Pesti Napló, 1921. június (72. évfolyam, 117–141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
Szerda Dunához közeledett. Október 23-ika és 31-ike között tehát olyan események történtek, hogy feltétlenül kellett egy fórumot alakítani aZ ország sorsának intézésére. A forradalom igazi oka tehát a háború elvesztése volt és hogy a katonák visszatérésére vonatkozó királyi ígéretet nem tartották be. s nem akadt akkor egyetlenegy energikus politikus, aki élére állt volna az országnak. Visszakell idézni emlékezetünkbe az akkori hangulatot. Abban az időben nem volt hazaárulás, ha valaki a Károlyi-kormányt támogatta és én meg tudok jelölni igen jó hazafiakat, akik csatlakoztak a nemzeti tanácshoz, mert rendet akartak és meg akarták óvni Magyarország integritását. Én tehát nem vádolom azokat, akik a forradalomban résztvettek, sőt ellenkezőleg kijelentem, hogyha akkor úgy láttam volna a helyzetét, mint ma, én is azok között lettem volna, akik a Károlyi-forradalomból részt kértek maguknak. Ismerek urakat, akik részt vettek a bolsevista rezsimben és ma bujdosnak, pedig olyan szolgálatot tettek a polgárságnak, amit elfelejteni nem szabad és nagyobb ellenforradalmárok voltak, mint sok olyan ember, aki ma tele szájjal hirdeti a hazafiságot. PESTI NAPLÓ 1921 június 1. 3 Haller István és Turi Béla forradalmi cikkei Ezután Sándor Pál felolvassa Haller Istvánnak és Turi Bélának az „Alkotmány" című lapba írt vezércikkeit. Haller és Turi — mondja Sándor Pál — itt a leghangosabbak, ha arról van szó, hogy fokhagyma-forradalom volt, ami történt. Pedig Ilaler 1919 január 23-án ezt írja: „A terror, az elnyomás, az izgatás csak „ ^dft^g becstelen eszköz, mig éle ellenem irányul és rögtön megengedem, ha én vagyok az ura a helyzetnek. Ennek az országnak elgyötört milliói egy pillanatig sem gondoltak és nem is fognak gondolni arra, hogy ellenforradalmat csináljanak a királyságért, a demokratizálódás megakasztásáért. Ki vállalkozik arra, hogy visszafelé fordítsa az idők kerekeit, amelyet az idők előre fordítanak?" Turi Béla november 8-án azt írja: „Akiket a nemzeti tanács gyűjtófoglama alatt látok működni, azt a reményt nyújtják, hogy megteremtik a rendet." Ugyanebben az időben jelenti az „Alkotmány", hogy a Katolikus Népszövetség, a Központi Sajtóvállalat, az Országos Katolikus Szövetség, a Nemzetvédelmi Szövetség és a Ferenciek rendje csatlakozott a nemzeti tanácshoz. Ezután még több idézetet olvas fel Turi Béla, Haller István, Szmrecsányi György és a keresztényszocialista párt többi vezéreinek nyilatkozataiból, amelyekkel bizonyítja, hogy a keresztényszocialisták is támogatták Károlyiékat, női részt kértek a kormányzásban. A forradalom tehát egy végzetes, de abszolút szükséges valami volt. Ha Károlyiék nem lettek volna, mások csinálták volna meg. Ezek után áttérek a külpolitikára. Ezen a téren az utolsó két évben a legrémesebb hibákat követtük el. Megalakult körülöttünk a kis-entente, te egyetlenegy tagjával sem tudtunk még sem gazdasági, sem politikai szövetségre lépni, alkalmat adtunk arra, hogy a "kis-entente véd- és dacszövetséggé alakuljon át Magyarország ellen, ez pedig oly veszedelem, amelyet most alig tudunk eléggé mérlegelni. Az olaszok barátaink voltak és farkasszemet néztek Jugoszláviával, ma pedig egymásnak a legjobb barátai. Roksay Károly: A Habsburg-kérdés összehozta