Pesti Napló, 1921. szeptember (72. évfolyam, 193–217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
Budapest, 1921 « «ig. ELŐFIZETÉS! ARAK. Egyed számára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon — — 2 kor. PESTI Egy bóra — — 30 [negyed évre — 90 kor. fSl éne 1180 kor. Egész évre 360 kon tl fcrfirfyam 191. »ap.sti Csütörtök, sz. Arvrrrt m ivcnv ^ JiAJtTiUDÓ HIVATAL:rzsébet körut 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 02-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. A magyar kisebbség — a nép-, szövetség védelme alatt Bécs, augusztus 31. A Mene Freie Presse jelenti Genfből. A népszövetség tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a" Magyarországgal kötött békeszerződés 60. cikkelyét és a Romániával kötött szerződés 10. és 11. cikkelyét" a Békidisebbségek Védelméről a népszövetség garanciáját alá helyezi. Eltemették Era Bergert Berlin, augusztus 31.A Pesti Napló tudósítójától) s a népjögjzség részvéte mellett szerdán testették el Biehrfachban Erzberger Mátyást. A gyásznenet hisen húsz katolikus munkásegyesület haladt, soian következett három zenekar, a gyászkocsi, amelyet díszőrség vett körül, a katolikus papság képviselői, az özvegy és az elhunyt többi rokona, Wirth birodalmi kancellár, a birodalmi gyűlés elnöke, sok más képviselő és kormányférfi. Különösen sok asszony követte a gyászmenetet. A sír előtt Wirth kancellár mondott beszédet,, amelyben rámutatott arra, hogy Erzbergert különösen a proletariátus és az egész szegény nép gyászolja, keresztényszocialista és szocialista munkások egyaránt. Mialatt a halottat sírjába fektetjük, — mondotta a kancellár — egész Németországban a munkások százezrei gyülekeznek, akiket a véres gonosztett ismét fölriasztott. Ujabb mozgalom vonul végig egész Németországon és jaj annak, aki a csordultig telt pohárba még egy csöppet öntene. Ujabb káosz támadna Németországban. Erzberger jóelőre megjósolta az összeomlást, de akkor kinem vették. Később vállalta azt a nehéz feladatot, hogy az ellenséggel megkösse a fegyverszünetet. Mint egyszerű katona engedelmeskedett, amikor a haza érdeke kívánja, hogy ezt a feladatot magára svállalja. A kancellár azután meghaló szavakkal vázolta Erzberger fáradhatatlan munkásságát a német ottatel érdekében, beszéde végén pedig újból fölhívta az egész német nemzetet, hogy ezekben a nehéz időikben szüntesse meg a pártharcokat és dolgozzak egységesen az ország újjáépítésén. (II.) • Baranyában szeptember 6-ig tart a bankjegykicserélés ÜK pénzügyminiszter az Osztrák-Magyar Bankfrók a szerb-horvát-szlovén megszállás alól most felszabadult területeken forgalomban lévő 10.000, 1000 és 100 koronáról szóló magyar fehilbélyegezésű, valamint felülbélyegzetlen és úgynevezett első jugoszláv felülbélyegésű bankjegyeinek kicserélésére megállapítottj határidőt szeptember 6-ig bezárólag meghosszabibította. • • Hollandig megtiltja 11. Vilmosnak a táviratozást London, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától) Vilmos tudvalevően az utóbbi időben többet küldött németországi híveihez, amelyekében állást fogalt a németországi eseményekhez. Ezért most a hollandi kormány megintette a császárt és az angol kormány is érintkezésbe lépett Hágával és azt az álláspontot fejtette ki a "hollandi kormány előtt, hogy 11. Vilmos ezekkel a táviratokkal megszegte azokat a megállapodásokat, amelyek teljesítésétől tették függővé azt, hogy Holleindiában tartózkodhassék. A holland efformátív magáévá tette az angolok álláspontig és megtiltotta acsászárnak a táviratozást. Cionista oiJ#g kongresszus Hajisbadban Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától) ttsükörilffkön kezdődik Karlsbadbban a tizenik cionista világkongresszus. Ezt megelőzően cionista diákkongresszus volt és a zsidó úgynevezett népszocialisták is tanácskozást tartottak a cseh fővárosban. A cionista kongresszusra 5z egész világ sajtója küldött képviselőket. Így egyeden Németországból huszonegy nagy napilap tartózkodik Klartebgdban. (ffjú Bánk b oroszlánszaragja viharzott át szombaton a zágrábi Nemzeti Szinti nézőterén. A keserü és örök magyar^ravamen, ime, most horvátra fordult. .