Pesti Napló, 1926. május (77. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-28 / 118. szám

íj fcénleE PESTI NAPLÖ Ws mWSSTl1!'' ­ A szénapanamában letartóztatott Véchey, alezredes szabadlábrah­elyezését kérik a védők. Az áprilisban leleplezett nagyarányú széna­pa­nama ügyében­, még egyre folyik a katonai ható­ságok vizsgálata. Különösen fontosnak tartják a honvédfőügyészségen is letartóztatott Véchey Elemér alezredes szerepének tisztázását. Az al­ezredes ugyanis még máig sem tett beismerő vallomást. Véchey többször hangoztatta ártat­lanságát, újabban­­Decsig védői, dr. Uhlmann La­jos és dr. Mirek Guido szabadlábra helyezését kérték azzal, h­ogy Vécheyt egyedül Haas Béla vallomása terheli. Dr. Sztupka László hadbíró­ezredes a honvédfőparancsnok ügyésze a napok­ban dönt a kérelem felett.­­ A szállodások budapesti világkongresszusa. Magyarország legnagyobb szállodáinak vezetői csü­törtökön ülést tartottak a Hungária-szállóban, hogy a világ minden részéből Budapestre érkező szállo­dások nagygyűlésének előkészületeit megbeszéljék. Marencsics Ottó, a Hungária és a Dunapalota vezér­igazgatója ismertette a főváros idegenforgalmára nézve oly nagyjelentőségű kongresszus tennivalóit. Bánlaky Géza magyar specialitások érvényesítéséről tett javaslatot. Glück Frigyes a régi híres budai borvásár felújítását ajánlotta világzsűrivel, de még négy más javaslatot is tett, hogy az ötszáznál több külföldi vendég minél jobban megismerhesse Buda­pest szépségeit és komoly értékeit. Kommer Ferenc, a kormány és a főváros, valamint más illetékes szervek bevonásáról szólt. Csupor József székesfővá­rosi tanácsnok a főváros legteljesebb hozzájárulá­sát, Magyar Miklós pedig a földművelésügyi mi­niszter támogatását jelentette be. Bánó Dezső kor­mányfőtanácsos meghívta a kongresszus félezer tagját a Balaton mellé, elsősorban Balatonfüredre. — Zsidó vallású hősi halottak emlékezete. A pesti izraelita hitközség és Chevra Kadisa e hónap 30-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a rákoskeresztúri zsidó temetőben emlékünnepélyt rendez a zsidó hősi halottak emlékére.­­ A budai izraelita hitközség e hónap 29-ikén, szombaton délelőtt 10 órakor gyász­istentiszteletet rendez főtemplomában a zsidó val­lású hősi halottak emlékezetére. Gyógydíjat csak a fürdő tulajdonosa szedhet a fürdővendégektől. A fürdőidény közeledtével külö­nös érdeklődésre tarthat számot az az ítélet, amelyet a budapesti központi járásbíróságon ma hozott dr. Kartal járásbíró. A Balaton-Zamárdi Fürdőegylet több budapesti lakos ellen, akik a múlt nyáron Zamárdin­ nyaraltak, a tavalyi gyógydíj — kartaksa — megfizetése iránt keresetet indított. A tárgyalás folyamán csatolt egy alispáni határozatot, amely az egyletet­­gyógydíj szedésére feljogosítja, de a fürdő­vendégek közül többen — a perbeli alperesek — ennek dacára nem voltak hajlandók a kirótt gyógydíjat megfizetni. Az egyikük azzal védekezett, hogy ő nem is volt fürdővendég, mert saját villája van Zamárdin, a másik pedig előadta, hogy ő teljesen szegény, a fürdőtelep kényelmét és kedvezményeit soha igénybe nem vette, hanem a faluban húzódott meg. A bíró­ság a fürdőegylet keresetét elut­isitotta. Az ítélet in­dokolása szerint az 1876. évi l-l. tc. feljogosítja ugyan a gyógyfürdőket gyógydij szedésére és a közigazga­tási hatóságokra bízza annak megállapítását, hogy a magát gyógyfürdőnek nevező fürdő enyleg az-e. gyógydij szedéséhez tehát legfeljebb magának a für­dőnek, illetve a fürdő tulajdonosának van joga, de nem a fürdőegyletnek. A fürdőegyletnek csak akkor volna ehez joga, ha közte és a fürdővendégek között etekintetben megállapodás jött volna létre. Az alis­páni határozat etekintetben magánjogi hatállyal nem bír s a fürdőegyletet gyógydij szedésére fel nem jogosíthatja. (v. j.) — Becker miniszter tiszteletére dezsőné volt Bethlennél. Bethlen miniszterelnök és Bethlen Ist­vánné grófné