Pesti Napló, 1922. december (73. évfolyam, 274–297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

irma« PESTI xvAPLO 1923 december 1 3 Poincaré átadta helyét Loucheurnek, ha a londoni konferencia sikertelen lesz Franciaország megkísérli a megegyezés politikáját — Anglia lemond a jóvátételről és a háborús adósságok megtérítéséről Párizs, november 30. Francia politikai és hivatalos körökben pesszi­misztikusan ítélik meg a londoni konferencia esé­lyeit, sőt igen jól informált politikusok egyenesen lehetetlennek tartják azt, hogy Poincaré meg tudjon állapodni az angolokkal és a belgákkal. Míg azon­ban még a legutóbbi napokban azt mondták, hogy a londoni értekezlet sikertelensége esetén Franciaor­szág kü­lönakciót kezd Németország ellen, ma azt mondják, hogy Poincaré ebben az esetben lemond és átadja helyét Loucheurnek, aki azután meg fogja kísérelni, hogy az Angliával és Németországgal való megegyezés útján oldja meg a jóvátételi problémát. Ehez a kísérlethez Mitterrand elnök is hozzájárult. Ezzel a kombinációval kapcsolatban élénken kom­mentálják Loucheurnek és Tardieunek a legutóbbi napokban történt kibékülését. Ez a két államférfi oly feltűnően hangoztatja új barátságát, hogy már eb­ből is következtetnek várható együttműködésükre. • A kormányválság híreinek egyébként belpoliti­kai okai is vannak. A jobboldali republikánus párt ugyanis elégedetlen Poincaréval, mert nem volt haj­landó nekik a közeledő választások alkalmával elő­nyöket juttatni a radikálisok rovására. (II.) London, november 30. A Times ezt írja: Ha az angol kormány helyesen fogja fel a helyzetet és megvan a bátorsága, hogy azzal szembeszálljon, akkor késznek fog nyilatkozni arra, hogy azokat a kölcsönöket, amelyeket a szövet­ségesek Angliától felvettek, legnagyobbrészt elen­gedi és azokat a jóvátételeket, amelyekkel Németor­szág Angliának tartozik, teljesen vagy legnagyobb­részt törli, feltéve, hogy az ilyen politika előmozdít­ja az európai viszonyok rendezését 7 Az antant TSiS.nisszSeszem­.Sksi december 9-ike körül találkoznak ZtamiSolaban Párizs, november 30. A francia kormány arról értesítette az angol kormányt, hogy Poincaré miniszterelnök a jövő hét végén készen áll arra, hogy Londonba utazzék. Az angol kormány erre azt válaszolta, hogy a belga és az olasz miniszterelnököket is meghívja Londonba, az összejövetel pontos időpontját azonban csak akkor állapíthatja meg, ha már megérkezett a belga és az olasz kormányok válasza. A párizsi lapok ezzel szemben már határozottan megállapítják, hogy a szövetségesek miniszterelnökei december 9-ike kö­rül találkoznak Londonban, a brüsszeli konferencia azonban nem lesz meg január előtt. A párizsi sajtó nyomatékosan hangoztatja, hogy elsőrendű jelentő­ségűnek tartja a londoni találkozót, amely el fogja dönteni a jövendőbeli francia politika irányát. (II.) Olaszország |Vén­etország ellen fordul Róma, november 30. A Tribuna nagy cikkben foglalkozik Olaszország­nak a jóvátételi kérdéshez való viszonyával. Rámutat arra, hogy még abban az esetben is, ha katonai erő­vel való fenyegetés szüksége fenforogna, katonai expedíció nem­ volna keresztülvihető, mert ez nem hogy megoldaná, hanem csak megnehezítené a kér­dést. Bár Olaszország közvéleménye ellenzi az erősza­kos intézkedéseket, még­sem lehetetlen, hogy a szö­vetségesek közös akcióba fognak annak megállapí­tása végett, hogy Németország igazán fizethet-e és hogyan kényszeríthető a fizetésre. Bizonyos, hogy je­lentékeny német vagyonokat külföldi valutákba fek­tettek, úgy hogy nem lehet hozzájuk férni. (II.) Théba közelében háromezer esztendőnél régibb királysírt fedeztek fel Prága, november 30. • 'A' Cseh Sajtóiroda a következő hivatalos