Pesti Napló, 1926. november (77. évfolyam, 249–272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
16 Szerda PESTI NAPLÓ 1925 november 3 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM A Palesztrinai kórus és a filharmonikusok hangversenye Dirk Fockvezénylésével Psalmus Hungaricus A magyar alkotó szellemnek ma legnagyobb aktualitása a Háry János. Háry János a kiskocsmás hazudozó, akiről Kodály muzsikája azt mondja, hogy ő a nagy magyar vágyak büszke álmodója. De a Kodály-muzsika többet is mond ennél; megmondja azt is, hogy mi van ennek a magyar vágynak a fenekén: évezredes küzdelem nagy emberi ideálokért, melyeket az emberiség nem akart, vagy nem tudott a magyar nemzettől elfogadni; a magyar küzdött és harcolt, mint minden nagy nemzet, de nem volt, aki küzdelmeit számba vegye, nem volt, aki harcait meglássa. Odaadta magát az általános emberi eszméknek, de nem hederített rá senki sem. Az ilyen nemzet vágyának legfőbb gyökere: szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák. Nem akar Háry János világot hódítani, nem akar császári koronát, nem akarja császárlány kezét. Megmutatja, hogy kicsoda ő, Háry János, hadd lássa az egész világ, s azután ... szerényen visszatér szülőfalujába. A magyar, Európa számkivetett magyarja sem akar mást: csak egyszer már szeretné magát megmutatni, szeretné, ha meglátnák, hogy ő is győztes harcosa, ő is császári örököse és eljegyzettje a nagy emberi eszmék birodalmának. — És ez a vágy ma a legaktuálisabb vágy: az emberiség ma letiporhat bennünket, de ha igazán megismer, ha felismeri a magyarban a testvért, nem fog letiporni. Erről a legaktuálisabb magyar vágyról beszél a Háry János, de az, hogy beszél róla, hogy ki tudja fejezni, az már egyszersmind beteljesedése is a vágynak. Mert a Háryban megmutatja magát a nemzet. A Háry, már egy belsőleg felegyenesedett, öntudatra ébredt magyar kor kifejezője. Első kifejezője. Mert az életben még talán nem látjuk ennek a nagy felegyenesedésnek külső jeleit. De ez sem késhet soká: a színpadot követni fogja, mert kell, hogy kövesse, a külső élet. Három-négy esztendővel ezelőtt még testbenlélekben egyaránt megtört és leigázott ország vette körül a költőt: »egész ez város rakva haraggal, egymásra való nagy bosszúsággal«, özvegyek-árvák panasza zúgott fülébe, a barátok elhagyták, nem volt, kihez forduljon. A nemzet elvesztette önmagát, csak a költő, a magányos költő szívében élt. S akkor a népe ideáljait szívében rejtegető, de egyszersmind népét vesztett költő, egyedül istenhez fordulhatott. Hittel és bizalommal hívta, legyen egyetlen tanuja a szenvedésének. — Van isten, — így szólt — mert hiszek szenvedéseim és küzdelmeim igazságában és kell hogy legyen, aki ezeket a szenvedéseket számba vegye, akkor is, ha az egész világ, ha saját népe is elfordul az igaz embertől és igaz magyartól. — Kodály megírta grandiózus remekművét, a »Psalmus Hungaricus«-t. — Hangja a próféták hangja volt: ima és korbács volt egyszerre. Az imát meghallgatta az ég, a korbácsot megérezte a nemzet. A Magyar Zsoltár mélységes aktualitása,a nemzeti és igaz emberi öntudatra lázító hangja nem veszett kárba. Ahogyan a Zsoltárban a nép jajgató kórusa mind szorosabban csatlakozik Dávid király tenorszólójához, ahogyan lassanként megérti a próféta szavát, utána rebegi és végül teljesen öntudatra ébredve önállóan megismétli imáját, úgy csatlakozott a magyarság is mind szorosabban prófétájához, Kodály Zoltánhoz, úgy értette meg lassanként szavát, úgy ébredt öntudatra ennek a nagy költészetnek, ennek a tettre-serkentő álomnak mély valóságában. A költőt, aki szívében a magyart megmutatta istennek, meglátta nemzete és meglátta a költőben önmagát. Kodály óriási hatását mi sem mutatja jobban, minthogy az a műve, mely pár esztendővel ezelőtt még fájdalmasan felrázó, izzó aktualitás volt, ma már klasszikus, örök patinát kapott. Hatása nem kevésbé mély és felemelő, de mégis más, mint mikor először hallottuk. Mintha olyasvalamiről énekelne ez a zsoltár, amin, legalábbis