Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)
1922-05-09 / 104. szám
[Vasárnap SZÍNHÁZ és művészet (*) A Műcsarnok jubiláris kiállítása és a Szinyei Társaság művészei. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat fennállásának hatvanéves fordulóját ünnepi kiállítással üli meg a Műcsarnokban. A kiállítás csütörtökön nyílik meg, sajtónapja azonban ma délelőtt volt s már a részletes beszámoló előtt konstatálni kell azt a sajnálatos tényt, hogy a nagymultú társulat jubiláris tárlatán nem találkozhatott harmonikus egyetértésben, egy cél felé való törekvésben az egész magyar művészvilág„ hogy kicsinyes féltékenység száműzte a magyar művészet nemes hagyományú termeiből a Szinyei Társaság egész gárdáját, az élő magyar piktúra egész sereg külföldön is elismert nagynevű mestereit, akik nem tudták megnyerni a maguk álláspontja számára a társulat egyes vezető tagjait s nem tudták elérni, hogy mint minden önálló művésztársaság a külföldön, a saját zsűrijükkel, bíráltathassák el műveiket a kiállításon. Így történt, hogy a Műcsarnok jubiláris kiállításán sem Gsók István, sem Vaszary János, sem Iványi Grünwald Béla, sem Réti István, sem Rippl Rónai József, sem Magyar Mannheimer Gusztáv, sem Fényes, sem Perlmutter, sem Kosztka, sem Rudnai nem szerepel, így történt, hogy a széthúzás veszedelmét sikerült egy ideig megkímélt területre, a művészet berkébe is behurcolni. Egyébként, mint értesülünk, a Szinyei Társaság köréhez tartozó festők és szobrászok külön szándékoznak kiállítást rendezni az ősz folyamán — valószínűleg novemberben — a Nemzeti Szalonban. (*) Nem lesz külön operaegyüttese a Városi Színháznak. Az állami színházak vezetősége, úgy látszik, leszűrte városi színházi rezsimje első esztendejének tapasztalatait s a Városi Színház programmját főként operettelőadásokra óhajtja alapítani. Erre vall, hogy a színészek és színigazgatók kollektív szerződésének rendelkezéseit szem előtt tartva, május első hetében a Városi Színház egész sor operaénekes tagját értesítette arról, hogy nem reflektál további működésére, mert, mint értesülünk, a jövőben főként operaházi tagokkal akar operaelőadásokat rendezni az állam a Városi Színházban s még a Városi Színház megmaradt operaénekeseit és énekesnőit is az Operaház tagjaiként fogják jövőre szerződtetni. Az elbocsátott tagok nagy része — s ez kissé furcsa sejnezetet ad a kultuszminiszter „művészetpolitikájának" — nagyrészt „rendezetlen" felekezeti viszonyoknak örvend, vagy legalább is örvendett még egy-két esztendővel ezelőtt s igy önként felmerül a gondolat, vájjon a tehermentesítési akció nem volt-e egyben a numerus claususnak új területre való átplántálása a miniszter részéről, aki nem honorálja a színház direktorának korrekt művészi álláspontját, amely nem ismeri művészeti kérdésekben a felekezeti szempontot. Különösen érthetetlen Márkus Dezső elbocsátása, aki egyike a legképzettebb és legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező operakarmestereknek és akinek jórészt köszönhető, hogy a Városi Színház egyáltalán létezik, s hogy rendelkezett azzal az opera-repertoárral, amellyel az állami rezsim az év elején átvette a Faludiaktól a fővárosnak ezt a nagy színházát. Úgy értesülünk, hogy vele még tárgyalásokat folytatnak, tárgyalnak azonkívül Rónaszéki Béla rendezővel is, akinek a felmondólevél átadásakor illetékes tényező jelentette ki, hogy munkásságára