytagok visszatérését is megvárják, amely péntek előtt nem fog bekö­vetkezni. • A főbizottság összehívásának kérdésében tehát a jövő hét közepe előtt nem fog döntés történni, í­r. Gr. K. A krimi kormány elnöke Berlinben — a A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, augusztus 14. A krimi kormány, amelynek élén gróf Tatiscsev, a moszkvai' Uniobank volt kormány-­­zója áll, kiáltványt dolgozott ki a lakosság számára, mely legközelebb nyilvánosságra ke­rül. Tatiscsev e pillanatban mint egy külön küldöttség vezetője, Berlinben tartózkodik, hogy a német kormán­ynyal " tárgyalásokatt" "fettsásson.­ 'ÉMésölésirrtk' sxfetiisf' tffőáilváija a­ következő főbb pontokat m­a-­­­gántulajdon teljes helyreállítása és a német telepesek visszahelyezése birtokaikba. A né­m­et gazdaságok helyreállítása céljából öt év alatt visszafizetendő 6 százalékos kölcsönt, kapnak. Figyelemreméltó, hogy az önálló Krim hivatalos nyelvéül az orosz nyelvet ál­lapították meg. Ez a megállapítás három nép­faj, a tatár, az orosz és a német egyhangú óhaja folytán történt, megszállották a lázadók. Szégyen gyalázat. Nem­ sikerült továbbutaznom Gorszkojev Szelóba. Gon­dolataim és érzéseim az egész idő alatt, ott voltak. Milyen nehezére eshetik a szegény Alice-nak (a cárné) hogy ez események idején egyedül kell ott lennie. Az Úristen segítsen meg bennünket! Csütörtök, 1917 március 15. Reggel bejött Ruszkij, aki felolvasta azt a hosszas beszélgetést, amelyet telefonon Rodzianko­x«­ folytatott. Az a nézete, hogy a mostani dumából ki­kerülő kor­mány tehetetlen lenne. A szovjetekbe tömörült szociáldemokraták ellene volnának és a kormányt­ támadnák. Kijelentette előttem, hogy le kell mon­dani. Ruszkij ezt a beszélgetést közölte a főhadi­szállással. Alexejev tábornok a hadseregparancs­nokoknak továbbította azután. Déli fél egy óra­kor valamennyiöktől válasz érkezik. A válasz lé­nyege az volt, hogy Oroszország megmentése és a fronton lévő hadsereg megnyugtatása érdekében le kell mondanom. Ez a lépés okvetlenül szüksé­ges. Hozzájárultam a lemondáshoz. A főhadiszál­lásról elküldték a lemondási kiáltványt. Este Petrográdból eljött Lucskov és Surgin is, akikkel tanácskoztam és átadtam nekik az átdolgozott és aláírt kiáltványt. Éjj­el egy órakor elutaztam Pskovból az átélt események nyomasztó érzésével. Mindenütt árulás, gyávaság és csalás vesz körül. a k­örzett cár nplita II. Miklós és a márciusi forradalom Moszkva, augusztus 14. A Jednata című lap közlése szerint a volt cár 36 évről szóló naplóját 36 sorozatban fog­ják közzétenni. Legelőbb az 1905—1917. évről szóló följegyzéseket teszik közzé. Berlin, augusztus 14. A Pétervárott megjelenő Izvesztija augusztus 9-iki számában kezdi közölni II. Miklós­­naplóját. A lap legelőször a naplónak azt a részét fogja nyilvánosságra hozni, amely az 1911-iki márciusi forradalom első napjaira vo­natkozik. • A lap a napló feljegyzéseiből eddig a követ­kezőket közölte: Hétfő, 1917 március 12. Petrográdban né-­­­hány nap óta zavargások vannak, amelyekben sajnos katonák is részt vettek. Utálatos érzés , ilyen messzire lenni és csaló eltorzított kedve­lte­zetlen jelentéseket kapni. Rövid jelentést hallgat­­­tam meg, aztán sétára indultam az Orlóba vezető országúton. Süt a nap. Ebéd után elhatároztam, hogy Carszkoje-Szolóba utazom. Éjjeli egy órakor vonatra ültem. Kedd, 1917 március 13. Egy negyed négykor feküdtem le aludni, mert hosszú ideig tanácskoztam Ircusov­val, akit csapatokkal­ Petrográdra küld­tem, hogy a zenetet helyreállítsa. Tíz óráig alud­tam. Mohilevből indulás reggel öt óra után. Az idő dermesztően hideg, de napfényes. Egész nap utaztam. Szerda, 1917 március / 1. Viser állomástól éjjel, vissza kellett fordulnom, mert