^t nemcsak a fordító tolla alatt, ha neki a 3»fii ennél sokkal többet jelent az idők gyors változásában. Tomboló tapsorkán zúgott fel Petur békétlen, lázadó és lázító szavai nyomán 15 az elégedetlen, sajgó szívek tüzesen dobbantak vissza Tiborc panaszára, az idegen udvar és „lézengő ritterek" ellen kicsapó harag nemes pátoszára. Az ősi magyar sérelem, bánat, dac, indulat és igazság, ami eddig süketen és árván enyészett el a megnem értés szörnyű pusztájában, Zágrábban, ime, hangos ekhót vert, mert most már ott is sérelemnek és bánatnak érzik a mi évszázados tragikumunkat s a maguk fájdalmára ismernek az eltaposott magyar igazságban. Alig három éve, hogy Jugoszlávia határait, megvonták Európa térkészén s máris itt van a históriai tanulság: Belgrád ellen, Budapest felé szól és száll a taps a zágrábi színházból. De hát lehet-e másképpen? Mikor Szent István koronájának ezeresztendős egységét széttördelték, mikor a drága királyi palástról lehasították a Kárpátok hamvas hermelinjét s a Bánát aranyos selyemét, hogy tudtak igérni, hogy ki tudták színezni a boldogságot, amely a jövőben ezután tótnak, románnak, horvátnak lesz osztályrésze. Teljes autonómiával, demokratikus szabadsággal kecsegtették a Felvi* dék tótsagát, gesztenyének hazudta nekik még a kuimplit is a cseh politika. A románoknak aranypatkót üzentek a bocskorral Bukarestből, a horvátoknak pedig nemzeti önállóságot, a personálunió minden gyönyörét ígérték — Belgrádból. S nem voltak fukarok a csalogató, hízelgő és biztató szóban, amíg a tettek ideje el nem érkezett. De akik hittek, mégsem üdvözültek. A megígért aranykor elmaradt. Elmaradt a Felvidéken, ahol a „magyar iga" alól,felszabadítottak lázadozva csörgetik a Prágában készült bilincset s Jurigáék haragja visteregve forr — a „felszabadító" csehek ellen. Elmaradt Erdélyben, ahol még azt a kis gyulafejérvári önállóságot is visszaszivták s egyszerűen bekebelezték az egész álomsországot Nagyromániába. És elmaradt Jugoszláviában, ahol a fejlettebb kulturájú horvátok a szerbek békéit nyörgik és vágyó sóvárgással fordulnak vissza, Magyarország felé. Bánk bán vérző sebe, amelynek fájdalma most horvát szívekben ég, keserű elégtétel nekünk. Azoknak pedig, akik újabb csonkításra ítélték ezt az országot, intő, figyelmeztető példa. Hazugság és erőszak árán szerzett jusson nincsen áldás, nem terem békesség. Nyugatmagyarország jövendője sem lesz különb, — ha Bécsből irányítják sorsát, — mint a többi, elszakított magyar vármegyéé. Elolthatatlanul fog izzani ott is az irredenta parazsa, fel fog robbani ott is a lefojtott keserűség lángja, amit a csalódás és kiábrándulás szele szit magasra. És egy nap, késő századok mélyéből, a soproni végeken is fel* morajlik majd a békételen Petur fenye* gető hangja s Bánk bán dacos haragjának ütemére dobbannak meg a szelid poncich* tersszinek. Ha ezt akarja az entente, ám rajta, de előbb azt nézze, hogyan adja át Isztriának — a tombolán nyert orosz* int. A kisgazdapárt a ' / jr — (Saját tudósitónfotóW^^politikai világ figyelme egyre fokozódó mértékben fordul a nyugatmagyarországi események felé.." A