Pesti Napló, 1921. október (72. évfolyam, 218–243. szám)
1921-10-14 / 229. szám
• n 4 Kilakoltattak egy főorvost rendelés közben «Adj a Tóthnak szállást, aztán verd ki a házadból» (Saját tudósitónktól.) Népszerű lakásruivata» • Iunk intézkedései az őket jellemző komoly szigorúság mellett is, néha meglehetősen komikus vagy legalább 1» tragnymiffkus helyzeteket teremtenek. Jinpek a megállításnak a helyességéről tanúságot tehet sajlódi. Gida nőgyógyász-főorvos is és egy "csomó"Betege, akik" tegnap délután jelentek meg nála rendelésre. Délután négy óra ötvenöt perckor ugyanis a főorvos még nyugodtan rendelt Szervita-tér 2. szám alatt lévő rendelőjében, benn a rendelőszobában egy páciensével konzultált, míg Künn a váróteremben néhány betege várakozott Az orvosi rendelésnek azonban hirtelen véget vetett egy lakáshivatali végrehajtó, aki négy emberrel jelent meg és erélyes kopogással kihívta a főorvost az előszobába, majd lakáshivatali végzést előmutatva, felszólította, hogy öt percen belül minden bútorával együtt hagyja el a lakást. A főorvos eleinte derűsen fogta fel a helyzetet és arra kérte a végrehajtót, hogy legalább "reggelig engedje bennmaradni a laikusban, amikor nem kell majd sötétben levitetnie értékes bútorait a harmadik emeletről. Ezt természetesen megtagadták. Ekkor arra kért engedélyt, hogy legalább rendelését befejezhesse és megvizsgálhassa a jelenlevő pácienseket, akik között sürgős segítségre szoruló súlyos beteg, is lehet. A végrehajtó aonban ezt is megtagadta és négy emberével rögtön megkezdte a bútorok kihordását. A kilakoltatási ügynek előzménye egyébként az, hogy dr. Tóth Gidát akommunizmus alatt a vörösök kitették fasori lakásából és rendelőjéből. Ekkor egy nagykereskedő megszánta a hajléktalan főorvost és kilenc szobából, három cselédszobából, két fürdőszobából és egyéb mellékhelyiségekből álló lalkásának két szobáját átengedte neki, nehogy a vörösök elrekvirálják. Zongoráját és egyéb értékes ingóságait is a főorvosra bízta, mert a vörösök már „köztulajdonba" készültek venni a drága holmikat. A kommün után azonban a főbérlő felmondott a főorvosnak. Dr. Tóth Gida hónapokon át keresett lakást, kínáltak is neki három-négyszázezer korona lelépési díjért eleget, amit természetesen nem tudott megfizetni. A lakáshivatalhoz is intézett néhány tucat beadványt, teljesen eredménytelenül. Most végül csak azt kérte, h hogy október 1--éig engedjék a lakásban bennmaradni, mert kilátása volt, hogy most már, kap lakást; néhány nappal ezelőtt a határidő előtt azonban elérte a végzete, a lakáshivatali végrehajtó képében, aki négy emberével igen rövid idő alatt lehordta összes bútorait az udvarra, miközben a páciensek rémült sietséggel távoztak a színtérről. A bútorok másnap reggelig ott álltak az udvaron, amikor azután a főorvos egy beraktározóhoz szállíttatta el őket, ő maga pedig szállodában keresett lakást. 2 Péntek ÚJPESTI NAPLÓ 1921 október 14. szent és sérthetetlen volta. A kéreni fogják az érintkezést s kormány elnökével, valószínű, hogy a legrövidebb időn belülniszterelnök kívánságára értekezletre fognak összeülni , s amelyek előtt delegátusaink beszámolni velencei útjukról . A parlament összehívása egyelőre még nem aktuális. Az a nagy sürgés-forgás, amely a csütörtöki nap folyamán a kisgazdapárt szerda esti határozatát követte, a legvegyesebb és legalaptalanabb kombinációkra ártott alkalmat. Abból a körülményből, hogy a kisgazdapárti Bottlik István találkozást keresett a kereszténypárti Rakovszky Istvánnal, már azt a hírt kovácsolták, hogy Rakovszky a kiviteli botrányok ügyében rendelkezésére álló aktákkal tovább fogja folytatni a kérlelhetetlen harcot, amelyben nem hajlandó még nagyatádi Szabó István személyének sem megkegyelmezni. E híreszteléssel szemben Akovszky a kereszténypártklubban csütörtökön este kijelentette az újságírók előtt, hogy a kettőjük találkozásán politikáról szó sem esett, nem igaz, hogy ő a földmivelésügyi minisztert a kiviteli ügyekből folyóan támadni akarná, nem igaz, hogy könyörtelen harcra készül, ellenben igaz az, hogy neki is, Bottliknak is a csehek által megszállott területen sequestruma alatt álló birtoka van és e birtok ügyében óhajtottak valamilyen egyöntetű eljárást megbeszélni. A kisgazdapárt tudvalevően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a maga követeléseit csak a velencei