Pesti Napló, 1924. május (75. évfolyam, 84–105. szám)
1924-05-13 / 90. szám
Keda PESTI NAPLÓ 19 ai mins 3S 3 Ég hang a baloldalról Harminc parlament szónok maradt ismeretlen, míg a lapok nem jelentek meg, a menynyien maradtak ismeretlenek, mikor a lapok megjelentek? * Ha a liberális ellenzék beérieszméi győsedelmével, akkor a tegnapi nap az ő napja volt: le jour de la gloire, mert mindaz, amit Bethlen miniszterelnök mondott, a sajtószabadságtól a forgalom szabadságáig, baloldali követelések sortüzében ropogott eddig, s a miniszterelnök, mint Robert Peelről mondták valaha, fölszedte a liberálisok köntösét a parton, míg azok fürödtek. Megvalósítja az ellenzék programját — s az ellenzék, miután az a sjítói gyönyör jutott osztályrészéül, hogy elveiben kormányra került . . . most már végre igazán ellenzékbe mehet! •»Mi fiatalok sötéten látják a helyzetet, az öregek azonban optimisták. — Ezt Gömbös Gyula mondta, Apponyi Alberttel polemizálva, de hogyha egy idetévedt Saturnus-lakó egymás mellett olvassa Apponyi Albert és Gömbös Gyula legutóbbi beszédeit, bizonyára Apponyit gondolja a fiatalnak és Gömbös Gyulát a hetvenöt esztendős pátriárkának. Egy magyar Turgenyev általában fantasztikus változatát írhatná meg az Apák és Fiúk örök regényének, amelynek vezérlő motívuma itt nem az, hogy mérhetetlen távolságokban, világűrök szakadékai fölött néz farkasszemet két egymás mellé szorult nemzedék, hanem az, hogy lábuk alatt századok cseréltek helyet, hogy az apa az, aki a jövendő határán áll őrszemet és a fiú a megcsontosodot reakciónárius, az apa, modern a fim mellett, a fiú: babonákban, szuggeszciókban, kuriózumokban él — az apa fölött. Talán csak a parlament sugártörésében mutatkozik ez ilyen élesen, de figyelemreméltó akkor is, ha csak ott mutatkozik. Nem hogy Apponyi Albert, de még apja, Apponyi György sem gondolt arra, hogy a népképviseleti alkotmány fölforgatásával a vármegyék követküldési jogát hívja életre; az ifjú Gömbös azonban itt tart, amint hogy általában ez az ifjúpolitika nem is az apákhoz, hanem az iskapákhoz és szépapákhoz akar visszatérni... nem vissza 1914-be, vagy 1867-be, de vissza 1847-be és vissza 1515-be. Valamikor, amikor az Akadémia és a főrendiház volt minden elméncség gyémánt köszörűje, az Akadémiát vének tanácsának, a főrendiházat múmiák testületének hívták (vagy legyünk őszinték: hívtuk), de kiderül, hogy a régi főrendiház agg zászlósuraival, megkövült dignitásaival, hagyományaival, Jagellókig és Anjoukig visszanyúló családfáinak őserdőivel valóságos forradalmi konvent — a Gömbös féle ifjú politikusokmellett. Ami pedig a Magyar Tudományos Akadémiát illeti, Budapest antikváriumainak, könyvbörzéinek, köz- és magánkönyvtárainak porfelhőjében olyan szenvedélyes üldöző hadjárat folyik egy-egy kiadványáért, aminővel semmiféle modern könyv nem dicsekedhetik. Egész furcsa jelenség, hogy manapság bizonyos fájdalmas szégyenkezéssel hívogatják vissza az öregeket és általában a „ békebeli« értékeket (ha azok fiatalok is) s még furcsább jelenség, hogy ma a rehaeológiai sétákon, szinte temetői mécsesek fényében bukkanunk olyan értékekre, aminek valamikor csak a legifjabb évjáratok türelmetlen rohamhullámaiból törtek föl. Minálunk különben mindig sok volt az siető ember, és parlamenti nyelven szólva a sürgősség szabályai szerint zajlottak le a karrierek. Amekkora idő alatt külföldön egy karrier expozíciója lejátszódik, minálunk már a katasztrófa is bekövetkezett. Olaszországban most fedezik föl a hatvanöt esztendős Pirandellót, Anatole France, mint tudjuk, negyvenöt esztendején túl vette meg a világot legnagyszerűbb munkáival, Dante, Cervantes, Goethe, Jókai nemkülönben, —minálunk a negyvenötödik születésnap íróra, sőt sokszor politikusra nézve is majdnem egyet jelentett egy hollttányilvánítási eljárás végterminusával. " Sehol türelmetlenebbül nem néztek a tegnapi emberekre, mint nálunk, — igaz, hogy nemcsak a »tegnapi emberekre«, hanem ajtajában, a tehetséges emberekre és helyi színre alkalmazva, nemcsak az újságírásban állt az, mit Hauptmann Gerhart egy újságírásbeli tünetről mondott hogy: das Verhalten der Presseleute gegen