Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-05 / 225. szám
v ) . A washingtoni pénzügyi egyezmény a francia politika előterében Poincaré „aktivitása" belpolitikai válsággal fenyeget Párizs, október 3. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az utóbbi hetek politikai és gazdasági fejleményei mindinkább előtérbe tolták az amerikai adósságrendezési egyezmény ratifikálásának kérdését. Ma már mindenki beismeri Franciaországban, hogy Briand nagyrészt azért kezdeményezett közeledést Németországhoz, hogy ellensúlyozza Amerika pénzügyi nyomását Franciaországgal szemben. Briand azt remélte ugyanis, hogy Németország segítségével sikerül Franciaország szanálását biztosítani Amerikával szemben. Az Egyesült Államokban azonban olyan hangok hallatszanak, hogy Amerika nélkül még a német segítség is lehetetlen. Németország tudvalevően a vasúti obligációk mobilizálásával akar segíteni Franciaországon, ezek pedig ugyancsak amerikai segítség nélkül nem mobilizálhatók. Ez alaposan kijózanította a francia reményeket és természetesen Poincaré malmára hajtotta a vizet, aki csak kénytelen-kelletlen járult hozzá Briand politikájához. Poincaré annak idején, amikor megteremtette a nemzeti egység kormányát, kötelezettséget vállalt, hogy nem fog közvetlenül a külpolitikába beavatkozni és eddig ezt az ígéretét úgy-ahogy meg is tartotta és nem tett semmi olyat, amivel komolyan veszélyeztethetné a német—francia kibékülést. Másrészt azonban nem titkolja, hogy helyteleníti Briand thoiry-i politikáját, sőt azt határozott bizalmatlansággal szemléli és ezért a tárgyalások folytatásával kapcsolatban a legmesszebbmenő garanciákat követeli. Poincaré számára tűrhetetlen az a gondolat, hogy Franciaország Németországtól kapjon pénzügyi segítséget, de attól is fél, hogy Németország ki fogja használni Franciaország kényszerhelyzetét és túl messzemenő követeléseket fog támasztani. Poincaré ezért függetleníteni akarja magát Németországtól és inkább vállalja, hogy ratifikálja a washingtoni egyezményt. H Poincaré ezt úgy képzelte, hogy a francia Áztassunk „Asszonydicséret" mosóporral, utána mossunk „Szarvas" szappannal. Ez a módja, hogy a fehérneműt kíméljük és vakítóan fehérre mossuk. Keddi PESTI NAPLÓ 1926 október 5 MAGYAR SZABADKIKÖTŐ LESZ SPALATO? Bécs, október 4. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Belgrádból az a szenzációs jelentés érkezett az egyik laptudósító útján, hogy a jugoszláv kormány Spalatoban szabad kikötőt ajánlott fel a magyar kormánynak. Az ajánlat egyúttal válasz a magyar közeledésre, amelynek Horthy Miklós a mohácsi beszédben kifejezést adott. A spalatoi szabad kikötővel Jugoszlávia meg akarja erősíteni adriai pozícióját Olaszországgal szemben. * (A késő éjszakai órákban nem tudtuk megállapítani, hogy mennyi az igaz alapja ennek a jelentésnek. A belgrádi hír mindenesetre megrősítésre szorul.) Autószerencsétlnszed napja Halálos autóbuszszerencsétlenség a pécsi országúton - K Kiskunfelegiyházán maga alá temette utasait egy autó Szeged, október 3. Vasárnap délben súlyos kimenetelű autószerencsétlenség történt a Budapest felé vezető országúton Kiskunfélegyháza közelében. Szegedről reggel indult a főváros felé autóján Winkler Hugó ismert szegedi fatermelő. Vele volt Szekulesz József, a Szegedi Bank Rt. igazgatója, Lindenfeld Sándor cukorkagyáros fiatal feleségével és Balog Sándor, egy fiatal sofőr. A kora délután akartak Pesten lenni, hogy végignézzék a szegedi Bástya mérkőzését. 40 kilométerre lehettek körülbelül Szegedtől, amikor a különben elsőrangú Daimler-kocsi defektet kapott. Lindenfeld ült a kormánynál, és amikor észrevette a hibát, le akarta fékezni az autót és el akarta kormányozni az országútmenti ároktól. A kocsi hátsó kerekei azonban eltörtek, úgyhogy az autó kisebb imbolygás után belefordult az árokba. A szerencsés véletlen folytán Lindenfeld Sándor és felesége úgy estek ki a kocsiból, hogy semmi bajuk nem történt, a többiek azonban súlyosan megsebesültek. Lindenfeld részesítette őket elsősegélyben, majd beszállította őket a szegedi közkórházba, ahol megállapították, hogy Winkler Hugó agyrázkódást és koponyasérülést szenvedett, míg Szekulesz József medencecsonttörést, Balog sofőr pedig súlyos természetű agyrázkódást szenvedett. Az orvosok egyelőre remélik, hogy a betegek állapotába nem fognak komplikációk beállni. A rendőri bizottság megállapította, hogy a balesetet egy szerencsétlen véletlen okozta. Pécs, október 3. