Pesti Napló, 1927. január (78. évfolyam, 1–24. szám)
1927-01-11 / 7. szám
Kedd I Hermann Pál hangversenye a Vigadóban Hermann Pál ma már európai hírnevű nagymestere a gordonkajátéknak. A külfonai kritika egyik salzburgi zenesünnepélyen mint »második Casalsot« fedezte fel s azóta ahol csak megjelenik diadalt diadalra arat. Hermann Pál hírneve azonban sajnos még nem érkezett el Európa keleti sarkába. Azaz, nem tudom, Bukarestben vagy. .Belgrádban talán már ismerik nevét, de annyi bizonyos, hogy Budapesten még nem ismerik. Legalább is ezt mutatta a Vigadó nézőtere, hol Hermann tegnapi hangversenyén csak nagyon gyér számban jelent meg a közönség. Mondanunk sem kell, hogy a közönség ebben nem hibás. Az üstökös megjelenését a csillagászok szokták előrejelezni s csak azután gyűl össze a bámészkodók serege. Ahol alusznak a csillagászok ott az emberek is nyugodtan alusznak s csak egy két véletlenül virrasztó veszi észre, hogy: ami mi jelent meg az égen. Nálunk pedig a zeneélet irányító szakemberei, tisztelet a kivételnek, gyönyörűségesen alusznak, vagy hamiskásan úgy tesznek mintha aludnának. Világért sem zavartatják egy új csillaggal éjszakai nyugodalmukat. Világért sem készítenék elő egy új magyar tehetségnek a talajt. Ha Hermann Pál például valamelyik filharmonikus hangversenyen mutatkozik be, akkor a filharmonikusoknak még mindig szépszámú törzsközönsége tapsolja játékát. Dehát a filharmonikusoknak egyéb gondjuk is van mint a fiatal magyar tehetség felkarolása. Elég gondot okoznak nekik a legkülönfélébb nációjú ifjú közepesek, akiket a tehetségesek kárára kell (isten tudja miért?!) felkarolniok. A filharmóniának nem kellenek a Hermannok, a Kentnerek vagy a Székely Zoltánok, neki a Juliusok, Mitják és Pannik kellenek. Igazi nagy fiatal tehetségeink pedig egyre-másra szállingóznak ki külföldre, hogy ott, a zenekultúra, munkás, dolgos építői legyenek. Kötelességünk volt ilyen szomorú bevezetéssel kezdeni beszámolónkat Hermann Pál koncertjéről, de a fiatal művész gondoskodott róla, hogy örvendetesebb hangon folytathassuk azt, olyan hangon, melyen csak kivételes talentumokról szokás írni. Hermann tegnapi hangversenyével egyszeribe felküzdötte magát a legnagyobb magyar gordonkások, a Popperek, Földesek és Kerpelyek Parnasszusára. A fiatal művész hatalmas muzikalitását, költői kedélyét, fölényes intelligenciáját és finom ízlését már zeneakadémista korából ismerjük. Tegnapi játékából ezért egy újabb mozzanatot ragadunk ki. Alig van szebb látvány, mint mikor a nemes és felkölt szellem diadalmaskodik az anyagon. Ilyen látványban , ott részünk Hermann mostani koncertjén. Hermann ugyanis a Jégirok aton van, hogy értékes zenei fantáziá-f Jának uralma alá hajtsa, teljesen és maradék-, talanul, a gordonka-hangszert- Ennek a gordonkajátéknak minden hangján meglátszik, hogy fiatal művészünk határozott és magas ideált alkotott magának arról a hangszerről, melyen játszik. Olyan ideált, melyben a csellé levetkezi természetszerű nehézkességét és egyenetlenségeit, hogy így a legkomolyabb zenei problémákat természetesen, könnyedén oldhassa meg. Mert könnyű »természetesen« és »könnyedén csellózni az előadott kompozíció rovására. Könnyű hangról-hangra csúszkálni ott, ahol az a hangszer szempontjából kényel-mes, de a zenemű szempontjából stílushibás Hermann cselló-ideálja nemcsak a csellónak szellemében fogant, hanem a legértékesebb csellóirodalomnak szellemében is. Ő nemcsak arra törekszik, hogy salaktalanul szóljon hangszere, hanem arra is, hogy ez a csellóhang interpretálja, salaktalanul, maradéktalanul, azt, a művet, melyet megszólaltat. És ez, az igazi hangszerűség, mely egyúttal már több a hangszerűségnél ! Vonóshangszerek virtuózainál ritka erény. Ilyen hangszerideálra törekszik hegedűn Szigeti, és a Bach-játékos Huberman. Ilyen hangszerideálnak legnagyszerűbb megvalósítója gordonkán Casals. S ezeknek az igazi muzsikus-intrumentalistáknak sorába lépett be most Hermann Pál. Benne valóban mindent megtalálunk, ami