Pesti Napló, 1925. június (76. évfolyam, 123–143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

2 Szerda Jogi kiskátéba való közhelyes tétel, amelyet azonban éppen ma és éppen miná­lunk nem győzünk eléggé megismételni, hogy más az igazságszolgáltatás és más a politika, más a bűnösök kiderítése és más a politikai babérok aratása, más a bűntet­tek megtorlása és más a pártpolitikai ha­szonélvezetek keresése. Somogyi és Bacsó végtelenül szomorú ügye valamennyiünk­nek az ügye, semmiféle egyének és semmi­fajta csoportok részéről ki nem sajátítható. A gyilkosok kinyomozása, — amely jórészt már megtörtént — és felelősségrevonása — amely, fájdalom, még mindig a jövőre tar­tozik — az igazságügyi hatóságok dolga, nem pedig politikusok vitatkozási anyaga. Ennek az ügynek elintézési fóruma — a büntetőtörvény és a büntetőperrendtartás világosan intézkedik róla — a büntetőbíró­ság, nem pedig bármilyen politikai testü­let. Ha a büntetőjogász szemével nézzük ezt a pokolvarosan elmérgesedett kérdést,­­semmiféle kétség nem támadhat, semilyen komplikáció nem fenyegethet az elintézés módjára nézve. Ha azonban a politikusnak csak ritkán tiszta,­ többnyire zavaros sze­mével nézzük a problémát, csupa kínos bo­nyodalom aggasztó eshetősége mered reánk. Olyan bonyodalmaké, amelyek ép­pen azt veszélyeztetik, aminek épségben­tartása életérdekünk, aminek megvédése becsületbeli kötelességünk: — az ország nyugalmát. * Az ország nyugalma nem kenetes szó­lam előttünk, hanem a legreálisabb való­ság. Jelenti a megélhetés lehetőségét, a társadalmi osztályok egymással megtéré­sét, a termelő munka zavartalanságát. Az ország nyugalmának megbontása pedig meghiúsítja mindezeket az áldott lehetősé­geket, amelyeknek beteljesülésére sanyarú esztendők rettenetes tapasztalatai után százszorosan vagyunk, amelyekről nem akarunk és nem is tudunk lemondani. Az ország nyugalmának szempontja az, amely­ből az öt esztendő előtti szörnyű gyilkos­ságnak még mindig megtorlatlan voltát szívből fájlaljuk és egész erőnkkel kárhoz­tatjuk. De éppen ennek a szempontnak nemcsak figyelembevétele, hanem szentnek tartása parancsolóan megszabja pártatla­nul tárgyilagos felfogásunkat is. Ha csakis az igazságszolgáltatásnak szigorú jogi fel­fogása érvényesül ebben a kérdésben, azé az igazságszolgáltatásé, amelynek végrehaj­tói csupán a bíróságok lehetnek, akkor en­nek az igazságszolgáltatásnak eredménye, a súlyosan megsértett erkölcsi világrend helyreállítása alapján, a lelkek kiengeszte­lődése és az ország nyugalmának helyreál­lítása lesz. Ha azonban — most ez a vesze­delem szorongat — a politika beleártja ma­gját az igazságszolgáltatásba, sőt szenvedé­lyesen előretörve, elhalkítja, talán el is némítja a jognak ezúttal egyedül irányadó szavát, akkor az eredmény csakis az ország még amúgy sem teljes, még amúgy sem szilárd, még amúgy sem eléggé ellent­állóképes nyugalmának fertőzetes megza­varása lehet. Ez pedig, amilyen végzetes volna magában is, csak még inkább el­odázná azt az immár elodázhatatlan meg­torlást is, amely alól immár öt év óta tud­tak kibújni Somogyi és Bacsó halálautójá­nak gyilkos sofőrjei.­­ Több szempontból vizsgálható ez a val­lomás. Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van" szó és objektív szem­mel nézve, mérlegre tesszük a vallomást, állí­tásokon, gyanúsításokon felül nem találunk benne semmit. Már előbb kelt egykorú okmá­nyok vizsgálatok kutatások révén megállapí­tást nyert, hogy a gyanúsítások­, állítások kö­zü­l egyetlen egy sem tartalmazza az igazság, egy szemernyijét sem. — Kénytelen vagyok tehát rámutatni arra­ — folytatta Fass József helyettes miniszterel­nök — hogy e vallomás ügyében egy egészen m­á­sik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emlegetett vallomás a tettesekre terelje rá a nyomozóhatóságok ügyelmet, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen.­­ Politikailag különféle irányzat lehet az ország polgárai között. Nem szeretném azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról, hogy elfelejtené azt, hogy az állam struktúrájának záróköve, a legfőbb tekintély: az államfő, akit vagy a király, vagy a kormányzó képvisel. Nem tudnám feltételezni egyetlen irányzatról sem, hogy az az irányzat kimondottan destruálni akarja az állam egész szerkezetét s forradalmat akar csinálni. Egyik-másik emberről azonban, úgy látszik, fel­ kell ezt tételeznem. „Nem fogjuk tűrni — objektív szemmel nézve ez az egész vallomás — ez az egész »belövés« — nem céloz egyebet, mint azt, hogy a konszolidáció útján keservesen, de mégis előrehaladó országnak irányzékát ezekről a­­sínekről át akarja váltani egy másik vágányra, a forradalomra. Ennek felismerése pedig a kormányt arra indítja, hogy ennek a váltóállításnak megakadály­ozá­sára a legerősebb ellen­tézkedéseket megtegye. Nem fogjuk tűrni, hogy a legfelsőbb tekintély, megingatásán keresztül­ destruálják az albu­mot. Nem fogjuk tűrni, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemondák alapján belevon­ják a politikának többé-kevésbé szennyes mo­csarába. Nem fogjuk tűrni, hogy ilyesmi akár a parlament, akár a sajtó vagy a közvélemény útján megtörténjék. Kijelentem tehát, mint helyettes miniszterelnök, hogy e kormány a momentum fontosságának­­felismerésében, el­határozta magát, hogy ezekben a kérdésekben nem fog engedékenységet tanúsítani. „Példátlan versioltával megkonstruált politikai hajsza a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen" Beniczky Ödön F­élre minden­ utánzattal! Gyors és biztos hatást csak az eredeti A­spirin tablettákkal érhetünk el. Qgydljfunk a zöld papirsz­al­­­agr­a ! PESTI NAPLÓ 1925 június S I .——! lebegtettek ez ügy fölött, nem találhatunk az ügy érdemére vonatkozóan semmi nóvumot. Ebben a vallomásban nem talál a hadbíróság semmiféle bizonyítékot arra, hogy a Somogyi— Bacsó-gyilkosság elkövetői kik lehetnek. Neveket felhajít ez a vallomás, de bizonyí­tékokat nem szolgáltat. Az egész vallomás inkább azt a benyomást teszi, mintha valaki mindenféle pletykát és hallomást pamflet-szerűen összeállítva vallo­más formájában ad a honvédügyész kezébe. Minden objektív szemlélőben azt az erős be­nyomást kelti ez a vallomás, hogy azt egyet­len nóvum kedvéért adták le, mégpedig a kor­mányzó személyének oly példátlan beállítása végett, amelyre nem találhatunk más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. — Nézetem szerint ennek a nóvumnak, a kedvéért harangozták m­ár be Beniczkynéte ezt a tanúvallomását olyanannyira előre, holott a vallomás éppen ennek a nóvumnak következ­tében már önmagában sem alkalmas arra, hogy, azt a célt szolgálja, amelyért állítólag történt, tudniillik a gyilkosság tetteseinek kiderítését,­­ ha csak azt a hallatlan feltevést nem­ akarná bele interpretálni vallomásába, hogy az egész ügy ódiumát igen magasan