az állam egy másik színházában reflektálnak és érdemeit a miniszter is elismerte. Az elbocsátott tagok között vannak a többi közt Vágó Boriska, Kovács Lili, Pásztor Ferike, Bársony Lajos, Bálint Gyula. Sgy értesülünk különben, hogy a többi magánszínházban is történtek elbocsátások. (*) A „Árnyhalász" Berlinben. Jean Sarment színművét, az „Árnyhalászt", mint berlini tudósítónk jelenti, legközelebb Berlinben is bemutatják. A francia darabot dr. Holländer Félix színháza, a Deutsches Theater szerezte meg előadásra. (*) Stróbl Alajos gyűjteményes kiállítása. Mint értesülünk, Stróbl Alajos munkáiból kiállítást rendeznek az epreskerti művésztelepen. Ernszt Lajos és dr. Lázár Béla rendezik a kiállítást, s azért választották az Epreskertet, mert itt jobban el lehet helyezni Stróbl Alajos változatos művészi alkotásait. A kiállítás, amely fel fogja ölelni a művész egész oeuvrejét, június 3-án nyílik meg. (•) Szerzői est. Vasárnap a Zeneművészeti Főiskola kamaratermében érdekes szerzői est volt. A műsoron Kelen Hugó dalszerzeményei állottak, melyeket Vértes Lengyel István reneeire komponált. A dalokat Palló Imre énekelte igen szépen, Kelenné Unom zongorakísérete mellett. A dalok általában tetszettek, de különösen nagy sikere volt az „Én vagyok az út, az igazság és az élet", valamint az „Elsomfordálók" címűeknek. A szépszámú közönség úgy az előadót, mint a zeneszerzőt és a költőt, akinek Baló Elemér néhány nagyon finom versét tolmácsolta, meleg tapsokkal jutalmazta. (*) Bloch József temetése. Bloch Józsefet, a Zeneművészeti Főiskola európai hírű zenepedagógusát, kedden délelőtt temetik a zeneakadémnia előcsarnokából. A ravatalnál az Akadémia és a Zenetanárok Szövetségének képviselői mondanak beszédet. A szertartást Hevesi Simon főrabbi végzi. Az elhunytnak az izraelita szentegylet díszsírhelyet ajánlott föl a rákosi temetőben. (•) Az „Erdélyi csillagok" bemutatója. Dr. Eörsy Júlia „Erdélyi Csillagok" című Báthory Zsigmond korabeli történeti drámája május 14-én, vasárnap délelőtt kerül bemutatásra a Városi Színházban. Az előadást hétfőn, 16-án délután megismétlik. A dráma szerepeit a Nemzeti Színház és Városi Színház művészei: Gömöri Vilma, Sugár Károly, Mihályfi Béla, Sík Rezső, Hajagos Károly játsszák. A darabot Ferenczi Frigyes rendezi. * (*) Az „Aranyborjú" 30-adszor kerül szinre kedden a Vigssinházban. Herczeg Ferenc gyönyörű színjátékának minden előadására zsúfolásig telik meg a nézőtér közönséggel, amely ünnepi lelkes hangulatban fogadja minden alkalommal az „Aranyborjú" elragadó szépségeit. Rákosi Szidi, Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Gazsi Mariska, Csortos, Tanay, Szerémy, Kertész és Lukács játsszák kedden is a főszerepeket. (*) Állandó kacagás és feszült várakozás kísérői Hatvany Lili „Első szerelem" című játékának, melynek minden egyes eddigi előadására az összes jegyek elkeltek. A szellemes és fordulatokban gazdag daralot a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja a közönség és felvonások végén sürű tapsokkal jutalmazza a kiváló együttest. (*)A „Vőlegény"-t kivételesen kétszer egymásután, szerdán és csütörtökön játsszák a Vígszínházban. Szép Ernő pompás komédiájának minden egyes szerepe hatásos alakításra ad alkalmat. Különösen szenzációsan hat, Varsányi Irén és Csortos Gyula hatalmas kettősjelenete, amely jóformán az egész második felvonást kitölti. Hegedűs Gyula mulatságos