lélekben, már túl vagyunk, amiről azonban világéletünkben sohasem szabad elfeledkeznünk. A Zsoltár, hisszük, hogy így van, elvesztette a kínzó jelen aktualitását, és immár a szebb magyar jövő aktualitása lett. Örök példa, hogy íme ez a nemzet legnagyobb megaláztatása idején megtalálta a hangot, mely feltört a menynyekig. A Háry János után, a Háry János korában, a Zsoltár szörnyű átkai, már nem sújtanak kínzó igazságukkal: mint minden igazi próféta-átokból, belőlük is áldás fakad. J1 hangverseny Kodály Zsoltárát kedden a Zeneakadémiában adta elő a Palesztrina-kórus és a filharmonikus zenekar. Az előadást a Wiener Symphonie Orchester karnagya, tehát Loewe Ferdinánd utódja, Dirk Fock vezényelte. A kiváló fiatal dirigens (ő vezényli a Zsoltár bécsi bemutatóját is), legutóbbi budapesti vendégszereplése óta sokat fejlődött. Bámulatos intuícióval élte ij magát bele a mű magyar frazeológiájába. A partitúrát rendkívül pontosan és gazdag fantáziával szólaltatta meg: a Zsoltár remekbekészült zenei szövetéből egyetlen szál sem veszett el, úgyhogy az előadás valóságos premier számba ment. Költői szempontból a Szodály-muzsika szenvedélyes lendületének inkább letipró drámai erejét, színi nemességét éreztük ki az interpretációból. A lírai részek kissé szárazak voltak, de annál megrendítőbben érvényesültek a nagy fokozások. Öröm volt látni, milyen törhetetlen energiával, szinte rajongó lelke-lődéssel és komoly művészi lelkiismerettel adta oda magát ez az idegen karmester egy magyar kompozíciónak. A műsort Beethoven első szimfóniája és Saint Saëns rekviemje egészítette ki. A Beethoven számban Dirk Fock friss, tüzes muzikalitását, szellemes instrumentális invencióját,, sok komoly költői élmény támasztotta alá. A színes, de sekélyes Saint Saens-műben természetesen inkább egészen kivételes technikai virtuozitását mutatta meg a fiatal vendégkarmester. Legnagyobb elismerés illeti az est szólistáit: Székelyhidy sokszor méltatott nagyszerű Dávidját, továbbá Sztojanovics Lilyt, Jendrassik Ernőnét, Székely Mihályt és Laurisiu Lajost, a Saint Saens-rekviem kiváló szóló-kvartettjének kiváló művészeit. (TVth) Várkonyi Mihály Amerikában Victor Varconi a neve. Ez év májusában új filmet mutattak be Newyorkban, Cecil B. de Mille rendezésében, a Volga Beathman-t (Volgai hajós). Ez a film nagy sikert aratott s az öszszes amerikai lapok a sikert Victor Varconi javára írták. Május óta ezzel a sikerrel a magyar Várkonyi Mihály Amerika első filmszínészeinek előkelő sorába lépett. Cecil B. de Mille most kezdi meg új filmjét, a King of Kings (Királyok királya) című filmet, amely Krisztus és Júdás történetét tárgyalja. Ez a hárommillió dollár költségelőirányzattal készülő film Pontius Pilátus szerepében hozza Várkonyit. Ismét egy magyar karrier, amely itt gyökerezik a fekete magyar humuszban és egyik napról a másikra Kalifornia kék ege alatt borult virágba. Beszéltem Várkonyival Hollywoodban. A következőket mondotta: — Szabolcs megyében, Kisvárdán születtem. Kassán jártam iskoláimat, Budapesten végeztem el a kereskedelmi iskolát és hivatalnok lettem. Utáltam a hivatalt, minden idegszálammal a színház után vágyódtam. Már iskolás koromban buzdított egy tanárom, hogy menjek színészi pályára. Beiratkoztam a Színiakadémiára. Ösztöndíjat kaptam. Az Akadémia elvégzése után a kolozsvári Nemzeti Színház tagja lettem. Csupa nagy szerep. Ott ért a világháború. Bevonultam. Tüzér voltam. Hét hónapig a harctéren. Orosz földön gránátnyomástól idegsokkot kaptam. Budapestre hoztak. 