ihre, durch Talent ausserordentlichen Kollegen ist miserabel«. Ezt a helyzetet az öregek és fiatalok harca még kiélezte, amiben talán része van annak is, hogy amint Báthory Erzsébet szüzek vérében fürösztötte hervadt bájait, öregedő írók, színészek, politikusok, festők, akik fiatalságukban sem produkáltak maradandót, legázolt fiatal ambíciók vérében frissítették roskadt presztízsüket. Amikor Gömbös a fiatalok és öregek harcáról beszélt, nem is sejti, hogy e harcban ő jelenti az öregséget, hiszan a politikus eszméi szerint fiatal vagy öreg és nem az év-WVWWVVVVWVVVWWS/WVv\AAAAAAA/W\ járat szerint, amelyhez tartozik. »Minden század azt hiszi magáról, hogy ő a világ első százada«, mondja valahol Pierre Bayle, akit az enciklopédisták előfutárának (mint ma mondanák: a destrukció kútfejének) szoktak tartani. De minden rendszer is azt hiszi, hogy vele kezdődik a világteremtés, — azt hiszi a Gömbös-féle politika is, pedig ez a politika már megvolt a középkorban is, megvolt az ellenrefomáció Magyarországában és példátlan terméseredményt produkált a szentszövetség korszakában. Amikor Berzeviczy Albertet, mint félreismert ifjú tehetséget fedezi fel a napisajtó, amikor Apponyi Albertnek a nemzetgyűlés fiatalságával szebben kell a demokráciát védelmezni és a 80 éves Matlekovics Sándor követel teljes gazdasági szabadságot, akkor bizony arra kell kérni Gömbös Gyuláékat, hogy bízzák a fiatalságot az öregekre. »Nem disputálok olyanokkal, akik helyeslik képviselőtársuk letartóztatását«. Ezt ie Gömbös Gyula mondta — és bizonyára volt benne anynyi objektivitás, hogy nem UlainFerenc, hanem . . . gróf Andrássy Gyula, letartóztatására gondolt . . . * 1950-ig minden képviselőválasztás után újból meg fogják írni Magyarország történetét 1918-ban. * Ha valaki a háború előtt Magyarországon az általános választói jog híve volt, az mintegy szerződésszerű kötelezettséget vállalt, hogy kardot ránt: a pszichoanalízisért, Mecsnikov tagadta elméletéért, Bartók Béláért és Kodály Zoltánért, a kötelező munkásbiztosításárt, Bergsonért, Jadlowkerért, a neo-impresszionizmusért és az orosz balettért, Anatole France-ért és egy más nemzetiségi politikáért. Ha valaki a forradalom utáni Magyarországon antiszemita, ez egyben kardot ránt: a turanizmusért, Kemal basáért, Mussoliniért, Stinnesért, gróf Teleki Pál tájfilozófiai elméletéért, a nyílt választói jogért, Ludendorffért, a diktatúráért és a Rentenmarkért. Lengyel Ernő. Bethlen hódmezővásárhelyi beszámolójának külső kerete és politikai hatása (Saját tudósítónktól.) Elhangzott vasárnap Bethlen miniszterelnök hódmezővásárhelyi beszámolója és érdemében nem keltett nagyobbszerű emóciót politikai körökben. Legnagyobb részét a gazdasági ügyek ismertetésének szentelte s csak vázlatosan érintette a belpolitika aktuális kérdéseit, mint az internálás s az emigráció ügyeit a büntetőnovellával kapcsolatban. Élénkebb kommentárokra a fővárosi törvényről és a fővárosi választásokról szóló nyilatkozata ad alkalmat- Itt olyan ötlethez tért vissza, a miniszterelnök, amelyről jól informált körökben is azt hitték, hogy letett róla, mert eddig is tapasztalhatta, hogy ez egyik oldalon sem találkozott tetszéssel. Wolfféknak és a főváros liberális vezetőinek összefogását propagálta ugyanis Bethlen. A főváros liberális politikusai köreiben, ezt a gondolatot eleve elutasították. Ez az álláspont, ma sem változott meg. Aminthogy Wolffék környékéről is visszautasító visszhangja van ennek az ötletnek, bizonyára azért is, mert jól tudják, hogy a liberálisok úgy sem szövetkeznének velük. Az egyébként érdekes miniszterelnöki beszámolóról itt következik kiküldött munkatársunk tudósítása: Hódmezővásárhely, május 11. Vásárhelyi képviselőségének negyedik esztendeje óta ezúttal harmadízben számolt be Bethlen miniszterelnök 33 első választókerület, választói előtt. Külsőleg: az ismert tabló: az egységes párt úgyszólván állandó kíséret, csak a kényelmesek maradtak otthon, mert a különvonatok és szalonkocsik ideje már elmúlt. Sőt Szegedtől kezdve hamisítatlan tehervonaton gördült Vásárhelyre a miniszterelnök. Vásárhelyen szokat nenul nagy érdeklődéssel várták és amint