Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ . c 1920. szeptember 21. * v W". . • Kun Béla levelesládájából Aktátitok csak az ellenforradalmak leszeretése érdekelte — ajánlkoztak „munkára"? — Stefán Ágoston népbiztos, mint ellenforradalmár, Dormándy ellenforradalmi aktáiból (Sajtt tudósítónktól.) \ ^rapívtetésok idejében megtudták, hogy fűlik számukra a menekülő vonalat és igy elég. Idejjjik maradt arra, hogy a kompromittáló iratokat eltüntessék. Kun Béla is kitisztította íróasztalát, de az egyik fiókban mégis ráakadtak iratcsomókra. Az írások legnagyobb része ajánlkozó levél, megijedt emberek régi összeköttetésekre hivatkozva ajánlották fel szolgálataikat a mindenható diktátornak, továbbá néhány sürgöny, amelynek mindegyike bizonyíték, arra, hogy valamennyi ellenforradalom leverésében benne volt Kun Béla keze, mert hiszen a vérebek neki számoltak be gyilkolásaikról. Végül néhány bizalmas irat felejtődött a félreesőfiókban. Eredeti táviratok éz első táviratot a vasutas-direktórium adta fel és ebben Szamuellyvel szemben Kun Béla közbelépését kérik. A sürgöny így szól: „Sürgős intézkedést kérünk, hogy a kormányzótanáccsal történt megállapodás alapján a dunántúli területen Szamuelly elvtárs a vasutasszövetség kiküldöttjét, Weiszhaus elvtársat, a vasutasokkal szembeni eljárásoknál föltétlenül elismerje, illetőleg meghallgassa." — A sürgönyt Garlati jegyezte. A második sürgönyben Révész Nándor, a vendvidéki karhatalmak politikai megbizottjaa bejelenítette, hogy Zilahy István határőr szervezte meg az ellenállást és törte le a vend ellenforradalmat. Egyúttal be is jelentette, hogy tizenöt vagyon élelmiszert Budapest részére felküldött. Természetesen ebből az élelmiszerből csak a népbiztosok kaptak. A következő sürgöny megvilágítja a szombarthelyi ellenforradalom kulisszatitkait és kiderül, hogy Papp belügyi politikai megbízót hívta le Dunánaíra Szamuellyt gyilkolni. A távirat így szól: „A vasutasok a sztrájkot beszüntették, tegnap este hét órakor határozták el gyűlésen, a környéken lakó sztrájkoló vasutasok azonban még nem vették fel a munkát, ellenforradalmi csoportokhoz csatlakoztak, akikkel nagyok zavarokat okoznak. Szamuellyék érkezését várjuk, ezideig még nem érkeztek meg. Szomsathely környékén több helyen mutatkoznak ellenforradalmi akciók, ahová karhatalmat rendeltünk ki, de azt tapasztaltuk, hogy rendelkezésünkre álló karhatalom nem elegendő a sztrájk és az ellenforradalom leküzdésére. A köztisztviselők és az ügyészség is sztrájkol, de a mai nappal felvették a munkát. A városban nyomott a hangulat, mert félnek Szamuellyék intézkedéseitől. Huszonnégyes bizottság alakult a munkások körül, akik a sztrájk letörését tűzték ki célul. A munkások lelkesen dolgoznak, minden erővel igyekeznek a sztrájkot és az ellenforradalmat letörni. Korvin elvtárs intézkedéseivel a huszonnégyes bizottság karöltve együttműködik. Szombathelyről a vonatok rendesen indulnak, azonkívül különvonatok is. A környék vasútvonalain igyekeznek a még sztrájkoló falun lakó vasutasok, hogy az üzemeket zavarják, a síneket-ott felszedték, általában azonban nem nagyon okoztak zavart. A bujtogatás nem szűnt meg, a parasztság szimpatizál a sztrájkolókkal és támogatja, illetve együtt dolgozik. Hiszem azonban, hogy rövidesen véget