Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-21 / 223. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ­­ . c 1920. szeptember 21. * v W­". . • Kun Béla levelesládájából A­­ktátitok csak az ellenforradalmak leszeretése érdekelte — ajánlkoztak „munkára"? — Stefán Ágoston népbiztos, mint ellenforradalmár, Dormándy ellenforradalmi aktáiból (Sajt­t tudósítónktól.) \ ^rapívtetésok idejében megtudták, hogy fűlik számukra a menekülő vo­nalat és igy elég. Idejjjik maradt arra, hogy a kompromittáló iratokat eltüntessék. Kun Béla is kitisztította íróasztalát, de az egyik fiókban mégis ráakadtak iratcsomókra. Az írások legnagyobb része ajánlkozó levél, megijedt emberek régi összeköttetésekre hivatkoz­va ajánlották fel szolgálataikat a mindenható dik­tátornak, továbbá néhány sürgöny, amelynek mindegyike bizonyíték, arra, hogy valamennyi ellenforradalom leverésében benne volt Kun Béla keze, mert hiszen a vérebek neki számoltak be gyilkolásaikról. Végül néhány bizalmas irat felejtő­dött a félreeső­­fiókban. Eredeti táviratok­ é­z első táviratot a vasutas-direktórium adta fel és ebben Szamuellyvel szemben Kun Béla köz­belépését kérik. A sürgöny így szól: „Sürgős intézkedést kérünk, hogy a kor­mányzótanáccsal történt megállapodás alapján a dunántúli területen Szamuelly elvtárs a vas­utasszövetség kiküldöttjét, Weiszhaus elvtársat, a vasutasokkal szembeni eljárásoknál föltétlenül elismerje, illetőleg meghallgassa." — A sürgönyt Garlati jegyezte.­­ A második sürgönyben Révész Nándor, a­­ vendvidéki karhatalmak politikai megbizottjaa be­­­jelenítette, hogy Zilahy István határőr szervezte­­ m­eg az ellenállást és törte le a vend ellenforradal­mat. Egyúttal be is jelentette, hogy tizenöt vagyon élelmiszert Budapest részére felküldött. Természe­tesen ebből az élelmiszerből csak a népbiztosok kaptak.­­ A kö­vetkező sürgöny megvilágítja a szombart­helyi ellenforradalom kulisszatitkait és kiderül, hogy Papp belügyi politikai megbízót­ hívta le Dunánaí­ra Szamuellyt gyilkolni. A távirat így szól: „A vasutasok a sztrájkot beszüntették, teg­nap este hét órakor határozták el gyűlésen, a környéken lakó sztrájkoló vasutasok azonban még nem vették fel a munkát, ellenforradalmi csoportokhoz csatlakoztak, akikkel nagyok za­­varokat okoznak. Szamuellyék érkezését várjuk, ezideig még nem érkeztek meg. Szoms­athely környékén több helyen mutatkoznak ellenfor­radalmi akciók, ahová karhatalmat rendeltünk ki, de azt tapasztaltuk, h­ogy rendelkezésünkre álló karhatalom nem elegendő a sztrájk és az ellenforradalom leküzdésére. A köztisztviselők és az ügyészség is sztrájkol, de a mai nappal fel­vették a munkát. A városban nyomott a hangu­lat, mert félnek Szamuellyék intézkedéseitől. Huszonnégyes bizottság alakult a munkások kö­rül, akik a sztrájk letörését tűzték ki célul. A munkások lelkesen dolgoznak, minden erővel igyekeznek a sztrájkot és az ellenforradalmat letörni. Korvin elvtárs intézkedéseivel a huszonné­gyes bizottság karöltve együttműködik. Szombathelyről a vonatok rendesen indul­nak, azonkívül különvonatok is. A környék vas­útvonalain igyekeznek a még sztrájkoló falun lakó vasutasok, hogy az üzemeket zavarják, a síneket­­­-ott felszedték, általában azonban nem nagyon okoztak zavart. A bujtogatás nem szűnt meg, a parasztság szimpatizál a sztrájkolókkal és támogatja, illetve