Pesti Napló, 1920. május (71. évfolyam, 105–129. szám)
1920-05-26 / 125. szám
•Sr Keynes az amerikai kölcsönről „Az Unió nem ad pénzt a francia őrületnek" Bécsi tudósítónk jelenti, hogy az entente pénzügyi köreit rendkívüli módon foglalkoztatja az a nyilvánosságra került hír, hogy Amerika előlegezi Németországnak a hadiáarc fizetésére szükséges százhúsz milliárd márkát, noha Amerika egyik legnagyobb pénzügyi kapacitása, mint azt, ma megírtuk, a leghatározottabban ellenzi a hitelnyújtást. A Temps az , ,Keynesa „Béke gazdasági következményei" cinin könyv kívásjon remélhető-e, hogy Amerika és Anglia megsegítik Könéceurópát és várjon milyen módon. — Amit erről a kérdésről el lehet mondani, azt megírta , könyveljen, melynek megállapitá©ait az idő sokkal hamarabb beigazolta, mint hitta'vl.' A Versailles békeszerződés revíziója nélkül nincs megállás a lejtőn — Európa termelés© nem kezdődhetik meg ideiglenes külső segítség nélkül. Hiszem, hogy létrejön az a nemzetközi kölcsön, amellyel az entente körei már foglalkoznak. A gyors segítés terhének nagy része feltétlenül az Egyesült Államokra hárul. Most is elhangzott att az ellenvetés, hogy az Egyesült Államok nem banlfendé (az uttóbbibi nkkSk tapasztalatai után) továbbra is beleavatkozná Európa ügyeibe, és különben is egyelőre nem renéretez elte a nagyméretűű exporthoz szükséges tőkefölösleggel. Uracs semmiféle garancia arra, hogy Európa a megfelelő célra fogja felhasználni a pénzügyi segítségek, hogy nem fogja-e azt, eltékozolni, mely esetben is két vagy három év múlva megint ott lesz, ahol ma, Franciaországnak arra kell majd a pénz, hogy az adójavaslatokat még egy kis időre elhalassza, Itália és Jugoszlávia folytatni fogják olvósdásukat, Lengyelország ebből a pénzbel fogja megvalósítani a szomszédjaival szemben Filanciaorrszög által neki saját szerepet, Románia uralkodó osztályai pedig maguk között, fogják felosztani a zsákmányt. Szóval, Amerika csak azért halassza el tőkéjéknek megfelelő gyarapításét, csak azért drágítsa meg az életet saját polgárai számára, hogy Európa még egy-két évig űzhesse az elmiatt hónapok játékait? Nos, és ami Németország támogatását illeti, váljon elképedhető és tűrhetőre az, hogy európai szövetségesek, miután Amerika pénzügyi képviselőinek érveit, figyelmeztetéseit semmibe véve, Németországból kipréselték dolgozó tőkéje utolsó maradványait is, most Amerikáihoz forduljanak, hogy támassza fel az ákrázlatot, mert különben egy vagy két év múlva, amikor majd újra akarják kezdeni is a fosztogatást, nem lesz mitt elvenni tőle ? A mai körülmények között nincs cáfolat ezekre az ellenvetésekre. Ha volna valami befolyásom az Egyesült Államok pénzügyeire, egyetlen fillért sem kölcsönöznék Európa mai kormányainak. Ezekre nem lehet bízni vagyont, mert olyan politikára fordítanák azt, mellyel szemben, bár az Elnöknek nem sikerült az Egyesült Államok népének hatalmát vagy meggyőződését érvényre juttatni, a köztársasági ésdemokrata pártok valószínűleg osztatlan ellenszenvvel viseltetnek. Ha azonban — vajha így lenne! — Európa népeinek telte elfordulna a hamis bálványoktól, melyek túlélték teremtőjüket, a háborút, ha szívükbe a most ott lakozó gyűlölség és nacionalizmus helyett Európa családjának boldogságára és összetartására irányuló eszmék és remények költöznének, akkor a természeteság és szeretet rá tudná venni Amerikát, hogy tegye félre a haszonlesés kicsinyes eur lerevetteeit, és fejezze be a művet, melyet megkezdett midőn Európát megszabadította a szervezett erőszak zsarnokságától, azzal, hogy most megmenti önmagától. Könnyen érthető az ellenszenv, mely most annyira elterjedt odaát: elég volt az európai problémák nyugtalanságából, zűrzavarából, indulataiból, költségeiből és főleg esztelenségéből. Nagyon is értem, hogy az esztelen és tehetetlen európai államférfiaknak Amerika odakiáltja: Vesszetek hát a magatok gonoszságában, mi pedig megyünk a magunk útján. De ha Amerikának egy pillanatra eszébe jut, hogy mit jelentett számára Európa és mit jelent még ma is, hogy mindennek ellenére Európa volt és lesz a művészet és a tudás bölcsője, várjon nem fogja-e elvetni a közöny és elszigeteltség tanácsait és nem fog-e feltámadni érdeklődése az egész emberiség haladásának és civilizációjának sorsdöntő problémája iránt? Szervül a