Pesti Napló, 1925. június (76. évfolyam, 123–143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
2 Szerda Jogi kiskátéba való közhelyes tétel, amelyet azonban éppen ma és éppen minálunk nem győzünk eléggé megismételni, hogy más az igazságszolgáltatás és más a politika, más a bűnösök kiderítése és más a politikai babérok aratása, más a bűntettek megtorlása és más a pártpolitikai haszonélvezetek keresése. Somogyi és Bacsó végtelenül szomorú ügye valamennyiünknek az ügye, semmiféle egyének és semmifajta csoportok részéről ki nem sajátítható. A gyilkosok kinyomozása, — amely jórészt már megtörtént — és felelősségrevonása — amely, fájdalom, még mindig a jövőre tartozik — az igazságügyi hatóságok dolga, nem pedig politikusok vitatkozási anyaga. Ennek az ügynek elintézési fóruma — a büntetőtörvény és a büntetőperrendtartás világosan intézkedik róla — a büntetőbíróság, nem pedig bármilyen politikai testület. Ha a büntetőjogász szemével nézzük ezt a pokolvarosan elmérgesedett kérdést,semmiféle kétség nem támadhat, semilyen komplikáció nem fenyegethet az elintézés módjára nézve. Ha azonban a politikusnak csak ritkán tiszta, többnyire zavaros szemével nézzük a problémát, csupa kínos bonyodalom aggasztó eshetősége mered reánk. Olyan bonyodalmaké, amelyek éppen azt veszélyeztetik, aminek épségbentartása életérdekünk, aminek megvédése becsületbeli kötelességünk: — az ország nyugalmát. * Az ország nyugalma nem kenetes szólam előttünk, hanem a legreálisabb valóság. Jelenti a megélhetés lehetőségét, a társadalmi osztályok egymással megtérését, a termelő munka zavartalanságát. Az ország nyugalmának megbontása pedig meghiúsítja mindezeket az áldott lehetőségeket, amelyeknek beteljesülésére sanyarú esztendők rettenetes tapasztalatai után százszorosan vagyunk, amelyekről nem akarunk és nem is tudunk lemondani. Az ország nyugalmának szempontja az, amelyből az öt esztendő előtti szörnyű gyilkosságnak még mindig megtorlatlan voltát szívből fájlaljuk és egész erőnkkel kárhoztatjuk. De éppen ennek a szempontnak nemcsak figyelembevétele, hanem szentnek tartása parancsolóan megszabja pártatlanul tárgyilagos felfogásunkat is. Ha csakis az igazságszolgáltatásnak szigorú jogi felfogása érvényesül ebben a kérdésben, azé az igazságszolgáltatásé, amelynek végrehajtói csupán a bíróságok lehetnek, akkor ennek az igazságszolgáltatásnak eredménye, a súlyosan megsértett erkölcsi világrend helyreállítása alapján, a lelkek kiengesztelődése és az ország nyugalmának helyreállítása lesz. Ha azonban — most ez a veszedelem szorongat — a politika beleártja magját az igazságszolgáltatásba, sőt szenvedélyesen előretörve, elhalkítja, talán el is némítja a jognak ezúttal egyedül irányadó szavát, akkor az eredmény csakis az ország még amúgy sem teljes, még amúgy sem szilárd, még amúgy sem eléggé ellentállóképes nyugalmának fertőzetes megzavarása lehet. Ez pedig, amilyen végzetes volna magában is, csak még inkább elodázná azt az immár elodázhatatlan megtorlást is, amely alól immár öt év óta tudtak kibújni Somogyi és Bacsó halálautójának gyilkos sofőrjei. Több szempontból vizsgálható ez a vallomás. Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van" szó és objektív szemmel nézve, mérlegre tesszük a vallomást, állításokon, gyanúsításokon felül nem találunk benne semmit. Már előbb kelt egykorú okmányok vizsgálatok kutatások révén megállapítást nyert, hogy a gyanúsítások, állítások közül egyetlen egy sem tartalmazza az igazság, egy szemernyijét sem. — Kénytelen vagyok tehát rámutatni arra — folytatta Fass József helyettes miniszterelnök — hogy e vallomás ügyében egy egészen másik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emlegetett vallomás a tettesekre terelje rá a nyomozóhatóságok ügyelmet, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. Politikailag különféle irányzat lehet az ország polgárai között. Nem szeretném azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról, hogy elfelejtené azt, hogy az állam struktúrájának záróköve, a legfőbb tekintély: az államfő, akit vagy a király, vagy a kormányzó képvisel. Nem tudnám feltételezni egyetlen irányzatról sem, hogy az az irányzat kimondottan destruálni akarja az állam egész szerkezetét s forradalmat akar csinálni. Egyik-másik emberről azonban, úgy látszik, fel kell ezt tételeznem. „Nem fogjuk tűrni — objektív szemmel nézve ez az egész vallomás — ez az egész »belövés« — nem céloz egyebet, mint azt, hogy a konszolidáció útján keservesen, de mégis előrehaladó országnak irányzékát ezekről asínekről át akarja váltani egy másik vágányra, a forradalomra. Ennek felismerése pedig a kormányt arra indítja, hogy ennek a váltóállításnak megakadályozására a legerősebb ellentézkedéseket megtegye. Nem fogjuk tűrni, hogy a legfelsőbb tekintély, megingatásán keresztül destruálják az albumot. Nem fogjuk tűrni, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemondák alapján belevonják a politikának többé-kevésbé szennyes mocsarába. Nem fogjuk tűrni, hogy ilyesmi akár a parlament, akár a sajtó vagy a közvélemény útján megtörténjék. Kijelentem tehát, mint helyettes miniszterelnök, hogy e kormány a momentum fontosságánakfelismerésében, elhatározta magát, hogy ezekben a kérdésekben nem fog engedékenységet tanúsítani. „Példátlan versioltával megkonstruált politikai hajsza a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen" Beniczky Ödön Félre minden utánzattal! Gyors és biztos hatást csak az eredeti Aspirin tablettákkal érhetünk el. Qgydljfunk a zöld papirszalagra ! PESTI NAPLÓ 1925 június S I .