vetünk az egész puccsnak." Azután egy csomó szekszárdi sürgöny következik, Krámer Sándor teljhatalmi megbízott, akit már felakasztottak, röviden jelenti, hogy az egész ellenforradalmat leverte Tolna megyében és Szekszárd városára hárommillió korona hadisarcot vetett ki. Klein postai megbízott távirata a kommunista korrupcióról tesz tanúságot; bejelenti, hogy Sós direktóriumi elnököt és a vele eltávozott direktóriumi tagokat Bonyhádon őrizetbe vették, mert távozásukkor a bankok pénzét és ékszereit magukkal vitték. A soproni ellenforradalom is érdekelte Kun Bélát és egy ötoldalas táviratban referáltatott magának. A jelentés szerint az arisztokraták és a volt tisztek szervezték meg az ellenforradalmat, három-négyezer felfegyverzett paraszt a várost kelet felől körülzárta, a köztisztviselők, a városi alkalmazottak és a tanítók sztrájkba léptek, az ipari munkásság a katonasággal együtt az ellenforradalmi bandákat leverte, a vörösök részéről két halott és több sebesült a veszteség. Szamuelly ott termett, elfogta gróf Czirákyt és társait, nyolc halálos ítéletet hozott, azután Csornára ment, ahol az ellenforradalom főfészke volt. A jelentés szerint most már csak a megtorló intézkedések vannak hátral. A jelentés még óvintézkedéseket indítványoz s a dunántúli sorozás gyors végrehajtását forszírozza. Egy másik táviratot Kassán kapott kézhez Kun Béla. Vázsonyi elnök kéri, hogy a vasutasokkal szemben szüntessék meg az atrocitásokat, mert különben felelősséget nem vállalhat. Azután a szombathelyi direktórium bejelenti, hogy Brodning elvtárs gráci kommunistavezér fontos megbízással Budapestre utazott, egy hivatalos irat pedig bizonyítja, hogy Paoli Fritz, a, osztrák kommunista párt megbízásából tanulmányoz Budapesten. Rendcsinálás a repülőgéppel Van egy távirat-másolat is, amelynek ez a tartalma: „Oroszországból repülőgépen megérkezvén, a direktóriummal együtt rendet teremtvén Munkácson, ma tovább utazom Csapra, onnan Sátoraljaújhelyre, onnan legrövidebb úton és leggyorsabban Pestre érkezem." Aláírás: Mikulásai elvtárs, Munkács. Ajánlkozó levelek Azután egy csomó ajánlkozó levél következik. Pacher Jenő megbízhatósága alapján kér állást, Friedl József németül ír egy ajánlkozó levelet. Gábel Gyula „hadseregtanító", mint aláírásában mondja, szeretett mesterünkhöz és vezérünkhöz fordul és kijelenti, hogy gyönyörűséggel a lelkében hallgatta Kun Béla fejtegetéseit. Egy csomó memorandumról tesz említést. Schmier István azt ajánlja, hogy egy munkaerő-elosztó tanácsot szervezzenek meg és aki nem akar dolgozni, azt lőjjék főbe. Azután egy büszke írás következik. Ostin Pál kijelenti, hogy ami fejében forr, „egyike a kommunizmus legnagyobbjának, a teendők végett elvárom öntől a meghívást." Egyebet nem árul el az ivás. Oliva Károly ruhát és segélyt kér, mert együtt volt lecsukva Kun Bélával. Krizsán István Szofáról tanácsokat ad, hogy miképpen lehetne a cseh tanácsköztársaságot kikiáltani. Azután egy fényképes írás következik, amelyet nem volt ideje aláírni Kun Bélának!" Bedő József vörösös Kun Bélával együtt harcolt az Urai-hegységben és ezért kérte érdemei elismerését. Szalka András, Gulden Gyula állást kérnek, Kendi Károly a Felvidék fellazítására vállalkozik! Kovács Ferenc pedig hivatkozva arra, hogyTomszkban együtt