Pesti Napló, 1921. február (72. évfolyam, 25–47. szám)
1921-02-27 / 47. szám
Vasárnap Csökken az országban a belső fogyasztó• Fenyő Miksa a gyáripar pangásáról — A nagyipar fokozatosan eladósodik — A munkások termelése kielégítő (Saját tudósítónktól.) Politikusok és gazdasági bölcsek jelszónak is elkoptatták, hogy csak a munka mentheti meg az országot, ezzel szemben a munkanélküliség csak nem csökken s az igazi gyáripari tenytelés sehogy sem tud megindulni. Nyersanyaghiány, szénkérdés bizonyára legszomorúbb tényezői ennek a pangásnak, a nemzetközi kereskedelemtől való elzártságunk szintén hozzájárul a munkalehetőségek fojtogatásához, de ezen túl is az okok egész sorozata nehezedik a munka problémájára. Ezekről a nehézségekről kaptuk Fenyő Miksának, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatójának érdekes nyilatkozatát, mely belemarkol a legvéresebb aktualitásokba s rávilágít azokra a tényekre, melyek külgazdasági körülményeken kívül, a belső körülmények folytán teszik tartóssá a gyáripar szomorú pangását Fenyő Miksa a gyáripar nehéz problémájáról a következőkben nyilatkozott a Pesti Napló munkatársa előtt: — Komoly veszedelem fenyegeti az ipari termelést a belső fogyasztásnak nap-nap után tapasztalható állandó csökkenése folytán. Sajnos, Hegedűs loránt terve, hogy mesterséges pénzszűkét fog csinálni, nagyon korán és az óhajtottnál nagyobb mértékben szükségszerűen bekövetkezett. A fogyasztás rendkívüli módon tartózkodó, egyrészthiányoznak az anyagi eszközök, másrészt bízik az árak csökkenésében, ez természetesen visszahat a termelésre, a gyárak nem merik készleteiket szaporítani és lassan-lassan csökkentik produkcióikat. Félő, hogy ebből hova-tovább nagy bajok lesznek. A gyáraknál a funociális problémák is napnap után súlyosabakká lesznek. A háború alatt úgy állott a dolog, hogy az iparvállalatok teljesen függetlenítették magukat a bankoktól; ma teljesen megfordult a helyzet, még a legszolidabb, legtőkeerősebb iparvállalataink is a mai nyersanyagárak, a mai üzemi költségek mellett rászorulnak a bankokra és az iparnak mind fokozottabb eladósodása következett be. (Ezt persze a vagyonváltság teljessé fogja tenni.) Emellett pénzszűke lévén, a pénz nem olcsó, 20%-os kamat jó vállalatoknál sem tartozik ma már a ritkaságok közé. És még csak azzal sem vádolhatjuk a bankokat, hogy kihasználják helyzetüket, mert kénytelenek a minden oldalról jövő gazdasági nyomás ellen megfelelően védekezni. Ilyen nehéz pénzügyi viszonyok mellett az ipari termelés nem dicsekedik azzal, hogy az állam különösen a kedvét keresné. Az állam a haddkövetelésekkel is meglehetősen hátralékban van, a szovjet követelések dolgában a legméltánytalanabb, gazdaságilag legoktalanabb álláspontot foglalja el, a román károk megtérítéséről még csak hír sem hallatszik, úgy, hogy úgy fest a dolog, hogy az ipari termelésnek a jövőben alig lesz egyéb joga, mint berendezkedni adófizetésre. Még a legörvendetesebbek a munkásviszonyok. A munkások termelése kielégítő és ha észlelhető is munkásmozgalom és hellyel-közzel sztrájk, ennek politikai jelentősége nincs és a bérmozgalom kereteit nem haladja túl. Feltehető, hogy a munkásszakszervezetekben felülkerekedett az a meggyőződés, hogy, termelés nélkül ebben az országban semmiféle olak exisztenciája nem lehet és nem fogják kínálni ma már erősödő pozíciójaikat meddő erőpróbáikra. A demokraták akciójn afoglyok hazahozd traektjel A magyar foglyoknak csak csekély része csatlakozott a bolsevikokhoz s Saját tudósítónktól Dr. Fábián Béla törvényhatósági bizottsági tag a demokrata párt negyven városi bizottsági tagja által támogatott indítványt adott át a főváros polgármestrének. Az indítványban aztkéri, hogy az Oroszországban lévő magyar foglyokat minden áldozat kímélése nélkül a legsürgősebben hozassák haza. S ha pedig a szovjet kormány nem akarná őket elbocsátani, akkor forduljon kormányunk segítségért a világ kultúrnépeihez. Fábián Béla, ki indítványát a főváros szerdaiközgyűlésein fogja megindokolni, előterjesztésének motívumairól a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — Kevés embernek nőtt erősebben a szívéhez valamely akció, mint nekem a hadifoglyok ügye. Szegény fiúk, kikkel hosszú esztendőket nyomorogtunk a végtelen