őket. Sándor Pál: Milyen államférfiak képviselik a külügyi politikát a körülöttünk lévő államokban A mi külügyi hivatalunk háromszor olyan nagy, mint amilyen a ballplatzi volt- Kiküldötteink csupa fiatalemberből állanak. Azonkívül vannak kimustrált régi osztrák diplomatáink. Parisban mostanában két gróf és egy herceg van a mi részünkről. Hogy képzelhető el, hogy azok a francia diplomaták és államférfiak, akik részben szocialisták, részben pedig szabadkőművesek és bennünk a feudális uralom megtestesítőit látják, két grófot és egy herceget keblükre öleljenek. Elmúltak már azok az idők, amikor finom rokokó szalonokban csinálták a külpolitikát. Most a gazdasági és jogi tudás, az emberi ész határoz. Ahol szocialisták vagy szabadkőművesek uralkodnak, oda ne küldjenek grófot vagy herceget, hanem olyan embert, aki beleillik abba a környezetbe. Ezután jellemzi a körülöttünk lévő országok helyzetét és megállapítja, hogy amikor mindenütt a demokratikus, sőt a szocialista irány uralkodik, nemcsak a kisentente országaiban, hanem Franciaországban, Olaszországban és Angliában is, akkor nagyon nehéz Magyarország szerepe a külfölddel szemben és nagyon nehéz künn rokonszenvet kelteni Magyarország iránt. A külföld attól fél, hogy konzervatív alapon álló feudális állam vagyunk. Garami Ernőnek Bécsben szerkesztett lapjában, a jövőben az ötöt tanács három tagja nyilatkozik Magyarországról. Mind a három intervju azt tartalmazza, hogy amennyiben Magyarország demokratikus irányba fog indulni, akkor lehet velük területi dolgokról is beszélni. Ez esetben hajlandók más tekintetben is kezünkre járni. Én is azt hiszem, hogy ez csak mézes madzag, de az ilyen intervjúkat mégis csak közölni kellene a sajtóban, semmi célja annak, hogy megtiltják lapjainknak az intervjuk átvételét. Azt hiszem, hogy azoknak, akik ebben az országban nagy pozíciót töltenek be, mindaddig, míg teljesen konszolidált viszonyok nincsenek, együtt kell működniök abban az irányban, hogy az osztály-és vallásfelekezetek közötti súrlódások, a faj elleni villongások megszűnjenek az országban. Tassler Béla: Öntudatra ébredt a magyarság! Kerekes Mihály: Igen későn ébredtek föl! Könyves Lajos: Szerencsétlen időben ébredtek sokszor az ébredők. Sándor Pál: Magam előtt látom Apponyit és Rákosi Jenőt, akik egész életükön keresztül konzervatívok voltak, ma is megtartják hitvallásukat és mégis azt hangoztatják, hogy a mai viszonyok között Magyarország csak úgy tud boldogulni, ha az egész magyarság összefog. Én bízom abban, hogy az ország nem a szirénhangokra fog hallgatni, hanem ennek a két konzervatív bölcsnek majdnem isteni szavaira. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől és a középen.) Október 28-án lemondott akülügyminiszter és csak azért vállalkoztam egy napra újból a külügyminiszterségre, mert közben Svájcból olyan hírek érkeztek, hogy az ententeval felívelhetem a béketárgyalásokat. Miközben ezen dolgoztam, kiütött a forradalom és mindent romba döntött. Nem azért mentem Svájcba, mintha életemet féltettem volna, hiszen Bécsben is, meg itt is kitettem magam halálos veszedelmeknek, azonban azt hittem, hogy Svájcban jobban tudok használni hazámnak, mint itt. Amikor a keresztény párt élére állottam, jól tudtam, hogy támadások fognak érni. Ezek azonban nem riasztanak el attól, hogy a túlzástól ment, mérsékelt