csellóideáljának eléréséhez szükséges: a szenzációs technikai rá-, termettséget és a harmonikus költői lelkületet. Aki Kodály csellószonátájának rendkívüli technikai nehézségeit ilyen szemfényvesztő könynyedséggel oldja meg, az mint technikai talentum is világmárka. De, a hangszertudásnak ilyen magasrendű kiegyenlítettségét bizonyos belső szellemi harmónia nélkül el sem képzelhetjük. Ahogyan Hermann meleg, gyönyörűen, idomítható, gazdagon árnyékolható tónusát kidolgozta magának, az már több, mint technikai rátermettség, az maga a költői kultúra. Ugyanaz a lelkes, frissen, természetesen és mélyen érző ember nyilatkozik meg ebben a tónusban, ugyanaz a finom intellektusé és eleven temperamentumú művész, aki a melódiavonalakat csodálatosan tiszta plasztikával mintázza, a ritmusokat nagyszerűen lüktető muzikális vérkeringéssel kelti életre s aki végül a zenei felépítésben a fantázia átfogó erejének, de különösen az arányos és páratlanul áttekinthető szerkesztésnek gyönyörű példáját adja. Akár Kodály megrázó szólócsellószonátáját játssza, akár Lalo édeskés versenyművét, akár Vivaldit és Bachot, akár Popper-apróságokat, mindenütt felemel ez a fiatal művész szándékainak nemességével, tiszta és még óriásra fejlődésre képes kultúrájával s elsősorban egyéniségének költői harmóniájával. A közönség izzó lelkesedéssel ünnepelte Hermann Pált, akinek a hangver-seny végén valósággal egy kis második koncertet kellett rögtönöznie ráadásokból. Tóth Aladár PESTI NAPLÓ 1927 január 11 13 1 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Beszélgetés Bánky Vilmával a newyorki Hotel Ambassadorban Csikágó és Detroit magyarsága nagy ünneplésben részesítette a nagy magyar filmsztárt Newyork felé vezető útján .Newyork, január. (A Pesti Napló tudósítóidtól.) Bánki Vilma huszonkét hónapi hollywoodi tartózkodás után látogatóba Newyorkba érkezett. A Hotel Ambassadorban, ahol Mária királyné lakott, foglaltak le számára egy lakosztályt. Nem kell a tényben szimbólumot keresni, de nem esik nagy túlzásba az sem, aki keres. Bánky Vilma az amerikai filmvilág uralkodó csillagai közé tartozik és a legnagyobb karriert reprezentálja, amit Amerikában magyar tehetség befutott. Emelkedése példátlan a mozi annaleseiben, mert nem volt emelkedés. Samuel Goldwyn, aki fölfedezte és Amerikába hozta, óriási reklámmal sztárnak harangozta be, mielőtt egyetlen filmfelvétel készült volna róla Amerikában. Bánky Vilma előtt két lehetőség állott: vagy retteneteset bukik, vagy sztárnak bizonyul. Az utóbbi történt, Bánky Vilma megállta a helyét. A Sötét angyal, A sas, A sejk fia és Barbara Worth meghódítása után most fejezte be ötödik filmjét, A szerelem éjszakáit. Newyork most tart Barbara Worthttal és megállapította azt, hogy Bánky Vilma negyedik filmjével is előre ment és újból beigazolta pozíciójához való jogcímét. A Hotel Ambassadorban valóságos kihallgatást adott Bánky Vilma az újságírók egész seregének. Amikor én beléptem, a Newyork Times, a Herald Tribüne, a Sun és a Christian Science Monitor munkatársai ülték körül a pamlagot, amelyről Bánky Vilma meleg arca és kék szeme mosolygott felém. Helyet szorítottak Bánky Vilma mellett. Nehezen, nem szívesen távoztak. Láthatólag lebilincselte mindnyájukat Bánky Vilma szépsége és vonzó egyénisége. Mikor egyedül maradtunk, Bánky Vilma fellélegezve jelentette ki: — És most beszéljünk magyarul. Miről? Beszámoltattam az utazásáról. Csikágóig elkísérte Pufi felesége és tanúja volt annak a kedves meglepetésnek, amiben az ottani magyarok részesítették. Vagy kétszáz főnyi tömeg várta a vasútnál, nemzeti ruhás lányok fogadták és Scherbeck csikágói magyar konzul és felesége köszöntötték. Detroitban a Magyar Klubban bankettet adtak a tiszteletére és virágokkal halmozták el. Newyorkban még nem esett túl az újságírók első és legerősebb ostromán. Egész délelőtt fotografálták és egész délután interjúolták. — Hogy miért jöttem? — folytatta. — Vásárolni, pihenni, szórakozni. Küldeni akarok Budapestre egyet-mást a családomnak. Pihennem kell az utóbbi hónapok erős munkája után és — meg kell néznem az itt Molnárt, aPlan is the Thinge-et, ami szintén nagyon csábított Newyorkba. — A jövő évben szeretnék hazalátogatni. Egyedül vagyok Amerikában. Tizenkétszobás bungalowm van Hollywoodban, amelyet csak én és a személyzetem lakik. A sok siker és ragyogás közepette néha elfog egy kis szombiság és haza gondolok. A karriert megszoktam. Dani Ili feídültem meg tőle, M.