Pesti Napló, 1929. május (80. évfolyam, 98–120. szám)
1929-05-01 / 98. szám
Budapest,, -- * "L. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs egy hóra .... 4 pengő nagyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap . .... 32 fillér »' / ry £ V évfolyam 98. szám Ára 16 Hitél Szerda, május 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON József 464—18, f. 484-19. Szerkesztőség Bécsben L. Kohlmarkt 7. Májusi elégia. Ragyogó tavasz és sötét gondok. Biztató verőfény és házbér-felleg. Apró öröm és érte busás fizetség, pénzzel, verejtékkel, — így jár ez a kettő együtt nemcsak ennek a negyedévnek küszöbén, hanem már esztendők óta. Magyar sors, keserves magyar végzet, hogy mi semmit sem kapunk ingyen. Ha egyszer, hosszú téli senyvedés után, most egyszer mosolyra andalodnánk a végre körülcirógató májusi fuvalattól, mint korai fagy dermeszti le arcunkról a szerény jókedvet a megnehezedett élet terheinek gondja, gondolata. Gond és gondolat... Nem különös véletlen, hogy a magyar szótárban közös gyökere van ennek a két szónak? Nem szimbolikus kifejezője-e ez a közös gyökér annak a vackorízű igazság-gyümölcsnek, hogy a magyar ember csak akkor gondolkozik istenigazában, mikor gondja van. A magyar gondolat — példa rá az egész históriánk — gondból nőtt ki. Jajból, szenvedésből, keserves és nehéz megpróbáltatásból. így van ez már ezer esztendő óta, csak éppen beleszokni nem tudtunk és nyilván nem is tudunk soha. Nem pedig azért, mert mindig éreztük, hogy ez valahogy mégsincs rendjén a valóságban, ha a filológiában nem is emelhető kifogás a szoros kapcsolat ellen. De különösen nincs rendjén most, ennek a májusnak első napján, amikor mindenki biztató reménységre szomjas, amikor a tavaszi rügypattanással együtt, duzzad a munka, a termő alkotás, a jobb és boldogabb élet vágya is a tavaszodó magyar lelkekben ... Miért nem köszönthet ránk gondtalanul, vagy legalább kevesebb gonddal ez a májusi indulás? Miért nem pezsdül meg a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság kopárra fosztott ágazataiban is a tavaszi nedv, az eleven lélétnek az az eleven árama, amely a kitelelt gallyakat zöld levélbe, színes virágba szökkenti? Miért nem nézhetünk csak reménységgel, lankasztó terhek, fájó csüggedések nélkül a magyar nyár elé? Miért nem lehet nekünk már egyszer sírás nélkül vigadnunk? Istenem, de messze is vagyunk mi minden vigasságtól. Amerre nézünk, gondirigyek pattannak. Amerre hallgatózunk: gondszellő sóhajt. Micsoda tavasz ez! Fekete május, hiába zuhog vakítva a nap aranya. Ódát szerettünk volna írni erre a napra és íme, akaratlan elégiává szomorodik a toll alatt az érzés. S legfeljebb csak abban a meggondolásban találhatunk vigasztalást, hogy mindennek nem kellene így lennie, ahogy van. Hogy nem szükségképpen, nem égi hatalmak rendeléséből keserű és tüskés az életünk, hanem azért, mert... Jaj, de sok földi __ »mert«-je van ennek az újra meg újra kikívánkozó panasznak. Bár már komolyan számba venne és komolyan számot is vetne vele egyszer a kormány, amelynek indokolatlan optimizmusára épúgy lesüt a május napja, mint a kormányzottak indokolt pesszimizmusára. Hallják és lássák hát meg végre ebben az első májusi sugárzásban, hogy így nem folyhat tovább az életünk. Itt megvan a munka minden készsége, vágya, kívánsága, feltétele, eszköze és lehetősége, csak élni kell vele. Az emberek dolgozni akarnak, kenyeret akarnak termelni, annál inkább sürgősen, mennél éhesebbek, annál inkább az ország javára, mennél kisebb ez