együtt dolgozik. Hiszem azonban, hogy rövidesen véget vetünk az egész puccsnak." Azután egy csomó szekszárdi sürgöny követ­kezik, Krámer Sándor teljhatalmi megbízott, akit már felakasztottak, röviden jelenti, hogy az egész ellenforradalmat leverte Tolna megyében és Szek­szárd városára hárommillió korona hadisarcot ve­tett ki. Klein postai megbízott távirata a kommu­nista korrupcióról tesz tanúságot; bejelenti, hogy Sós direktóriumi elnököt és a vele eltávozott di­rektóriumi tagokat Bonyhádon őrizetbe vették, mert távozásukkor a bankok pénzét és ékszereit magukkal vitték. A soproni ellenforradalom is érdekelte Kun Bélát és egy ötoldalas táviratban referáltatott magának. A jelentés szerint az arisztokraták és a volt tisztek szervezték meg az ellenforradalmat, három-négyezer felfegyverzett paraszt a várost kelet felől körülzárta, a köztisztviselők, a városi alkalmazottak és a tanítók sztrájkba léptek, az ipari munkásság a katonasággal együtt az ellen­forradalmi bandákat leverte, a vörösök részéről két halott és több sebesült a veszteség. Szamuelly ott termett, elfogta gróf Czirákyt és társait, nyolc halálos ítéletet hozott, azután Csornára ment, ahol az ellenforradalom főfészke volt. A jelentés szerint most már csak a megtorló intézkedések vannak hátral. A jelentés még óvintézkedéseket indítványoz s a dunántúli sorozás gyors végrehaj­tását forszírozza. Egy másik táviratot Kassán kapott kézhez Kun Béla. Vázsonyi elnök kéri, hogy a vasuta­sokkal szemben szüntessék meg az atrocitásokat, mert különben felelősséget nem vállalhat. Azután a szombathelyi direktórium bejelenti, hogy Brodning elvtárs gráci kommunistavezér fontos megbízással Budapestre utazott, egy h­i­vatalos irat pedig bizonyítja, hogy Paoli Fritz, a­, osztrák kommunista párt megbízásából tanul­mányoz Budapesten. Rendcsinálás a repülőgéppel Van egy távirat-másolat is, amelynek ez a tartalma: „Oroszországból repülőgépen megérkezvén, a direktóriummal együtt rendet teremtvén Munkácson, ma tovább utazom Csapra, onnan Sátoraljaújhelyre, onnan legrövidebb úton és leggyorsabban Pestre érkezem." Aláírás: Mi­kulásai elvtárs, Munkács. Ajánlkozó levelek Azután egy csomó ajánlkozó levél követke­zik. Pacher Jenő megbízhatósága alapján kér állást, Friedl József németül ír egy ajánlkozó levelet. Gábel Gyula „hadseregtanító", mint alá­írásában mondja, szeretett mesterünkhöz és ve­zérünkhöz fordul és kijelenti, hogy gyönyörűséggel a lelkében hallgatta Kun Béla fejtegetéseit. Egy csomó memorandumról tesz említést. Schmier István azt ajánlja­, hogy egy munkaerő-elosztó tanácsot szervezzenek meg és aki nem a­kar dol­gozni, azt lőjjék főbe. Azután egy büszke írás kö­vetkezik. Ost­­in Pál kijelenti, hogy ami fejében forr, „egyike a kommunizmus legnagyobbjának, a teendők végett elvárom öntől a meghívást." Egyebet nem árul el az iv­ás. Oliva Károly ruhát és segélyt kér, mert együtt volt lecsukva Kun Bélával. Krizsán István Szofáról tanácsokat ad, hogy miképpen lehetne a cseh tanácsköztársaságot kikiáltani. Azután egy fényképes írás következik, amelyet nem volt ide­je aláírni Kun Bélának!" Bedő József vörösös Kun Bélával együtt harcolt az Urai-hegységben és ezért kérte érdemei elismeré­sét. Szalka And­rás, Gulden Gyula állást kérnek, Kendi Károly a Felvidék fellazítására vállalkozik! Kovács Ferenc pedig hivatkozva