Csuzik Zsigája minden szavával, mozdulatával kacagtat. Gombaszyi Ella, Szerémy, Vendrey, Tanay, Balta Mariska, Szende Paula, Lázár Mária, Sittkey Irén, Radó Teri, Berczy, Dénes, Stoll Sári mintaszerű együttesében nagyszerűen jutnak érvényre a „Vőlegény" vidám fordulatai és a budapesti miliőt élethíven ecsetelő kacagtató és megható részletei. (*) „A gernyehidi bál" bemutatója. A Királyszínház legközelebbi újdonsága Szomaházy István, Faragó Jenő és Komjáthy Károly „A gernyehidi bál" című daljátéka lesz, melynek cselekménye magyar földön, a második insurrectio idején játszik. A darabot Tihanyi Vilmos főrendező, a zenei részt Nádor Mihály tanítja be. A teljesen új kiállítás Básthy István tervei alapján készül, a ruhákat FaragóGéza tervezte. (•) Városi Színház. A Városi Színház vasárnapi „Trubadur"-előadásán új Azucéna mutatkozott be a közönségnek. Wagner Erzsébet énekelte ezúttal a cigányasszony szerepét és jól iskolázott hangjával. Ízléses játékával megérdemelt sikert aratott. Nagy sikere volt Leonora személyesítőjének, Lévay Ilonénak is, aki szép megjelenésével és csengő hangjával szolgált rá a tapsokra. (1) A Belvárosi Színház jövő heti játékrendjén a legelkedveltebb darabok felváltva szerepelnek. Hétfőn, szerdán és pénteken „A gazdag leányt" játszálja, kedden,'"fcsütörtökön Jél" szombaton. ,,A szerelem elmegy" van műsoron, vasárnap délután ,,A buta ember' '-t, vasárnap este pedig az „Árnyyalászt" adják (•) A Renaissance-színházban ma, kedden este Liptai Imrének harmadik jubileuma felé közeledő nagysikerű, vígjátékát, „A jó fiú"-t játszák. Szerdán az ugyancsak állandóan zsiúfolt háziakat vonzó „Tyúkketrec" kerül színre. (•) Két éjjeli repríz a Vígszínházban. A Vígszínház e heti műsorát két rendkívül érdekes repríz gazdagítja. Csütörtökön éjjel 10 órakor a régi műsor egyik legmulatságosabb bohózatát, a „Zsibát" adják Hegedűs, a Góth-pár, Makay Margit, Hegedűsnél Kertész, Kende Paula felléptével. Szombaton éjjel 10 órakor a „Baccarat", Bernstein Henry szenzációs drámája kerül szinre Góth és Góthné Kertész Ella, Lukács, Szerémy és Kende Paula felléptével. (*) Az Intim Kabaréban egész héten a nagyszerű új műsor kerül színre. Jegyek 10 napra előre válthatók a pénztárnál, Teréz körút 46. és a jegyirodákban. (•) A „Nebántsvirág" a Vígszínházban szerdán délutáni vizsgaelőadásul kerül színre. Rendkívül mérsékelt helyárak. (•) Slezák táviratozott, hogy május 12-én megérkezik Budapestre. Hangversenye május 13-án lesz. (Harmónia.) (*) Ilbak Ella május 11-én táncol a Renaissanceszínházban. A szenzációs est iránt nagy az érdeklődés. (Harmónia.) (•) A Kamara e heti műsora Liane Haid, a, „Lady Hamilton" főszereplője az „Egy cselédlány történeté"-ben és az „Égő poklokon keresztül". Mindkét film zajos sikert aratott.^Előadások 5, 7 és 9 órakor. (•) „A farkasszívű férfi", ezen különleges témájú amerikai filmdráma szombati bemutatója óriási sikert aratott. Noha technikai okokból a premier napján csak két előadást lehetett tartani, a szenzációs siker híre a közönség széles rétegeiben annyira elterjedt, hogy úgy vasárnap, mint hétfőn, három-három táblás házat hozott a film a Royal Apolló igazgatóságának. Az előadások 5, 1 és 9 órakor kezdődnek. (?) „Az ördöngös Hogger" az Omniában még a főszezonban is szokatlan nagy sikert ért. E fantasztikus történetet felölelő film remek homlokterében Werner Krausz, a zseniális német filmszínész áll, aki a darabban egy exaltált, különc kisvárosi jegyzőt alakít. A cselekmény folyamán az attrakciók egész serege vonul fel a néző előtt. Hajmeresztő mutatványok fenevadak között teszik a filmet szenzációssá. E hatfelvonásos regényen kívül egy kitűnő amerikai bohózat kerül „Peggy" címen bemutatásra. Előadások 5, 7 és 9 órakor. PESTI NAPLÓ 1922 május 14. 