——! lebegtettek ez ügy fölött, nem találhatunk az ügy érdemére vonatkozóan semmi nóvumot. Ebben a vallomásban nem talál a hadbíróság semmiféle bizonyítékot arra, hogy a Somogyi— Bacsó-gyilkosság elkövetői kik lehetnek. Neveket felhajít ez a vallomás, de bizonyítékokat nem szolgáltat. Az egész vallomás inkább azt a benyomást teszi, mintha valaki mindenféle pletykát és hallomást pamflet-szerűen összeállítva vallomás formájában ad a honvédügyész kezébe. Minden objektív szemlélőben azt az erős benyomást kelti ez a vallomás, hogy azt egyetlen nóvum kedvéért adták le, mégpedig a kormányzó személyének oly példátlan beállítása végett, amelyre nem találhatunk más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. — Nézetem szerint ennek a nóvumnak, a kedvéért harangozták már be Beniczkynéte ezt a tanúvallomását olyanannyira előre, holott a vallomás éppen ennek a nóvumnak következtében már önmagában sem alkalmas arra, hogy, azt a célt szolgálja, amelyért állítólag történt, tudniillik a gyilkosság tetteseinek kiderítését, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná bele interpretálni vallomásába, hogy az egész ügy ódiumát igen magasan adó személyre akarja visszavezetni, oly formában állítva be a kérdést, mintha nem éppen parancs alakjában, hanem — der Wunsch ist der Vater, des Gedankens — igen magas helyen kel keresni a gyilkosság értelmi szerzőjét. Maratűzsos titoktartás alól való felmentés nem jogosít vallomások nylvános közlésére Vass József helyettes miniszterelnök ezután ismertette azokat az okokat, amelyek miatt azt a sajtóorgánumot, mely Beniczky vallomását közölte, elkobozták. — Sokan — úgymond — nem tudják, hogy mi ennek az oka. Beniczky Ödönnek a hivatali titoktartás alóli felmentése azért történt, mert ő állítólag olyan adatok birtokában volt, melyek, ha bírói asztalra tesszük őket, alkalmasak arra, hogy világosságot derítsenek egy még ki nem derített dologra. Egészen természetes és a jogászi mentalitásnak is tökéletesen megfelel az, hogyha egy volt minisztert az esküvel fogadott hivatalos titoktartás alól felmentenek, ez kizárólag annak a célnak érdekében történik, amelyet elérendőnek tekintenek. A kormány azzal, hogy a felmentést megadta, bizonyságot tett arra, hogy saját magának is az a kívánsága, hogy fényt derítsenek erre a gyilkosságra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az illető egyén, akit a titoktartás alól felmentettek, vallomását a nyilvánosság elé hozza, mert hiszen akkor, amikor a bíróság elé áll és válaszol a feltett kérdésekre, a bíró még mindig elrendelheti a zárt tárgyalást, ami világosan mutatja azt, hogy a felmentés ténye kizárólagosan csak arra szorítkozik, hogy a bíróságot informálják, nem pedig a közvéleményt. Az illető sajtóorgánum azt a vétséget követte el, hogy olyan közleményt adott le, mely olyan vallomást tartalmaz, amelyet csak felmentés következtében tehettek meg s amelyről az illető sajtóorgánumnak tudnia kellett azt, hogy nem a nyilvánosság elé való. Ezért kellett a szóbanforgó lapszámokat elkoboztatni. De el kellett koboztatni mindenképpen, mert ha pamflett alakjában jelenik meg egy a legfőbb állami tekintélyt sértő és rágalmazó közlemény, az illető nyomtatványt éoose elkobozzák. Miért tartóztatták le Beniczkyt ? — A közvélemény azzal sincsen tisztában, hogy miért tartóztatták le Beniczky Ödönt. Beniczky Ödönt egy korábbi ügy miatt elítélték, s büntetésének kitöltésére haladékot kapott. Halasztást csak annál a feltevésnek alapján kaphat valaki, hogy újabb vétségeket nem halmoz önmagára. Beniczky Ödön abban a pillanatban, amikor vallomását több példányban készítette elő s egyet leadott az ügyészségen, a többit pedig a bel- és talán a külföldi közvélemény elé tárta, megsértette a hivatali titoktartást, ennek folytán megszűnt az a feltevés, hogy neki haladékot lehet adni, tehát tizennégynapi büntetése azonnal esedékessé vált. Ezért tartóztatták le Beniczky Ödönt. VassJózsef helyettes miniszterelnök nyilatkozatát így fejezi be: t ,7 az államfőt feltétlenül megillető tisztelet és hódolat kérdésében teljes az ország egysége" . Meg vagyok győződve, hogy az egész magyar közvélemény egyértelműen elítéli azt a tendenciát, amely ennek a vallomásnak a nyilvánosságra hozásával megmutatkozott. Mert teljesen lehetetlen, hogy bármiféle politikai, vagy társadalmi irányzat, vagy sajtóorgánum a destruálás alapjára helyezkedjék. Meg vagyok róla győződve, hogy az egész közvélemény egyértelműen elítéli ezt a megnyilvánult tedenciát különösen oly időpontban, amikor. -jt