londoni sze­ktatáviratot közli: Howard Carter régiségbúvár 'felfedezte» a század legszenzációsabb egyptomi leletét 'Az ókori Théba közelében, ahol már tizenhat év óta­­ rendszeresen folynak a munkálatok, VI. Rhamses sírja alatt háromezer esztendőnél régibb királysírt­­fedezett fel . A Times k­riői tudósítója szerint a sír megnyi­­tásakor pompás látvány tárult a nézők elé: elefánt­csonttal és drágakövekkel kirakott koporsókat, igen , sok szintén kirakott ládát, amelyekre vadászjelenetek voltak festve, egy csodás művű trónust találtak, amelyet drágakövek, képek és királyszobrok díszítet­tek. Találtak továbbá több zsámolyt, alabástromvá­zákat nagymennyiségű összekötözött kacsát és szarvascombot, amelyeket az egyptomiak szokása sze­rint a nagy halottnak útravalóul koporsójába tettek. Az első sír mögött másik sírt fedeztek fel, amely­ben szintén aranykoporsókat, ládákat és alabástrom­vázákat találtak. Az első üreg mögött még egy üreg volt. A lelet teljes jelentőségét csak ezután fogják megállapítani. Az egyik ládában papirusztekercseket találtak, amelyekből a tudósok talán bővebb részle­teket fognak kiolvasni. Ú­gy látszik, hogy Tutanthaha­mon XVI. dinasztiabeli király sírjáról van szó, aki Thelelamornban és Thébában Krisztus előtt 1350-tól 1350-ig uralkodott . ­ Kiszorította a magyar hang­szeripar a külföldi gyártmányokat­ ­saját tudósítónktól.) A zene olyan hatalmas té­nyezője volt a háború előtti Magyarország kultúrájá­­­nak, hogy a hangszer már szinte közszükségleti cikk­számba ment. A fogyasztást nem is tudta kielégíteni a kevés szakmunkással dolgozó hangszeripar és ezért a hegedük­, fuvolák és zongorák nagy tömegét im­portáltuk Csehországból és­ Németországból. Hegedű­húrért is sok millió vándorolt külföldre, leginkább­­ Olaszországba. Most más világot élünk. Sok a táncos­­kar, új színházak, új mozik nyitottak kaput és ezek vásárolnak is hangszert, de a háborúelőtti nagy­fogyasztó, a középosztály, mintha teljesen hátat for­dított volna a zenének, jóformán semmit sem vásárol. . A hangszer fogyasztás ennek követk­ezt­tése a háború­előtti mennyiség egytizedére csökkent. Ezt a keresle­tet természetesen már könnyen ellátja a magyar hang­szeripar, holott az is csak félerővel dolgozik. A legnagyobb ilyen ipari üzemünk 50 munkást foglal­koztat, az utána következő már csak ötöt, s mégis annyi hangszert, hegedűt, zongorát, fuvolát, trombi­tát, gordonkát gyártanak, hogy több mint a felét kül­földre exportálják. Gyártási mennyiség dolgában az első hely a hege­dűt illeti meg. A háború előtt különösen Csehország rengeteg gyári portékát, olcsó hegedűt adott el Ma­gyarországnak. Az ilyen tanulóhegedű ára 12 korona volt — ma 6000 korona az ára, de már nem cseh hege­dűt használnak a kezdő hegedűsök. A cseh portéka megfizethetetlen és ezért még az ilyen gyári hegedűt is kiszorította a magyar ipar. A mesterhegedűt, amelynek minden porcikája kézimunka, 50—200.000 koronáért árulják. A magyar mesterhegedűket kül­földön is szívesen vásárolják. Straduariusról, Amati hegedűről talán már művészkörökben sem beszélnek, olyan drágák. Egy részük biztos kézben van, a leg­többjét azonban külföldre vitték és ott adták el. Egyet­len Maggini-hegedű van raktáron, de azért 860.000 koronát kérnek, és így aligha akad gazdája. Olcsóbb mesterhegedűt is csak elvétve adnak el egyet-egyet Budapesten. A zongorabehozatal teljesen megszűnt. Egy zon­gor­ja és szállítási költsége 150.000 koronára rúg, ami lehetetlenné teszi a külföldi zongorák beho­zatalát. A legolcsóbb fajtájú, tehát egészen gyönge minőségű német zongora ára 600.000 korona. Az itt­hon készült, de sokkal jobb minőségű zongora ára ugyanennyi. Nem is lehet belőlük sokat elhelyezni. Csaknem valamennyit a külföldön adják el, ami ért­hető, mert például Csehországban a magyar zongo­ráknak megfelelő zongoráért 15.000 szokást kérnek. Hangversenyzongorák gyártását már teljesen abba­hagyták. A régebben gyártottaknak egymillió korona az áruk. A magyar zongoragyárak újabban kis mo­delleket, rövid zongorákat gyártanak és a közönség ezeket a zongorákat nem vásárolja, hanem­­ bérli. Egy finomabb zongoráért egy hónapra 6—8000 korona bért is fizetnek.