Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-16 / 39. szám
352 Szombat PESTI NAPLÓ 1929 február 1. A gyakorlati élet és az iskola Iia, dr. Dessgl János egyetemi tanár Nagy érdeklődéssel olvastam EberIrdalnak, laságben szóváteszi aról Klebelsberg Kunámk ugyancsak a Pesti Napló hasábjain megjelent és közgazdasági kultúránk fogyatékosságát panaszolt cikkét Éber Antal cikkének második részében kifogás tárgyává teszi, hogy a közgazdasági képzés nem e."Ag gyakorlati irányú és külön megemlíti a felső kereskedelmi iskolánőt, amelyeknek növendékei — szerinte — csak fogyatékos gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek. Ébernek ebben a véleményében osztozkodnak egy közgazdasági folyóiratnak legutóbbi számában nyilatkozó más tekintélyes gyakorlati szakemberek is, akikre Eber is hivatkozik, szóbanforgó cikkében. Mint a Felső Kereskedelmi Iskolai Tanárok Országos Egyesületének elnöke, nemkülönben mint a Felső Kereskedelmi Iskola Tanárképző Intézet ez időszerinti igazgatója, indíttatva érzem magamat, hogy az iskola ellen ennelt ezzel a panasszal szemben az iskola álláspontját is ismertessem, nemcsak azért, mert előkelő gyakorlati szakemberek nagysúlyú véleményéről van szó, hanem azért is, mert ez a panasz a gyakorlati élet képviselője részéről a felső kereskedelmi iskolák megszervezésének kezdete óta ismételten és állandóan elhangzik, mondhatnám jelszóvá lett — és az maradt, noha a felső kereskedelmi iskola azóta ismételten megváltoztatta tanítástervét, így legutóbb 1927-ben is. Szerény nézetem szerint ez a panasz a legtöbb esetben vagy az iskola céljának félreértésére vagy helytelen következtetésre vagy téves általánosításra vezethető vissza. • A felső kereskedelmi iskolának a köznevelés szervezetére ugyanis az a feladata, hogy kereskedelmi szakképzettséget kívánó közgazdasági pályákra készítsen elő és egyúttal valamennyi pályán egyaránt szükséges ismeretekbe való bevezetéssel műveltséget nyújtson növendékeinek . Ez a hivatalos kettős célkitűzés — középfokú szakiskoláról lévén szó — bizonyára mindenkinek tetszésével találkozik. Ami már most a szakképzést illeti, a felső kereskedelmi iskolának figyelemmel kell lenni a gazdasági élet meglehetősen nagy területének a követelményeire, mert növendékeinek legtöbbje nem tudhatja előre, hogy az árukereskedelemben, vagy bankban, vagy gyárban, vagy közlekedési vállalatnál, vagy számvevőségi, vagy pénzügyi szolgálatban, vagy a gazdasági életnek egy más ágában fog-e majdan elhelyezést találhatni. Erre a keretre pedig az iskola csak alapvetést és általános tájékoztatást nyújthat, vagyis a közgazdasági életnek csak alapfogalmait, csak általános elveit és törvényeit, üzemi berendezésének és működésének csak általános érvényű és leszűrt módjait ismertetheti és részletkérdésekkel csak annyiban foglalkozhat, amennyiben az általánosságok csak konkrét példákon szemléltethetők. Arra azonban, hogy tanítványait a közgazdasági élet száz- meg százféle ágának ugyanannyiféle üzentes ügylettörére nézve részletes tájékozottsággal és teljes felkészültséggel, lássa el, az iskolának sem ideje, sem módja nincsen, de nem is lehet! Márpedig a gyakorlati szakemberek akkor, amikor az iskolától több gyakorlatot kívánnak, legtöbbször a maguk speciális munkakörének szemszögéből követelik ezt a gyakorlatot, így a bankember a bankszakma, az árukereskedő az árukereskedelem, a biztosító intézet embere a biztosítás, a szállítmányozó a szállítmányozás szemszögéből -- és így tovább. Márpedig a gyakorlati élet speciális munkakörének részleteibe csak közvetlenn tapasztalat alapján, csak az élet iskolájában tanulhat bele