Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)
1921-11-01 / 243. (244.) szám
Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60 kor. Negyed évre — 170 kor. Fél évre 340 kor évra_ — 660 kor. számára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon — — 3 kor. Ausztriában 12 osztr. kor. 72;r«tfM**»i 243. Kedd, november 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATAL) Erzsébet-körut 18. szem. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-31 Nyomdai telefon: József 71-15, Felelős szerkesztő: József 62-86 Kiadóhivatal Wienban: I., Kohlmarkt 7. Nem véletlen, hogy sokan éppen, most fedezték fel a szabad sajtóban perlő nemzeti kincset. Az elfogultság hónapokon keresztül nem akarta elhinni, hogysé, ha egy újságíró kéziratát, mielőtt azt a szedőnek adnák át, az államhatalom közege böngészi át először, ez elsősorban nem az újságíró kellemetlenkedő magánügye. Igaz, az újságoknál dolgozók szebbet és jobbat is tudnának maguknak kívánni, mint ami a cenzúra. Amennyire bosszantó lehet valami, a cenzúra bizonyára az. De mik ezek az egyéni érzések a mellett az ártalom mellett, amely a sajtó lekötöttségéből a nemzetre és a nemzet minden egyes fiára hárul? Múló hatású szunyogcsípés, amelyet a fegyelmezett lélek észre sem vesz. Nem akarták ezt elhinni. Az egyszerű ember makacsságára jellemző vállvonogatás volt a válasz, ha megérttetni igyekeztünk, hogy a cenzúra a sajtót mint technikai objektumot alig-alig horzsolja. Ahol azor: un, tép, zúz, szakít, tör, rombol, sebez, öl, az az ország teste lelke. A cenzúra azt jelenti, hogy kioltották a világosságot, nem látunk és kiszivattyúzták a környezetünkből a levegőt, s így nem halljuk a szomszédunk hangját. Nem látunk és nem hallunk; ez az, ha a sajtó nem tökéletesen szabad. Képzeljük el, mi történne egy tágas munkateremben, ahol több száz munkás vezényszóra egymás kezébe dolgozik, mi történne ott, ha hirtelen elsötétítenék a műhelyt és valamilyen csuda folytán a levegő elveszítené hangterjesztő tulajdonságát? Nemde, a munka nem lehetne oly szabályos és egyöntetű, mint azelőtt volt. Zavar, zökkenés, félreértés, reccsenés egymást érné, még abban a legjobbik esetben is, ha valamennyien a jószándék maximumával volnának eltelve. Ugyanígy van a lekötött sajtó esetében is. A szabadsajtó a világosság és a tiszta hallás érzeteit kelti, míg a cenzúra szobáján végighurcolt újság ezer hát-hát, ezer kérdőjelet, ezer bizonytalanságot, ezer szédületet támaszt, az ország semminek sem hisz, mindenben kételkedik, képes rá, hogy a legnyilvánvalóbb hazugságot a kapcsos biblia levelei közé tegye, s ugyanakkor a kézenfekvő valóságot mint képzeletszőtte humbugot hessegesse el magától. Ilyen sajtó mellett inognak meg a szívek és tántorodnak meg a jellemek. Ilyen siasjtó mellett terebélyesedik ki a kalandorvágy, a mindenre-kaphatóság, és a semmivel-sem törődömség. Ilyen sajtó mellett teremnek meg a maihoz hasonló állapotok, amikor egyéni érdekek tobzódása győzedelmeskedhetik a közérdek felett és kis klikkek, egyes politikai csoportok akarnoksága végromlásiba döntheti az országot. A legmeggyőződésesebb cenzornak is meg kell vallania, ha az ő véres ceruzája nem ütött volna ablakot itt egy gondolaton, ott egy eszmén, s ha még többször az egész gondolatot és az egész eszmét nem döfte volna le, akkor Magyarországon nan nem az az atmoszféra terjengene, amelyben a nemzet léte és nemléte ismét berelvésre kerülhettek. Ezt ma már azok is észreveszik, akik még néhány héttel ezelőtt a cenzúra megszüntetését sürgető kérdésekre azt felelték — majd bonjungozó kiskedden! Ma már ők is látják, mit jelent az, ha nincs egészséges közvélemény, amely irányít, buzdít vagy visszatart. Mit jelent az, ha a nemzetgyűlés hallgat, a miniszterek csak a külföldi lapoknak Nyilatkoznak és az újságok minden , sZavjfel deszlilláló görebeken megy keresztül. ^F^ Nem magunknak, hanem az