­Megnehezedett a cigányzenekarok sorsa is. Egy nagybőgőért, amely főleg itthon készül most, 70— 100.000 koronát fizetnek. Fuvoláért, ugyancsak itthon készültért, 6—10.000 koronát, cimbalomért 50—100.000 koronát, gordonkáért 15—50.000 koronát, úgy hogy egy jobb cigányzenekar hangszerkészlete, ha a prí­más mesterhegedűn játszik,­ legalább félmillió koro­nába kerül. A magyar hangszeripar egyébként telje­sen berendezkedett ezekre a cigányinstrumentu­mokra, sőt exportra is dolgozik. A m­agyar cimbalmo­kat például erősen vásárolják Amerikában. A magyar hangszeripar a húrok dolgában is ön­állósította magát Ezelőtt majdnem kizáróan Olasz­ország szállította a húrt, a háború alatt azonban a magyar hangszerüzemek is megkezdték a gyártását A legjobb magyar húr, az úgynevezett jubileumi he­gedűhúr, amely a háborúban 1­50 koronába került, a mai ára azonban 300 korona. Ez a húr sokkal jobb az újabban beözönlő német húrnál, amelynek 150 ko­rona az ára. Jobb és tartósabb, de az árdifferencia kezdi elnyomni, úgy hogy már szintén exportálják. Gramofont is gyártanak a magyar hangszergyá­rak. Darabját 10—50.000 koronáért árulják, odáig azonban nem fejlődött a gramofonipar, hogy a készü­lékhez lemezt is tudna adni. Csak a felvételt csinál­ják nálunk, ellenben a lemezt főként Ausztria gyártja és árulja darabját 1200 koronáért. „Mámor" és „Az én társalkodónőm" Két párizsi premier (Saját tudósítónktól.) Charles Cleré eddig két da­rabjával tűnt fel Egyik volt „A hódítók", a másik „A fogoly" s mindkettőt jellemezte az, hogy az izgal­mas drámai cselekményt bizonyos politikai és kultu­rális tendencia emelte magasabb nívóba. Charles Meré most új darabot írt, amelyet a minap mutattak be Párizsban, igen nagy sikerrel. Darabjában, amelynek címe „A mámor", szerelmi történetről van szó s a szerelem kivételesen diadal­maskodik Merének új darabjában. A darab hőse egy Henry de Cassel nevű férfi, híres szoknyavadász, aki bizonyos művészetet és Unom élvezetet vitt ebbe a szenvedélyébe és aki — Don Juannal ellentétben — nem számolja meg női áldozatainak számát Kollé­gája a külügyminisztériumban, Charencon, megcso­dálja ezt a szenvedélyét mert ez a barát a szerelem­ben épúgy, mint hivatalában, egész életében nyárs­polgár volt és az is marad. Henry de Cassel legutolsó hódítása fiatal orosz nő, minden jel szerint az előkelő társaság tagja. Cassel az utcán pillantotta meg, nyo­mon követte, belenézett a szemébe és a hölgy szinte elbűvölve, engedelmeskedett pillantásának. A hölgy hazakísérte otthonába a férfit és minden nap ponto­san megjelent A férfi nem tudja, hogy ki ez a nő, még a nevét sem ismeri. Charencon óvja a barátját — Orosz nő! ... — kiált fel, de Henry kigúnyolja bürokratikus óvatosságát és arra kéri, hogy távozzon el, mert a hölgy éppen mesét fogja meglátogatni. Amikor azonban a hölgy megjelenik, Henry mégis elkezdi firtatni azt a titkot, amelyben a nő észrevehetően burkolózik. Átkutatja kézitáskáját, amelyet a heverőn felejt s talál egy névjegyet, ,J­a­tasa Mihailovna grófnő" felírással és talál azonkívül egy fényképet amely fiatal orosz tisztet ábrázol, aki feltűnően hasonlít Casselre. Chereneon ismeri gróf Mihailov tábornokot, aki a Wrangel-hadsereg