Pesti Napló, 1926. január (77. évfolyam, 1–25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Budapest» 1926 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: így hóra .... 50.000 K Negyedévit . . 135.000 K Egyes Ilára ára: Budapesten, vidéken és a pála udvarokon . 2000 K Vasárnap . . . . 4000 K E »'el i?4m Ausztriában i »léti ö'^nar 30 jani (3000 o. K) v,„tär .ap 40 garas (4000 o K> i/VETTt 77. évfolyam 1. szám 7ha 3y0ú korona Péntek, január 1 SZERKESZTŐSÉG^ Rákóczi út 54. szám. WjKIADÓHIVATALft.^ Erzsébet körút 18—20. sz. 4 TELEFON I Jezser 62-30,62-31,62-82. Szerkesztőség Bensberg L, tfohlmarkt 7. 1926 JM 10 . Hága befejezte a nyomozást frankftaiansítők ügyében A főügyész a vádiratok cSs»Sgosik — A S budapesti és Szécsi „intő táviratok" részlei - A titokzatos „Ferdinánd" Amszterdam, december 31. (a Pesti Napló kiküldött tudósítójától) azzal az állítással szemben, hogy nem került mes annsk a táviratnak az eredetije, amelyet Budapestről Mankovits György, alias Cenre Metz Amsterdam címre feladtak a Pesti Napló tudósítója abban a helyzetben van, hogy megállapíthatja, hogy Budapesten ezt a táviratot, igenis, megtalálták. Közlöm a szóbanforgó távirat pontos adatait:A távirat hivatalos jele: 180. Tizennégy szóból állott és december 18-ikán, déli 12 óra 35 perckor adták fel, szikratávíró útján, Berlinbe, német nyelven. A távirat aláírása: Ferdinánd. A távirat, szövege, mint már jelentettem, az volt, hogy Mankovits György hagyjon fel a további üzletekkel és azonnal térjen vissza Budapestre. A másik távirat Bécsből való. Szövege ugyamcsak német nyelvű és tartalma körülbelül ugyanaz, mint az elsőé. A bécsi távirat hivatalos jelzése 0032. A táviratot december 17-ikén, délelőtt 10 órakor adták fel Bécsben, s 12 szóból állott. Bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy a bécsi rendőrség a szóbanforgó távirat eredetijét megtalálta. Jankovich kihallgatásának még egy részletét sikerült időközben megtudnom Jankovich panaszkodott arról, hogy rossz családi életet él és ez is egyik oka az ő politikai tevékenységének. A Pesti Napló tudósítója újra megerősítheti, hogy a gyanúsítottak vallomásukban a pénzhamisítás okául a magyar irredenta mozgalmat hozták fel. A hágai nyomozást befejezték. A beszerzett bizonyítékok immár a főügyésznél vannak, aki a vádiraton dolgozik. Értesülésünk szerint, elegendő anyag van együtt a gyanúsítottak bűnösségének kétségtelen megállapításához. Beverni Pál W*4 i A frap'id detektívek herceg W sihsrast^ Lajos A fi Kovács Győző Gáspárt keresték a frankhamisítással kapcsolatban Sárospatak, december 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Nem csal Sárospatak, de Sátoraljaújhely lakosságát iszgalomban tartja a két buda? (Irrektívek és a francia rendőrtiszteknek Sarospatson herceg Windischgraetz l.&jor. kastélyban két nappal ezelőtt való megjelenése. A detektívek a hercegi kastély komornyikjai Kovács Győző Gáspárt keresték, az ezerfrankos bankjegyek hamisításával kapcsolatban. A ke.,mornyik felesége állítólag Budapesten feismelette, hogy férjének köze van a hágai eserfi ánksokhoz. A hercegi kastélyban n.'fTr raeiH' perést keltett úgy a detektívek megjelenése, mint az asszony állítólagos beismerése. Senki sem akarta elhinni, hogy Kovács Győző Gáspár, aki tíz év óta áll a herceg szolgálatában és akit tisztességes embernek ismertek, ilyen ügyben részes volna. A személyzet is tisztességes embernek ismeri Kovácsot, de mégis olyannak, aki állandóan titokzatosan viselkedett, a vele egyívású emberekkel nem beszélt, sohasem volt társai számára semmi közölnivalója. Titokzatos, rejtélyes ember, aki állandóan felfelé tört. Amikor a detektívek Sárospatakon megjelentek, a kastély személyzete közölte velük, hogy Kovács már visszautazott Budapestre. Herceg Windischgraetz Lajost !ihallgatta a rendőrség A pénzhamisítás ügyében letartóztatott Kovács Grf-pínos megállapítást nyert, hogy nevezett Wi.dischgraetz Lajos herceg komornyikja, miért is a nyomozó hatóság ma délvi-m kihallgató Windischgruda Lajos herceget. A kihallgtatás folyamán Windischgraetz herceg kijelentette, hogy az ügyről semmit sem tud és tekintettel arra, hogy komorníkjáról van szó, kérte, hogy a nyomozó hatóság nála házkutatást tartson. A házkutatást a nyomozó hatóság a herceg lakásán foganatosította, amely azonban eredménytelenül végződött. H@vis fiis®Ér hsrcsgf ?