Pesti Napló, 1929. szeptember (80. évfolyam, 197–221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
4 Vasárnap a feudális átfejlesztés igen veszedelmes kísérlete. Az életképes politika kötelessége nemcsak a földdel, de a néppel is beszélni. Egészségtelennek és életképtelennek tartunk akármely országban is olyan politikát, amelynek jellegét és tartalmát nem a nép többségének foglalkozása adja meg. Amint a föld termelékenységének karaktere döntő a szükségletek és fedezetek kérdésénél, úgy a nép foglalkozásának karaktere kell hogy képezze az általános politika tengelyét. Hogy állunk most már a nép foglalkozásával. Őstermeléssel vagy szorosabban véve földműveléssel az ország népességének 80%-a foglalkozik. Ebben a foglalkozási ágazatban aztán a politika alapirányának meghatározásával viszonylatban, de egyébként sem szabad mezőgazdasági birtokosok és mezőgazdasági munkások, gazda és cselédség között különbséget tenni. A közös hivatás, a közös kenyér, az egymástól függőség, az egymásrautaltság, a földnek, mint közös anyának szerelme, a közös sors és az a sűrű lehetőség, hogy gazdából cseléd, cselédből munkás olyan gyorsan és könnyen lehet, mindezek a szempontok birtokost és mezőgazdasági munkást egy családdá tesznek. Az egy család pedig igazán ideálisan alkalmas egységes politikai irányzat bevezetésére. Mi, akik mint kisgazdák foglalkozunk a föld és nép politikai problémáival s akik átérezzük és átértjük és gazdasági hivallásunkként tartjuk és hirdetjük, hogy ebben az országban csak az agrárizmus politikája az életképes politika, gazdaságunkban alkalmazottjaink iránt a közös sors törvénye szerint, megértéssel és szeretettel gyakoroljuk az elsőbbség jogát. Most már kérdezem kisgazdatársaimtól és mindazoktól, akik verejtékükkel öntözik a magyar földet, kérdezem, hogy az eddigi politikában megtalálták csak tizedrészét is annak a figyelembevételnek, ami foglalkozási számarányuk szerint tízszeresen illetné őket? Semmit sem találtak meg. Igénybevételt találtak százszázalékig; politikai figyelembevételt a jóváírás oldalán semmit. Az agrárizmus idáig a magyar viszonyok között, a latifundiumok védelmét, a középkori maradványok tovább tenyésztését jelentette; olyan gazdasági szocializmust, amelybe hellyel-helylyel talán még a »ius primae noctis« gyalázatossága belefért; olyan gazdasági rendszert, amelyben, a vadállat nagyobb védelmet talál, mint a szolid ember, a vadon erdő, mint a verejtékkel öntözött szántóföld. Ez az ország igazi agrárpolitikát, agrárberendezést vár, kér és követel, mint nemes értelemben szocializált gazdasági állam akar a népek társaságában megbecsült számottevő lenni. Ennek az átalakulásnak meg kell történni, ha élni akarunk és őszintének kell lenni, ha haladni akarunk. Nem lehet azt a helyzetet a haza érdekének veszélyeztetése nélkül tovább folytatni, hogy az ország népességének 80%-a csak tárgya legyen a politikai számvetéseknek. Van ereje, értelme, érdemszüksége hozzá, hogy a politikának alanya, vezetője, tartalommal megtöltője legyen Bécs uralmának megdőlése után, az ország önállóságának és függetlenségének visszaszerzése után megszűnt az az ok, amiért évszázadokon át elnyomták jogaiban, érdekeiben a magyar földművesnépet. Ezelőtt politikai bűn volt a magyar függetlenség mellett hitvallást tenni. Nem tudnánk megérteni, hogy még ma is bűn volna. Kivel, mivel, kikkel, mikkel szembe volna bűn? Az öntudatra ébredés, hajnalának a kürtje zendül. A magyar mezőgazdaság népének kötelessége a maga kezébe venni a sorsa irányítását, s akkor lesz gazdasági haladás, amelyhez az iparnak, a kereskedelemnek is