arra, hogy­­Tomszkban együtt voltak, szintén valami kegyet kér. Radics István hosszasan panaszkodik, hogy mennyit szenvedett elveiért, végül egy fényképen Bogár Ignác kövér arca gömbölyödik. Az aláírás csak ennyi: „Kun Béla elvtársamnak szívélyes üdvözlettel." Bizalmas jelentések Patai Tibbor nyomozó hosszasan számol be, hogy a királyhidi vörösörök rendszeresen űzik Budapest kéteshikű­ kávéházi alakjaival együtt az áru-és ék­szercsempészést. Bécsben az Atlashof-káváhaázban találkoznak. Megemlíti, hogy Kerekes vörösőr 60—70.000 korona kékpénzt keresett már, Stei­ner Adolf, Steiner Gyula, Dankovátz Lajos­ eddig zsebtolvajok voltak, most a vörösörök ellenőrsei. Láng Mihály egy levélből kiemelt ezer koronát. És egy csomó más intimást mond el. Egy érdekes irás Stefán Ágoston ruszin nép­biztost leplezi le. A bizalmas értesítés hangsú­lyozza, hogy a volt ügyvéd­ soha a szocialista párt­nak tagja nem volt, konjunktúra-politikus és tel­jesen megbízhatatlan. A népbiztosság­­személyzete 180—200 körüli, valamennyi reakciós,­ régi hiva­talnok és vidéki dzsentri. Iillenforradalmárokat az ő személyes felelősségére nem tartóztattak le. Ka­minszid helyettese Munkácson maga vezette a fe­hér terrort. Azután megszökött és a megszálló ellenségnél volt csupán. Akiket kineveztet, az mind reakciós ember, a megszervezett ruszin had­osztályt megbízhatatlansága miatt fel kellett osz­latni. Az utolsó irat beszámoló a Dormándy-féle ellenforradalomról. Ebből kiderül, hogy az ellen­forradalmat egy levél alapján leplezték le. A le­velet dr. Kovács Mariska Schöllerhez intézte s ebben ennyi volt: — „A legfőbb embereket elfogták, de több mint valószínű, hogy ma éjjel kitör. Kovács Mariska". A j­elentés szerint Kovács Mariska három bátyja és Dormándy volt alezredes voltak az ellen­forradalom szervezői, a katonaság s a rendőrség csatlakozott hozzájuk, a gellérthegyi üteget is megszervezték. A térképes tervrajzot Kovács Ma­riska gallérjába varrva hordta, a székely dandáro­k át akarták Budapest ellen felhozni. A jelentés azt is megemlíti, hogy Dormándynak jó külföldi ösz­szeköttetései vannak. Egy édigilkosság és egy letartóztatás • • (Saját tudósítónktól.) ~Néhány nappal ezelőtt veronálal megmérgezte m magát Budapesten Ber­náth Stari, aki a szénkifonánybiztosságnál volt al­kalmazva. Ennek a géngyilkosságnak igen érdekes háttere van és íj a következőket írhatjuk róla. A 30 éjilyonifánybiztosság utalja ki a cséplés­hez szükséges szenet. A kiutalás a vidéki elöljáró­ságok által láttamozott névsor alapján történik. Minthogy kevés a szén, a gazdák nehezen kaptak fűtőanyagot, ellenben, mint Nyíregyházáról jelen­tik, az ottlakó Krámer Sándorné, az öngyilkossá lett Bernáth Sári nővére egyre-másra kapta a szénküldeményeket, amelyeket azután busás áron továbbadott. A rendőrség, valamint a vármegyei katonai hatóság már hetek óta figyelte ezt a manipulációt és megállapította, hogy egy ottani pénzintézet Krámerné útján nagyobb mennyiségű szenet vásárolt, de a nyolcvan koronás ár helyett kétszázat fizetett métermázsánként. Az egyik ma­lom, amely illetékes helyen hiába könyörgött szén­ért, ugyancsak­ Krámernétől vásárolt, vagyonon­ként húszezer koronáért. Ugyanígy jutott szénhez a villanygyár is. Ezekről a jelenségekről értesítet­ték a szénügyi kormánybiztosságot, ahol szintén megindult a vizsgálat. Valószínű, hogy