politika útjain vezessem tovább pártomat. (Zajos helyeslés és éljenzés a keresztény pártban.) Sándor Pál: Félremagyarázott szavainak: helyreigazítása címén kijelenti, hogy Andrássyt személyében nem akarta támadni és távol állott tőle az az intenció, amit Andrássy neki tulajdonított. Ő csak le akarta szögezni a forradalom okairól és előzményeiről megalkotott véleményét. Sándor Pál beszéde után Bleyer Jakab szólalt fel, aki a külpolitikai orientáció kérdésével foglalkozik. Kifejti, hogy mai helyzetünket legnagyobbrészt a franciák brutalitásának köszönhetjük. Ezért Franciaországnál nem kereshetünk barátságot, csupán a német birodalom felé fordulhatunk, amelyhez hozzá voltunk kötve a háború alatt is. A német irodalom fel fog támadni, a német birodalom nagy erőt és hatalmat reprezentál. Mikor elkövetkezik a németek talpraállásának történelmi pillanata, nekünk készen kell állnunk, hogy együtt mehessünk a németekkel. Az elnök ezután megállapítja a következő ülés napirendjét. A nemzetgyűlés holnap délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését, amelyen folytatni fogják a költségvetés vitáját és felolvassák az indítvány- és interpellációs könyvet. Andrássy nem akart Károlyiból mártirt csinálni Ezután gróf Andrássy Gyula személyes kérdésben szólal fel. — A képviselő úr igen ártott annak a fajnak, amelynek ő előharcosa vélt lenni. Igenis, én levonom a, tapasztalatok eredményét és megállapítom azt, hogy ennek a fajnak bizonyos térfoglalását vissza kell szorítani és a keresztény öntudatot fokozni. Amikor élére állottam a keresztény pártnak, tettem ezt azzal az elhatározással, hogy a pártot a mérséklet , útján fogom vezetni és vissza fogom tartani a túlzásoktól, mert jól tudom, hogy ezek nemcsak a zsidóságnak ártanak, hanem az egész magyar nemzetnek. Sándor Pál nagyon megnehezíti ezt a munkámat, amikor mindenkit bepiszkít és megvádol, csak a saját falát akarja tisztára mosni. A képviselő úr nagy tévedésben van, mert minden forradalomnak ezer oka van, ezek azonban nem bizonyítják azt, mintha a forradalom felidézéséhez a zsidóság egy részének temperamentuma és sajnos, hazafiatlansága is, hozzá nem járult volna. Andarházi-Kasnya Béla: Ne tessék általánosítani! Gróf Andrássy Gyula: Elismerem, hogy vannak, akik, mint például Vázsonyi is, — aki most ellenfelem, akiről azonban elismerem, hogy a legnagyobbbátorsággal küzdött azon felforgató irányzat ellen, amelyet már ő is szeretne elfelejteni . . . Vázsonyi Vilmos: Ma is küzdök ellene! Gróf Andrássy Gyula: Vázsonyi Vilmos bátran kiáltott a bástyára és felvette a küzdelmet a teliforgató elemek ellen. Ha több ilyen zsidó lett volna, akkor nem volna az antiszemitizmus anynyira a lelkek mélyén. Németország lojálisan küzdött oldalunk mellett, hadvezéreink is megtették kötelességüket és a háborút nem ezek miatt vesztettük el, hanem mert sokkal gyengébbek voltunk ellenfeleinknél. A forradalomnak nem is az a hibája, és nem is azt vetjük a szemére, hogy véget vetett a háborúnak, mert hiszen ez amúgy is megtörtént volna az ellenség katonai és pénzügyi túlereje következtében, de óriási vétke a forradalomnak, hogy megakadályozta katonáinkat a határos védelmében. Károlyi letartóztatása ellen valóban felszólaltam és a királynál két izben is közbenjártam, ennek azonban az volt az oka, hogy nem akartam Károlyiból mártírt