Pesti Napló, 1921. november (72. évfolyam, 243–269. szám)
1921-11-25 / 265. szám
2 Péntek PESTI NAPLÓ 1921 november 25. 4 (Saját tudósítónktól.) A VI. kerületben most folyó választási küzdelemnek érdekes eseménye sajtolt le csütörtökön este. A Demokrata Kör kásának lépcsőin mankók kopognak, rongyos polgárasszonyok sora tolakodik felfelé és sovány, kiéhezett gyermekeket vezetnek kézenfogva. A hadirokkantak, özvegyek, árvák gyűltek itten össze, hogy keserűségüknek tanújelét adják s hogy végül magukra vonják a társadalom figyelmét. A sporthelyiség nagytermét színültig betöltötték, a mankókét a falhoz támasztották, a kisgyermekek elaludtak anyjuk öleiben. Mintegy ötszázan fértek be a terembe s még egyszer ennyien rekedtek kívül. Elsőnek Csadányi Miksa, a rokkantak vezetője beszélt. Azért jöttünk össze, — mondotta —, hogy megmutassuk erőnket annak a társadalomnak, amely oka annak, hogy igy éhezve, rongyosan ,és elhagyatottan állunk. Sok ezer testvérem halálánál voltam jelen kinn a harctéren. Soknak lecsuktam szemét, de mindenkinek az volt az utolsó kívánsága, hogy üzenetet vigyek hozzátartozóinak és üzenetet a nemzetnek, hogy az gondoskodjék gyermekeiről. A rokkant Gredányi, amikor a halott bajtársairól beszél, megható sikert vív ki. Az első sorban elkezd zokogni egy asszony és nemsokára az egész termet betölti a sirál. — Nálunk az volt a baj. — folytatta — hogy amikor azt mondták, menjünk a hazáért és szabadságért küzdeni, megígérték, hogy gondoskodnak azokról, akik itt maradnak. Ez a gondoskodás azonban kútbaesett, s mi úgy állunk ma itt, mint a társadalom kivetettjei. A mi Szervezkedésünkre!, azonban nem lehet gátat vetni, mert melletteink állnak a hősi halottak és a vér, amely csonka tagjainkbólhullott, lesz a mi erőnk. A társadalomnak van szíve, hiszen milliókat adtak össze céljainkra. És most azt kérdem, hogy hová lettek ezek a milliók:" A becsületes magyar nép nem tűrheti azt, hogy honfitársai éhezzenek. (Közbeszólás: Az Ébredők nem éheznek!) Most el akarják", amint a hírek szólnak, a választójogot is ismét venni tőlünk, mi azt akarjuk csak, hogy mint becsületes magyar honpolgárok, megélhessünk. Hogy hová lettek a milliók, arra is megfelelek. A népjóléti minisztérium rokkantügyi főosztályában négyszászharminctágú tisztviselősereg dolgozik, a hadigondozóban háromezer ember van, a nemzeti szövetkezetnek nevezett egyesületben nyolcszázon Erre megy el a pénz, amiből mi semmit sem látunk. Ez a pocsékolás »,ha hozzá nem értés okozta a mai helyzetünket. Mi minden társadalmi osztállyal, együtt akarunk haladni. És élén akarunk haladni annak a munkának is melynek célja Magyarország felépítése, de kötelessége a társadalomnak, hogy e törekvésünkben segítsen mirajtunk. (Úgy van!) Most dr. Benedek János képviselőjelölt fejtette ki programraját a rokkantak előtt. A hadirokkantak ellátása. — mondotta — becsületbeli adósság, melyet a némulnék ki é-s II fizetnie. Úgy érzem, mintha nem is az élőknek tartanék most programmbeszédet, ha nem itt állanának hősi halott bajtársaim, s őhozzájuk is szólok, amikor azt mondom: — pihenjetek békében, első kötelességünk az lesz, hogy árváitokról és özvegyeitekről gondoskodjunk. Csak törvényhozási úton lehet ezen a kérdésen segíteni. Ha a kormány ezirányú radikális javaslatokkal jön, mindenkit marra mellett fog találni pártkülönbség nélkül. Mert ez minden becsületes magyar embernek a programmja. A segítséget úgy kell adni, hogy ne tegyen megszégyenítő. A kereseti alkalmakat elsősorban nekik kell juttatni De mindehez szükség van arra, hogy végül rend legyen ebben az országban és meginduljon a termelő munka. A rokkantak csak oly politikát támogassanak, amely a munkálehetőségét megadja. Az Isten is úgy segítsen engem — fejezte be beszéd. Véy én az önök ügyét szívemen fogom viselni Bársony Elemér volt miniszter beszélt ezután a hallgatósághoz. Rámutatott arra a tervezetére, melyet mint népjóléti miniszter, a kormánynak bemutatóit , melyet még most sem hajtott végre. A hőstetteik jutalma nem lehet