Pesti Napló, 1928. január (79. évfolyam, 1–25. szám)

1928-01-11 / 8. szám

Szerda SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Színházak és színészek Tíz perc a Magyar Szính­áz nézőterén, délelőtt, a Trixi házi főpróbáján. A nézőtéren kevés ember, a színpadon az amerikai vígjáték II. felvonásának egyik nagy jele­nete. Trixi (Titkos Ilona), Pelham Franklin (Törzs Jenő) — hálószobájában. Hogyan került ide? Ez a Trixi típusa a flörtölő, vakmerő amerikai úrileányok­nak, aki egy »jó tréfa« kedvéért mindenre képes. Ez a Trixi egy szép napon bekukkant vidékről, szülei birtokáról Newyorkba s ott meglátogatja családja jóbarátját, Sutherland York festőművészt. Ez a festő ugyanabban a h­ázban lakik, ahol Pelham Franklin lakik, az a komoly Afrika-utazó, akihez szívesen hozzáadnák feleségül Trixit a szülei. A szülők vala­hogyan megtudják, hogy Trixi a festő műtermében van, utána sietnek s az ártatlan látogatáson rajta­csípett leány meggondolatlanul azt hazudja szülei­nek, hogy aznap felesége lett Pelham Franklinnak. A szülők boldogok s ők maguk vezetik be leányukat a meglepett, Franklin­­ hálószobájába. A 2. felvo­nás Franklin hálószobájában játszódik le. Ennek a felvonásnak egyik érdekes jelenete az, amikor a sa­ját tréfájától megrémült Trixi egyedül marad ál­férjével, Franklinnal. Trixi (rémülten): Mit akar tenni? Franklin: Élni fogok a jogommal Trixi: És hogyan akarja ezt elkezdeni, kérem? Franklin: Először is leszakítom magáról a ruhát. Trixi: Ezt nem meri megtenni. Franklin: Gondolja? (egy mozdulattal letépi Trixi válláról a ruhát.) Trixi (tajtékozva): Mi?,. . . Micsoda? ... Ha­­ csak egy lépést tesz még felém, kiugrom az abla­kon! . . . (szemtelenül) : Tudja is maga, hogyan kell nőkkel bánni? Franklin (kitör): Nőkkel! Hát maga azt hiszi, hogy én nőnek tekintem magát? Ez aztán már igazán nagyzási hóbort. Maga éppen olyan kevéssé nő, mint ahogy ez a cifra bútorraktár hálószoba és ez a kaszárnya itt családi otthon! Tudja, hogy mi maga! Egy figura, amelyet kivágtak a divatlapból. Édesen mosolyog, de valószínűtlen és élettelen. Egy világ­ban futkos, amely kiesi magának. Maga egy női Gulliver a­­ törpék között. Azt hiszi, hogy csak a kisujjával kell intenie és az egész emberiség térden csúszik maga előtt. Eddig szerencséje volt. De most az egyszer velem került össze Megértette? Velem! (Brutálisan ellöki magától.) És most három perc időt adok. — Egy, kettő, indulj! . . . Nem értetted? Mars! . . . Levetkőzni! . . . Három poszthumusz színdarab kerül színre ebben a szezonban Budapesten. Az első kettőnek szerzője Szenes Béla. A két Szenes-da­rab közül az egyik a Vígszínházban, a másik a­­ Nemzeti Színházban kerül színre. A harmadik: Liptai Imre bohózata, amelyet a nemrég elhúnyt, kitűnő író közvetlenül halála előtt fejezett be. A Liptai bohózatot az Új Színház szerezte meg elő­adásra. Nem hagyom magam a címe annak a bohózatnak, amelynek szerzői Hennequin és Weber. Kedd délelőtt volt a házifőpró­bája a Fővárosi Operettszínházban. Néhány percre belátogattunk a színház­­ kulisszái mögé. Elől, az üres nézőtér előtt folyik a játék. A kulisszák mögött: Hegedűs Gyula, Haraszti Mici. Hegedűs Gyula az őszülő Vilmos császár — bajuszával. Pompás maszkja van. Egy penzionált tá­bornokot játszik. Büszkén mutatja sétapálcáját: — Drága emlék... Heitel Jenő vígjátékában, a Nafta-Hubán játszottam Bernátot, a közismert családapát«. Ennek a szerepemnek emlékéül kaptam ezt a tábor­noki, aranyfogantyús sétapálcát, íme, a bevésett de­dikáció: »Bernátnak — Serényi*.... Istenem, régen volt, szegény jó Serényi is elment már... Az ügyelő játszani küldi Hegedüst. Hegedűs könnyet törül ki szeméből és siet a színpadra. Már a nevetése is hallatszik, jóízű, a szívből fakadó­nevetés. Sarkadi Aladár is előkerül. Egy detektívet