Pesti Napló, 1922. január (73. évfolyam, 2–25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
2 Vasárnap (Sajtt tudósítónktól) A nemzetgyűlés mai napja gróf Andrássy Gyuláé volt Ezt a fölszólalást hetek óta várták, mert hiszen minden körülmény összejátszott arra, hogy a a .a szenzáció erejével hasson. Valóban szenzációs is volt a beszéd, bár maga Andrássy a folyosón előre úgy nyilatkozott, hogy semmi különösebb meglepetést nem tartogat, leleplezésre szánt adatai nincsenek. A beszédet rendkívüli nyugalommal mondta végig, a lármás jelenetek nem izgatták és ha — ami nem egyszertörtént — súlyosabb természetű közbeszólások hangzottak el ellene, azokat mosolyogva védte ki. Általában az utóbbi időben derűs jókedv és higgadtság jellemzi gróf Andrássy Gyulát, az a mérsékelt magatartása azonban nem tudta elhárítani a vihart, mely beszéde folyamán több ízben olyan erővel tört ki, hogy az ülést is föl kellett függeszteni. A Ház megszavazta a nyolcórás üléseket, majd a képviselők fizetésemeléséről szóló javaslatot. Az indemnitási vitához először Czeglédy Erndre beszélt, azután Mándy Samu és mindjárt a déli szünet után gróf Andrássy Gyula. Andrássy Bethlent is okolja a forradalomért Bethlennek a kisgazdapárti vacsorán elmondott beszédével foglalkozik, azzal a szenvedélyes támadással, melyet a miniszterelnök ő ellene intézett. — Ha a miniszterelnök — mondja Andrássy — a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk az ellenzéktől, amelynek nincsenek hatalmi eszközei. S ha a kormány akarja fölkorbácsolni a közvéleményt, akkor az ellenzék kénytelen lesz duplán visszafizetni és itt polgárháborúeserű szenvedélyes harcok törnek ki. Bethlen őket okolta az 1918 októberi forradalomért. Kijelenti Andrássy, hogy gróf Bethlen István nagyobb szerepet játszott úgy az 1918 októberi, mint a mostani események fölidézéséban, mint ő. Gróf Bethlen ugyanis akkor, Idillt lé^viSe^'mácSefkU^fee^lM? Károly királynak adott, különösen nagyfrtiértékben hozááSáftri* áfete^ófa l^f&utt"'' hoz. A király fölismerte azt, hogy a háborúban résztvevő tömegeknek köteles jogokat adni, de ekkor jöttek a tanácsadók, közöttük Bethlen István és azt megakadályozták. Ez tette tönkre aztán a király népsserisérré, a nép széles rétegei előtt. Írta:4 hibát követettel Bethlen a maga, reakciós szellemével a nemzetiségi kérdésben is. Nagy merészség tehát gróf Bethlen Istvánról, hogy gyöngénekmeri JMC-t dani ma a királyt, nihilén a 'inul'iba, annyit ártott neki és most eszköz vol abban, hogy fejéről leüssék a koronát. Nem a király a hibás, hanem Bethlen. A történelem a királynak adott igazat. Neta lehet tehát gyenge fejedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyönge tanácsadóról. Tisza és Andrássy Kovács J. István azzal vádolta meg Andrássyt, hogy most azt a személyi harcot akarja folytatni Bethlen ellen, melyet folytatott Tisza ellen. Andrássy kifejti, hogy Tiszával szemben neki csak elvi harcai voltak és idézi Tisza Istvánnak egy kijelentését, amelyben Tisza szintén kijelenti, hogy csak nagy elvi harcok voltak köztük, de személyiek nem. Bethlenivel szemben is úgy áll a dolog, hogy, mint az egész kereszténypárt igazolhatja, Andrássy mindig exponálta, magát Bethlen érdekében és nem is volt közöttük soha ellentét mindaddig, míg Bethlen ezeket az ellentéteket meg nem konstruálta, min rá nem lövetett a koronás magyar királyra. Tomboló lárma, a személyi sértések Andrássy beszédét eddig a pontig csupán az ellenzék és a kereszténypárt zajos helyeslése kísérte. Innen kezdve azonban egyetlen és folyton megújuló lárma és a szenvedélyek viharzása volt az ülés, néha percek múltak el anélkül, hogy egyáltalán szóhoz jutott volna. Meglepetésszerűen a jobboldalon különösen Gaál Gaszton, a házelnök, mutatkozott igen szenvedélyesnek. Valósággal szónoklatokat tartott közbeszólás