Ljuban és Toshó állomásokat a lázadók megszállták. Val­doidnön át utaztam Pskovba, ahol éjjel megszáll­tam­. Láttam Ruszkijt, együtt étkeztem vele, Da­n P­évval és Szaviccsal. Gacsenát és Lusát szintén s­ zflfeszel bloyd Georgenak Köln, augusztus 14. A Kölnische Zeitung Berlinből: „Hintze állam­titkár Lloyd George tör­ténelemhamisítása ellen" címmel a következőket jelenti: Lloyd George augusztus 4-iki, az angol nép­hez intézet üzenetében tudvalevően azt állítja, hogy hat hónappal ezelőtt Németország urai a világ nemzetközi viszonyainak igazságos és ész­szerű szabályozására vonatkozó ajánlatot vissza­utasítottak, levetették a mérséklet álarcát, Orosz­országot felosztották és Romániát rabszolgává tet­ték. A Kölnische Zeitung.­ munkatársa Iiiitze kül­ügyi államtitkárhoz fordult azzal a kéréssel, hogy Lloyd George állításairól nyilatkozzék. Iivitze a következőket mondotta: — illetékes politikai és katonai hc­, J.y,9P­.senkint n­em tudnak az^nici­te ily ész­szerű békejavaslatáról. N­a az c^enj(­_ állami­, , Tér­a'.j komolyan akarnák a megegyezéses .' .'békét,.­agy megbeszélések,,'végett , meghatal­mazott embereiket bízták volna meg azzal, hogy Németorszá­ghoz közeledjenek. Ész­szerű s­ékejavaslatnak Németország részé­ről történt visszautasításáról szó sem lehet. Éppen abban az időben, amelyre Lloyd George nyilatkozata vonatkozik, az entente államférfiai nyíltan tárták a világ elé szán­dékaikat. 1917. decemberének végén a köz­ponti hatalmak felszólították az entente-ot, hogy a breszti békeszerződésnél általános megegyezéses béke céljából vegyenek részt. Az entente azonban a tárgyalásokon való részvétel határidejét elmulasztotta.­­ Röviddel azután, január 5-én Lloyd George beszédet mondott, melyben azt állí­totta, hogy a központi hatalmiak magatar­tása az entente feltételeinek teljes visszauta­sítását mutatja s ezután részletesen előadta azokat az annexionista és imperialista hadi­célokat, amelyeik Anglia bizonyos körei, első­sorban munkássága előtt is túl messze­menőknek tűntek fel. Január 8-án Wilson elnök tizennégy pontos üzenete következett, melyre január 21-én a kancellár a birodal­mi gyűlés főbizottságában kijelentette, hogy Wilsonnak és Lloyd George beszéde az ál­talános világbékének egyes oly elveit tartal­mazza, melyeket mi is helyeslünk. Ugyanez, időpontban fejtette ki gróf Czernin nézetét az általános leszerelésről. Február 5-én vál­tak a versaillesi konferencia határozatai is­meretesekké, melyekből kitűnt, hogy az entente vezető államférfiainak nézete szerint az ellenséges államférfiak beszédeiben sem­mit sem lehetett találni, ami a szövetségesek feltételeihez­­való közeledést jelentene. Feb­ruár 12-én bocsátotta ki Wilson négy pon­tos üzenetét, mely a tartós békének alapel­veit határozza meg. Ugyanaznap Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány­­ kitűzött hadicéljaitól­­ nem állhat el. Február 25-én a birodalmi kancellár Wilson négy pontjának elfogadása mellett nyilatkozott, melyet azonban vala­mennyi államnak el kell ismernie. Egy má­sik, március 18-iki beszédében a birodalmi A főrendiház megszavazta az új javaslatokat A főrendiház ma délelőtt ülést tartott, hogy a képviselőházban legutóbb elfogadott javaslatokat letárgyalja. Tizenegy órakor nyi­totta meg az ülést gróf Keglevich Gábor al­elnök és fél egyre már be is rekesztette. Az ülésen jelen volt főrendek — a tiz ujjunkon is megszámlálhattuk volna őket — hangtala­nul bár, de nyilván azt mondták magukban: gyorsaság nem boszorkányság. És ezzel a jelszóval másfél óra alatt, összesen egy, egyet­lenegy hozzászólás után letárgyalták és elfo­gadták a Házban már letárgyalt tizennégy- új törvényjavaslatot, közöttük a katonai ellátás­ról, m­ajd a köztisztviselők adósságairól szóló javaslatokat. Gróf Keglevich Gábor alelnök tizenegy óra­kor nyitja meg az ülést. A szokásos elnöki bejelen­tések során jelenti, hogy a temes megyei tiszti fő­ügyész Letics György görögkeleti szerb püspök mentelmi jogának felfüggesztését kéri. A kérelmet kiadták a mentelmi bizottságnak. Ezután az igazoló bizottság jelentései következtek, majd át­tértek a napirend tárgyalására. A­ magyar kir. folyam- és tengerhajózási rt.