szibériai éjszakában és reszketve vártuk a híreket, — visznek-e már minket hazafelé? — még mindig hiába várják a szabadító •vonatot. • — Sohasem fogom elfelejteni a pillanatot. Egy sötét februári reggel kiszöktem a tábor kapuján és az embertelen hómezőkön repült velem a szán. A nagy távolokból még egy pillantást vetettem a tünedező őrtornyokra és megfogadtam, ha az Isten hazasegít, minden erőmmel segíteni törekszem ottmaradt bajtársaimon. Gyönge volt az erőm, hiába voltak maiden cikkeim, csak az „Amerikai Magyar Népszavá"-ban közzétett felhívásomnak mutatkozott némi eredménye. Szakadjon már vége egyszer a hadifoglyok hatéves nyomorúságának és azoknak az embertelen szenvedéseinek, melyek lassú, de biztos munkával őrlik meg hozzátartozóik egész valóját. — Városházi indítványomhoz Brandström kisasszonynak a Magyarországban közreadott levele adta a közvetlen impulzust. Brandström kisaszszonyt, az egykori prétervári svéd követ leányát, még a krasznaje rjecskai büntetőtáborban ismertem meg, később Pétervárott is tárgyaltam vele hadifogolyügyekkel. Jótéteményei áldottá teszik emlékét minden hadifogoly előtt. Brandström kisasszony védi a foglyokat azon vád ellen, hogy a vörös hadsereghez csatlakoztak. Fölszólalásomban ki fogom mutatni, hogy a magyar halifoglyok aránytalanul csekély része csatlakozott a bolsevikokhoz és ezeket is a terror eszközeivel kényszerítették be a vörös hadseregbe. — Egy bizonyos: Brober, akinek szíve van, gesztroéxissa tovább tétlenül a hadifoglyoknak és hozzátartozóiknak kínlódását. És már csak a magyarok vannak ott. — Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben nem lesz nézeteléérés közöttünk és a közgyűlés kereszténypárti többsége között. Ez már az emberiesség kérdése, nem pártkérdés, de még nem is kizárólag magyar kérdés. WVWVWVWWWVWt - PESTI NAPLÓ 1921. február 27. 5 4 -wwwwwww Rosszul mennek az aukciók Lezuhantak az árak — Képek és műtárgyak körforgalma (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben — főként a készpénzhiány miatt — a budapesti aukciók forgalma erősen megcsappant. Ezek az aukciók tipikusan pesti szellemben alakultak ki. Az aukciók vásárló- és vevőközönsége, anélkül, hogy ezt a nagyközönség tudta volna, rendesen maguk a műkereskedők voltak, akik különféle ravaszságokkal kormányozták felfelé az áraikat. Az aukción kiállított képeiknek és műtárgyaknak ugyanis van egy úgynevezett kikiáltási ára és van egy limitje. A szabályok értelmében a tárgy tulajdonosának csak abban az esetben kell az aukció rendezőjének százalékot fizetni, ha a vételár akár egy koronával túlhaladta a limitet. Ha a limitet a vételár nem haladta túl vagy pedig a megjelölt limit alatt maradt, akkor a vételárból a tulajdonosnak nem kellett semmit sem leadnia. A műkereskedők tehát a következő fogással éltek: Egy képet, amelynek kikiáltási ára húszezer, limitje negyvenezer korona, e két határ között saját megbízottjaikkal árvereztettek egészen negyvenezer koronáig s mikor ehez a ponthoz eljutottak, várták az igazi vevőt. Ha jött vevő, akkor rendben volt a dolog ha nem jött, akkor a kép — minden anyagi kockázat nélkül — megmaradt a műkereskedő tulajdonában. És a kép, amelyet csak pár nappal ezelőtt „adtak el", legközelebb már egy másik aukción volt egy ugyanilyen manővernek tárgya. Megtörtént, hogy értékes Mednyánszkyak10.000 koronáért cseréltek gazdát, ami azonban csak látszat volt, mert a kép a régi tulajdonos birtokában maradt. Ilyen módszerrel a képeknek és műtárgyaknak egész kör forrálma, táncolása indult meg, amelyek fonalába aztán ÍtK.is gyakran belekerültek az igazi vevők. A nagv forgalom azonban a legutóbbi napokban iszezoinelláthatólag erősen megcsappant. Nincs pénz és így például megtörtént az, hogy egy csésze, amely nemrégiben hetvenezer koronáért cserélt gazdát, hosszú útjában ma már tizenkétezer koronáért kelt el. Az aukciók árai között teljes bizonytalanság uralkodik, a szakembereknek azonban az a véleményük, hogy a természetellenesen felhajtott árak az egész vonalon esni fognak. Ferdinándy védekezése a lőügyben való támadások ellen Megoldják a tavasszal a házhelyek és kisbérletek kérdését (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésén, amelyen Rakovszky István elnökölt, folytatták