Pesti Napló, 1922. május (73. évfolyam, 99–122. szám)

1922-05-09 / 104. szám

[Vasárna­p SZÍNHÁZ és művészet (*) A Műcsarnok jubiláris kiállítása és a Szinyei­ Társaság művészei. Az Országos Ma­gyar Képzőművészeti Társulat fennállásának hatvanéves fordulóját ünnepi kiállítással üli meg a Műcsarnokban. A kiállítás csütörtökön nyílik meg, sajtónapja azonban ma délelőtt volt s már a részletes beszámoló előtt konsta­tálni kell azt a sajnálatos tényt, hogy a nagy­multú társulat jubiláris tárlatán nem találkoz­hatott harmonikus egyetértésben, egy cél felé való törekvésben az egész magyar művészvi­lág„ hogy kicsinyes féltékenység száműzte a magyar művészet nemes hagyományú termei­ből a Szinyei­ Társaság egész gárdáját, az élő magyar piktúra egész sereg külföldön is el­ismert nagynevű mestereit, akik nem tudták megnyerni a maguk álláspontja számára a társulat egyes vezető tagjait s nem tudták el­érni, hogy mint minden önálló művésztársaság a külföldön, a saját zsűrijükkel, bíráltathassák el műveiket a kiállításon. Így történt, hogy a Műcsarnok jubiláris kiállításán sem Gsók István, sem Vaszary János, sem Iványi Grün­wald Béla, sem Réti István, sem Rippl Rónai József, sem Magyar Mannheimer Gusztáv, sem Fényes, sem Perlmutter, sem Koszt­ka, sem Rudnai nem szerepel, így történt, hogy a széthúzás veszedelmét si­került egy ideig megkímélt területre, a művészet berkébe is behurcolni. Egyébként, mint értesülünk, a Szinyei­ Társaság köréhez tartozó festők és szobrászok külön szándékoz­nak kiállítást rendezni az ősz folyamán —­­ valószínűleg novemberben — a Nemzeti Sza­lonban. (*) Nem lesz külön operaegyüttese a Vá­rosi Színháznak. Az állami színházak vezető­sége, úgy látszik, leszűrte városi színházi re­zsimje első esztendejének tapasztalatait s a Városi Színház programmját főként operettelő­adásokra óhajtja alapítani. Erre vall, hogy a színészek és színigazgatók kollektív szerződésé­nek rendelkezéseit szem előtt tartva, május első hetében a Városi Színház egész sor operaénekes tagját értesítette arról, hogy nem reflektál to­vábbi működésére, mert, mint értesülünk, a jö­vőben főként operaházi tagokkal akar opera­előadásokat rendezni az állam a Városi Szín­házban s még a Városi Színház megmaradt operaénekeseit és énekesnőit is az Operaház tagjaiként fogják jövőre szerződtetni. Az elbo­csátott tagok nagy része — s ez kissé furcsa sej­nezetet ad a kultuszminiszter „művészetpoliti­kájának" — nagyrészt „rendezetlen" felekezeti viszonyoknak örvend, vagy legalább is örven­dett még egy-két esztendővel ezelőtt s igy ön­ként felmerül a gondolat, vájjon a tehermente­sítési akció nem volt-e egyben a numerus clau­susnak új területre való átplántálása a minisz­ter részéről, aki nem honorálja a színház di­rektorának korrekt művészi álláspontját, amely nem ismeri művészeti kérdésekben a felekezeti szempontot. Különösen érthetetlen Márkus De­zső elbocsátása, aki egyike a legképzettebb és legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező opera­karmestereknek és akinek jórészt köszönhető, hogy a Városi Színház egyáltalán létezik, s hogy rendelkezett azzal az opera-repertoárral, amellyel az állami rezsim az év elején átvette a Faludiaktól a fővárosnak ezt a nagy színhá­zát. Úgy értesülünk, hogy vele még tárgyaláso­kat folytatnak, tárgyalnak azonkívül Rónaszéki Béla rendezővel is, akinek a felmondólevél át­adásakor illetékes tényező jelentette ki, hogy munkásságára az