konferencia befejezése után fogja a miniszterelnöknek tudomására hozni. Ennek a konferenciának már vége. Abból a körülményből, hogy nagyatádi Szabó István elutazott a fővárosból, politikaikörökben ezt a kijelentést úgy magyarázzák, hogy a belső politikai helyzet csak a nyugatmagyarországi kérdés elintézése után válik aktuálissá. Erre az időre pedig tudvalevően a kereszténypárt is vár,mert a maga álláspontját ő is akkor akarja precizírozni. A két párt közötti ellentét — mint Andrássy legújabb nyilatkozatából kitűnik — főként a királykérdésben látszik ma még áthidalhatatlannak és így nem tartják kizártnak, hogy a megegyezés nem fog sikerülni. A szerda esti értekezlet fejleményei ismét felszínre vetették a többségi kormánypárt gondolatát. Tomcsányi igazságügyminiszternél az igazságügy minisztériumban csütörtökön este mintegy harmincan jelentek meg olyanok, akik a kisgazdapárt ultimátumát nem írták alá, többek között: Tomocsányi Vilmos, Ferdinandy Gyula, Rubinek István, Orffy Imre, gróf Széchenyi Viktor, Iklódi,Szabó János, Szabóky Jenő, Lukovich Aladár, Erődi Harrach Béla, Ilésy Imre, Schanl Károly, Négyesy László, Dánér Béla és mások. Ezek is abban állapodtak meg, hogy véglegesen csak gróf Bethlen István miniszterelnök hazaérkezése után döntenek. Egyelőre máris szorosabb kapcsolat van e csoport, a kereszténypárt és a disszidensek között, ami rendkívül meg fogja könnyíteni a miniszterelnöknek a többségi párt megalakítására irányuló terveit. Járaánossy a felpályiiévvésről és a Misgazdapest döntéséről A kisgazdapárt határozata megszólaltatta ma gróf Andrássy Gyulát, aki a többi között ezeket mondotta: • Miután nagyatádi Szokó István azt mondotta, hogy addig, míg „a most folyó velencei tárgyalások el nem dőltek, munkásprogrammunkat és kormányzati kifogásainkat nem szögezzük a kormány mellének", ránk nézve nem elkerülhetetlen az állásfoglalás a Kisgazdapárt által teremtett új politikai helyzettel szemben. Csak arra szorítkozom, hogy a királykérdésre vonatkozólag pár megjegyzést tegyek. Nem lehet a királykérdést tisztázni anélkül, hogy azon legfontosabb és kardinális kérdésről világos, őszinte és félre nem érthető nyilatkozatot ne adjon a párt, várjon van-e koronás királyunk, vagy nincs. A királykérdést tisztázni, erről hallgatni, ellentmondás. A kisgazdapárti programm szerint senki sem tudná megállapítani, hogy tulajdonképpen mi a jogrendünk és hogy a törvényes szabad királyválasztás ősi joga miben áll. Ha eltöröltetnék a pragmatika fankció, akkor meg kellene vitatni, váljon fennállse még az 1571 ik évi V-ik. ?., melyben ősijük kimondották, hogy nemcsak I. Ferdinándnak, hanem örökösei uralmának és hatalmának is örök időkre alávetettékmagukat. Sőt, ha úgy határoznának, hogy ez a törvény is elvesztette érvényét, akkor előtérbe kerülne a régi magyar jogfelfogás, mely szerint a király életben levő legidősebb fia tekintetett mindig a jogutódnak. Nem hiszem, hogy közjogilag és politikailag lehetővé válna az a konceíció, amely elfogad egy királyt, de kizárja annak már élő fiait és megtartja a koronázott királyt, de megszünteti azt az örökrendet, melynek alapján az uralkodó király trónra jutott. (Saját tudóssstenktje.) A nyomfurűsággal és nélkülözéssel fenyegetőttél küszöbén a katasztrófa erejével hat az a hír, hogy a Vöröskereszt nemzetközi irodájának genfi központja visszahívta itteni delegáltját, MIA Reelling-Biberegg-t. Azzal az utasítással, hogy az összes külföldi segítőmiszsziók szüntessék be Budapestin működésüket, mert a főváros lakosságának nincs szüksége többé külföldi segítségre. A Nemzetközi Vöröskereszt budapesti bizottságában történt ez a bejelentés és ott is nagy konsternációt keltett, úgy hogy a külföldi tiszsziók fölkérésére báró Redding-Bzberegg még az este elutazott Genfbe, hogy ott a határozat megmásítását kieszközölje. Ebben a nemzetközi bizottságban helyet foglalnak az összes külföldi missziók és képviselve van benne a kormány, a főváros, meg egy-két jelentősebb jótékonysági szervezet. Kéthetenkint szokta üléseit tartani és amióta Budapesten a hatósági jótékonyság úgyszólván teljesen megszűnt, azóta tulajdonképpen itt intéződött a szegénység ügye és a szociális tevékenység innen kapott irányt meg anyagot. Meg kell azonban állapítani, hogy az itteni külföldi segítőbizottságok nem igen voltak megelégedve a magyar helyzettel, különösen