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) Vasárnap este féltizenegy órakor a Mohács —pécsi úton Kisgyula községnél Hirt János autófuvarozó 14 személyes autóbusza felborult. A benne ülő 12 éves ifj. Hirt János azonnal meghalt, a sofőr pedig, Prim Mihály, koponyaalapi törést szenvedett és életveszélyes állapotban van. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenség a következőképpen történt: A lejtős úton 35—40 kilométeres sebességgel saját súlyánál fogva haladt lefelé az autó. Az út hónapok óta botrányos állapotban van. Márhónapok előtt elhatározták, hogy ki fogják javítani és ezért nagy rakás kavicsot hordtak össze az út szélén, azonban a munkálatok mind a mai napig nem kezdődtek meg. Az autóbusz gumidefektet kapott, a gumi leesett a kerékről, úgyhogy a kocsi az árok felé sodródott. A sofőr ellenkező irányba kormányzott és ekkor az autó nekicsúszott néhány kavicstörmeléknek, amely a felhalmozott kavicsból az úttestre került. Az autó háromszoros fordulattal felborult és maga alá temette a bennülőket. Másfél óra hosszat hevertek segítség nélkül a katasztrófa áldozatai, mert a Mohács—Pécs között elhúzódó rendkívül forgalmas úton még mindig nincs telefonvonal és így nem lehetett segítséget kérni. Végül a közelből egy autótulajdonos hozott segítséget. Mikor Hírt János megtudta, hogy fia meghalt, autótaxin kiment a helyszínre, fiának holttestét egy pokrócba göngyölte és az autótaxin az ölében vitte vissza a városba. A sofőr még eddig nem nyerte vissza eszméletét. fizetési nehézségek, illetve átutalási akadályokról, miután ezeknek a washingtoni egyezménybe való felvételét Amerika megtagadta, a parlament mindkét háza által lehetőleg egyhangúan elfogadandó ratifikálási kiegészítő törvényt hoz. Az Óceánon túl az ezirányú tapogatózásokra is azt az erélyes választ adták, hogy Amerika ezt a megszorított ratifikálást nem fogadja el. Poincaré tehát a parlament összehívása után ugyanolyan nehézségekkel fog találkozni, mint amilyenek a ratifikációs törvényt augusztus elején is fenyegették. A washingtoni egyezmény fentartás nélküli ratifikációjára azonban sem a parlamentben, sem a szenátusban nem számíthat, sőt a kormányon belül is igen nagy ellenzéke van az egyezmény elfogadásának. Elsősorban Barthou, Tardieu, Marin és Bokanovszky szögezték le álláspontjukat ebben a kérdésben olyan határozottan, hogy azon nem változtathatnak. A várható belpolitikai krízist Poincarénak az adósságok kérdésében tanúsított, magatartása nagy mértékben sietteti. (L. Sz.) J1 takarékosság jegyében kezdi tárgyalni a francia kamara a költségvetést Párizs, október 4. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A kamara pénzügyi bizottsága megkezdte az 1927. évi költségvetés általános vitáját. A bizottság utasította Henri Simon elnököt, hogy kérdezze meg Poincarétól, váljon a takarékossági rendszabályok mennyiben fognak kifejezésre jutni a jövő évi költségvetésben. Simon holnap tárgyal Poincaréval, úgyhogy a délutáni ülésen már meg is adhatja a kívánt felvilágosítást. Holnap már meg is kezdik a részletes vitát. (L. Sz.) „Mussolinival rómaiul, nem európaiul kell beszélni" . , Róma, október4. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A Briand és Chamberlain találkozásáról kiadott francia hivatalos kommünikét a fasiszta sajtó nagy része gúnyosan a Chamberlain és Mussolini tanácskozásáról szóló hivatalos közlemény függelékének nevezi. Az Impero megjegyzése szerint: »A francia hivatalos közlés a hiúság kielégítése, amelyet megértünk és megbocsátunk, mert nem vagyunk olyan féltékenyek, mint a franciák«. Briandnak azt az állítólagos kívánságát, hogy Mussolinival tanácskozzék, ugyanez a lap a következő megjegyzéssel kíséri : »Minden lehetséges, tehát az is,hogy Mussolini és Briand találkozzék egymással. De ennek még néhány előfeltétele van. Briandnak elsősorban meg kell gondolnia, hogy Mussolinivel nem európaiul, hanem latinul, sőt rómaiul kell beszélni, vagyis határozottan, világosan, őszintén és reálisan. Azonfelül, aki Mussolinivel beszél, az a század legkiválóbb emberével beszél, aki uralkodó, nemes, gondolkodó és condottieri egy személyben.« Ez az utolsó mondat nyilván válasz a párizsi Liberté-nek a livornói találkozóval kapcsolatban tett arra a megjegyzésére, hogy Chamberlainnek olyan jó hírneve van, hogy leereszkedhetik akármilyen társaságba. (M.P.)