formájában, míg a másik oldalon főképpen Rakovszky István kiabált néha szinte magából kikelve, olyan erővel, hogy visszhangzott tőle a terem. Mikor Andrássy a királyra való lövetésről szólt, Gaál Gaszton, aki a képviselői padok egyikében ült, közbekiáltott: — A törvény megtartása a fő! Erre Rakovszky István indulatosan megkérdezte: Törvény az, hogy a királyra lőjenek. Gaál Gaszton: A történy ellen a király sem léphet föl! A fejvesztett lármában, melyen hiába próbál úrrá lenni az elnök, Rakovszky sűrítő hangja hallatszik: — Ahol nincs király, nincs törvény! Andrássy azt állítja, hogy a mostani szomorú napot, és a válság előidézésében is Bethlené a főszerep. Maga Andrássy mindent elkövetett, hogy a király visszatérését megakadályozza." — Én annak idején — jelenti ki nagy feltűnést keltve — tárgyaltam a kormányzó úrral és a miniszterelnök úrral és sikerült egyetértenünk a lényeges alapelvekben. Mind a hárman — ez nem titok — legitimisták voltunk, legitimista elveken álltunk. — A király attól félt, hogy itt a Gömbös és Eckhardt szellemében folytatják a politikát és őt befejezett tények elé állítják. • Gaál Gizmon: Aki fegyveresen jön az ország ellen, az is legitimista alapon áll? Friedrich István: Megölni a királyt, azt szabad? Óriási lárma. Gaál Gaszton szavaiból csak annyi hallatszik, amit Friedrichnek kiált: — Itt a lánchídi legitimizmus! Egyszerre kiabál mindenki, némelyek azt követelik, hogy Rakovszkyt utasítsák rendre, egyszer csak kiválik .Friedrich István hangja a tömegéből . — Azt mondotta, hogy aki nem legitimista,, az gazember! Ezután kijelenti Andrássy, hogy :jfj,yi®fc'hlen azt szorgalmazta, h'gy a M' rály kíötidjon le a trónról a fij'iVäVä. •^Bg^c'tek-ven. Bethlen nemrég azt mondotta, hogy a kereszténypárton van több színarany és a kisgazdáknál van több salak. Most következett a robbanás. Rassay Károly ugyanis a kisgazdák felé kiáltatta: — Szégyelje magát a párt, amely ilyen miniszterelnököt támogat. Ekkor Xterky Gyulafölugrik helyéről és Rassay felé kiáltja: • — Szégyelli magát ön, aki itthagyta a pártot. Erre Rassay kifutott a terem közepére és onnaa mondta oda Berkyuek: — Én nem kértem kiviteli engedélyt, nem is éltem ezekből! Látni, amint Berky Gyula sápadtan kiabál Rassay felé, ebből azonban semmit sem lehet hallani, Bottlik elnök pedig felemelkedik helyéről és távozik. A képviselők nem veszik észre, hogy az ülés fel van függesztve, Berky a gyorsról.Gricalhoz rohan ésonnan kiáltja a távozni készülő Rassay felé: — Ön az Atlantica pénzéből él. Egy pillanatra csend támadt és Rassay szinte elfúló izgalommal bekiáltja még a terembe: — Berky Gyula hazudik! Mollyen tervei voltak a királynak ? * Egyre megújuló izgalmak között folytatta azután Andrássy az ülés ujabb megnyitása után beszédét. Azt fejtegette, hogy ő miért ellenezte a király hazatérését. Meg van róla győződve, hogy a veszélyt csak úgy lehetett volna elhárítani, ha a nemzet és a király akarata egyesül és állítja, hogy akkor nem aláztak volna bennünket a sárga földig. Vázolja az akkori külpolitikai helyzetet, amibőlmutatja, hogy imminens veszedelem nem fenyegette az oraágot és ultimálimmal ismár csak akkor fenyegettek, meg bennünket, mikor az egész király ügy lefolyt. Hogy a losentente nem oly erős, mint a kormány beállítja, azt mutatják a nyugatmagyarországi események. A király különben nem jött ide rg bangus-otátszőni, ő a békével jött. Nem ,t ő rendelkezni a nemzet vagyonával és az első r . i már rendet akart, tudatta kormányával, hogy ha a megállapodás sikerül, akkor a békekötés és hadüzenet joga meg fogja osztani a nemzettet. Mikor a király észrevette,hogy a siker csak vérontással érhető el, ő maga volt az, aki lefuta az egészet és méfflitotta katonáinak a tüzelést. Arra a vádra, hogy ők a királyt elzárták a Bethlenkormánytól, azt kérdi, tudja-e a kormány azt, hogy a király vágyott-e egyáltalán a kormányelnök, vagy a kormány tagjai után. Már most arra a vádra válaszol Andrássy, hogy miért nem engedték ők a királyt egyenti' l e. Hivatkozik cz . 