május 27-én délután 2 órakor dezsőnét adtak a miniszterelnöki palotában a Budapestre ér­kezett porosz közoktatásügyi miniszter tiszteletére, amelyen megjelentek: Franz von Schön német kö­vet, von Becker porosz közoktatásügyi miniszter, Scitovszky Béla a nemzetgyűlés­ elnöke és felesége,, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter és felesége, Walkó Lajos a külügyminisz­térium vezetésével megbízott, kereskedelemügyi mi­niszter és felesége, gróf Teleki Pál nemzetgyűlési képviselő, volt miniszterelnök és felesége, gróf Zichy Rafaelné, gróf Ráday Gedeon nemzetgyűlési képvi­selő, volt belügyminiszter és felesége, Werner von Richter porosz közoktatásügyi minisztériumi igaz­gató, Petri Pál nemzetgyűlési képviselő, vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár, báró Pró­nay György nemzetgyűlési képviselő, miniszterel­nökségi államtitkár, gróf Khuen-Héderváry Sándor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter állandó helyettese, báró Piret de Bihari Gyuláné, gróf Teleki Tibor nemzetgyűlési képviselő, Ernszt Sándor pápai prelátus, nemzetgyű­lési képviselő és Gragger Róbert egyetemi tanár. — Vásárcsarnokok és piacok árai: Marhahús rostélyos és felsál 22—10.0O0, leveshús 16—10.000, gulyás 10-30.000, borjúcomb 31—52.000, pörk­öltnek­való 11—32.000, bárány hátulja 26—32.000, eleje 18— 30.000, sertéskaraj 28—11.000, tarja, comb, lapocka 26—32.001­, oldalas 20—28.000, szalonna zsírnak való •23—25.000, háj és zsír 26—30.000, élő csirke 30—15.000, tyúk 35—60.000, teatojás 1200—1100, élő ponty 30— 15.000, harcsa 50—70.000, tej literje­l—ISOO, tejfel 18— 25.000, teavaj 70—11.000, tehéntúró 13—16.000, fehér kenyér 7200—6000, félbarna 5100—6000, barna 4100— 5100, bab 1—1000, borsó 8—13.000, lencse 8—12.000, ke­vert zöldség 15—20.000, vöröshagyma 1—5000, kelká­poszta új 1—SOOO, burgonya 900—2000, tisztított paraj 1—10.000, narancs 10—16.000, alma 50—70.000, dió 12— 16.000, mák 28—32.000, saláta darabja 100—1000, zöld­borsó 5—8000, újsárgonya 5—8000, sóska 6500—13.000. A forgalom a piacokon és vásárcsarnokokban köze­pes. Az árak változatlanok. — Holnap nyílik meg — mint közlik — az Iparcsarnokban az Ember­védelmi kiállítás. A nyilvánosság számára a megnyitás napján dél­után 1k 3 órától nyitva. — Házasság. Dr. Holló Gábor és Havassy Irénke e hónap 27-én tartották esküvőjüket a királyi Vár­kápolnában. Gerlei Margitka és Weisz István (­Szarvas) június 3-án délelőtt -éi 12 órakor tartják esküvőjüket. (Min­den külön értesítés helyett.) — Orvosi hír. Dr. Bosch Imrét, a Liget-szanató­rium volt orvosát a júniusban megnyíló Margit­szigeti Szanatórium vezető­ főorvosává nevezték ki.­­ Már június 10-én tartja a m. kir. államsors­játék húzását a budapesti pénzügyigazgatósá­g lottó­osztálya. Főnyeremény 200 millió, jutalom 300 millió, tehát egy sorsjeggyel 500 millió korona készpénz is nyerhető. Ha még nincs sorsjegye, siessen venni, darabja 20,000 korona. Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter villásregge­lire érkezik a miniszterelnöki palotába SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET Koessler János meghalt­­ Koessler János zeneszerző, a Zene-"­művészeti Főiskola nagynevű tanára" — mint a München melletti Ansbach­ból jelentik — ott 73 éves korában pünkösd vasárnapján meghalt A nemzet erejét és dicsőségét nemcsak a nemzet édesgyermekei hirdetik, h­anem foga­dott fiai is. Mert erő a vonzóerő is és mindig az életképesség, a kultúrképesség jele, ha­ va­lamely nép le tudja kötni magának a külföld erőit. Ilyen fogadott gyermekek, ilyen idegen­ből magunkhoz láncolt erők voltak itt, Ma­gyarországon, azok a német muzsikusok, akik letelepedtek nálunk, mert megérezték,­ hogy az a nemzet, mely befogadja őket, termékeny ta­laj saját nemzetük legnagyobb művészetének a Zenének felvirágoztatására. Idegenből jöt­tek, idegen levegőt hoztak magukkal és egy, idegen műzene