keresztény nemzeti egyesülés pártjában szerdán este megállapították, hogy Nyugatmagyarország népének megmozdulása egyáltalán nem érinti a kormány helyzetét és semmi ok sincsen a kormány lemondására. A pártkörben megjelent Haller István, aki román megszállott területről érkezett haza és közölte tapasztalatait a képviselőkkel. A kisgazdapárt szerdán este mintegy huszonöt képviselő jelenlétéiben bizalmas megbeszélést tartott. Az elnöklő, Magor János államtitkár jelentést tett arról a támadásról, amely a pártot és a nemzetgyűlést a vármegyei értekezleten érte. Giái Ünchip megállapítja, hogy a vármegyék » belügyminiszter hatáskörébe tartoznak és egyenesen gróf Háday Gedeon belügyminisztert teszi felelőssé azért, hogy irányító befolyását nem érvényesítette a vármegyei értekezlet akciójával szemben. Csontos Imre, Dömötör Mihály, Firiczek Géza, Temesváry Imre és Rubinek Gyula felszólalása után Hencz Károly megállapítja, hogy a nemzetgyűlést és öz kisgazdapártot sorozatos támadások érik különösen a királykérdés és a közigazgatási reform miatt. Olyan jelenségek merülnek fel minduntalan, amelyeket a kormánynak nem volna szabad tűrnie, mert e jelenségek ellenkeznek a kormány progranmjával. A vármegyék támadása veszélyezteti a nemzetgyűlés létét. A vármegyék a mindenkori kormányok szols támogatói voltak, mindig politizáltak és most régi hatalmukat szeretnék visszaszerezni. A kisgazdapárt állandóan koncessziókat tesz saját programjjának megvalósítása helyett, tért engedett a gazdasági kérdések megoldásának, azonban nem tűrheti tovább, hogy a megoldatlan közjogi problémák körül is engedményekre szorítsák. Az értekezlet ezután a vármegyék támadását a legerélyesebben visszavitasítja és követeli, hogy a kormány a támadást a legrövidebb időn belül torolja meg, mert ellenkező esetben maga a párt fog gondoskodni a kellő megtorlásról. Az értekezlet végéin nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter informálta a képviselőket a nyugatmagyarországi helyzetről. Szerdán délután öt óraikor a miniszterelnökségen ankét volt a drágaság leküzdését célzó intézkedések megbeszélésére. Az ankéten gróf Bethlen István miniszterelnökön kívül jelen voltak Hegyeshalmi Lajos, nagyatádi Szabó István, Srornolák Nándor és Vass Jószef miniszterek. A fővárost Sipőcz Jenő polgármester, Vajna Ede és Berczel Jenő tanácsnokok képviselték, a munkásságot Farkas István, a szociáldemokrata párt titkára. Megjelentek azonkívül a különböző érdekképviseletek képviselői. A miniszterelnök megnyitó beszéde után csaknem valamennyi jelen volt felszólalt és kifejtette véleményét azokról az intézkedésekről, amelyekkel a drágaságot legalább korlátozni lehetne. A legterjedelmesebben Vajna Ede tanácsnok beszélt, aki előterjesztette a főváros memorandumát. A felszólalóik legnagyobb része követelte a kiviteli engedélyek megszüntetését és a behozatal megkönnyítését. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány az elhangzott felszólalásokat és előterjesztéseiket figyelembe veszi. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter érintkezésbe fog lépni a fővárossal és el fogja készíteni tervezetét, amelyet minisztertanács elé terjeszt. Az értekezlet után nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter az élelmiszerellátás nehézségeiről a következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt: " A kiviteli engedélyek megszüntetése legnagyobbrészt megtörtént már, ez azonban egymagában véve nem fogja útját állni a drágaságnak, mert hiszen ez európai jelenség. A kormány legföljebb enyhítheti a drágaságot, de sokat ezen A técen nem vármegyék ellen két a drágaság ügyében