1918-tól 1920-ig a Nemzeti Színház tagja voltam. Közben Kolozsváron és Pesten is játszottam filmen. — A Nemzeti Színház »belső politikája« arra kényszerített, hogy elhagyjam Budapestet. Ekkor már nős voltam. Aranyossy Nusit vettem feleségül. Berlinbe mentem. Filmezni kezdtem. Most már rendszeresen. Legelőször Joe May-nál léptem föl. A mainapig körülbelül 50 film férfifőszerepét játszottam. Első jelentős sikerem a Sodoma és Gomorrhá-ban volt. Cecil de Mille Európában járt, látta ezt a filmet és meghívott Amerikába. A meghívást nem fogadhattam el azonnal, mert egy bécsi filmigazgató megakadályozott ebben, de azután saját költségemen mégis kijöttem Amerikába. Itt hat filmben játszottam eddig. Közben újra áthajóztam Európába és Olaszországba, s mint főszereplő, eljátszottam a Pompeji utolsó napjai című filmet. — Megszoktam és nagyon megszerettem Amerikát. Az amerikaiakat sokra becsülöm. Jóindulatú, türelmes, kedves gyerekek. Mindenki igazságtalan, aki azzal vádolja őket, hogy szív helyett pénzeszsákot viselnek mellükben. Nagyon is van szívük.. De különbséget kell tenni a valódi és a bevándorolt amerikai vállalkozók között. Az igazi amerikai jó, mindenkin segítő, lehetőségeket nyújtó, stílusos üzletember. — Az amerikai film jelenlegi helyzete! Az amerikai film és ezzel együtt a világ filmipara, véleményem szerint, krízis előtt áll, mégpedig a legnagyobb krízis előtt, amely az utolsó tizenöt évben ebben az iparban volt. Most már meg kell találni a film fejlő- désének útját. Vagy majmolni akarja a film a regényeket és színdarabokat és akkor annak csak mostohagyereke lehet, vagy új bázist, új művészi alapot, külön birodalmat teremt és a ma már igazán ragyogó technikához mérten a művészi részt is önálló irányban tökéletesíti. Ebben a pillanatban, érzésem szerint, baj van! Mi a legnagyobb baj? A nagyszerűen, gazdagon, technikailag tökéletesen földolgozott filmek szüzsétlensége! Ha ezt a kérdést csak részben is meg tudják oldani, végtelen lehetőség és óriási jövő előtt áll majd a film. • Szeretem Amerikát. Jól érzem magam itt. Természetes, hogy lehetőleg minden évben hazalátogatok néhány hétre. Szüleim és barátaim vannak otthon. Hazamegyek hozzájuk. Megölelem, megcsókolom őket és már rohanok is vissza. Itt csönd van, béke van és itt szeretik egymást az emberek!. F. I. (*) Peredy Judit: Gombaszögi Frida. Galsworthy kitűnő darabjának, A menekülő aszszonynak nagy sikerét immár véglegesen megpecsételte a darab első négy előadása. A Magwar Színház nézőterét mind a négy előadáson az utolsó helyig megtöltötte a közönség, amely a szereplők élén mind a négy estéli lelkesedéssel ünnepelte Gombászodi, Fridát, aki a Galstworthy-darab címszerepében sikerekben teljes pályájának egyik legemlékezetesebb alakításait nyújtja. Vele együtt ünneplik a kitűnő művészi együttes minden tagját. Az a siker, amely Gombaszögi Frida magyar színházi vendégszereplését kíséri, arra bírta a művésznőt, hogy elfogadja azt az ajánlatot, hogy részt vegyen Biró Lajos Sárga liliomának felújításában. Faludi Jenő igazgató erre vonatkozólag a következőket mondotta : — Amióta átvettem a Magyar Színházat, mindenkor egyik legnagyobb vágyam az volt,, hogy Gombaszögi Frida vendégszerepeljen a Magyar Színházban. Az a siker, amely A menekülő asszony előadásait és elsősorban Gomba,szögi Frida asszony páratlan alakítását kíséri, olyan kedvre hangolta a művésznőt, hogy a Sárga liliom Peredy Juditjának újra való eljátszását vállalta. Annak idején, amikor megr indult diadalmas útján, ugyancsak a Magyar Színház színpadán, a Sárga liliom, Peredy Juditot Gombaszögi Frida kreálta s egyik legnagyobb sikerét aratta. November 13-ika körül tartjuk meg ezt a reprízt s azután A menekülő asszony felváltva fog szerepelni a Sárga liliommal a Magyar Színház színpadán. Gombaszögi Frida mellett a főszerepeket Törzs Jenő (főherceg), Z. Molnár (Thurzó főhadnagy) és Tarnay (főkapitány) fogják játszani. A darabot Vágó Béla rendezi. A Sárga liliom legnagyobb sikerű színműve volt Biró Lajosnak. Ez a darab több mint 150-szer került színre a Magyar Színházban. A Sárga liliom a régi, békebeli huszártisztek életét, garnizonszenzációit viszi színpadra; egy nagyherceg drámai szerelmével, melyet egy úrileány, Peredy Judit iránt érez s amelyet a legerősebb drámai konfliktusokon keresztül diadalra visz. Várkonyi Mihály Galst Dorhy óriási sikerű drámája Ahány előadás, annyi táblás ház! Gombaszögi Frida-Csortos Gyula Hegedűs Gyula Törzs Jenő * A CIRKUSZHERCEGNŐ alM előadás A KIRÁLY-SZÍNHÁZBAN