Pesti Napló, 1925. július (76. évfolyam, 144–170. szám)
1925-07-02 / 145. szám
*BO Csütörtök PESTI NAPLÓ 1925 július 2 Mese és valóság Lédererné zavaros szépítgetéseit szétszedik az elnök keresztkérdései és a tanúvallomások (Saját tudósítónktól.) Mindenki belefáradt a második tárgyalási napba, csak Lédererné nem. Pedig egész délelőtt több mint három óra hosszat olyan tűzbe került az egymásután feladott keresztkérdésekkel, hogy más biztosan megtört volna. Az élethez szívósan ragaszkodó asszony folytatta tegnapi hihetetlen védekezését, hogy az állítólagos britanniás Prónay-tisztek végeztek Kodelkával, azok lőtték agyon és azok darabolták fel. Akit „félreértettek" ! Szívós, de nem okos ez az asszony. A feladott kérdésekre olyan feleleteket adott, amelyekből nyilvánvaló, hogy amikor tagadja a bűncselekmény elkövetését , hazudik. Hazudik olyan átlátszó módon, hogy mindenszavával csak még jobban terheli magát és súlyosbítja amúgy is súlyos helyzetét. Hazudozik és pózol. — Férjem esküvel kényszerített, hogy ne mondjam meg az igazat, ne áruljam el soha, hogy kik gyilkolták meg Kodelkát. — Tudom, hogy nem hiszik el mostani védekezésemet, de én hitben nevelkedtem. Hiszek az istenben, az én lelkemet a fogház nem törte meg. Az én szívem tiszta. Mosolyogni kellett a szerencsétlenen. És újból és újból a mottó: megmaradok védekezésem mellett. Meg az, hogy a rendőrségen is, a vizsgálóbíró előtt is félreértették őt. Hiába a jóakaratú tárgyalási elnök jóindulatú figyelmeztetése is a tolmácshoz: mondja meg a vádlottnak, látom rajta, hogy küzködik önmagával, hogy remeg, hogy sápad. Ne kínozza saját magát, hanem tegyen őszinte, töredelmes beismerő vallomást, könnyítsen magán és helyzetén. Azzal is mesterkedik, hogy csak nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy férje kötelet kapott. Ezért nem sietett az »igazság«-gal előbb előrukkolni. De most már — úgymond — nem nézheti, hogy ártatlanul haljon meg az ura. Egyre jobban és jobban szorítják a keresztkérdések, de csak nem szalad ki egy őszinte szó a száján. Novák István, a Tölgyfa u. 1. sz. ház tulajdonosa. A viharos múlt kettős arca Amikor az elnök azzal próbál rá hatni, hogy elébe tárja egész viharos múltját, szerencsétlen családi körülményeit, eléje bűneit és hitvány kis élete minden hazugságát, az, úgy látszik, megtöri az asszonyt. Ideges remegéssel hallgatja a múlt adatait, remegő kézzel törölgeti verejtékező arcát. De itt is felülkerekedik. Azzal, hogy nagyon gyengének érzi magát, szünetet kér az elnöktől. Kap is néhány percnyi pihenőt. A pár perc elég Léderernének arra, hogy összeszedje magát és a szünet után újult erővel kezdjen bele élete históriájának elmesélésébe. Azt állítja, hogy természetes atyja az osztrák báró Stein volt. Családi körülményei kényszerítették arra, hogy Bécsben kávéházi pénztárosnői állást vállaljon. A múltamnak teljes tudatában vett feleségül az uram — vágja ki egyik mondatával. — Dicsérgetni kezdi maszát, hogy milyen hű, jó feleség volt. Szépítgeti bukott életét. Tiltakozik minden ellen, még azt sem hajlandó elismerni Konny a szekszárdi plébános előtt, amikor keresztmamának invitálták meg, nagy büszkén ezt diktálta a matrikulumba: Regensburgi Stein Mária bárónő. Adatok Vannak arra, hoy már mint férjes asszony, miaura künn volt a fronton, három éven keresztül együtt élt Bécsben egy századossal. Pontban tizenkét órakor ért véget Lédererné kihallgatása. Következtek a künn várakozó, idegesen türelmetlenkedő tanuk. A tanúk terhelően vallanak A meggyilkolt hentesmesterhez megszólamlásig hasonlító testvéröccsét, Kodelka Lajost hallgatta ki először a bíróság. Szerinte Lédererék csábították Kodelkát a villavásárlás finanszírozására. — Bátyám — mondotta a tanú — mindig tisztelettel beszélt erről az aszszonyról. Lédererné csak nézte, nézte áldozata fivérét. Az ugyanolyan szőkeségét, ugyanolyan nyitott bajuszát, amilyen a feldarabolt, megnyúzott Kodelkáé volt. A többi rokonok kerülnek sorra: Kodelka Lajosné, Schuch Nándor hentesmester, Kodelka sógora és Schuch Nándorné. Mind tud arról, hogy Kodelka a karácsonyi ünnepek előtt pénzt, sok pénzt próbált összeszerezni. Össze is szedett 70 milliót a »jó« üzlethez. Egyetlen tanú sincs, akinek vallomására észrevételt ne tenne Lédererné. A háziúr jön: Novák István. Ismeri Lédererék életkörülményeit, hiszen szívesen barátkozott a főhadnagyokkal, úri lakóival. Amikor Lédererék házába költöztek, nagyon jól ment a soruk, de a gyilkosság előtt már nagyon szűkösen éltek. Keskeny ajkát keservesen kezdi gyötörni fogaival Lédererné, amikor a háziúr kijelenti, hogy az asszonynak egyáltalán nem volt terhére Kodelka udvarlása, hiszen maga mondotta: én szívesen elválnék a Gusztitól, mert mit nem szeretem, nem tud engem eltartani. Szívesen lennék a Kodelka felesége. Novák édesanyja is tud erről a kijelentésről és arról is, hogy a gyilkosság éjszakáján kopácsolás, dörömbölés, zaj hallatszott le egész éjjel Lédererék lakásából. Léderer Guztávné maga elé után meredve néz a férje Reiner Mátyásné trafikosnő látta Kodelka kezén a sérülést, amiről azt állította Kodelka, hogy Lédereréknél hirtelen rosszul lett és idegességében egy pohárban vágta át csuklóját. Novákék kis szobalánya nyitott kaput a rémtett elkövetése után a kapu aljában bőröndökkel várakozó Léderernek. Hornstein Farkas asztalos, Bors Gyula kárpitos arról vallanak, hogy Lédererné állandóan halogatta adósságai kifizetését azzal,hogy január K idelka sógora, Schüch Nándor. elején megkapja tiroli örökségét. A szerdai tárgyalás utolsó tanúja Kodelka Ferenc elvált felesége volt. Élete tragédiáját Lédererné okozta — fejtegette a gyászruhás asszony vallomásában. Ő mindig szélhámosnőnek tartotta a nagyzoló Léderemjét. Félháromra járt az idő, amikor véget ért a második társgyalási nap. A teremből lassanlssan húzódott kifelé a közönség. A két asszony gyűlölködve nézte végig egymást. Lédererné és Kodelkáné szerelmen,ázasságon, válópörön és feltrancsírozáson túl is fíz egy férfiért verekedő két asszony maradt. Az idült székrekedés kórtana ac mrunciáca ,rta dr. Izsák Ede. Ara 56.000 K és a' VU&iaiért Kapható Az Est könyvkereskedéseiben Kodelka öccse, Kodelka Lajos.