ala­kít, aki három alakban jelenik meg Most: urasági inas. Csupa jókedv és tréfa. A színpadon Fejes Teri és Kertész Dezső vitája. Sarkadi a színfalak mögött PESTI NAPLÓ 1928 január 11 17 A Magyar Nippon­ Tár­saság teadélutánja Hat­sue Juasa tiszteletére Balról jobbra (álló sor). Csécsi Nagy Imre, Fel­vinczy Takács Alice, de nagyszerű mimikával és élethű gesztusokkal utá­nozza őket. Mindenki nevet. Haraszti Mici is nevetve ugratja Sarkadit: — Ha akkor is ilyen jóízű és tehetséges volnál, amikor — játszol?! ... (Szekas­­ zey István, Felvinczy Ta­kács Zoltán. Ülő sor: Csécsi Nagy Imréné, Hat sue Juasa, Paykert Alajos, Móricz Péter fő­konzul A Háry János felújítása kedden újította fel az Operaház Kodály—Pau­lini—Harsányi nagyszerű daljátékát, a »Háry Já­nos«-t, melynek partitúrája a rövid pihenés alatt új szántókkal gazdagodott. Kodály Zoltán egy alkalom­mal úgy nyilatkozott hogy a Háry Jánoson egy egész emberéleten át kell dolgozni. Valóban: az a világ, melyet Kodály Háry­­hír­es alakjába és ka­landjaiba beleálmodott, kimeríthetetlen és örökké­vimló élet. Ki szabja m­eg határát a magyarság hősi álmainak? Ki mérheti fel azt a földet, melyet ez a nemzet álmaiban meghódított és még meghódíthat? Az a három ragyogó énekszám, melyet Kodály a­­ Hárym-hoz most hoz­zákomponált, csak három új, friss viránya ennek a mérhetlen földnek, három újonnan, frissen kikerekedett igaz gyöngye egy nagy, igen nagy magyar költő álmai tengerének. Teremhetne ez a mély tenger még több gyöngy­szemet is, megszólalhatna minden fűszál, melyet a Háry-álmok Holló- paripájának patkója érintett, dehát a művészetnek korlátok:;­ van szüksége s a­­daljáték­ formája körülkerített ligettel kell, hogy szimbolizálja a rengeteget. Hogy a Háry-színpad elbűvölő, bájos virág­ágyakkal és lugasokkal enyhítő és felfrissítő ligete valóban egy rengeteget, egy eposzi őserdőt szim­bolizál, azt semmi sem bizonyítja olyan grandiózus nyomatékkal, mint az a nagyszabású szimfonikus nyitány, melyet Kodály Zoltán a daljátékhoz hozzá­komponált. Megkapóbb zenét ennél az ízig-vérig drámai uvertürnél csak nagyon, nagyon kevesen írtak. A modern orcheszter-muzsikának legmagasabb csú­csaira hágott itt fel Kodály Zoltán, oda ahova ma rajta kívül egyedül Bartók Béla juthatott el. Hogy egyebet ne mondjunk: ez a bevezető muzsika eléri a­­Psalmus h­unzaricus magasságait. Mint a Psal­mus?, ez a nyitány is hatalmas invokációval kezdő­dik. A Zsoltárban a költő egy sorssújtott nemzet si­ralomvölgyéből jajdul fel az égre, idézi istent, hogy feltárja előtte a magyar siralomvölgy minden bor­zalmát és minden zokogását, sóhaját, imáját, két­ségét és rendíthetlen hitét. A Háry-nyitány invo­kációjában azonban egészen másként rázkódik fel a költő lelke: itt heroikus gesztussal lerázza magáról a fájdalmat: érezzük amint a tragikus mélységek­ből egyetlen roppant erőfeszítéssel felegyenesedik, hogy a magyar szenvedésnek a magyar dicsőségről énekeljen! Igen, ilyen heroikus megrázkódással idézhette fel"egykor Vörösmarty az éjjeli homályból, a régi dicsőségü­nkc-et, igen, így tűnhetett fel egykor Arany Jánosnak Toldi Miklós képei! Így, ahogy Kodály ebben a nyitányban maga elé idézi Háry János alakját. Az első felrázkódás után ebben a nyitányban is érezzük a »mélyen enyésző fénye­t, mely a mese, a monda vagy­ életével kibontakozik a stírfi fellegek és a feledés.. koszorútlan szelfifedele alól, kibonta­kozik lassan, de diadalmasan, hogy megrendítse a hősi magyar tánc sarkantyút pengető győzelmes ritmusát, a verbunkos, korszak magyar héroszát, aki táncolva harcol és táncolva győz, mint táncolt egykor Kinizsi Pál a három törökkel... Hallgatva ezt a muzsikát, elmondhatjuk Ady Endrével: »ismét felszánt magyar világ van!