csinálni. Tisza ellen sohasem a gyűlölet, vagy családi okok vezetek, hanem a legtisztább politikai meggyőződés és én mindig elismertem az ő nagyságát, hazafiasságát, becsületes jellemét és nemes szándékait. Tény, hogy Károlyi felajánlotta nekem, hogy kabinetjében vállaljam el a magyar külügyminiszteri tárcát. Ehez azonban azt a feltételt is fűzték, hogy egyezzem bele a magyar katonák lefegyverzésébe, amiről én tudni sem akartam és ennélfogva az akkori helyzet lehetetlenné tette számomra, hogy a külön magyar külügyminiszteri állást — ami akkor még törvénybe ütközött — elvállaljam. Tanácsom ellenére Károlyit kinevezték miniszterelnöknek, én szemben állottam vele és ha tőlem függ, letartóztattatom őt ,i még másokat is, akik ma itt ülnek. Az abonyi vértanuellenforradalmárok szobra Horthy kormányzó a vörös tatárjárásról (Saját tudósítónkkil*említett, szép ünnepség keretében leplezték le ma délelőtt Abonyban azoknak az ellenforradalmároknak emlékszobrát, akik 1919 május 3-án ott vértanúhalált haltak. Az ünnepségen megjelent kíséretével Horthy Miklós kormányzó is, a kormányt pedig a belügyminiszter képviselte. A pályaudvaron ünnepiesen fogadták a kormányzót s díszfogaton, lovasbandérium kíséretében vonult végig Abony fellobogózott utcáin s szoborleleplezés helyére, ahol díszsátor volt felállítva. A tábori oltárnál Lévay Mihály címzetes püspök tábori misét celebrált, majd Kiss Zsigmond református esperes egyházi imát mondott. Utána dr. Madarász József abonyi főszolgabíró tartott emlékbeszédet a vértanuk felett, akik az élet különböző útjain haladva, mint nemes, kisiparos, mezőgazdasági napszámos, kisgazda és falu jegyzője egy eszmében összeforrva adták önzetlenül életüket a hazáért. Az emlékszobor Vass Viktor szobrászművész műves piedesztálon álló töviskoszorút tartó Krisztust ábrázol. A szobor talapzatán márványtáblán a következő felirás olvasható: Istenért, Hazáért, vértanúhalált szenvedtek 1919. év május 3-ik napján Sarudi Batzik Béla, Piros Jenő, K. Molnár József, Telek Felkér Mihály, Lajcsák István, Johy Gábor. Nemzetek jóléte, élők keze gondja, dicsősége, mártírok homlokára fonva. A leleplezés után a kormányzó a következő beszédet mondotta: — Azért jöttem ide Abonyba, hogy kifejezzem legmélyebb elismerésemet annak a nagyközönségnek, amely a hazának vitézeket és vértanukat egyaránt tudott adni. Lelkem mélyéig meghatottak azok a szavak, amelyeket a főszolgabíró úr mondott, mert hiszen sok nehézségen, súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül hazánk, de a legszégyenletesebb mégis csak a vörös tatárjárás volt. Ha annak okát keresem, hogy miként jutott ez a dicső faj idáig, azt másként nem magyarázhatom, mint ha azokra a szenvedésekre gondolok, amelyek egy hosszú háború után letargiába sülyesztett nemzetet könnyen megtéveszthettek és megejthettek. Rövidlátóan azt hitték, hogy véres garázdálkodásaikkal kiolthatják milliók lelkéből a magyarságot, a nemzeti érzést, a vallást és a társadalmi rendhez való ragaszkodást és nem gondoltak arra, hogy minden nemes eszmének vértanúi adják a legnagyobb erőt. A kormányzó keresetlen szavai lelkesítőleg hatottak. Ezután a szobrot Abony nagyközség elöljáróságának nevében Papp Péter főjegyző vette át, majd a kormányzó koszorújának elhelyezése után a különféle helyi és vidéki társadalmi egyesületek tették le koszorúikat.