Dr. Alfred Wysocki, Lengyelország helyettes külügyminisztere nyilatkozik a Pesti Naplónak a lengyel állam restaurációjáról, a hadseregről, a kereskedelmi szerződésekről, a danzigi korridorról . Akar-e terjeszkedni Lengyelország? Miért nagy a lengyel hadsereg? Varsó, augusztus. (A Pesti Napló tudósítójától.) Százötven éven át nem volt Lengyelország. A világháború befejezésekor támadt fel ismét. Azóta ez az ország a legnagyobb energiával dolgozik pozíciójának külső és belső megerősítésén. Ezekről a kérdésekről, beszélgetett a Pesti Napló és a Nana munkatársa dr. Alfred Wysocki lengyel helyettes külügyminiszterrel. — Lengyelország Nyugat-Európa védőbástyája. — mondotta Wysocki — évszázadokon át teljesítette az ország ezt a hivatását. Ez természeten szerepe az európai nemzetek nagy színjátékában. — Ezt a helyzetet és ezt a felelősséget, a lengyel nemzet szívesen vállalja. Lengyelország számára ez ép olyan sokat jelent, mint Nyugat-Európa számára. Természetes tehát, hogy annak a nemzetnek, amelyen végeredményben Európa békéje nyugszik, békeszeretőnek,szorgalmasnak kell lennie. Hogy Lengyelország valóban békeszerető nemzet, bizonyítja dicsőséges történelme. Hogy szorgalmas, erről tesz tanúságot, az a munka, amelyet a lengyel állam restaurációjaóta végzett. A leggyakorlatibb politikai és közgazdasági szempontok érvényesültek a restaurációnál és ennek köszönhetjük azokat a nagy eredményeket, amelyeket iparunk az utolsó tíz év alatt elért. — Lengyelország restaurációja gazdasági és politikai szükségszerűség volt és ha nem jött volna közbe,a háború, akkor is elkövetkezett volna előbb-utóbb. Szinte kozmikus erő fogta mindig össze a lengyel nemzetet a legválságosabb időkben is. Ezután arról beszélt dr. Wysocki, hogy milyen fontosnak tartja, hogy a világnak helyes képe legyen a lengyel viszonyokról. — Minden oldalról hazug híreket terjeszt a tendenciózus propaganda Lengyelországról, — mondotta. — Pedig itt volna már a legfőbb ideje, hogy ez a propaganda-hadjárat végre elüljön. Azzal vádolnak bennünket, hogy terjeszkedni akarunk. Ez nem igaz. Azt is mondják, hogy agresszívek és turbulensek vagyunk szomszédainkkal szemben. Ez sem igaz. Nekünk békére van szükségünk, mert országunk csak így fejlődhet. — Nincsenek háborús szándékaink, nem tartunk fenn nagy hadsereget. Hadseregünk rendeltetése, a béke fentartása. Rendkívül hosszú határvonalaink vannak és ezeknek kellő védelemre van szükségük. Ezt a védelmet kell ellátnia hadseregünknek. És talán ezért van az, hogy a lengyel hadsereg létszáma egy kissé valóban nagy. — De van ennek egy másik oka is. Lengyelországban hallatlanul erős a nemzeti szellem, ezt azonban még nemzeti öntudattá és energiává is kell kovácsolni. Erre a célra a legjobb iskola a hadsereg. Ebben az olvasztótégelyben forrnak össze azok a lengyel elemek, amelyek 150 éven át más-más államban éltek, másképpen gondolkoztak, más nevelésben részesültek. Közvetítők a nagy hitelügyletek lebonyolításánál: drága passzió — Hogy milyen őszintén akarjuk a békét és hogy milyen intenzitással törekszünk erre, bizonyítják átfogó, tökéletes kereskedelmi szerződéseink, amelyeket a külföldi államokkal kötöttünk. Az Egyesült Államok és Németország kivételével minden állammal van kereskedelmi szerződésünk. Most még ezt a hiányt is pótolni akarjuk. Ha sikerül megkötnünk a kereskedelmi szerződést Amerikával, akkor a jövőben nem szorulunk majd közvetítő ügynökségekre, ha valami üzleti tárgyalásunk lesz az Egyesült Államokkal. A saját kárunkon tanultuk meg, hogy a közve-, titok, igénybevétele, különösen nagy hitelügyletek lebonyolításánál, költséges