adó sze­mélyre akarja visszavezetni, oly formában állítva be a kérdést, mintha nem éppen parancs alakjában, hanem — der Wunsch ist der Vater, des Gedankens — igen magas helyen kel ke­resni a gyilkosság értelmi szerzőjét. M­aratűzsos titoktartás alól való felmentés nem jogosít vallomások nylvános közlésére Vass József helyettes miniszterelnök ezután ismertette azokat az okokat, amelyek miatt azt a sajtóorgánumot, mely Beniczky vallomá­sát közölte, elkobozták. — Sokan — úgymond — nem tudják, hogy mi ennek az oka. Beniczky Ödönnek a hivatali titoktartás alóli felmentése azért történt, mert ő állítólag olyan adatok birtokában volt, me­lyek, ha bírói asztalra tesszük őket, alkalma­sak arra, hogy világosságot derítsenek egy még ki nem derített dologra. Egészen termé­szetes és a jogászi mentalitásnak is tökéletesen megfelel az, hogyha egy volt minisztert az es­küvel fogadott hivatalos titoktartás alól fel­mentenek, ez kizárólag annak a célnak érdeké­ben történik, amelyet elérendőnek tekintenek. A kormány azzal, hogy a felmentést megadta, bizonyságot tett arra, hogy saját magának is az a kívánsága, hogy fényt derítsenek erre a gyilkosságra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető egyén, akit a titoktartás alól felmen­­tettek, vallomását a nyilvánosság elé hozza, mert hiszen akkor, amikor a bíróság elé áll és válaszol a feltett kérdésekre, a bíró még min­dig elrendelheti a zárt tárgyalást, ami világo­san mutatja azt, hogy a felmentés ténye kizá­rólagosan csak arra szorítkozik, hogy a bíró­ságot informálják, nem pedig a közvéleményt. Az illető sajtóorgánum azt a vétséget követte el, hogy olyan közleményt adott le, mely olyan vallomást tartalmaz, amelyet csak felmentés következtében tehettek meg s amelyről az il­lető sajtóorgánumnak tudnia kellett azt, hogy nem a nyilvánosság elé való. Ezért kellett a szóbanforgó lapszámokat elkoboztatni. De el kellett koboztatni mindenképpen, mert ha pamflett alakjában jelenik meg egy a legfőbb állami tekintélyt sértő és rágalmazó közle­­mény, az illető nyomtatványt éo­­ose elkoboz­zák. Miért tartóztatták le Beniczkyt ? — A közvélemény azzal sincsen tisztában, hogy miért tartóztatták le Beniczky Ödönt. Beniczky Ödönt egy koráb­bi ügy miatt elítél­ték, s büntetésének kitöltésére haladékot ka­pott. Halasztást csak annál­ a feltevésnek alapján kaphat valaki, hogy újabb vétségeket nem halmoz önmagára. Beniczky Ödön abban a pillanatban, amikor vallomását több pél­dányban készítette elő s egyet leadott az ügyészségen, a többit pedig a bel- és talán a külföldi közvélemény elé tárta, megsértette a hivatali titoktartást, ennek folytán megszűnt az a feltevés, hogy neki haladékot lehet adni, tehát tizennégynapi büntetése azonnal esedé­kessé vált. Ezért tartóztatták le Beniczky Ödönt. Vass­­József helyettes miniszterelnök nyi­latkozatát így fejezi be: t ,7 az államfőt feltétlenül megillető tisztelet és hódolat kérdésében teljes az or­szág egysége" . Meg vagyok győződve, hogy az egész magyar közvélemény egyértelműen elítéli azt a tendenciát, amely ennek a vallomásnak a nyilvánosságra hozásával megmutatkozott. Mert teljesen lehetetlen, hogy bármiféle politikai, vagy társadalmi irányzat, vagy sajtóorgánum a destruálás alapjára helyezkedjék. Meg va­gyok róla győződve, hogy az egész közvélemény egyértelműen elítéli ezt a megnyilvánult te­denciát különösen oly időpontban, amikor. -jt

Next