7 Távirati bizonyíték a cár leányainak kiirtásáról Csicserin mosakodását okirat hazudtolja meg (Saját tudósítónktól.) A legenda szárnyára kapta a boldogtalan Miklós cár családját. Magáról a cári párról már régesrég kétségtelen bizonyosság, hogy a szovjet kormány gyilkos módon végzett velük. Ahoz sem férhetett kétség, hogy a trónörököst ugyanaz a végzet érte, mint szüleit. Pozitív bizonyíték eddig csak arról nem akadt, mikor és hogyan pusztultak el a cár leányai. Az orosz nép túlnyomó része nehezen tudott belenyugodni abba, hogy Atyuska egész családja egyazon katasztrófa áldozata lett. A legfantasztikusabb hírek keltek szárnyra Oroszországszerte arról, hogyan sikerült a cári lányoknak a rájuk leselgő pusztulást elkerülniök. Itt is, ott is felbukkant olykor-olykor egyegy állítólagos orosz hercegnő, aki a legutolsó pillanatban ki tudott szabadulni a gyilkosok kezéből. Újra meg újra látták a cárnak ezt vagy azt a lányát Isten háta mögött elbújtan meg, húzódó falvacskákban. Persze csakhamar kiderült, hogy mindazok, akikben a néphit a cár leányait kereste, egyáltalában nagyon messze estek a cári családtól. Maga a szovjet kormány hivatalosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyáltalában nem tudja, mi történt a cár leányaival. Sőt néha azt a feltevést juttatta kifejezésre, hogy a cárkisasszonyok bizonyára külföldre menekültek. Csicserin külügyi népbiztos is, amikor Genovában a minap nagyobb intervjút adott a legtekintélyesebb amerikai lapok egyikének, a Chicago Tribune-nak, az orosz cári család sorsáról szóló kérdésre azt felelte, hogy erről nem nyilatkozhatik, mert semmiféle idevágó információja nincsen. Csicserint most meghazudtolják a londoni Daily Telegraphban. Szokolov, akit Kolcsak admirális annak idején megbízott, kutassa ki, milyen körülmények között gyilkolták meg a cári családot, minden kertélés nélkül azzal vádolja Csicserint, hogy tudva valótlant mondott. Szokolovnak ugyanis kezébe került az a chiffre-távirat, amelyet 1918 július 17-én reggeli 9 órakor küldött a jekaterinburgi helyi szovjet elnöke Moszkvába a népbiztosok tanácsa titkárának. Amikor a bolsevikok kivonultak Jekaterinburgból, hatvanöt más távirattal együtt ennek a táviratnak eredetijére is akadtak, Szokolov három esztendeig kereste azt a kulcsot, amelynek segítségével megfejtheti a chiffretáviratot. Végül párisi chiffreszakértők segítségével ki tudta betűzni az eddig értelmetlen sorokat. A távirat szó szerint így szól: „Közöld Szverdlovval, (akkortájt a moszkvai végrehajtóbizottság elnöke volt. A szerk.) hogy az egész családot ugyanaz a sors érte, mint a fejét. Hivatalosan azonban a család csak a város kiürítése közben fog meghalni". Most már tehát okirati bizonyíték van arról, amit úgyis régóta szinte bizonyosnak tartott mindenki. Kétségtelen azonban, hogy a néphit, amelyhez az ilyen közlések vagy soha vagy csak nagy későn tudnak hozzáférni, továbbra is ragaszkodni fog ahoz a legendához, amely még mindig életben tartja és álruhában bujdokoltatja a szerencsétlen cári lányokat.