egy ünnepi szónok mondatta, még a természet is várt a virágzással. A beszámoló nap programjában kijelölt helyeket alegfrissebb orgonacsokrokkal díszítették. A bevonulás sikerült és a hangulat egyszerre Bethlen felé fordult. Előtte való este még a »lojális« választók is nehezedtek, hogy az első kerület követe oly ritkán és csak alig néhány órát tartózkodik Vásárhelyen. Bethlen gyöngének tartja orgánumát és ezért nem szívesen beszél a szabadban. A beszámolót tehát a miniszterelnök kívánsására a Fekete Sas nagytermében tartották. Valamilyen rendezői ötlet, — lehet különben, hogy minden célzatosság nélkül, — a szónoki emelvény előtt félkörben két sor kényelmes piros bársonyszéket helyezett el. Talán Vásárhelyen ennyi a miniszteri kandidátus, vagy azt gondolták, hogy a kíséret sok miniszterviselt politikusból áll és ezeknek jól esik, he maguk látják Bethlent a vádlottak emelvényén, — mert a választók előtt minden képviselői vádlott, — egyszerű nádszéken. A beszámolói látványosság vonzotta a vásárhelyi női társadalmat is és az emeleti páholyok roskadoztak női hallgatóktól, akik közül soknak nem volt még választójoga. A miniszterelnök megjelenése olyan mély hatást gyakorol, hogy beszéde részére már eleve biztosított a feltétlen síri csönd. Szónoklatára alaposan készült és ezért formai szempontból beszédei mindenkor kifogástalanok. Bethlen mindenekelőtt ismertette az elmúlt esztendőben végzett munkáját, a szanálással kapcsolatos külföldi utak eredményét. Majd rámutatott arra, hogy a pénzügyi rekonstrukciót mi képen egészíti ki a gazdasági rekonstrukció. Ennek első etapja a gazdasági megszorításoknak, kiviteli és behozatali tilalmaknak a megszüntetése, az átvizsgáló bizottságoknak a feloszlatása, általában szakítás a kötött gazdálkodással. Beszámolójában kerülte a polémiát, de amidőn a közeljövő teendőinek az ismertetésére tért át, nem mulasztotta el, hogy egy-két nyilat ne röpítsen nemcsak volt küzdőtársai, a fajvédők, hanem a keresztény községi pártnak a papírforma szerint ma, még kormányt támogató elemei felé is. Egy füst alatt azonban a miniszterelnök a fővárosi reform kapcsán azt az ideát propagálta, hogy a polgári többség biztosítása érdekében a mai vezető férfiak nyíltan és őszintén nyújtsanak békejobbot a destrukciótól távol álló liberálisoknak. Ez talán — mondotta — egyes vezérek szempontjából áldozatot jelent elsősorban a gyűlölködés terén, de ha azt akarják, hogy a fővárosban a polgári többség biztosíttassák, félre kell tenni az ilyen szempontokat. Befehlen, a pszichológus, nem tévesztette el a hatást és beszédének a jövő programjáról szóló része, zajos helyeslésre, talált. Az aranyköltségvetés, külföldi kölcsön elhelyezése, büntetőnovellla, egyesülési és gyülekezési jog szabályozása, törvényhatósági reform a jövő legsürgősebb teendői. És a program végrehajtásának biztosítéka, a házszabályrevízió, amelyet az ellenzéki vezérekkel együtt óhajt, megoldani. A kényes kérdéseket, alkotmányjogi törvények, választójog, stb. nem érintette. A társa,ebéden Bethlen az általános választójogban jelölte meg az európai tekintélyrombolás főokát, és ez a kijelentése vasárnap ismételten csendült föl. Hallgatósága mindenkor viharos helyesléssel adott kifejezést politikai meggyőződésének. Bethlen így készíti elő -tudatom- a választójog reformját, amelyről eddig még nem nyilatkozott. Vasárnap délután, hogy választóivalszorosabb kontaktusba jusson, egy esztendei távollét után tíztíz percre meffotívgata, a középosztály, a gazdák, az iparosok és a kereskedők társadalmi egyesületeit. Rövid üdvözlésre rövid válasz volt a program mindenütt, majd néhány kézfogás és a tíz óra hosszat tartó vásárhelyi, időzés© során jutott még egy óra délutáni pihenőre is, mert este már a szegedi kaszinó látta vendégül halászlére, amelyet Pálffy Dani volt szegedi képviselő személyesen készített. A vásárhelyiek melegen ünneplik ritka látogatásai során minszterelnök-követüket, de mégsem tudják megérteni, miért kell minden egyes esetben Szegeden vacsoráznia. Pedig a vásárhelyieík is büszkék a konyhájukra ... (B. S.) vyvwAA "». VUVkWAAAA.^ 'WWWVWUS /' / ml Gyula / kakaó és csokoládé