Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-05 / 28. szám
14 Szomba! PESTI NAPLÓ 1927 február . SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Medgyaszay Vilma Bartók—Kodály-estje a Zeneakadémiában Medgyaszay Vilma -a magia zsánerébép olyan hatalmas tehetség, amilyent egész Európában alig-alig találunk. Aki ennek atehetségnek azt jövendölte, hogy rabul fogja ejteni a fél Világ szívét, hogy minden művelt népek le fognak borulni előtte, azt hiszem, nem jövendölt könnyelműen; s ha jövendölése nem vált teljes mértékben valóra, a hibát semmi esetre sem szabad Medgyaszay Vilmában keresnünk, hanem egyedül abban, a szinte tragikus körülményben, hogy a legnagyobb magyar dizőz nem tudott igazán magyar művészetet teremteni. Mert megteremteni a világhódító magyar lasanzon-éneklést, ehez kettő kell: az előadóművész, aki a sanzont hamisítatlan magyar temperamentummal énekli és az alkotóművész, aki magát a sanzont hamisítatlan magyar szellemben írja meg. S ez az utóbbi tényező, hiába próbáljuk szépíteni a dolgot, nálunk hiányzott Az úgynevezett »magyar kabaré« Párizsból került hozzánk; nem tagadjuk, kiváló érzékű szerzők kifejlesztettek benne valami hamisítatlan pestiességet, de magyarsága csak mellékíz volt, s különösen a sarnzon terén, csak idióma, a félig párizsi, félig bécsi idegen nyelvkeverékben. A kabaré-sanzon tipikusan nagyvárosi művészet, de a kabaré-sanzont mégsem önmagából teremti a város, mint minden művészet, úgy ez is mélyebb, ősibb talajból, a néplélekből szerzi az anyagot, melyet azután a nagyváros a maga képére átformál. Ahol az összeköttetés a város és a néplélek között hiányzik, ahol a város egy másik várostól kapja az átformálandó anyagot,, ott csak szekundar művészet jöhet létra. A ma, gyár sanzon nem a magyar néplélekből fakadt; a cigányos, németes XIX. századvégi»magyaros« zenei, dilettantizmus betömte azokata csatornákat melyeken át a magyar paraszt ősi formaalkotó erejét, magábba szívhatta s a maga módján felhasználhatta volna a budapesti körutak szelleme. — Medgyaszay Vilma csodálatosan elementáris, mélyen eredeti magyar tehetsége, ilyen körülmények között idegen formában, csak félig tudott kibontakozni. A nagy alkotóművészet következetesen kitermeli a szellemének megfelelő nagy előadóművészetet, de ritka és szerencsétlen szeszélye a sorsnak, ha a nagy előadóművész előbb jelenik meg, mint a szellemének megfelelő nagy alkotások. Bennünket magyarokat gyakran sújt így "a sors 85 veszélye. Volt egy Jászai Marink, mielőtt lett volna, (az egyetlen Bánk-bánt leszámítva) igazi magyar tragédiánk, s van egy Medgyaszay Vilmánk, mikor még nincs igazi magyar sanzonunk. Vájjon Yvette Guilbert lett volna-e Yvette Guilbert a francia sanzonirodalom nélkül ? Medgyaszay Vilma azonban komoly, erős és bátor művészlélek, dacolt a sorssal és íme győzedelmeskedett rajta. Mikor nem találta a magyar sanzont, leszállt oda, ahonnan, mint legősibb forrásból annak jönnie kellett volna, leszállt a magyar néplélekhez, a magyar népdalhoz. Nagy esemény, döntő és elhatározó jelentőségű fordulat tehetett életében, mikor a Bartók—Kodály feldolgozta népdalkincs, végre, igazán magyar táplálékot adott magyar temperamentumfainak. — Erről a nagy eseményről számolt be Medgyaszay Vilma csütörtöki Bartók—Kodály-hangversenyén. Ezen a hangversenyen azonban nemcsak az derült ki, hogy milyen hihetetlen magasságba tud szárnyalni Medgyaszay művészete, ha igazi magyar zenével kerül összeköttetésbe, hanem kiderült az is, hogy milyen univerzális tehetség Medgyaszay Vilma sanzoni-énektehetsége. Mert ez a tehetség alighogy megvetette lábát a népdal őstalaján, a következő pillanatban már fel tudott lendülni a utódai magas régióiba, sőt a műdalnak abba a legmagasabb régiójába, melyben Bartóknak Ady-dalai és Kodálynak Megkésett melódiái mozognak. Igaz, a kitűnő sanzonének általában könnyű fajsúlyú zene zseniális előadását jelenti. De Medgyaszaynál sokkal szélesebb körű meghatározás szükséges. Medgyaszay éneke nem abban különbözik a fűdalénekléstől, hogy könnyebb fajsúlyú zenét mivel, hanem egyedül abban, hogy ez a művé,szét nem felejteti el a közönséggel az énekes személyét. A