össze­omlása után Franciaországba menekült; a tábornokot és feleségét vacsorára hívja és az a terve, hogy ez al­kalommal Casselt is bemutatja nekik. A tábornok fe­lesége , Cassel ismeretlen kedvese. Amikor a tábor­nok megpillantja a fiatalembert, észrevehető izgalom ömlik el rajta és haragosan kiált fel: — Dimitriev! A Dimitriev hadnagy! Micsoda borzalmas hasonló­ság!" — A hangulat egyszerre megszűnik, a grófnő elájul, a gróf pedig részegre issza magát Henry csakhamar megtudja mindezeknek a különös esemé­nyeknek magyarázatát A tábornok megölte a had­nagyot aki szeretője volt a feleségének és most rög­tön megértette, hogy Cassel — az új Dimitriev. En­nél a felfedezésnél Henry egyszerre „a szerelem di­lettánsává" válik, hatalmába keríti a mámor. Először is féltékeny lesz az ismeretlenre. Azután fájdalmat okoz neki, hogy csak testi hasonlóságnak köszönheti Natasa szerelmét felül akarja múlni Dimitrievet azt akarja, hogy önnönmagáért szeressék és ki akarja vívni Natasa szerelmét a saját szerelmével. Elhatá­rozza, hogy kedvesét megmenti a részeges orosz tá­bornok brutalitásaitól, még ha ez azzal a veszéllyel is jár, hogy őt is leteríti a tábornok golyója, miként annak idején Dimitriev hadnagyot Az is kiderül, hogy Dimitriev hadnagy nem volt szeretője az as­­szonynak, csak ifjúkori barátja és ifjúkori jegyesei. Mihailov tábornok Nizzába vitte a feleségét, Henry követi őket A tábornok úgy bánik feleségé­vel, mint fogollyal az őrzője, kezében revolverrel vi­­gyáz reá. Natasa szabadulni akar, Henry megelőzi, amennyiben párbajra szólítja a tábornokot. A tábor­nok azonban illojális és le akarja lőni Henryt idő­nek előtte. Csakhogy Natasa kiszedte a golyókat a revolverből és Henry egy jól célzott lövéssel leteríti, a tábornokot A párizsi színházaknak egy másik nagysikerű­ újdonsága, André Picardnak és R. Lavannenek há­romfelvonásos komédiája, amelynek címe „Az én társalkodónőm". A komédia oly merész, hogy az egész harmadik felvonás sötétben játszódik le. Hőse a darabnak egy ötvenéves férfi, Róbert, akit meg­csal a kedvese egy fiatalemberrel. Ez a helyzet bosz­szantja, az egyedüllét azonban szomorúvá teszi. A gondviselés ekkor Linet küldi útjába, aki a férj nagynénjénél társalkodónői állást vállal. Magához veszi a leányt de már megelégelte a szeretőket nem azt akarja, hogy szeressék, hanem azt hogy ápolják és kényeztessék. Természetes, hogy Line, aki mind­ezekbe a feltételekbe beleegyezik, nem lesz a szeretője Róbertnek, hanem csakhamar az úrnője. Megparan­csolja, hogy utazzanak. És ekkor elutaznak. Megpa­rancsolja, hogy tervük ellenére hazatérjenek és ekkor hazatérnek. A második felvonásban kiderül, hogy ő, akinek békét és nyugalmat kellett volna Róbert ott­honába vinni, pokollá tette az otthonát. Van egy szeretője, aki új otthonának küszöbéig követi és van egy férje, aki in flagranti tetten akarja kapni. Ezer­szer kényelmetlenebb minden szeretőnél, aki eddig Róbertet megcsalta. Felismerve ezt a helyzetet , mert anélkül, hogy még tudomása volna róla, szereti is Linet, azt ajánlja neki: „Maga a szeretőm lesz! És még ma este!" Line elfogadja ezt az ajánlatot is. Pe­dig gyűlöli a szerelmet, amelyet nem tudott megta­lálni sem a férjénél, sem a szeretőjénél. Hideg a szíve. A harmadik felvonásban azonban Róbert meg­kezdi a szerelmi nevelését és ő, a tapasztalt Don Juan lángra tudja lobbantani azt a tüzet, amely a többiek ügyetlensége miatt már majdnem kialudt A függöny lehull pontosan abban a szerencsés pilla­natban, amely megmenti a nézőket az indiszkré­ciótól. ,Line nővére Kik­i-nek, akinek szellemi apja ugyanez a szerző. Spinelly kisasszony játsza Linet , már szinte specialistája ezeknek a szeregeknek

Next