ni»n I Wim» !» A külügyminiszter bejelenti a béke aláírását 10 saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés szerdai ülését a legrnagyobb érdeklődés előzi meg. Napirend előtt, felszólal gróf Teleki Pál külügyminiszter, hogy jelentést tegyen a Háznak a kormány kimeretes válaszóegyszékéről és azokról a kilátásokról, amelyeknek tudatában a kormány a békeszerződés aláírására elhattákozta magját. A külügyminiszter után gróf Apponyi Akiért fogja megindokolni a maga és a békedelegáció álláspontját.. Hir szerint Apponyi helyeselni fogja a kormány elhatároztásait és beszédében rá fog térni a belső konszolidáció, az egyetértés szükségességének kifejtésére is. Pozlitírói körökben ugy tudják, hogy ugyanncsak miapirrend előtt Friedrich István is felszólalás a külügyminiszterrel és Apponnyival szemben óvást fog emelni pártja nevében , a békeszerződés aláírása ellen. A Friedrich-párt egyébként kedden este elhatározta, hogy a Keresztény Nemzeti Párt nevet veszi fel. A párt a tiszántúli választásokon rendkívüli mérsékelt reményekkel veszi fel a küzdelmet. Vasárnap este Friedrich Istváin a gyomai kerülethez tartozó Kondoros községben akart leszédielte failyatnni Tímár Ambrus plébivitos érdekében, de a kondorosi kisgazdák — dr. Zeöke Antal választói — nem engedték azéhoz jutni, a legsúlyosabb inzultusokkal illették, ugy hogy Friedrichnek menekülnie kellett a nép felzúdulása elől. A tiszántúli kerületekben egyébként a leghevesebb kortesbabra dúl. A hangulat artán itálive, a kisgazdapárt, legalább negyven mandátumot főig kapni a 48választókerületből, úgy hogy a pártnak minden valószínűség szerint abszurid többsége, de mindemnesetre óriási relatív többsége lesz a nemzetgyűlésen. A Ház szerdán folytatta a fővárosi választásokról széllő törvényjavaslat vitáját. A szónokok sora egyelőre beláthatatlan, minden valószínűség amellett szól, hogy csak szombaton ér véget a részletes vita. Úgy hirlik, hogy Szabó József kőtonyai képviselő a keresztény nemzeti egyesülés pártja nevében több olyan módosítást, fog ajánlani felszólalásában, amely módosítások lényeges felvetést jelentenek a demokraták állspontjához. PESTI NAPLÓ 1920. május 26. 3 minisztertanács A Madar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai ma délután 5 órakor Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsra gyűltek össze, amelyen kizárólag folyó ügyeket tárgyaltak. A tanácskozás este fél 9 órakor ért véget. Az elrabolt három táj ... Az Akadémia a nemzet gyászáról — Gróf Széchenyi Béla emlékezete A Magyar Tudományos Akadémia ma összes izlést tartott, melyen kegyeletesen áldozott a múlt évben elhunyt gróf Széchenyi Béla tiszteleti tag emlékezetének. Dr. Lóczy Lajos írta meg a gróf Széchenyi Béla tudományos működéséről szóló tanulmányt, de már nem ő olvashatta fel, mert a halál tőla is megfosztotta időközben a magyar kultúrát. Az emllékbeszédet helyette Szili Kálmán tiszteleti tag olvasta fel. Az ülés megnyitása előtt Berzexiczy Albert elnök utalt a mai gyásznapra. — Mai összejövetelünk — úgymond — a gyász jegyében megy végbe. A mai napra esik, hogy a kormány kényszerűségtől indíttatva a mi megsemmisítésünket célzó, de azt soha el nem érő szerződés aláírását nyilvánosságra hozta. Ezzel sorsunk megszecsétettnek látszik. E terem, melyben több, mint fél század óta tartjuk tanácskozásainkat, művészi díszét négy tájképtől kölcsönzi, melyek a régi Magyarország négy legszebb táját ábrázolják. E tájak közül három saját kényszerű hivatalos elismerésünk szerint nem tartozik többé Magyarországhoz. A nemzet életében beállhatnak a kényszerhelyzet pillanatai, melyek elől kitérés nincs, de az oly kényszerhelyzet felett diadalmaskodik a nemzet elniakarása és az isteni igazságszolgáltatás. Ezután kegyeletes szavakkal parrentálta el dr. Lóczy Lajost, majd Szily Kálmán felolvasta a gróf Széchenyi Béláról megemlékező tanulmányt, mely különösen Széchenyi keletázsiai útjával foglalkozik kimerítően. Megemlíti azt is, hogy Széchenyi kora ifjúságától kezelve naplót vezetett, de végrendeletében ír ráhagyta, hogy naplóját halála után elolvasás nélkül égessék el. A felolvasás után zárt ülésen folyó ügyeket tárgyaltak. Hozomány helyett — kenyérkereset Tömeges házasságkötés pünkösdkor (Saját tudósítónktól.) Pünkösd kettős ünnepét a munkaszünetelőkkel