ország számána kériük tr tehát és kérünk ma is szabad sajtót— ami friss levegőt, napfényt és egészséget jelent. A nagyhatalmak ujabb jegyzésten az egész Habsburg-ház haladéktalan detponizálását követették a magyar kormány kényszerhelyzetében telését elfogadta ' noremifrat(nTmafc köveaz entente-nagyhatalmak budaiban az alábbi jegyzéket nyújtó A minisztertanács egyhangú határozatát közölték a nagy- és kis-enteme budapesti képviselőivel A Magyar Távirati Iroda gróf Bethlen István miniszterelnöknél A szövetséges nagy cilpSontáciai képvi Miniszt Van szerencsénk kaafdrentsiiS sJaak a nagykövetek tanácsánálWfó&fi^í^létre/ "7 '• átadni: „A nagykövetek tanácsa, íimely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány , mi is lilfl illi'll «NHI0I tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtön eéget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely öt trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen új,MM kísérlete a Magyarországgal szomszédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozati értelmében — terjessze ki egyidejűleg a Habsburghoz valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány hozzá akarván járulni az általános béke fentartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához." Fogadja stcb. Castagneto s. k., Kohler s. k., Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intézkedése, idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, .• / . a kormány számára Jelenlegi kétíőszerfolfiszetésést nem volt más választás, mint a nagy fiatalsnsiinsk ezt as gjacse határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, az S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az entente-nagyhatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi. 1. Jugoszlávia ellana Mzin akar piax L tt Lagjosa» leszerelést Milano, október 31. (A Pesti,Napló tudósítójától.) A Corriere della Sera azt írja, hogy Jugoszlávia a franciáig angol intelmek ellenére sem akar engedni."T mindenképpen ragaszkodik ahoz, hogy Magyarország leszerelése Jugoszláv ellenőrzés alatt menjen végbe s hogy Jugoszlávia megkapja' Magyarországtól!" a mozgósítási költségeket. (II.) Páris, október 31. Mivel Károly király vonakodik lemondani és Magyarország területét elhagyni, a nagyhatalmak értesítették Magyarországot, hogy a kis-entente készülődéseivel" nem fognak szembeszállani, ha Károly király lemondása tovább is elhúzódnék. Románia, Csehország és Jugoszlávia képviselői szóbelileg sürgették a magyar külügyminiszternél, hogy haíladéktalannul tegyék meg a szükséges intézkedéseket a Habsburgok trán vesztésének proklamálására. (MTI.. .•••• • , Bécs, október 31. (Areáti Napló bécsi" szerkesszségétől.) Hami román kőnyilakkozik a magyar kérdésről. ismét megszólalt és ismételte azt a kijelentését, hogy Románia mindenben egyetért szövetségeseivel, támogatja azok anyagi követeléseit is, de a maga részéről nem kéri a mozgósítás költségeinek megtérítését, már azért sem, mert hiszen Romániában még nekn is mozgósítottak. Diamandi is megerősítette, hogy a hétfőn Budapesten átadott jegyzék nem ultimátum, csak igen erélyes diplomáciai lépés, mellyel Magyyarországot megszállással fenyegetik meg arra az esetre, hogyha nem ad tárgiai garanciákat a Habsburg-ház végleges trónfosztására vonatkozóan. Bécs, október 31. „ (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) rv * AJ Neue Freie Presse jól informált helyről azt közli,hogy "A kis- és a nagy-entente között a királymentésben tartó kompromisszum elérését célú birgyklánok meglehetősen elhúzódnak és eddig nem vezettek kellő eredményre. A nagymenténak lépései."Belgrádban nem keltettek valami ua±ly hatást s a helyzetnek veszélyes volta abban rajlik, hogy Belgrádban is már túlságosan messire mentek, semhogy visszafordulhassanak. Mindamellett a nagy-elszente tigrísz -erejével rajta van, hogy elhárítsa a háborús vesizedelmet, ^ ' • ' é