az ember, akár gazdasági, akár orvosi, akár jogi, akár mérnöki, vagy akármilyen más életpályáról legyen szó. Gondoljon csak mindenki vissza arra azidőre, amikor ő maga is kezdő volt. De — amint, említettem — az iskolával elégedetlenkedők panasza gyakran helytelen következtetésre vagy téves általánosításra is vezethető vissza. Abból ugyanis, hogy kezdő alkalmazottaikat tanulmányi hiányokon, vagy hibákon kapjákrajta, nem az következik szükségképpen, hogy az iskola azokat nem tanította, vagy nem jól tanította, hanem esetleg vagy az,, hogy az illető kezdő iskolai tanulmányainak számos heterogén részletéből egyet s mást elfelejtett (hiszen milyen hamar és könnyen felejt az ember!) vagy az, hogy cssak egyik-másik iskolában vagy cs.-tk egyik-másik tanárban, vagy csak egyik-másik tanulóban van a hiba. Ez pedig mindig így lesz, amíg a világ világ lesz! Hogy mennyire nem lehet mingyárt általánosítani, mi sem bizonyítja jobban, miint az a körülmény, hogy akárhány felső kereskedelmi iskolát végzett tanuló — ugyancsik hivatott gyakorlati szakemberek meszállamtása szerint — nagyon szépen bevált beállásának első percétől kezdve s beszédes bizonyság emellett az a számos kiváló magyar kereskedő, főtisztviselő, és egyéb gazdasági szakember, aki a Tv."keretben való boldogulásához az alapokat, a felső kereskedelmi iskolában kapta. De ha mindezek után is azt mondaná valaki, hogy a felső kereskedelmi iskolák mégsem eléggé gyakorlati irányúak, akkor nagyon szeretném, Ha az illető pontosan konkretizálná, hogy mi is tulajdonképpen az a több ghukwUMóság, amit még követel. Eddig erre elfogadható konkrét felületet még nem kaptunk, hanem csak k1 vanféle általános kifogást, hogy a tanításterv nem számol eléggé a praktikus követelményekkel. De hiszen a könyvvitelte), a kereskedelmi levelezés, az áruismeret, a kereskedelmi számtan stb., mind-mind csupa gyakorlati kérdéssel foglalkozik, sőt mással nem foglalkozhat — természeténél fogva. A több gyakorlatiasság jelszavának még akkor sem tudnánk megfelelni, ha a felső kereskedelmi iskola szervezeti egységét megbontanék és tanulmányi területét a gazdasági élet főbb ágai szerint parcelláznék, megfelelő külön-külön eszmekörben mozgó kereskedelmi levelezéssel, kereskedelmi számtannal, könyvvitellel stb. Mégpedig egyszerűen azért nem, mert a gazdasági élet gyakorlati kazuisztikája kimeríthetetlen. Aztán meg középfokú szakiskola elvégrl is nem játszhat boltost, vagy irodásdit, vagy közraktárt, vagy hasonlókat. És még valamit! A gyakorlatiság túlzott erőltetése szükségszerűen az iskola szellemi és etikai szintjának a lesüllyesztését vonja maga után. Pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy az elmekíti oktatás a benne rejlőetikai és formális képzőerő révén, az ítélőképesség fokozásának, a fegyelmezett gondolkozásra-nevelésnek, az összefüggések meglátásának, a látókör tágításának és mélyítésének, egyszóval az értelmiség fejlesztésének leghathatósabb eszköze, úgyannyira, hogy a gyakorlati munkakörbe beálló, itt annál gyorsabban tud némi tájékozódás után eligazodni és a gyakorlati élet praktikus fogásait annál könnyebben tudja elsajátítani, mennél nagyobb az értelmisége. És ezt az eszközt az iskolának azért kell különöleg többször sem türelme, sem ideje, sem kedve nincsen. Ne becsüljük tehát le az elméleti képzésnek ezt a maradandó értékét, — maradandó, akkor is, ha ennek a képzésnek a tanulmányi anyagát idővel többé-kevésbé el is felejtjük. — Csak felületesen ítélő ember ajkán teremhetett az az ismert mondás, hogyaz elmélet csak arra való, hogy az embernek legyen később mit elfelejtenie«. Ami már most a