&&m®mwikrm t©f@iiiili€ a (Sajó tudósítónktól.) A frankhamisítások ügyében a hosszabb időn keresztül eredménytelenül folyó nyomozásban, úgy látszik, a mai nappal fordulat történt, amennyiben a 31. Őrségnek — szerinte — komolyan megalapozott gyanúja van egy herceg komornyikja ellett. Eddigi tudósításiokban már közöltük, hogy a budapesti rendőrségnek egyedül egy felhasználható támpontja van a frankhamisítók budapesti vársára vonatkozóan, ez pedig a Király ucra 36. szám alatt levő Árvai és Halzercégnél «helyezett hamisított ezer'frank'usnak •az ufy« Még október végén törté»:, l|p«y egy vidéki gazdálkodónak látszó vevő vásárlása után ezerfrankossal fizetett, amelyről azután novemberben kiderült, hogy Lant^fU^uy. A A botrányok éve Nem a boldog jókedv derűs örömkiáltásaitól, hanem egy nagyon is szomorú botrány országos zsivajától hangos Szilveszter zárta be a lepergett esztendőt. A hágai frankhamisítók mintegy végső, méla akkordját adták meg az elmúlt magyar évnek, amely számunkra sokkal több keserűséget és csalódást szerzett, mint amennyi mosolyt és sikert hozott. Fanyar iróniával majdnem azt mondhatnánk: stílusos bevégzés volt ez az évzáró botrány-lárma. Annyi politikai és társadalmi torzsalkodás, hajsza, hecc és bajkeverés után, íme, itt az utolsó csattanó, a méltó finálé, amelynek zsivajából alig hallatszik ki az új esztendő érkezését jelző, éjféli óra kondulása. Pedig ezt az órakongást meg kell hallania az országnak. Fel kell rá figyelnie az egész nemzetnek. Új év kezdődik s vele együtt új élet. Nem a régi folytatódik tovább. Éspedig azon egyszerű oknál fogva, mert a régit, az eddigit tovább folytatni nem lehet. Nem lehet az általános pusztulás kikerülhetetlen veszedelme nélkül. Ez most már mindenki számára világos. Az elmúlt évvel le kell zárulnia végleg annak a politikai és társadalmi életnek, amelynek »eredményeit« botrányok sorozata jelezte. A múltba porlott Szilveszterrel elkell némulnia annak a hangos, vásári zrivajnak, amely a magyar fórumon csak nyugtalanságot, izgalmat és zavart tudott kelteni, megbontva és veszélyeztetve az ország társadalmi békéjét, gazdasági konszolidálódását, szociális előrehaladását, erkölcsi, szellemi és anyagi újjáépülését. Emlékezünk: a vásári komédiának, a féktelen demagógiának ez a meg-megújuló harsogása együtt, egyszerre indult el az ország pénzügyi szanálásának komoly munkájával. Mikor ez a munka megkezdődött, a fajvédelem jelszavának frázis hősei szörnyű lármát csapva ugrottak ki a porondra a parlamentben és sajtóban egyaránt nemzeti veszedelemnek igyekeztek feltüntetni a szanálási akciót. Úgy viselkedtek, olyan hangosak voltak, mintha az ország közvéleménye valóban ott állana a hátuk mögött, holott a »vezérek« már akkor is önmaguk alkották a »sereget«; holott utánuk senki, legfeljebb az özönvíz következhetik; holott a maguk érdekein kívül semmi más érdeket nem képviseltek. De csak fújták a riasztó kürtöket, miközben szorgalmasan próbáltak elgáncsolni minden olyan gazdasági és politikai törekvést, amely az ország egyetemének javát kívánta szolgálni. Igazán nem rajtuk múlt hát, hogy az ország pénzügyi szanálása, a magyar kavona stabilizálódása mégis bekövetkezett. Ők mindent megtettek — a kudarc érdekében. Ami a kudarc, úgy látszik, ezúttal őket érte utol. Az általuk felkavart botrányok hullámgyíkai legalább egyre inkább körülöttük kavarognak. Az ország, rég kijózanodott közvéleménye pedig egyre tisztább szemmel látja már a hangoskodó »nemzetmentő« apostolokat, eszközeiket és céljaikat. A lezárult esztendővel légáras és megpecsételődik a róluk alkotott ítélet is, amely egyben elítélést jelent. Ez a politika, ez az erkölcs, ez a vezéri tábor nem kell az országnak. Magyarország nem fogja közöttük keresni boldogítóit és megmentőit, nem fogja rájuk bízni sorsának irányítását, nem fog felülni demagóg szólamaiknak, hamennyire fontoskodnak, ugrálnak és követelőznek is, bármennyire próbálják is s nemesi célokkal szentesi t£8Í