állam egy másik színházában reflektálnak és érdemeit a miniszter is elis­merte. Az elbocsátott tagok között vannak a többi közt Vágó Boriska, Kovács Lili, Pásztor Ferike, Bársony Lajos, Bálint Gyula. S­gy érte­sülünk különben, hogy a többi magánszínház­ban is történtek elbocsátások. (*) A „Árnyhalász" Berlinben. Jean Sar­ment színművét, az „Árnyhalászt", mint berlini tudósítónk jelenti, legközelebb Berlinben is be­mutatják. A francia darabot dr. Holländer Félix színháza, a Deutsches Theater szerezte meg előadásra. (*) Stróbl Alajos gyűjteményes kiállítása. Mint értesülünk, Stróbl Alajos munkáiból ki­állítást rendeznek az epreskerti művésztelepen. Ernszt Lajos és dr. Lázár Béla rendezik a ki­állítást, s azért választották az Epreskertet, mert itt jobban el lehet helyezni Stróbl Ala­jos változatos művészi alkotásait. A kiállítás, amely fel fogja ölelni a művész egész oeuvre­jét, június 3-án nyílik meg. (•) Szerzői est. Vasárnap a Zeneművészeti Fő­iskola kamaratermében érdekes szerzői est volt. A műsoron Kelen Hugó dalszerzeményei állottak, me­lyeket Vértes Lengyel István reneeire komponált. A dalokat Palló Imre énekelte igen szépen, Kelenné Unom zongorakísérete mellett. A dalok általában tetszettek, de különösen nagy sikere volt az „Én vagyok az út, az igazság és az élet", valamint az „Elsomfordálók" címűeknek. A szépszámú közönség úgy az előadót, mint a zeneszerzőt és a költőt, aki­nek Baló Elemér néhány nagyon finom versét tol­mácsolta, meleg tapsokkal jutalmazta. (*) Bloch József temetése. Bloch Józsefet, a Zeneművészeti Főiskola európai hírű zene­pedagógusát, kedden délelőtt temetik a zeneaka­démnia előcsarnokából. A ravatalnál az Akadé­mia és a Zenetanárok Szövetségének képviselői mondanak beszédet. A szertartást Hevesi Si­mon főrabbi végzi. Az elhunytnak az izraelita szentegylet díszsírhelyet ajánlott föl a rákosi temetőben. (•) Az „Erdélyi csillagok" bemutatója. Dr. Eörsy Júlia „Erdélyi Csillagok" című Báthory Zsigmond korabeli történeti drámája május 14-én, vasárnap délelőtt kerül bemutatásra a Városi Színházban. Az előadást hétfőn, 16-án délután megismétlik. A dráma szerepeit a Nemzeti Színház és Városi Színház mű­vészei: Gömöri Vilma, Sugár Károly, Mihály­fi Béla, Sík Rezső, Hajagos Károly játsszák. A darabot Fe­renczi Frigyes rendezi. * (*) Az „Aranyborjú" 30-adszor kerül szinre ked­den a Vigssinházban. Herczeg Ferenc gyönyörű szín­játékának minden előadására zsúfolásig telik meg a nézőtér közönséggel, amely ünnepi lelkes hangulat­ban fogadja minden alkalommal az „Aranyborjú"­ elragadó szépségeit. Rákosi Szidi, Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Gazsi Mariska, Csortos, Tanay, Szerémy, Kertész és Lukács játsszák kedden is a fő­szerepeket. (*) Állandó kacagás és feszült várakozás kísérői Hatvany Lili „Első szerelem" című játékának, mely­nek minden egyes eddigi előadására az összes jegyek elkeltek. A szellemes és fordulatokban gazdag dara­l­o­t a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja a közönség és felvonások végén sürű­ tapsokkal jutalmazza a ki­váló együttest. (*)A „Vőlegény"-t kivételesen kétszer egymás­után, szerdán és csütörtökön játsszák a Vígszínház­ban. Szép Ernő pompás komédiájának minden egyes szerepe hatásos alakításra ad alkalmat. Különösen szenzációsan hat, Varsányi Irén és Csortos Gyula ha­talmas kettősjelenete, amely jóformán az egész máso­dik felvonást kitölti. Hegedűs Gyula mulatságos Csuzik