é£ mindig van benne valami hihetetlen, valami újszerű. Néha el fog a félelem attól, hogy — felébredek! — • A magyarok nagyon szép sikereket aratnak Hollywoodban. Vonatkozik ez különösen Várkonyi Mihályra, aki most fogja Pontius Pilátust játszani Cecil de Male Jézus filmjében, Pufira és Beregi Oszkárra. A rendezők csak m most kezdenek kibontakozni. Kertész Mihály még nem készült el első filmjével, a Third Degree-vel. Korda Sándor pedig csak azalatt érkezett, mialatt én úton voltam idefele. — Hollywood egyébként a várakozások városa. A rendezők nagy darabra, a színészek és színésznők nagy szerepre, a producerek nagy anyagi sikerre várnak. Én is várok. Szeretnék vígjátékot játszani. Ebben osztozik velem társam a drámában , Ronald Coleman is. — A mai lapok hozzák hírül, hogy Charlie Chaplint otthagyta a felesége. Mi igaz abból a hírből, hogy Raquel Mellernek lenne a dologban szerepe! — Semmi. Nem hiszem, hogy Charlie Chaplin válni akar... Félmillió dollárba került első válása. Meg tudná még egyszer fizetni, de nem hiszem, hogy komoly oka lenne rá. — Fel fog lépni Newyorkban " — Egyszer vagy kétszer megjelenek a Winning of Barbara Worth előadásán a függöny előtt. Ez lesz minden... Pihenni fogok és azokra fogok gondolni, akit még Budapesten nem felejtettek el. Fodor Nándor Bánky Vilmos (*) Operaház. A Tosca vasárnapi előadásán a címszerepet Anne Roselle (Gyenge Annus), a drezdai operaház művésznője és a »Metropolitan« állandó vendége énekelte. Anne Roselle igen finom kultúrájú énekesnő, aki középfekvésben kissé erőtlen, de magasságokban könynyedén és erőteljesen szárnyaló hangjával kellemes, behízelgő tónusba burkolja a Tosca dallamait. Színpadi alakítását nem hozta egészen kifogástalan összhangba finom énekével, bár ügyes és illúziót keltő színésznő, mégis olykor triviális eszközökkel próbált realisztikus életet önteni Tosca alakjába. A közönség melegen fogadta a külföldre származott magyar művésznő vendégfellépését. (Tth.) (*) Egy Duncan-girl a Belvárosi Színházban. Amikor Isadora Duncan már megérezte azt, hogy táncával nem éri el azt a hatást, mint amit elért fiatalabb korában, elhatározta, hogy Duncan-girlöket fog toborozni. Maga köré gyűjtött 12 leányt, kitanította őket és együtt lépett fel velük. Duncan azután visszavonult ettől a kis társulattól, azonban a Duncan-girlök még ma is turnéznak Amerikában. A girlök egyike, Maria Therese most különvált a társulattól és európai városokban ad táncestéket. Február második hetében fellép Budapesten is. (*) Asta Nielsen újra filmezik. Balsikerű színházi vállalkozása után Asta Nielsen ismét aláírt egy szerződést egy előkelő német, filmgyárral. A filmnek, amelyet most kezdenek el: Laster der Menschheit a címe és K. Meiner rendezi. (?) Beethoven: Fritz Kortner. Február elején mutatják be Németországban az első Beethovenfilmet. A felvétel nagy része helyszínen készült. Címszereplők: Fritz Kortner, a berlini állami színház kiváló, fiatal művésze, akinek egyik legnagyobb sikere az Othello volt. Beethoven halálának századik évfordulójára készül ez a film, melynek címe: A nagy magányos. (*) Modellhaus Crevette. Leo Malther Stein új háromfelvonásos vígjátéka ezzel a címmel fog színre kerülni a jövő héten Berlinben. A színdarabot a Neues Theater am Zoo mutatja be. (*) Angol zongoraművész budapesti hangversenye. A tavaszi hangversenyek sorában érdekes helyet foglal el egy angol zongoraművész hangversenye in. William Murdoch, az apjffiok kiváló muzgikusa jön Budapestre és maxelup erejég baagvejseus©wi «0». j