az ország, annál inkább sóvárogva a jobb holnapot, mennél többet szenvedtek a közelmúltban.Indítsák el hát végre a munkát. Zsendítsék ki a munka tavaszát, hogy elkövetkezhessek ránk végre a munka termő, gyümölcsös ősze is.Mire várnak? Mit haboznak? Miért hagyják tétlen tespedésben múlni az időt és veszni, pusztulni azt, ami értéke még megmaradt ennek a nemzetnek? Itt a május: tanuljanak, ha mástól nem, hát a természettől, amely újra meg újra életre ébreszti önmagát. Tanuljanak a fáktól és füvektől, a kipattanó rügyek örök példázatából. Abból a csodálatos májusi ígéretből, amelynek következménye mindig a beteljesülés. A nap termő fényét és melegét gyújtsák ki végre a szívekben is, hogy csakugyan himnuszt, ódát írhassunk már egyszer május elsejére, bánatos elégia helyett. Közel félmillió katasztrális holdon 70 millió pengő kárt okozva fagyott el a termés A búzatermés 15 százaléka elfagyott , 50.000 földmunkáscsaládot kell foglalkoztatni a fagykár miatt Az OMGE adóelengedést és szociális intézkedéseket sürget (Saját tudósítónktól.) Kedden este az OMGE földművelési és növénytermelési, valamint közgazdasági szakosztálya együttes gyűlésen beiszélte meg a téli fagykárokat és a károk ellensúlyozására teendő intézkedéseket. Dr. Kerpely Kálmán műegyetemi tanár a fagykároiknak országrészek szerinti megoszlását nem értette. Hangsúlyozta a beérkezett jelentések alapján, hogy legnagyobb a fagykár a Tiszántúl, de előfordul a Duna-Tisza közén és szórványosan a Dunántúl is. Az egész országot érinti „egyébként a téli hideg időjárás, mert a gazdasági munkálatok nagyon elmaradtak. Ezután felsorolta azokat a növényeiket, amelyeket hasznosan lehetne termelni azokon a vidékeken, ameelyeken a fagy nagyobb területek gabonáját tönkretette. Ezután Fabricius Endre,az OMGE főtitkára számolt be számszerű adataikkal arról, hogy milyen nagyarányú a fagykár. A szigorú téli időjárás és az utófagykárok által sújtott felsőtu-saa-Völgyi kilenc vármegyében 345.841 katasztrális hold a® elpusztult őszi búzaterület. Ez annyit jelent, hogy az összes búzaterületeknek 11.850 százaláka fagyott el. Ha nehez hozzászámítjuk, hogy más területeiken is érték a búzavetéseket fagykárok, a legkevesebb, ha a búzatermés 15 százalékát mint elfagyottat számítjuk. Ez 437.142 katasztrális hold területnek felel meg. Ha holdanként 7 méter,mázsa búzát számítunk, akkor kereken hárommillió méter mázsa veszteséget jelent s ez pénzösszegben kifejezve 76.000.000 verzrtő. Az őszi rozsnál a károsodás valamivel kisebb. A felső Tisza vidékén 39.000 katasztrális holdon fagyott el a rozs. Ez az egész ország rozsvetésének 3,5 százaléka, tehát minimum 4 százaléka pusztult el az ország őszi rozsvetésének. Ez összesen 45.000 katasztrális holdnak felel meg. Ehez jön még az őszi árpáiban, a repcében és a takarmányokban szenvedett jelentékeny károsodás. Mutschenbacher Emil, az OMGE ügyvezető igazgatója felszólalásában rámutatott azokra a feladatokra és teendőkre, amelyek az állam szempontjából kívánatosak, nevezetesen a fagy okozta kártételeiknek adózás terén, azután egyéb, az államtól füszslő intézkedések terén való ellensúlyozása tárgyában. Avval tisztában lehetünk, hogy egészen nem tüntethetjük el azt a kárt, amelyet az idei időjárás mostohasága okozott, nem tüntetheti el semmiféle intézkedés a közel félmillió katasztrális holdon történt őszi árpa kifagyását, azt a károsodást, amelyet egyes legjobban sújtott vidékek szenvedtek el, olyan apró gyógyító eszközökkel, mint az adózások elengedése, amelyek