tanárképzést illeti, erre vonatkozóan mutatis mutandis csak ismételhetjük, amit a tanulók gyakorlati képzésére is megállapítottunk. A Közgazdasági Egyetem kebelében nem régen újjászervezett tanárképzés állandóan különös figyelemmel van a gazdasági életnek az iskola szemszögéből fontos kérdéseire, tanáregyesületünk pedig a maga folyóiratában tájékoztatja állandóan tagjait ezekről a kérdésekről és ugyanitt hívja fel a tanárok figyelmét a gazdasági folyóiratok és a könyvpiac gyakorlati aktualitásaira. Különös súlyt vetünk az iskolakönyvek gyakorlatiasságára és ezidőszerint iparkodunk újból bevezetni a háború előtti időben rendezett szünidei tanári tanfolyamokat, amelyeknek az a célja, hogy tanárainkat gyakorlati szakemberek bevonásával a szükséges gyakorlati kérdések felől tájékoztassuk Ugyanazt a célt szolgálják a gazdasági intézmények és gyárak állandó látogatása és a tanulmányutak. Amikor rindezzel azt a meggyőződésünket akartuk megokolni, hogy a felső kereskedelmi iskola tanításterve és a tanárképzés a gyakorlati élet részéről az iskolával szemben joggal támasztható követelményeknek a lehetőség határai között iparkodik megfelelni, akkor viszont teljes őszinteséggel kijelentjük, hogy a felső kereskedelmi iskolát végzett tanulók tanulmányi eredményeivel mi sem vagyunk teljesen megelégedve. Az eredmény fogyatékosságának a fő oka azonban abban rejlik, hogy ennek az iskolafajnak a tanulóanyaga általában gyengébb tehetségű, mint a középiskolai és nagy része igen hiányos előképzettséget hoz magával. Ha Éber Antal ezen a bajon szigorú rostálással akar segíteni, akkor ebben vele teljesen egyetértünk, sőt azt is megemlíthetjük, hogy ezt a rostálást a tavalyi iskolaév folyamán a kultuszminiszter is elrendelte." Azt persze nem tudjuk, hogy az élet mai ezer nehézségének a mérlegelésén ez a szigorú rostáló szándék nem fog-e sok esetben hajótörést szenvedni. Nagyon természetes azonban, hogy a tanulmányi eredmény fokozása végett nem állhatunk meg a rostánál, hanem szemügyre vesszük mindazokat az egyéb eszközöket is, amelyek ennek a célnak az elérésére alkalmasak, így legutóbb a tanárképzés újjászervezésének betetőzéséül • a Thököly úti állami felső kereskedelmi iskolát átszerveztük gyakorló felső kereskedelmii iskolává,hogyott, a tanárjelöltek szakszerű vezetés mellett megfelelő pedagógiai gyakorlatot sajátíthassanak el, mielőtt mint tanárok a katedrára lépnének. Az itt folyó képzésnek, a során is az illető tanárjelöltek figyelmét állandóan küön fel fogjuk hívni a tanítás gyakorlatiasságának az említettem hat-ok közti feltétlen szükségességére, mert nagyon jól tudjuk, hogy az iskola nem öncél, hanem eszköz , az él't cé'ifának elérésére. Ezzel • s/emberszorban azt kérjük a gyakorlati s'ak(••mb.-' öl, hog*v a gyakorlatba k'lérű tanítványaink tapasztalat'an?árját, első hibáit és botlásait ne kísérjék mingyárt az iskola fecsepülésének a mosolyával, hanem vállalják szeretettel továbbképzésüket és vállnak ilyenformán az iskola megértő dolgozótársaivá." • Új trónkövetelő Afganisztánban Nadír kán útban van Kabul felé London, február 15 A Daily Telegraph neehavari tudósítójának jelentése szerint Dzsellalabad várom, teljesen romokban hever. Dzsellalabad pusztulását, most már egyébként, hivatalosan is megerősítik. A városban egyetlen házfal sem maradt épen. A sinvari törzs, amely a várost felgyújtotta, kirabolta a dzsellalibadi fegyverraktárt is. Az angol hatóságok azindiai határon tegnap lefoglaltak kilenc gépfegyvert, amelyet néhány sinvari indiai területre akart átcsempészni az ott élő afgán törzsek részére. Az utóbbi napokban több német állampolgár érkezett