és befejezték a kormány expozéja fölött megindult vitát. Szabó József volt az első fölszólaló. A népjóléti miniszter kijelentette, hogy ő utódja a szociáldemokrata munkásokat. Felelős miniszter ilyet nem mondhat. Munkásvédelmi törvényjavaslatokat vár. A városi nép kukoricalisztet eszik, ezzel szemben falun a disznó eszik búzát és lisztet. Ma osztályuralom van. Szabó József beszéde után az elnök a kormányprogramul feletti vitát befejezettnek nyilvánította és kijelentette, hogy áttérnek az állami italmérési illetékről szóló javaslat tárgyalására. Előbb azonban Ferdinándy Gyula személyes kérdésben kér szót, mert őrgróf Pallavicini György múltkori beszédében azt állította róla, hogy lovat kötött. Hosszasan ismerteti hogyan lett ő kisgazda. Harmincegy holdas birtokon gazdálkodott, hogy életviszonyait javítsa. A belügyminiszterségtől azért vált meg, mert hatásköri differencia támadt közte és a katonai hatóságok között. Másik oka az volt lemondásának, hogy bizonyos katonai körök lehetetlenné tették az ő intézkedéseinek megvalósítását. A bíróság elé megy Ferdinánd. Ezután áttér arra a bizonyos lóügyre. 1919-ben tőle a csehek elraboltak egy lovat. Augusztusban visszakapott egy lovat, amelyet januárig használt. A képviselőválasztások kellős közepén egy katonai detektív jelent meg nála és lovat keresett. Ambrus Pál kisgazda nyilatkozatát olvassa fel azután. Ez azonos azzal a kisgazdával, aki Ferdinándynál a lovát kereste. Ebben a nyilatkozatban az áll, hogy a kisgazda szerint a ló 14—15 éves. Megvizsgálták a lovat és kiderült, hogy hat-hét éves. Azután az történt, hogy Göncpusztán elengedték a lovat, amely előbb a patak felé ment, majd bement Ambrus istállójába és megállt a régi helyén. Ő nem igen törődhetett tovább az üggyel, a dolog nem is olyan fontos. Csak az történt, ahogy védte a magáét, de mikor kiderült, hogy a ló nem az övé, rögtön visszaadta. Itt tehát nem történt 16-kupeckedés, lókötés. Kijelenti, hogy mindazok ellen, akik az üggyel kapcsolatban megrágalmazták, megindította a pert, hogy a független magyar bíróság döntse el, jóhiszeműen járt-e el vagy sem. Az ülés további folyamán őrgróf Pallavicini György személyes megtámadtatás címén tiltakozik az ellen, hogy ő Ferdinándyt nyésv szerint vádolta volna. A Ferdinándy-családnak két tiszteletreméltó tagja van és ezért nagyon sajnálja, hogy nevével szerepel a volt belügyminiszter. Helyesnek tartja, hogy Ferdinándy kényes ügyét a bíróság elé viszi. Ferdinándyval szemben soha adatokat nem gyűjtött. Amikor Kassán katona volt, látta, hogy a kassai barakk-kórház élelmezési viszonyai rettenetesek s ezért kérte Sándor Jánost, rendelje el a vizsgálatot. Ferdinándy Gyula ugyancsak személyes kérdésiben szólal fel. A kassai kórház ügyében egy Landler nevű hadnagy panaszára rendelték el a vizsgálatot. Pallavicini hangoztatta a Házban, hogy a Ferdinándy-család tisztességes. Sajnálja, hogy nem ezt a felfogást vallotta már öt hét előtt, mikor a kaszinóban a család tisztességtelenségéről nyilatkozott és három nappal ezelőtt, mikor ellene, a Ferdinándy-család egyik tagja ellen ilyen kifejezéseket használt. Sem neki, sem családjának nincs szüksége arra, hogy Pallavicini őket megvédje. Interpellációk A nemzetgyűlés szombat délutáni ülésén Hegedűs György képviselő a földmivelésügyi miniszterhez is interpellációt intézett. Kérdezte, hajlandó-e nagyatádi Szabó a házhelyek és kisbérletek kihasítsa dolgában a legerélyesebben intézkedni és hajlandó-e a letenyei gróf Andrássy Sándor-uradalom gazdálkodását a közélelmezés szempontjából megvizsgáltatni Nagyatádi Szabó István nyomban felelt az interpellációra. Amióta a törvény elkészült és a rendelet kiment, 101 ezer katasztrális hold földet osztottak szét. Ahhoz, hogy a magyar nép megerősödjék, a különböző társadalmi rétegek összetartására van szükség. A legközelebbi jövőben vagy külön meghatalmazást fogok kérni a nemzetgyűléstől, vagy a birtokrendező bíróságokat állítjuk be oly módon, hogy a házhelyek és kisbérletek kérdését még a tavasszal megoldjuk. A kormánynak elemi kötelessége, hogy érvényt szerezzen a nemzetgyűlés akaratának. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette, Rassay Károly és Weisz Konrád interpellációja után az ülés öt órakor véget ért.