azt kivagásolták, hogy a magyar társadalom nem siet a szűkölködők segítségére. A társadalmi áldozatkészség egyáltalán ellanyhult, a középosztály pedig nem adakozhatott, hiszen a legtöbbet éppen a középosztály vesztett. Ilyen körülmények között a külföldi missziók eltávozása egyértelmű azzal, hogy a szegények támogatás nélkül maradnak, éppenmost, a tél küszöbén. Nem akar gáncsoskodás lenni, de az igazság érdekében azt is meg kell állapítani, hogy eddlig a főváros és a kormány nem viselte annyira a szívén a missziók működésének szolgálatát. Bornolátd Nándori népjólétiminiszter inkább a lakásrendelet kiadásával foglalkozott, a most ,kedden külön figyelmeztették, hogy feltétlenül menjen el arra az ülésre, amelyen báró Redding Biberegg bejelenti visszahivatását, mert esetleg ottléte segíthet a helyzeten, a miniszter meg is ígérte, hogy okvetlenül meg fog jelenni, hosszú ideig vár,tak is rá, de valószínűleg másutt sürgősebb dolga akadt. A főváros a kurzus óta szintén nem sokat, törődött a külföldi misszióknak ezzel a testületével és sokáig egy kis fogalmazó ment el ezekre az ülésekre, akit később még holmi elintézési zavarok miatt el is távolítottak a helyéről. Csak az utolsó időben lehetett a bizottságokban a jótékonysági ügyosztály mai vezetőjét vagy annak helyettesét látni. A főváros annak idején, még a kurzus előtt, központi nyilvántartót is lerendezett a missziók rendelkezésére, amelyből mindig kitűnt, hogy ki, milyen és mennyi segítséget kapott már eddig, de ennek az intézménynek a vezetését a kurzus uralomra jutása után elhanyagolták és most már egyáltalában nem működik. Hogy mennyire nem tartotta fontosnak a külföldi segítség megszervezését a főváros, élesen jellemzi ez a kis eset Egy alkalommal, amikor a szociálpolitikai ügyosztály régió vezetője azt javasolta, hogy a nagy nyomorúság enyhítésére a külföld támogatását propagandaszerű adatok feltárásával kell kieszközölni, a tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem fordul a külföldhöz könyöradományokért. Ez szép és büszke álláspont volt, de hamarosan kiderült, hogy a fős város maga a szegényeit sehogy sem képes ellátni. Külföldön az is rossz benyomást keltett, hogy nem látták eléggé a missziók anyagának pártatlan felhasználását biztosítva, mert a legfőbb jótékonysági elosztó szerv a Huszár-fén akció volt amelynek künn felekezeti színezetet tulajdonítottak. Külföldön az ilyen kérdéseket szigorú objektív szempontok irányítják és ezért némely helyütt idegenkedéssel nézték a kormány vagy a főváros helyett egy társadalmi szervnek működését Most, hogy a külföldi akciók megszűnése fenyeget, a főváros tanácsa sietve, foglalkozott az üggyel és a ma délelőtti tanácsülés elhatározta, hogy sürgős felirattal fordul a kormányhoz, amelyben azt kívánja, hogy az állam tegyen meg mindent nemcsak az itteni külföldi missziók, hanem hivatalos szervei útján külföldön is abban az irányban, hoy a határozatot ggpják vissza és továbbra is részesítsék ezt a sokat szenvedett országot az emberszeretet áldásaiban. A feliratot még ma kézbesítették a népjóléti minisztériumba, ahol —amint mondották, —, már ők is mindent megtettek, ami tőlük tellett. A külföldi jótékony missziók eltávozása igazán katasztrofális helyzetet teremtene a szegényügy terén, különösen most, amikor Pecron kapitány éppen egy nagyarányú anya- és csecsemővédőakciót kezdett A főváros már készült is reá, hogy Pediow kapitány áldásos működését valahogy díszesebben honorálja. Lefotografáltatta Pediow kapitányt budapesti otthonában, a nagy képet kiszíneztették, berámáztatták és bronzlapra rávésették, hogy ezzel az emlékkel mond hálát Pedrow kapitánynak Budapest tanácsa. Ékes halakat is készül, amelyet már angolra fordítanak, hogy így aztán ünnepélyesen átadják Pedrownak. Remélhetően ez a csecsemőakció nem forog a genfi határozat folytán veszedelemben, de általában Budapest legszegényebb népének téli segítése most már attól függ, hogy az intervenció Genfben nem marad hatástalanul és a kellő felvilágosítások után talán sikerülni fog a külföldet rábírni arra, hogy eredeti szándékát megváltoztassa. Imés az állam sürgős beavatkozását kéri a külföldi missziók marasztalása érdekében HiHárt kedvetleneiTett el a külföld ? — Bernolah minisztert friássa viklAka- mésszük utolsó ülésére !- Pedron kapéjáíiysiak disses fényképet és írásot ad át s főváros