voltak, szintén valami kegyet kér. Radics István hosszasan panaszkodik, hogy mennyit szenvedett elveiért, végül egy fényképen Bogár Ignác kövér arca gömbölyödik. Az aláírás csak ennyi: „Kun Béla elvtársamnak szívélyes üdvözlettel." Bizalmas jelentések Patai Tibbor nyomozó hosszasan számol be, hogy a királyhidi vörösörök rendszeresen űzik Budapest kéteshikű kávéházi alakjaival együtt az áru-és ékszercsempészést. Bécsben az Atlashof-káváhaázban találkoznak. Megemlíti, hogy Kerekes vörösőr 60—70.000 korona kékpénzt keresett már, Steiner Adolf, Steiner Gyula, Dankovátz Lajos eddig zsebtolvajok voltak, most a vörösörök ellenőrsei. Láng Mihály egy levélből kiemelt ezer koronát. És egy csomó más intimást mond el. Egy érdekes irás Stefán Ágoston ruszin népbiztost leplezi le. A bizalmas értesítés hangsúlyozza, hogy a volt ügyvéd soha a szocialista pártnak tagja nem volt, konjunktúra-politikus és teljesen megbízhatatlan. A népbiztosságszemélyzete 180—200 körüli, valamennyi reakciós, régi hivatalnok és vidéki dzsentri. Iillenforradalmárokat az ő személyes felelősségére nem tartóztattak le. Kaminszid helyettese Munkácson maga vezette a fehér terrort. Azután megszökött és a megszálló ellenségnél volt csupán. Akiket kineveztet, az mind reakciós ember, a megszervezett ruszin hadosztályt megbízhatatlansága miatt fel kellett oszlatni. Az utolsó irat beszámoló a Dormándy-féle ellenforradalomról. Ebből kiderül, hogy az ellenforradalmat egy levél alapján leplezték le. A levelet dr. Kovács Mariska Schöllerhez intézte s ebben ennyi volt: — „A legfőbb embereket elfogták, de több mint valószínű, hogy ma éjjel kitör. Kovács Mariska". A jelentés szerint Kovács Mariska három bátyja és Dormándy volt alezredes voltak az ellenforradalom szervezői, a katonaság s a rendőrség csatlakozott hozzájuk, a gellérthegyi üteget is megszervezték. A térképes tervrajzot Kovács Mariska gallérjába varrva hordta, a székely dandárok át akarták Budapest ellen felhozni. A jelentés azt is megemlíti, hogy Dormándynak jó külföldi öszszeköttetései vannak. Egy édigilkosság és egy letartóztatás • • (Saját tudósítónktól.) ~Néhány nappal ezelőtt veronálal megmérgezte m magát Budapesten Bernáth Stari, aki a szénkifonánybiztosságnál volt alkalmazva. Ennek a géngyilkosságnak igen érdekes háttere van és íj a következőket írhatjuk róla. A 30 éjilyonifánybiztosság utalja ki a csépléshez szükséges szenet. A kiutalás a vidéki elöljáróságok által láttamozott névsor alapján történik. Minthogy kevés a szén, a gazdák nehezen kaptak fűtőanyagot, ellenben, mint Nyíregyházáról jelentik, az ottlakó Krámer Sándorné, az öngyilkossá lett Bernáth Sári nővére egyre-másra kapta a szénküldeményeket, amelyeket azután busás áron továbbadott. A rendőrség, valamint a vármegyei katonai hatóság már hetek óta figyelte ezt a manipulációt és megállapította, hogy egy ottani pénzintézet Krámerné útján nagyobb mennyiségű szenet vásárolt, de a nyolcvan koronás ár helyett kétszázat fizetett métermázsánként. Az egyik malom, amely illetékes helyen hiába könyörgött szénért, ugyancsak Krámernétől vásárolt, vagyononként húszezer koronáért. Ugyanígy jutott szénhez a villanygyár is. Ezekről a jelenségekről értesítették a szénügyi kormánybiztosságot, ahol szintén megindult a vizsgálat. Valószínű, hogy