ellentétben, nagyon sok dolg'i volt az anyakönyvvezetőknek. Egy ,nagy nászüntje volt Budapest, olyan kifogyhatatlan sorban vonultak- át a párok a házasság küszöbén. Hogy kik azok, akik ma házasodnak, nagyon érdekes probléma, mert legalább is annyi akadályt kell elhárítani, amíg azok a rózsás küszöbön átléphetnek az emberpárok, mint a regények hőseinek. Persze, az akadály nem romantika, hanem a legközönségesebb lakáskérdés, bátor-probléma és kenyérgond, amelyen sok szerelem jut zátonyra, várván a jobb időket Hogy kik azok, akik mégis házasodhatnak, arról a házasságok szaktanára, a tapasztalt közvetítő tartott ma előadást és egészen érdekes dolgokat mondott. Egészen megfordult itt is a világ, merőben más a prakszis, mint a múltban. Valamikor az alkalmazásban levő nők kaptak a legnehezebben férjet. Talán azért, mert a keresőpályákra nagyobbára olyan lányok mentek, akik szegénységük miatt, vagy mert kevésbbé csinosak voltak, azzal a gondolattal éltek, hogy a házasságra nem szabad számítaniok. Ma a kenyérkereső nő — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni — a legkeresettebb cikk. A hozomány a mostani két-háromszázalékos kamatozás mellett csak a millión felül számít A polgári húszharmincezer korona, melynek öt-hatszáz korona a kamata, az egyszerűen semmi. A nő keresete azonban a mai fizetési viszonyok között hatalmas tőkének felel meg s különösen a jobbállásu magántisztviselőnek az igazi partik. Ha pedig önálló lakásuk is van, akkor ők azok az ideálok, akikna a házasodni vágyó férfiakat álmukban felkeresik. A lakás, az olyan valami, mint az esti lepke számára a villamos lámpa. A házasságok jórésze lakáskérdés körül forog. Amint a múltban üzletbe házasodtak be a férfiak, úgy ma lakásba szokás beházasodni. Ha a szülőknek nagyobb lakásuk van, amelyből át tudnak adni a fiataloknak, akkor nem marad a lány párjában. Többet ér ez minden pénznél, sőt protekciónál is, amit az após nyújthat. Mert mit ér a pénz, az állás, ha az új házasok nem tudják, hogy az anyakönyvvezetőtől hová menjenek. A pünkösdi friss párok abból a szerencsés fajtából valók voltak, akiket az Amor berendezett lakásba vezetett el. Nászutazás persze kizárva. A* egészen kiment a divatból. ******* NAPI HIREK „Kihajolni veszélyes" Deschanel elnök fura balesete Minden vonat ajtajain, ablakain olvasható es a figyelmeztetés: Kihajolni tilos! Ez mindenkinek szól, aki vonatom utazik, államfőnek éppúgy, mint a munkásembernyelő. Deschanel, a francia köztársaság elnöke, túltette a magát a vasútigazgatási ág parancsán, kihajolt a vonatajtő ablakán, hogy kissé lehűtse a kánikulai melegtől kábult fejét, az ajtó kinyílt és az elnök kiesett. Szerencsére a vonat éppen meglehetősen lassan haladt ,, a talaj homokom volt, úgy, hogy az elnök csak egészen jelentéktelen sérüléseket szenvedett. Kábultiságából magához térve, az elnök fölkelt és elgyalogolt a legközelebbi őrházig. A montargiai alprefektus, akit nyomban értesítettek a balesetről, automobilon nemsokára odaérkezett és az elnököt az ailprefekturába vitte. Deschanel némi zúzódásokatt szenvedett, amelyek azonban nem komoly természetűek. Maga telefonállt Parisba, hogy övéit megnyugtass®. Felesége Milbtrand miniszterelnök kíséretében Montargisba utazott. A belügyminiszter, aki az elnököt útjában elkísérte, a kíséret többi tagjával együtt folytatta az utat Montbrisonba, ahol az emlékmű leleplezését az elnök távollétében is megtartották. Deschanel elnök mia feleségével és Millerand miniszterelnökkel együtt automobilon visszaérkezett Parisba. Deschanel elnök balesetéről a következő újabbb részletet jelentik: Az elnök a fejére esett a vasúti sín melletti puha homokban és hosszú ideig öntudatlan állapotban feküdt. Amidőn magához tért körülbelül éjfél lehetett. Deschanel éjjeli ruhában, papucsban sétált jó darabig a sínek mellett, amíg egy Radnatix nevű vasúti munkással találkozott. A vasúti munkás rákiáltott: — Kicsoda ön, mit akar itt? Deschanel így válaszolt: — Ugyancsak csodálkozni fog. Én az elnöki vonatról estem le és Deschanel vagyok, a köztéri saság elnöke. A vasúti őr lámpásával megvilágította, az ismeretlen arcát és azután nevetve jegyezte meg: — Nem nagyon valószínű, hogy a francia köztársaság elnöke éjjeli toilettben éjfél körül Körcy falu táján sétál a vasút mellett.