Zsigája minden szavával, mozdulatával ka­cagtat. Gom­baszyi Ella, Szerémy, Vendrey, Tanay, Balta Mariska, Szende Paula, Lázár Mária, Sittkey Irén, Radó Teri, Berczy, Dénes, Stoll Sári mintaszerű együttesében nagyszerűen jutnak érvényre a „Vőle­gény" vidám fordulatai és a budapesti miliőt élet­híven ecsetelő kacagtató és megható részletei. (*) „A gernyehidi bál" bemutatója. A Király­színház legközelebbi újdonsága Szomaházy István, Faragó Jenő és Komjáthy Károly „A gernyehidi bál" című daljátéka lesz, melynek cselekménye ma­gyar földön, a második insurrectio idején játszik. A darabot Tihanyi Vilmos főrendező, a zenei részt Nádor Mihály tanítja be. A teljesen új kiállítás Básthy István tervei alapján készül, a ruhákat Fa­ragó­­Géza tervezte. (•) Városi Színház. A Városi Színház vasárnapi „Trubadur"-előadásán új Azucéna mutatkozott be a közönségnek. Wagner Erzsébet énekelte ezúttal a cigányasszony szerepét és jól iskolázott hangjával. Ízléses játékával megérdemelt sikert aratott. Nagy sikere volt Leonora személyesítőjének, Lévay Iloné­nak is, aki szép megjelenésével és csengő hangjával szolgált rá a tapsokra. (1) A Belvárosi Színház jövő heti játékrendjén a legelkedvelte­bb darabok felváltva szerepelnek. Hét­főn, szerdán és pénte­ken „A gazdag leányt" játszálja, kedden,'"fcsütörtökön Jél" szombaton. ,,A szerelem el­megy" van műsoron, vasárnap délután ,,A buta em­ber' '-t, vasárnap este pedig az „Árnyyalászt" adják (•) A Renaissance-színházban ma, kedden este Liptai Imrének harmadik jubileuma felé közeledő nagysikerű, vígjátékát, „A jó fiú"-t játszák. Szerdán az ugyancsak állandóan zsiúfolt háziakat vonzó „Tyúkketrec" kerül színre. (•) Két éjjeli repríz a Vígszínházban. A Vígszín­­ház e heti műsorát két rendkívül érdekes repríz gaz­dagítja. Csütörtökön éjjel 10 órakor a régi műsor egyik legmulatságosabb bohózatát, a „Zsibát" ad­­ják Hegedűs, a Góth-pár, Makay Margit, Hegedűsnél Kertész, Kende Paula felléptével. Szombaton éjjel 10 órakor a „Baccarat", Bernstein Henry szenzációs drámája kerül szinre Góth és Góthné Kertész Ella, Lukács, Szerémy és Kende Paula felléptével. (*) Az Intim Kabaréban egész héten a nagyszerű új műsor kerül színre. Jegyek 10 napra előre vált­hatók a pénztárnál, Teréz­ körút 46. és a jegyiro­dákban. (•) A „Nebántsvirág" a Vígszínházban szerdán délutáni vizsgaelőadásul kerül színre. Rendkívül mérsékelt helyárak. (•) Slezák táviratozott, hogy május 12-én meg­érkezik Budapestre. Hangversenye május 13-án lesz. (Harmónia.) (*) Ilbak Ella május 11-én táncol a Renaissance­színházban. A szenzációs est iránt nagy az érdeklő­dés. (Harmónia.) (•) A Kamara e heti műsora Liane Haid, a, „Lady Hamilton" főszereplője az „Egy cselédlány t­örténeté"-ben és az „Égő poklokon keresztül". Mind­két film zajos sikert aratott.^­Elő­adások 5, 7 és 9 órakor. (•) „A farkasszívű férfi", ezen különleges té­májú amerikai film­dráma szombati bemutatója óriási sikert aratott. Noha technikai okokból a premier napján csak két előadást lehetett tartani, a szenzációs siker híre a közönség széles rétegeiben annyira elterjedt, hogy úgy vasárnap, mint hét­főn, három-három táblás házat hozott a film a Royal Apolló iga­zgatóságának. Az előadások 5, 1 és 9 órakor kezdődnek. (?) „Az ördöngös Hogger" az Omniában még a főszezonban is szokatlan nagy sikert ért. E fantasz­tikus történetet felölelő fi­lm remek homlokterében Werner Krausz, a zseniális német filmszínész áll, aki a darabban egy exaltált, különc kisvárosi jegyzőt alakít. A cselekmény folyamán­ az attrakciók egész serege vonul fel a néző előtt. Hajmeresztő mutatvá­nyok fenevadak között teszik a filmet szenzációssá. E hatfelvonásos regényen kívül egy kitűnő ameri­kai bohózat kerül „Peggy" cím­­en bemutatásra. Elő­adások 5, 7 és 9 órakor. PESTI NAPLÓ 1922 május 14. 