a nyomorúság. A munkásoknak meg kell mutatni, hogy ők nem parazitái e nemzetnek, hanem egyenjogú polgárai. Amikor a Margitszigeten rokkantnapot akartak rendezni, ezt éppen a Rokkantak Nemzeti Szövetsége hiúsította meg, amely becsületesen arra az útra sem tudott lépni, hogy ne önmagáról, hanem líraiatok gondoskodjék. Vigyázzatok, ne menjetek fejjel a falnak. Az izgalom ne robbanjon ki lelketekben. Tagjaitok rokkantak, de lelketek ép s a hazaszeretetek az, amely mihozzánk láncol. Végül Pakots József tartott beszédet. Két szám lebeg előttem — mondotta — az, hogy egy százszázalékos rokkant kétszázhuszonhárom koronát kap, egy ötgyermekes családanya pedig százharminc koronát. E szegény ország épp olyan csonka, mint ti vagytok, szeressétek hát ti is. Legyetek jó hazafiak, de érezzeaz ország, hogy néktek több jogotok van itt az élethez, mint bárki másnak. A gyűlés Benedek János éltetésével ért véget. —1— Hadiözvegyek, árvák és rokkantak tüntető gyűlése Hová lettek a milliók, amelyeket a társadalom összeadott 4230 tisztviselő dolgozik a rokkantügyi intézményekben •4,3 0 Ausztria megtette az előkészületeket NapMagyarország déli részének Ma vagy holnap megérkezik a nagyköveti értekezlet döntése a soproni népszavazás kérdésében . Rainier francia tábornok a kadista puccsról Bécs, november 24. Parlamenti körökben úgy tudják, hogy az elmúlt napokban gondos készülődés történt az Ausztriának ítélt nyugat magyarországi terület déli részének megszállására. Azt hiszik, hogy ez a megszállás, éppúgy, mint az északi részé, simán fog végbemenni és ellenállásra nem fog találni. Bécs, november 24. A nagyköveti értekezletnek a soproni kérdésben hozott döntése bécsi illetékes helyre még nem érkezett meg. Még azt sem tudják, hoztak-e és ha ken, milyen határozatokat, de arra számítanak, hogy ma vagy holnap megérkezik az erre v vonatkozó értesítés. Bécs, november 24. Az Abend jelenti. Angol, francia és olasz lapok és hírszolgáltató vállalatok képviselői az elmúlt héten körutat tettek a megszállott nyugatmagyarországi területen. Útjai során elértek Kismartonba is, ahol felkeresték Esterházy herceg kastélyát, amelyben az entente-missziót szállásolták el Társalgás közben szó esett a legutóbbi királypuccsról . Halnier tábornok, a francia misszió vezetője, bizalmas beszélgetés során igen figyelemreméltó közléseket kélt a puccsra való készülődésről. A tábornok ezeket mondta: Őszintén szólva, a karlisták a maguk terveit tőlünk nem valami messze beszélték meg. Itt tanácskoztak ebben a házban, a kastély első emeletén, Esterházy Géza herceg szobáiban. Mi a készülődés minden részletéről kimerítően értesültünk. Itt laktunk a házban s jó barátságban voltunk házigazdánkkal és leányával, a szép Esterházy hercegnővel. A titkos tanácskozásokon a herceg és a hercegné vitték a szót, továbbá gróf Sigray, akit, sajnos, letartóztattak és Ostenburg őrnagy. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy Ostenburgot rávegyék, hogy a királyt támogassa és csapataival Horthy ellen foglaljon állást. Akkor azt mondták nekünk, hogy Ostenburg egy ideig ellenállott, de Esterházy hercegnének sikerült őt a terv számára megnyernie. A királynak Svájcból való elutazása tervéről mi már néhány nappal elv'teli értesítést kaptunk. A király kudarca után a '•• •rr?g és a hercegné szökésre Határozták el maijukat. A plakátggyüjtés divatja Egyesületet alakítanak a magyar plakát gyűljtök — Ritka és megsemmisített példányok — A propaganda-falragasz őse (Saját tudósítónktól.) November utolsó napján egy új egyesület alakul Budapesten: a plakátgyűjtőké. A maga plakát már régen elérte a nyugati nívót, plakátművészetünket és technikánkat sokra értékelik a külföldön, a plakátgyűjtés azonban csak a háború óta vett nálunk lendületet. Amíg azelőtt csak néhány komoly és szakszerű magyar gyűjtő volt, ma már olyan nagy a számuk, hogy egyesületbe tömörülve keresik az érintkezést és érdekeik védelmét. A háború előtt főképpen bizonyos szempontok szerint gyűjtöttek, elsősorban azonban a művészi