műdal-interpretációnál az énekes egyénisége teljesen feloldódik az előadott műben, az a személy, aki a pódiumon áll, nem fontos. A sanzonénéknél viszont az előadóművész mintegy aláhúzva, hogy itt egy eleven, különálló személy beszél a mű helyett. A dalénekesnő elfeledteti személyét, egész testi megjelenését. Az operaénekesnő egész testi megjelenésével együtt átolvad a műbe. A sanzonénekesnő, még akkor is, ha bizonyos helyzetképbe állítja be magát, például parasztlányt utánoz, mindig érezteti, hogy ő csak közvetít valamit. Igaz, minden előadóművész csak közvetíti az alkotóművész művét, de igyekszik a közvetítőmomentumot eltüntetni, hogy interpretációja közvetlenül hasson., A sanzonénekes viszont tudja, hogy ez sohasem sikerülhet maradéktalanul s ezért sem tagadja, hanem ellenkezőleg művészien kiszínezi közvetítő szerepét. Kedves, elragadó, bájos személyiség kell ehez, mely egyformán különbözik a színész- és a hangversenyérnekes-egyéniségtől. A sanzonénekes szereti valami képzelt személy szájába adni a dalt, hogy a »más személy helyett való éneklés? annál artisztikusabban domborodjon ki. - Ehez az előadómodorhoz nagyszerű anyagot adtak Bartók és Kodály népdalfeldolgozásai. ARossz felesége, «Kit kéne elvenni ", , Kitrákotty mese« Kodálytól s a Bartók-népdalok, mindmegannyi zseniálisabbnál zseniális »helyzet-költeményekké« váltak Medgyaszay énekében. Nagy művésznőnk kifogyhatatlan volt színes ötletekben. A sanzonénekelés (azáltal, hogy a dalnak bizonyos személyes alaphangot, ad-s így hatásait ha nem is mélyebbé, de bizonyos értelemben élénkebbé teszi) fesztelenebb,kevésbé kötött, mint a daléneklés. Az énektechnika terén ez szabadabb, csapongóbb deklamációban, kiélezettebb változatosságban jut kifejezésre. A kötött, artozó-dallamokkal ezért ez a technika nehezebben boldogul, mint a recitálásszerfi, quasi parlaudoc énekszólammal. Medgyaszay előadásában Kodály, Berzsenyi és Kölcsey dalainak mélységes poézisú, férfias erejű széles dallamivei kevésbé érvényesültek, mint például "A farsang búcsúszava': Csokonai-dalnak nagyszerű drámai mozaikmunkája. Ezt a dalt Kodály, mint bábjuk, eredetileg Medgyaszay Vilmának írta. És igaza volt: a duhaj farsangi mámor s a táncos vígságba hirtelen betoppanó hamvazó-szerda félig vidám, félig tragikus hangjait senki sem szólaltathatja meg mélyebb, megkapóbb költői erővel. De a legnagyobb művészi erőt Medgyaszay mégis Bartók megrendítő Ady-dalaiban fejtette ki. A recitatívszerű énekszólamok pompásan megfeleltek kultúrájának. AzÁgyam hívogató hatalmas megszólaltatását, még flastlides Máriának múltkori eszményi interpretációja sem tudja elhalványítani. Ennél nagyobb dicséretet pedig nem is mondhatunk. S még egy-két szót Medgyaszay művészetének sajátosan muzikális részéről: a legtökéletesebb intonálás, a legelementárisabb ritmus, sőt (ahol a lélekzési technika akadályozta) a legkerekebb dallammintázás mutatta, hogy itt nemcsak vérbeli előadóval van dolgunk, hanem vérbeli muzsikussal is. A legkényesebb zenei problémákat páratlan fölénnyel és biztossággal oldotta meg egy úgynevezett... sanzónénekesnő! De Medgyaszay Vilma ez alkalommal felülmúlta önmagát, felülmúlta sanzónénekesnő mivoltát mondhatnánk felülkerekedett minden műfajon, kereten, formán, felszállt az elementáris emberi megnyilatkozás szabad birodalmába, s a szárnyakat mindehez a magyar alkotózseni adta neki: az igazi magyar zene szelleme, illetőleg annak két hatalmas életrekeltője: Bartók Béla és Kodály Zoltán. A közönség páratlan lelkesedéssel ünnepelte Medgyaszay Vilmát, s a szerzőket, valamint 50 hangverseny kiváló zongora kísérőjét is, Kósa Györgyöt. Virágok, számtalan kihívás, ráadás, megismétlés: a hangverseny két és fél óra hosszáig tartott De elhallgattak volna akár egy egész napig is. Tóth Aladár (Adgyászay Vilma I Adler Oszkár (*) Magyar zongoraművész, aki itt Beethoven- koncertet adott Olaszországban, Milánóból írja munkatársunk. A Beethoven- centennárium ünnepségei Itáliában már javában folynak. A Beethoven-interpretátorok között szép sikere van egy fiatal magyar művésznek, Adler Oszkárnak, aki, aCircolo Letterario e d' Arti's-IICOI meghívására Milánóban hét Bethoven-hangversenyt adott, ezenkívül pedig Monza, Treviglia és Tortona, művészköreiben adta elő, sikerrel Beethoven több szonátáját. A milánói hangversenyek előtt Innocenzo Cappa, olasz parlamenti képviselő tartott előadást és ismertette Beethoven életét és zenei törekvéseit Adler Oszkár legközelebb a híres milánói s Accademia Bossia-ban tart önálló hangversenyt, (bj Tücsök i Nemzeti Színház pénteki bemutatója Meilhap és Halévy... Labiché után megint egy francia »újdonság«.