7 Távirati bizonyíték a cár leányainak kiirtásáról Csicserin mosakodását okirat hazudtolja meg (Saját tudósítónktól.) A legenda szárnyára kapta a boldogtalan Miklós cár családját. Ma­gáról a cári párról már régesrég kétségtelen bizonyosság, hogy a szovjet kormány gyilkos módon végzett velük. Ahoz sem férhetett két­ség, hogy a trónörököst ugyanaz a végzet érte, mint szüleit. Pozitív bizonyíték eddig csak arról nem akadt, mikor és hogyan pusztultak el a cár leányai. Az orosz nép túlnyomó része nehezen tudott belenyugodni abba, hogy Atyuska egész családja egyazon katasztrófa áldozata lett. A legfantasztikusabb hírek keltek szárnyra Orosz­országszerte arról, hogyan sikerült a cári lá­nyoknak a rájuk leselgő pusztulást elkerülniök. Itt is, ott is felbukkant olykor-olykor egy­egy állítólagos orosz hercegnő, aki a legutolsó pillanatban ki tudott szabadulni a gyilkosok ke­zéből. Újra meg újra látták a cárnak ezt vagy azt a lányát Isten háta mögött elbújtan meg, húzódó falvacskákban. Persze csakhamar kide­rült, hogy mindazok, akikben a néphit a cár leányait kereste, egyáltalában nagyon messze estek a cári családtól. Maga a szovjet kormány hivatalosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy egyáltalában nem tudja, mi történt a cár leányaival. Sőt néha azt a feltevést juttatta kifejezésre, hogy a cár­kisasszonyok bizonyára külföldre menekültek. Csicserin külügyi népbiztos is, amikor Genová­ban a minap nagyobb intervjút adott a legte­kintélyesebb amerikai lapok egyikének, a Chi­cago Tribune-nak, az orosz cári család sorsáról szóló kérdésre azt felelte, hogy erről nem nyi­latkozhatik, mert semmiféle idevágó informá­ciója nincsen. Csicserint most meghazudtolják a londoni Daily Telegraphban. Szokolov, akit Kolcsak ad­mirális annak idején megbízott, kutassa ki, mi­lyen körülmények között gyilkolták meg a cári családot, minden kertélés nélkül azzal vádolja Csicserint, hogy tudva valótlant mondott. Szokolovnak ugyanis kezébe került az a chiffre-távirat, am­elyet 1918 július 17-én reggeli 9 órakor küldött a jekaterinburgi helyi szovjet elnöke Moszkvába a nép­biztosok tanácsa titkárának. Amikor a bolsevikok kivonultak Jekaterinburg­­ból, hatvanöt más távirattal együtt ennek a táviratnak eredetijére is akadtak, Szokolov há­rom esztendeig kereste azt a kulcsot, amelynek segítségével megfejtheti a chiffretáviratot. Végül párisi chiffreszakértők segítségével ki tudta be­tűzni az eddig értelmetlen sorokat. A távirat szó szerint így szól: „Közöld Szverdlovval, (akkortájt a moszkvai végrehajtóbizottság elnöke volt. A szerk.) hogy az egész családot ugyanaz a sors érte, mint a fejét. Hiva­talosan azonban a család csak a város kiürítése közben fog meghalni". Most már tehát okirati bizonyíték van ar­ról, amit úgyis régóta szinte bizonyosnak tar­tott mindenki. Kétségtelen azonban, hogy a néphit, amelyhez az ilyen közlések vagy soha vagy csak nagy későn tudnak hozzáférni, to­vábbra is ragaszkodni fog ahoz a legendához, amely még mindig életben tartja és álruhában bujdokoltatja a szerencsétlen cári lányokat.

Next