« Íme a költő, ki ezzel a csodálatos invokációval bevezet bennünket a hódító Háry János magyarságának dicső birodalmába, hogy fentartás nélkül gyönyör­ködhessünk nemzetünk ragyogó szépségében, hogy átadhassuk magunkat ennek a szépségnek, naiv, gyermekes örömmel. Hogy gyermekké ifjodjunk benne, új erőt merítve a férfiúi küzdelemre. Szüles­setek újjá ebben az Álomban, hogy újult erővel küzdhessetek a komor Valósággal. A Háry János grandiózus nyitánya figyelmeztet bennünket arra, hogy mindaz, amit, a Háryban lá­tunk, s amit most hallottunk először: a zseniális humorral figurázott Háry-verte Napoleon »Abgangs-Gesang«-ja, Ebelasztinnak dala: »Hagyj békén vias­kodó-e« dala, és az a csodálatosan poétikus duett, nőikarral, mely a negyedik képet bevezeti, mind­ezek a földből kisarjadt álomvirágok, lelkekbe szét­szórt magvaikkal új humuszt követelnek, hogy to­vább virulhassanak, valóságos termő talajt, igazi földet akarnak. Álmok, melyekből valóság kell hogy fakadjon: egy erős, öntudatos, szabad kultúrájú nemzeti élet, mellyel a magyarság építője lehet az emberiségnek. Ennek a földnek munkásai között, senkinek ke­zében sincsen élesebb, csengőbb ásó­kapa, mint a­z újságírónak kezében. Őneki kötelessége és lelkesen teljesített kötelessége, hogy megdolgozza azt a bu­rnuszt, melybe olyan magvak hullai,al., mint Kodály Zoltán géniuszának magvai. S jól esik nekünk, újság­íróknak, hogy az Operaház — azáltal, hogy a Háry János mai reprizét a Magyar Hírlapírók Nyugdíj Egyesületének javára rendezte — bebizonyította, hogy tudja értékelni azt a munkát, melyet vége­zünk, s melyet végezni kötelességünk és dicsőssé­­gü­nk. A Háry-repríző rendkívüli sikert aratott; a zúgó tapsok gyakran megszakították az előadás menetét s a felvonásközökben számtalanszor szólították füg­göny elé a szereplőket, akik ezúttal a lehető leg­tökéletesebb szereposztást képviselték. Palló művé­szetének pompás zamata kitűnően érvényesült a cím­szerepben, Nagy Izabella, Sebők Sári és Marschalkó Rózsi nem is kívánhattak volna jobban egyénisé­gükre szabott szerepet. Körmendy ősi­ humora,­­Kornay és Toronyi frappáns karakterizáló képessége közvetlen erővel hódított. A rendezés Márkus Lászlót dicséri, a zenei vezetés pedig Rékai Nándort, akinek odaadó lelkesedését, komoly ízlését és műgondját, a m­ai viszonyok között nem becsülhetjük meg eléggé. Tóth Aladár (*) Megkezdődtek a »Húzd rá Johnny­ próbái. A Várral Színházban kedd délelőtt tartották az első próbát Ernst Krenek híres jazz-operájából, a Johnny spielt auf-ból, amely nálunk Húzd rá Johnny cím­mel kerül szinre. Az operát Komlós Pál dirigálja , a címszerepben Primozits Róbert lép fel. (•) Elmaradt a jazz-opera ellen tervezett bécsi tüntetés. Bécsi szerkesztőségünk telefonálja. A nem­zeti szocialisták azt tervezték, hogy kedd este bot­rányt rendeznek az Operaházban Krenek: Húzd rá Johnny című jazz-operájának előadásán. Az volt a céljuk, hogy a tüntetéssel kierőszakolják az előadás félbeszakítását. A rendőrség azonban indiszkréció következtében jókor értesült a tüntetés tervéről és a kellő óvóintézkedésekről gondoskodott. Az egész nézőtér, elsősorban a földszinti állóhelyek és a kar­zatok tele voltak detektívekkel. Az utcán megerősí­tett rendőrcsapatok őrködtek. Amikor a tüntetők tudomást szereztek a rendőri óvóintézkedésekről, elálltak a tüntetéstől. Az előadás ennek következté­ben a legnagyobb rendben folyt le. A házat zsúfo­lásig megtöltő közönség sokat tapsolt a szerep­lőknek. (*) Lengyel Menyhért új filmjének sikere Berlin­ben. Lengyel Menyhért Die berühmte Frau címzeli filmet írt a berlini Somló­ca Fellner-filmgyár szír­mára. A filmet most mutatták be Berlinben s a né­met kritika a legnagyobb elismeréssel ír a hangu­latos, újszerű filmműről. dr. Robert Wiene rendező kitűnő munkájáról s főként a főszereplőnőnek, Lily Damitának nagyszerű játékáról.

Next