Peshavarba, akiket angol repülőgépek szállítottak el Kabulból. A németek elbeszélése szerint Afganisztánban új trónkövetelő lépett fel. Nadir kán, akinek igen nagy tábora van. Minden jel arra mutat, hogy Nadir kánnak sikerülni fog jól megszervezett csapataival elűzni Habibullaht Kabulból és átvenni az uralmat. Moszkvai jelentések szerint Nadir kán hadserege már útban van Kabul felé. Habibullah elkeseredett ellenállásra készül. Tanácsnoki, főügyészhelyettesi és tiszti,orvosi választások — izgalmak nélkül (Saját tudósítónktól.) Jövő héten szerdán a főváros közgyűlést tart mérsékelt napirenddel-Nem is hívták volna össze, ha néhány választást nem kellene megtartani. Választani fognak egy műszaki tanácsnokot, egy jogi tanácsnokot, valamint tisztifőügyészhelyettest és egy tisztiorvost. Különben pénteken délben jártak le a pályázatok. A műszaki minősítési tanácsnoki állásra Csármán Ferenc helyettes-tanácsnok, Wossala Sándor, Molnár László, Pokomándy, István, Zboray János, Eperjessy Béla, Vaskó Ede, Nagy Géza, Farkas Árpád műszaki főtanácsosok, Király Kálmán, Lavotta Gyula, Lipkay Gyula és Zajcz László műszaki tanácsnokok pályáztak. Este meg is tartották a jelölő választmány ülését. Első helyen Csármán Ferenc helyettes tanácsnokot, második helyen Wossala Sándort, harmadik helyen réedi°- Király Káliánt jelölték. A törvényhatóság kiforrott véleménye szerint Csármán Ferenc a mostani helyettes tanácsnok lesz a tényleges tanácsnok. A jogi minősítési tanácsnoki állásra a választás igazán csak formalitás. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok eddig tulajdonképpen csak tanácsnokfőjegyző. Olyan nagyszerűen bevált hivatalfi, leszi, hogy a pénzügyi sgerv osztály éléreállították, holott mint tanácsnok főjegyzőnek is majdonképpen csak az elnöki ügyosztályt lehetne vezetnie. Lametté Károlyt most megválasztják tanácsnoknak, viszont a tanácsnokföjegyzői állás is be van már tulajdonképpen töltve Gallina Frigyessel, aki jelenleg, bár csak főjegyző de mégis az elnöki ügyosztályt vezeti általános megelégedésre. E'm°k ellenére 9 föjegve, egy árvaszéki ülnök és Schöberl Ferenc nyugdíjas tanácsnok adta be pályázatát, a jelentkezések azonban tisztára csak igénybejzentések, inkább bizonyítani akarják, hogy a jövőben számítanak tanácsnokká való megválasztásukra. A jelölő választmány Lamotte mellé Schüller Dezső, és Szendy Károly főjegyzőket helyezte, csak rájuk lehet szavazni. A tiszti főügyész-helyettesi állásra Szemethy Károly, Feigler Károly, fleisch Károly, Várady Jenő, Fertsek Leó, Tóth Péter, Günther Ferenc, pályáztak. Minden valószínűség szerint Szemethy Károlyt választják meg, de Várady Jenőnek is vannak hívei. A jelölőbizottság első helyen Reischl Károlyt, második helyen Várady Jenőt, harmadik helyen Szemethy Károlyt jelölte. A kerületi tisztiorvosi állásra Pék Lajos, Kovács Károly és dr. Medves Béla pályáztak, mind a hármat jelölték is. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy szeretett édesapánk, a felejthetetlen nagyapa Cserna Sándor királyi tanácsos, mérnök nyug. máv. főfelügyelő e hónap 14-én, élete 79-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat e hónap 17-én, vasárnap délelőtt féltizenegy órakor kísérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri temető halóta"házából. Budapest, 1929 február 15. Cserna Andor, dr. Cserna István, Cserna József, dr. Lessitz Richárdné Cserna Juliska, Szv. Gerő Ottóné Cserna Erzsébet ézyermekei. Cserna Andorné Petric Beatrice, dr. Cserna Istvánné Braun Ivanka menyei, dr. Lesstner Richárd veje Cserna Juci, Cserna András, Cserna György, Cserna János, Gerő Tamás unokái.