- Igazán nem panaszaképpen mondjuk, de a Nemzeti körültekintő igazgatója aggodalmas gonddal kezd vigyázni arra, hogy a magyar közönség mégisierkedhessék a modern nyugat legfrissebb drámai termékeivel. Lám, az idei szezonban aír másodszor tájékoztat bennünket afelől: ító történt a párizsi színpadokon — harmincnegyven év előtt. Nyilván, mert úgy véli, vannak még Pesten kíváncsi lelkek, akiket a nézői téren is az archeológiával való beiható foglaltozás szenvedélye izgat Miért ne történjek ezek érdekében egy s más? Jöjjön hát a két öreg, fogatlan librettista s a »jobb későn, mint. Joha, elve alapján — szólaljon meg a Tücsök. És megszólal, bárha nincs sok köszönet tenne. A tücsök-hegedű igénytelen, halk muzsikáló szerszám. Nem,igen hallatszik meszszire. Jó, ha elhangzik nyárból őszbe, ám negyven esztendő távola már mégis kissé sok neki, fölöslegesen teszi próbára erejét: kedves,, mulatságos priprije visszhangtalan némaságba, fullad s melódiáiból -legfeljebb a vonóreszelés zöreje ér el kivehetően hozzánk. Allegória nélkül szólva: a Tücsök ósdi, gyermekded ravaszságokból, elhasznált atelier-viccekből összeszerkesztett idejétmúlt bohózat, amely a cigányok. Által elrabolt, nagyúri kislány, a vándorcirkusz kötéltáncosnőjének ruhájába és sorsába bujtatott bárókisasszony szerencsés feltalálásával kezdődik, egy fenyegető kényszerházasság bonyodalmával folytatódik s a mindent legyőző szerelem limonádé-diadalával végződik. A harmmadik felvonás végén, mikor a könnyedén ugráló Tücsök-baronesse, követve fejlett művészhajlamait, megszabadítójának, a levegő-festő piktornak boldog menyasszonya lesz, szinte döbbenve riadunk fel: micsoda régiségkereskedésbe csalogattak az„újdonság« kitűnő szereplői?! Régi, régi...magában véve ez, még nem lenne baj. De itt a töméntelen régi holmi csupa töredezett, szétmállott haszonttalanság, semmire se jó kacat, amihez ha hozzáérünk, köhögtető port ereszt. Mire, miért kellett ezt felrámolni? Hallom a döntő ellenvetést: két nagyszerű szerepért két igazán ragyogó, felsé-ges színészi produkcióért Avagy nem ér-e fel mindennel Bajor Gizi ellenállhatatlanul mulatságos Tücsök kisasszonya és Sugár remekbe formált cirkuszdirektora? Nem kell-e mindent megbocsátanunk azért hogy két, ilyen nagytehetségű művész végre maradéktalanul bugyogtathatja gyöngyöző humorát !pajkosai) mókázó kedvét kacagó csibész-gráciáját és szellemes groteszkségét? Tagadhatatlan, hogy ebben-.van --TarjttPic-Bajor és Sugár soha még ennyire neon adta egészben .éjsvágaL .szín't Meilháe és Halévy fél." támasztása alkalmával. De... egészen bizonyos, hogy — ha már a múltba fordultunk — tíz-húsz olyan értékes, ma is helytálló darab akad, amely ugyanígy módot és alkalmat kínálna nekik komikai művészetük teljes kibontására, hatásos érvényesítésére. Nincs hát rá különösebb szükség, hogy ép a Tücsök legyen a kiválasztott, ez az ócska, rossz bohózat, amelynek ügyes első felvonását, a, második és harmadik végleg agyoncsapja, unalmasan nyikorgó, ízetlen és olcsó mesterkedéseivel. Maga az előadás szinte kontrája, a darab,nak, kitűnő. A már említetteken kívül főkép Uray, Petites , Sándor, Vizváry Mariska és Hajdú adják meg a pompás együttes savátt borsát. A kisebb szerepek megszemélyesítői — Gabányi, Tapolczay Gyula, Lánczy Margit Cselényi, Somody Kálmán, Nagy Teréz Harasztos — ugyancsak rászolgálnak a dicséretre. A fordítás Hajó Sándor kipróbált színpadi érzékre valló, stílusos munkája. Kár, hogy egy-egy darab vitalitása nemcsak a dialógus elevenségén múlik. A pénteki bemutató közönsége különben meglehetős melegen fogadta a szakállas újdonságot, ami persze kilenctized részben a szereplők érdeméül tudható ba . K. A.