Bernáth Sári öngyilkossága ezzel a vizsgálattal van összefüggésben, mert a hamis szénkiutalások sima lebonyolítása az ő segítsége nélkül nem történhetett volna meg. Krámerné tippeket adott, gazdák neveit jelentette be, részben az illetőkkel való megegyezéssel, részben teljesen légből kapott igénylőket, akik nem is tudták, hogy szén érkezik a számukra. A kiutalás aztán ugy történt, hogy az olcsó cséplési szenet Krámerné vette át és drágán továbbadta. Mikor Krámené tudomást szerzett arról, hogy nővére öngyilkosságot követett el, nyomban föl akart utazni Budapestre, azonban az államrendőrség detektívjei letartóztatták éppen akkor, mikor a vonatra akart felszállni. Bekísérték a rendőrség fogdájába a rendkívül elegáns asszonyt -aki ártatlanságát hangoztatja. (Itt a cenzúra egy cikkünket törölte.) Kyitól ácsorogni kell a kenyérért A pékek Kevés, kenyeret süti?Í£ Néhány nap óta ismét hosszú sorokban ácsorognak az asszonyok a péküzletek és egyéb kenyeret árusító boltfik elől. Idővel rendesen jön is a gyár kocsija, de olyan kevés kenyeret hoz, hogy az ácsorgóknak csak egy kis részét tudják kielégíteni. A k£j*ferhiány annál érzékenyebben érinti a főváros közönségét, mert a privátszállítást betiltották és így az ember teljesen a kvótára van utalva , amelyet nem adnak ki. Súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy a zsemle árát fölemelték és így a szegény ember vagy nem eszik, vagy kiadja utolsó koronáit néhány zsemlére. Pedig azt mondták, hogy a finom liszt és a zsemle árát azért emelték föl, mert azt úgyis csak a gazdagok veszik, ezek pedig hadd fizessenek ... Érdeklődtünk illetékes helyen a kenyérellátás körül támadt újabb nehézségek okai iránt. A hallott információk szerint a mizériákat egyedül a budapesti pékek magatartásának köszönheti a főváros közönsége. A pékek ugyanis azt állítják, hogy az érvényben levő három koronás kenyér- és kétkoronás lisztárak mellett a kenyérsütésen nemcsak, hogy nem nyernek, hanem arra egyeneset ráfizetnek. Az ilyen módon támadt veszteségért a zsemlesütéssel és eladással sem kárpótolhatják magukat, miután a drága zsemle iránt a kereslet meglehetősen kicsi és nem egyszer előfordul, hogy a pékeknek nyakukon marad zsemlekészletük jó része. Ezért azután a pékek egy része úgy segít magán, hogy egyszerűen nem süt kenyeret. Budapest kenyérellátását különben, amint értesülünk, újabb nagy veszedelem fenyegeti, amelynek elhárítására az illetékes hatóságoknak még idején meg kell tenniök a szükséges intézkedéseket, hogy a legsúlyosabb zavarokat elkerülhessük. Az egyik nagy kenyérgyár, az Erzsébet-kenyérgyár ugyanis abba a helyzetbe került, hogy egy-két nap múlva esetleg kénytelen lesz üzemét beszüntetni. A gyár munkásai néhány nappal ezelőtt azzal a kéréssel fordultak az igazgatósághoz, hogy bérüket napi tíz koronával emeljék fel. Az igazgatóság a kívánság teljesítését megtagadta, mire a munkások elhatároznák, hogy további eszközöket fognak igénybe venni céljuk elérésére. Miután sztrájkra az érvényben levő rendeletek értelmében nem gondolhattak, az egész munkásság felmondott a gyárnak. A felmondás három napra szól. Ennek folytán, ha időközben nem sikerül megegyezést létesíeni a munkásokkal, a gyár szerdán reggelre min'- * ''- nélkül marad és üzemét nem folytathatja tovább