érték keresése vezette a gyűjtőket. Rendeletek és más hivatalos falragaszok iránt nem érdeklődtek, kivéve a szabadságharciakat. A háború egészen megváltoztatta a gyűjtést. A hivatalos rendeletek a kenyér árának megállapításától a statáriumig egészen külön gyűjtőszenvedélyt gyújtottak lángra , ezzel együtt a művészi plakettok gyűjtése is hihetetlen mértékben fellendült. A háború és az azt követő különböző korszakok mindmáig eddig ismeretlen szerepet adtak a házak falának. A szükséges és szükségtelen plakátok olyan áradata öntötte el az utcákat, hogy könnyen érthető, ha a gyűjtőlázat is beleoltották az egyébként is fűtött kedélyű, emberekbe. A külföldön a gyűjtésben a németek vezetnek Magánosokon kívül az összes iparművészeti múzeumok, de más művészeti és tudományos gyűjtemények is foglalkoznak plakátgyűjtéssel. A világ legrégibb és sokáig egyetlen ilyen irányú egyesülete a charlottenburgi Verein der Plakatfreunde, amelynek a világ minden részéből vannak tagjai. Ez az egyesület adja ki a „Das Plakat" című csodálatosan szép lapot. • A plakátművészet terén is a németek állami legelöl, bár a mai értelemben vett művészi plakátokkal a kilencvenes években a franciák voltak az Úttörők. Norvégia, Dánia, Hollandia is előkelően áll ebben a művészetben és velük egy sorban Magyarország. Ezzel szemben Amerikában a plakát nagysága és durva rikoltozája a főkellék. Egész falakat vonnak be egy-egy plakáttal, amint ezt a Barnum-cirkusz látogatása alkalmával láttuk. A spanyolok a méretekben nem követik ugyan az amerikaiakat, de a plakát ott is ordít és stílusát a bikaviadalok plakátja irányítja. Anglia az amerikai nívóhoz van közel, bár művészi plakátokat is csinál folyóiratok és könyvek propagálására. Az orosz plakátművészet már régen magas nívón állott. A külföldi piacot a magyar gyűjtőknek hosszú időn át el kellett hanyagolniok. Most veszik fel a kapcsolatot ismét s amellett nagy gondjuk, hogy a háború óta megjelent magyar anyagukat kiegészítsék. A kommün plakátjait, amelyek között annyisok volt a beteg torzszülött, sok gyűjtő félelmében megsemmisítené a kommün bukása után, holott semmiféle tendencia nem vezette, csupán a gyűjtés. Ugyanez lett a sorsa sok forradalmi, szociáldemokrata és háborús plakátoknak is. Pedig ezek között — a plakátgyűjtők értékelése szerint — több értékes darab van. Így alig található, ritka példány az a kommunista plakát, amelyen egy nagy marok összeroppant egy templomot. Ezt a plakátot, amelyabban az időben készült, amikor egy budai körmenet alkalmával a szentséget meggyalázták, a közfelháborodástól félve nem merték a kommunisták kiragasztalni. Csomagolópapirosnal használták a papirosát s így jutott a gyűjtőkhöz egy pár darab. A Károlyi-kormánynak is volt egy elkészült integritási plakátja,antaély az uralomra jutott kommün miatt a nyomdában maradt. Ritkák azok a szociáldemokrata, plakátok, amelyeket még a háború előtti időben 11 rendőrség elkobozott és ki sem kerülhettek a falra. Ezek mind propagandaplakátot, amelynek az őse nálunk a szociáldemokrata pártnak az a plakettja, amelyet az agrááriusok ellen adtak ki. A szocialisták mellett az antialkoholisták és a föld mivel ésügyi minisztérium bocsátottak közre régebben propaganda-plakátokat. A háború alatt a hadikölcsön vette át ezen a téren a főszerepet úgy nálunk, mint a külföldön. A külföldi termékek sorozatában két rosszemlékű ismerőssel találkozunk. Úgy az angol, mint az olasz hadikölcsön-plakátok között ott látjuk azt az előre mutató és szemünkbe meredő alakot, amelyről a „Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár reszkess! . . ." feliratos vöröskatonát plagizálták. A propagandát, a rendeleteket és minden egyebet tartalmazó plakátot levertek mennyiségükkel a mozik reklámjai. Óriási lendületet adott a plakátszakmának a mozi úgy nálunk, mint az egész világon. A históriai, üzleti, színházi, cirkuszi, fürdő, honni és hivatalos plakátok mellett, mint amelyek a gyűjtők főbb csoportosítását alkotják, egészen külön fejezet jut a mozi-piakátoknak.