0 ion h u rg-t is stei: Ire, amelyet Palavicini felolvasott é, yzohiinyvérét mondja, ezek : tán a király Budapestre egyedül való beeresztésének nem volt lehetőség?. A kisgazda...'.!-: zajos tiltakozás.. . foga est, mire Szilágyi Lajos közbeszól: Maié fálolvasom, hogy meg akarták Slitii— Az. a jegyzőkönyv igazolja,— folytatta Andrássy — hogy a tatai kastélban meg akarták ölni a királyt. • Ilyen V'S,E -R.YCK K'K. , ki l'nélyek és egyéni akciók idején őfelsége életét kockára tenni nem volt megengedhető. Akkor ugyanis senki se lett volna képes az ő biztonságáért jiláááamni. Jtfiftilezek a'ssavok óriási zajban hangz-'ttak el és különc...u Gaál Gasztort kiáltott folyton izgatottan közbe, mire Andrássy igy aposztrofálta az elnököt: .— Kór;-: :v› méltózt";~-sék elfelejteni, hogy hah ap ön •/ ..*-; fHrj az elnöki székben és ö:i Te a hivatva a rendet fentíirtam, ha most mint'képviselő -/avarja is a rendet. A detroitizálás — a forradalom méciksforjásász Kovács J. Ivánnak egygúnyos 'közbekiáltására Andrássy a követke-xőket mondja': • — Igenis, én megmondom őszintén, hogy meg!ri !; ..-: -,m azzal a gondolattal, hogy legrosszabb esetben a nemzetgyűlés ellen is a koronás király visszatérését elő fogom mozdítani. Törekedni fog', az ISgl. évi XLVII. t.-e,-nek a tovére? örrvből való kiküszöb'álésére.. mert ezt a ''vényt szégyennek, a nemzeti függetlenség meggyelálásának tartja. Ez a törvény a na'- követek provinciájává sülyeszti az or-szágot. —.. jazzel szembe® harcothirdetihik-r^-. folyt'-'.tta —'szírhez és a mai időkhöz illő "asH tó^W^mC)'.» .. • " V-, 'Mc,-.; ier-;' hegy? sfelibea a'-'tSr-vfey-'"' Iben -farra-;'afeií alapra' áMntta'fc A király-ági 's intézkedni, a királságot megszv-*re';és a királyság hozzájáru'ása nélküli máskén'- átint forradalmi ir'cn nent lehet. — A forradalmat megcsinálták K&rölyiék — ami adja továbbá And--ássy — és az 1921. évi XLVII. t.-c. a. forredcz:nat m-'gl. 7 Károlyi M-'chi örimmql. tekinthet ide. Őt kiátkozták, hezcáridénak mondatták, mos: pedig meffha'rának elálle és az ő müvét koronázzák •meg ami 'örvényes királyt megfosz'áál; koronájától. Ezö'-pá! a szavafeitál pillanaton"-ólá n'alt meg a lárma, a kisgazdák heves tiltakozása, And?á?ry Bedig hwTPsnn, i-'- a ---i :-i a' ^^n " '•• a ftsrhrd királyválasztás ve: ' •'•' ' '.'. a korru^r'ót, ami azzal jár, a re rlg'rh kr1 - ' "..•--- ' c • egy ig?r vál'ott; ldrá'ly Ively-7.kér?k 'ar-k -'--a!ijii--'Ekkor vette é^sre Eddl'kein':k, hogy korábban miket mondott Andra "' é • --•--?'•'--•'H-tá.őt b'eszé-'í'-'a — a'érázt-tott — szólt az elnök —- hogy a nemzetgyűlés törvényei tchrá (]-; 'vn * 'i 1. Gróf Ará-'ássy Gyula: Igenis az', mondtam, .he nont á'Janik. Erre -£;a elnük ennyit mondott: Figyelmeztetem a képviselőkre':, hogy a r.rr.y :;."¡-'á'é* szuperén I '-nl-r^n a nemzeinek, törpén ••cink érvényr*ré"ét ká': '-égbevinH nem szibad. A-;d • y emel'fedett hangon így i'ejezi* be bes - •-':' : — Honn Irket kör!npel •'/a'en eldnb: ? azt a Ur" . aá' : .'• szemét "év ét kapcsa'''1'': -'•' az ország ezerá -r frrPIg'-c, hnpycm le' -n á-ny rvehn'-n össze"á*ni ezt a koronát, amely öszsze'-r'jr az ezerévé»' ólamot. Az '••!—!z'k- és a kereszténypárt P l.áig ünnapolta ' syt, azután R-'ss-v Káróly és Far cy Vy- 'a .' ' .- njaráz 'á!; az cr; • ' • ellen h~ssn*V sértő kijel'léseket. Gróf BáróPy Miklós DV ' válaszolt még a baranyai dérttarkációS vonal megállapításáról el-' hangzó infer )ar'ác'ó~i a és azután áttértek az u^idi in~''‚Tpa"á--ok elmondására. " a fökszólalásokat lapunk máshoz"-3-' közöljük. mec ronizá Szakadatlan Izgalom a nemzetgyűlés mai ülésén ! PESTI NAPLÓ / 1922 január 15.