­ról, továbbá néhány helyiérdekű vasút engedélye­zéséről szóló, a képviselőiház által letárgyalt ja­­vaslatot felszólalás nélkül elfogadták. Hasonlóan vita nélkül elfogadták a pénzintézeti központról szóló javaslatot is. " Ezután a katonai ellátásról 1 2­­ló javaslatra tértek« át.­­ — *­­Gróf Mailáth József: Örömmel üdvözli a ja­vaslatot, mert a legjobbnak tartja azok közül, ame­lyeket a háború alatt tárgyaltak.... A rok­kantkérdést úgy kell megoldani, hogy hőseink földhöz jussanak. Vegye kezébe a miniszterelnök ennek az ügynek a megoldását, hogy a szép eszme el ne kallódjon a szakminisztériumokban. Sebe­sült katonáinkat eleinte virágcsokorral és cukor­kával fogadták, most egy pohár víz sem jut ne­kik. Nemcsak a rokkantakról való gondoskodás fontos, hanem azokkal is foglalkozni kell, akik belső betegségben szenvednek. A legtöbb rokkant­nak még ma sincs művégtagja. Autonómiát és rendes költségvetést kér a Hadigondozó számára. Báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszteri ismertette ezután a rokkantügyet és megmagyaráz­ta, hogy miért fogadták el a keresetképtelenség­nek 25 százalékos fokozatokban való megállapítá­sát és miért nem alkalmas a tíz százalékos foko­zat. A Hadigondozó saját műhelyeiben fogják a művégtagokat gyártani és a művégtagok árát azért vonják le a sebesülési pótdíjból, nehogy egyesek könnyelműen bánjanak ezekkel a drága eszközök­kel. Beható eszmecsere folyt arról, hogy a hadi­özvegyek tíz évi előleget kapjanak, de ezzel az in­tézkedéssel sem az özvegyek jövőjét nem látnák biztosítva, sem­ a kincstár érdekét kellően m­egóva. Nemcsak a kirendelt, hanem az önkéntes hadimun­kások is"a törvény hatásköre alá esnek s részesülni fognak a szociális áldásokban. Az életbeléptetéssel sietni fognak, hogy a fölemelt illetékeket mielőbb folyósíthassák. Popovics Sándor pénzügyminiszter. Örömét fejezi ki, a­ogy gróf Majláth József az államháztar­tás rendjének mielőbbi helyreállítását sürgeti. Iga­za van abban a tekintetben, hogy a Hadigondozó rendszeres működést csak akkor fejthet ki, ha költségvetéssel fog dolgozni. A H­adig­ondozó eleinte csak társadalmi szervezet volt, munkája később bővült ki. Már régebben fölmerült az a terv, h­ogy a Hadigondozót valami közigazgatási szervezetbe fogják beolvasztani. A főrendiház ezután általánosságban és rész­leteiben elfogadja a törvényjavaslatot. Hozzászólás nélkül elfogadták Gyöngyös város újjáépítéséről, a közszolgálati alkalmazottak­ adósságainak rende­zéséről, az Osztrák-Magyar Bank által­­ fizeten­dő hadinyereségadóról, a vízszabályozási és talaj­javí­tási kölcsönökről a sójövedékről és a szénad­óról szóló törvényjavaslatot. Végül felhatalmazták az elnököt, hogy a ki­rály születésnapja alkalmával a főrendiház hódo­latát tolmácsolja­ az uralkodó előtt. Kancellár kifejtette, hogy az ellenséges ál­lamok még mindig megsemmisítésünkön akarják folytatni a háborút. A birodalmi­­ kancellár pontról-pontra bebizonyította, hogy abban az időben, amelyre Lloyd George állítása vonatkozik, semminemű bé­kekészség, még kevé­bbé tárgyalási készség nem mutatkozott, hanem kezdeményezé­­­seink gúnyra és dacra találtak. Az államtitkár végül különösen hangsúlyozta hogy nem rajtunk, hanem az entente államfér­fiain múlik a háború folytatása.

Next