csak apró kuruzslóeszközök ezzel a nagy csapással szemben, amtely országos anyagi veszteséget jelent a magyar gazdasági életre. Három csoportba soroznám azokat az intézkedéseket, amelyek a mostani súlyos gazdasági helyzetben feltétlenül szükségesek. Az első csoportba az adó terén kívánatos kedvezményeket, a második csoportba a tarifális intézkedéseket és a harmadik csoportba a szociális téren szükséges ellensúlyozó intézkedéseket soroznám, amelyeket az államtól a gazdatársadalom joggal kérhet és elvárhat. Ami az adózás terén lehetséges és kívánatos intézkedéseket illeti, két részre lehet még osztani: az adóelengedés mikénti lehetővé tétele és adóvégrehajtások, behajtások és halasztások tekintetében tehető intézkedések. Mutschenbacher igazgató ezután beszámolt azokról a tárgyalásokról, amelyeket a pénzügyminisztériumban folytatott, ahol mindenekelőtt az illetékes tényezők figyelmébe ajánlotta az 1878. földadótörvény egyes intézkedéseinek megfelelő módosítását. Ezt a mostani rendkívüli fagykárok feltétlenül szükségessé teszik. A vetőmagszükségletek beszerzésénél tarifaszállítási kedvezményre van szükség, továbbá szükség van a takarmány nélkül maradt állatok olcsóbb szállítására. Szociális szempontból szükséges, hogy a kormány a kenyér nélkül maradt gazdasági munkásokat megfelelően foglalkoztassa. Körülbelül 50—50.000 földmunkáscsaládról van szó. Ezután felhatalmazást kért, hogy a pénzügyminisztériummal és a földművelésügyi minisztériummal megkezdhesse a tárgyalásokat, hogy mielőbb megjelenhessék a rendelet, amely az alsófokú pénzügyigazgatóságoknak irányítást ad az adófizetési halasztások tekintetében. Gróf Somssich László különösnek tartja, hogy a földművelésügyi minisztérium márciusban vetésjelentést adott ki, amelyben rózsásnak tüntette fel a helyzetet, holott ebben az időben még semmit sem lehetett tudni. Bízik abban, hogy Wekerla az adókönnyítéseket megadja. Szigeti Pál indítványára kimondották, hogy átiratban megkérdik a Meteorológiai Intézetet, hogy milyen tünemények idézik elő az időjárás szabálytalanságát, hogy az ellen a jövőben védekezhessenek. Szomjas Gusztáv a hitelkérdés rendezését sürgette. Koós Mihály kérte az OMGE-t, hogy a mezőgazdasági kamarákat támogassa a hitelkérdés megoldásában. Utánuk Rédey Lajos és Ertzfelder Frigyes szólaltak még fel. Vol X. A kormány enyhíteni óhajt a hadikölcsönsegélyezés feltételein A rokkantjáradék revíziójáról törvény készül, de a rokkantakat nem lehet többé revízió alá venni . Rákkórház és ráklaboratórium A képviselőház pénzügyi bizottsága kedden a népjóléti minisztérium költségvetését tárgyalta. Túri Béla előadó ismertette a költségvetést és rámutatott, hogy a tárca költségvetése az egész büdsének 8,1 százalékát teszi fel. Az első szónok, Várnai Dániel azt hangoztatta, hogy a széles néprétegek helyzetén kell segíteni. Helytelenítette a balatonfüredi gyógyfürdő részvényeinek állami megvásárlását. Kérte, hogy folyósítsák a magasabban megállapított rokkantilletményeket. Vaus József népjóléti és munkaügyi miniszter felszólalásában rámutatott arra, hogy a Társadalombiztosító Intézet öregségi és rokkantsági ágazatának megszervezése, nagyjából befejezést nyert, a választásokat május 12-re kiírták, úgyhogy június elején az autonómia átveheti a törvény szerinti hivatását. A másik nagyarányú munkálat, amelyet a múlt évben végeztek, a rokkantrevízió volt. Ez már végleges, a rokkantakat többé revízió alá venni nem lehet, hacsak újabb törvény máskép, nem intézkedik. Ha a remélt