kultúráját. Ez a kultúra­ lénye­gesen más volt, mint amilyent a magyar nem­zet ősi zenei ösztöne­­ (úgy, ahogy az­­ a régi népdalokban megnyilatkozott) megkívánt. A magyar-német zenei frigyből ezért csak bas­tardok születhettek. A német jövevények ha­tása mégis elhatározó volt zenekultúránk fej­lődésére: megmutatták a nagy műzene-kultú­rát sokáig nélkülöző magyar nemzetnek, hogy, mi az a műzene általában, megmutatták, ho­gyan jár egy nemzet a saját lábán s vittek bennünket, bár legmélyebb vágyainkkal ellen­kező irányban, saját hátukon, míg megtanul­tuk tőlük, hogyan kell saját lábainkon járni. Ezért hálával gondolunk derék német meste­reinkre, Stolzertől Koesslerig, Koessler Já­nosig, akinek váratlan halálát most mély meg­döbbenéssel fogadja az egész magyar művész­világ. . . Koessler János az 1853. esztendő első nap­ján született Waldeckben. Bajor, hazájából meleg, derűs kedélyt, tiszta, naiv, vallásos idea­lizmust hozott magával és ennek a kedélynek és idealizmusnak poétikus csíráit Rheinberger, a híres müncheni­­orgonatanár, maga is naiv, idealizmussal teli művészlélek, ápolta. Mün­cheni tanulóévei után megkezdte áldásos mű­ködését: először Drezdában, mint a fevedér­tajek lelkes karmestere és az ottani konzerva­tórium orgona- és zeneelmélet-tanára, majd Kölnben, mint a Stadtheater dirigense. 1882-ben­ Kölnből meghívták Budapestre az Országos Ze­neakadémia orgona- és karének-tanári tan­székre. Egy év múlva már az elhúnyt Volk­­­mann Róbert örökébe lép: elfoglalja a zene­szerzési tanszak katedráját. Huszonöt évig irá­nyította innen az új magyar zeneszerzőnemze­dék fejlődését és nincs ma a világon zeneszer­zés-tanár, aki annyi kiváló zeneköltőt és mu­zsikust nevezhetne tanítványának, mint Koess­ler János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohm­nányi Ernő, Jemnitz Sándor, Wiener Leó, Radó Aladár, Lendvai Ervin, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Szirmai Albert s még sok más neves művész neve disziti tanítványainak névsorát. Koessler János, Rheinberger tanítványa, Volkmann örököse és Brahms bámulója, aház a német muzsikusgenerációhoz tartozott, mely a nagy német klasszikusok hatalmas tradícióit, mondhatnánk »másodkézből« vette át. Nem Bach, Mozart és Beethoven szellemét hozta kö­zénk, hanem azt a szellemet, amelyet a XIX. század második felének a nagy klasszikusok árnyékába meghúzódó német zenészei képvisel­tek. Ezeknek a Brahms hatalmas törekvéseit leszámítva, nagyrészt szolid tudású és szelíd­lelkű­­ muzsikusoknak szemüvegén keresztül látta és magyarázta a klasszikus német zene grandiózus és a romantikusok változatos forma­világát. Komoly készültséggel, magávalragadó lelkesedéssel vezette be növendékeit ebbe a vi­lágba, hol rend és nyugodtság, a meggyőződé­ses munkának tisztasága és üdítő öröme lako­zott. És éppen ebben az üdítően lelkes meggyő­ződésességben rejlett Koessler pedagógiai sike­reinek titka. A német zenének a szolid roman­tika szemüvegén át nézett formavilága, ebben a lelkes tiszta meggyőződésben nem merevülhet­­ett élettelen sablonokká. Az a barátságos meg­világítás, melyeket a klasszikus példák Koess­ler magyarázataiból nyertek, nem riasztotta el, ellenkezőleg megnyerte a növendék hajlandó­ságát és az önállóbb tehetséget öntudatlanul arr­a sarkalta, hogy összerejére támaszkodva mélyebben pillantson a klasszikus példák szel­lemébe és felfedje azoknak valódi mélységeit. Mert az igazi tehetség nem elégszik meg vala­mely táj vonzó képével, hanem elindul megke­resni­ a valóságos, az eredeti tájat. Koessler vonzó képet festett a zene formáiról, s így nem­csak zeneszerzőket indított­ útnak, hanem olyan pedagógusokat is, mint egy Kodály Zoltán, aki a kompozícióoktatást a legmélyebb alapokra fektette. A Koessler-növendék szívesen megbarátko­zott a zenei formákkal, mert érezte, hogy mes­tere is meghitt barátja ezeknek a formáknak . J Kutyák / •/ CVAfaur­.

Next