Bernáth Sári öngyilkossága ezzel a vizsgálattal van össze­függésben, mert a hamis szénkiutalások sima le­bonyolítása az ő segítsége nélkül nem történhetett volna meg. Krámerné tippeket adott, gazdák ne­veit jelentette be, részben az illetőkkel való m­eg­egyezéssel, részben teljesen légből kapott igénylő­ket, akik nem is tudták, hogy szén érkezik a szá­mukra. A kiutalás aztán ugy történt, hogy az olcsó cséplési szenet Krámerné vette át és drágán továbbadta. Mikor Krámené tudomást szerzett arról, hogy nővére öngyilkosságot követett el, nyomban föl akart utazni Budapestre, azonban az állam­rendőrség detektívjei letartóztatták éppen akkor, mikor a vonatra akart felszállni. Bekísérték a rendőrség fogdájába a rendkívül elegáns asszonyt -aki ártatlanságát hangoztatja. (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte.) K­yitól ácsorogni kell a kenyérért A pékek Kevés, kenyeret süti?Í£ Néhány nap óta ismét hosszú sorokban ácso­rognak az asszonyok a péküzletek és egyéb ke­nyeret árusító boltfik elől­. Idővel rendesen jön is a gyár kocsija, de olyan kevés kenyeret hoz, hogy az ácsorgókna­k csak eg­y kis részét tudják kielégí­teni. A k£j*ferhiány annál érzékenyebben érinti a főváros közönségét, mert a privátszállítást betil­tották és így az ember teljesen a kvótára van utalva , amelyet nem adnak ki. Súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy a zsemle árát fölemelték és így a szegény ember vagy nem eszik, vagy ki­adja utolsó koronáit néhány zsemlére. Pedig azt mondták, hogy a finom liszt és a zsemle árát azért emelték föl, mert azt úgyis csak a gazdagok veszik, ezek pedig hadd fizessenek ... Érdeklődtünk illetékes helyen a kenyérellátás körül támadt újabb nehézségek okai iránt. A hal­lott információk szerint a mizériákat egyedül a bu­dapesti pékek magatartásának köszönheti a fővá­ros közönsége. A pékek ugyanis azt állítják, hogy az érvényben levő három koronás kenyér- és két­koronás lisztárak mellett a kenyérsütésen nem­csak, hogy nem nyernek, hanem arra egyeneset ráfizetnek. Az ilyen módon támadt veszteségért a zsemle­s­ütéssel és eladással sem kárpótolhatják magukat, miután a drága zsemle iránt a kereslet meglehetősen kicsi és nem egyszer előfordul, hogy a pékeknek nyakukon marad zsemle­készletük jó része. Ezért azután a pékek egy része úgy segít magán, hogy egyszerűen nem süt kenyeret. Budapest kenyérellátását különben, amint ér­tesülünk, újabb nagy veszedelem fenyegeti, amely­nek elhárítására az illetékes hatóságoknak még idején meg kell tenniök a szükséges intézkedése­ket, hogy a legsúlyosabb zavarokat elkerülhessük. Az egyik nagy kenyérgyár, az Erzsébet-kenyérgyár ugyanis abba a helyzetbe került, hogy egy-két nap múlva esetleg kénytelen lesz üzemét beszüntetni. A gyár munkásai néhány nappal ezelőtt azzal a ké­réssel fordultak az igazgatósághoz, hogy bérüket napi tíz koronával emeljék fel. Az igazgatóság a kívánság teljesítését megtagadta, mire a munká­sok elhatároznák, hogy további eszközöket fognak igénybe venni céljuk elérésére. Miután sztrájkra az érvényben levő rendeletek értelmében nem gon­dolhattak, az egész munkásság felmondott a gyár­nak. A felmondás három napra szól. Ennek foly­tán, ha időközben nem sikerül megegyezést létesí­eni a munkásokkal, a gyár szerdán reggelre min­'- * ''- nélkül marad és üzemét nem folytathatja tovább

Next