passzió. A danzigi korridor Szóba került a danzigi korridor kérdése. A helyettes külügyminiszternek az az álláspontja, hogy Lengyelország semmi körülmények között sem hajlandó lemondani erről az előnyéről, amelyhez a versaillesi szerződés juttatta. — A korridor nem Lengyelország műve, hanem azok a hatalmak alkották, amelyek a szerződést aláírták. Közös megegyezéssel hozták létre ez a korridort a mi javunkra.. Semmi okunk sincs arra, hogy ne tekintsük a korridort véglegesen lengyel területnek, s hogy milyen komolyan vesszük azt, mutatja az is, hogy óriási közmunkákat végzünk most Gdyniában, új kikötőnkben. Ha nem volnánk biztosak abban, hogy a korridor eltörölhetetlenül és megváltoztathatatlanul a mienk, akkor nem fektetnénk milliókat kikötőkbe, dokkokba, gyárakba, raktártelepekbe és pályaudvarokba. A korridornak lengyelnek kell maradnia. ([Copyright by the Pesti Napló and the Nana.) ^ xrfyan emlrei^xx&Lax VffX^S drcutcc egt/<txcrí Adixnátcita fríXÁ^B -után ne nurncLouicL-&t veit eddig a Ceg^oGó / PESTI NAPLÓ 1929 szeptember 1 jobb sorsa fűződik. A sors irányításának kézbevétele azokat illeti, akiknek keze az ekeszarvával tart összeköttetést. A nagy mezőgazdasági szekérnek demokratikus úton kell haladnia, ha nehéz kévékkel megrakottan akar érkezni a haza oltára elé. Lady Heath, a szép angol pilótanő (középen), aki most lezuhant és szörnyethalt Bittner János mentelmi jogának megszűnéséig felfüggesztették az eljárást a hentesek és a községi élelmiszerüzem rágalmazási perében A községi élelmiszerüzem vezetősége rágalmazás címén panaszt tett Bittner János felsőházi tag, a Hentesipartestület elnöke és nyolc társa ellen rágalmazás címén, mert a Hentesipartestületnek a népjóléti minisztériumhoz intézett beadványában a községi élelmiszerüzemre és annak vezetőségére sértő megállapítákat talált. A drágasági ankétezés idején, 1927-ben terjesztette föl a Hentesipartestület ezt a memorandumot és Bittner János ezt a népjóléti miniszter drágasági ankétjén be is mutatta. A memorandum vagy jegyzőkönyv azt állította többek közt, hogy a községi élelmiszerüzem vásárlásaival fölhajtja az árakat a marhavásáron, mert minden esetben megfizetik az eladók által követelt árakat, amit azért tehetnek meg, mert a hatósági üzem pénze könnyű. Ezeket a kitételeket inkriminálta Reisz Samu, Huck Antal és Gruber Ede a községi élelmiszerüzem képviseletében. Az ügyészség az eljárást azzal vezette be, hogy Bittner Jánost kikérte a felsőházból, a Ház azonban Bittner mentelmi jogát nem függesztette föl. Az eljárás így csak azok ellen folytatódott tovább, akiket a mentelmi jog nem véd. A minap tárgyalta ezq£ ügyét a büntetőjárásbíróságon Jakab járásbíró. A tárgyaláson vádlottakként Fleischer Rezső, Berecz Ferenc, Schmolka Manó, Kozma Jenő, Pollatschek Jenő, Balla Gyula, Rézmányi János és Eichner Gábor jelentek meg. Barta Imre a községi élelmiszerüzem képviseletében föntartotta ellenük a vádat, a bíróság azonban úgy határozott, hogy mindaddig, míg Bittner János mentelmi joga meg nem szűnik, az eljárást a rágalmazási per vádlottjaival szemben nem folytatja. .A TOLL A Magyar Haladó Értelmiség Kritikai Hetilapja Főszerkesztő: Zsolt Bála A szeptember 1-i számban „így írnak ők" cím-,n szenzkityi cikksorozat indul meg. A sorozat első közleményei.émeth Andor: Herczeg Ferenc: Kevek tartalom G. B. Shaw: Köstönzés a szocializmusról Márai Sándor: Burtom verse. Káldor Miklás (London) Snowden, Lector: Ievél Spectatorhoz. Ignotus Pál • A tündérpolga Siklós Ferenc: filmkritikái, stb. Kiadóhivatal VB., Csengery ucca 58. szám Mutatványszámot külföldre is küldünk.