Pesti Napló, 1929. szeptember (80. évfolyam, 197–221. szám)

1929-09-03 / 198. szám

Hiiádi ­ Tömeggy­il­kosság és a tömegtéboly ? Vad szerelmek és bűnök Nagyréven A Pesti Napló kiküldött munkatársának cikksorozata a tiszazugi tömegmérgezésről Nagyrév, szeptember 2. (A Pesti Napló kiküldött munkatársától.) Az egyik gyilkos asszony felcsapott Rinaldo Rivaldininek, uccahosszat hirdette nagy színvál­tozását, amellyel még­ igen sok dolgot ad a tör­vényszéki elmeorvosszakértőknek. Azok döntik majd el, hogy az asszony valóban bejárta-e azt az utat, amely a hidegvérrel végrehajtott gyilkos­ságoktól és vad szerelm­eskedésektől az őrületig vezet. A másik asszony, az öreg Pápai Lajosné, na­pokig rémítgette a falut, járt-kelt az utcán, mint céltalanul ténfergő fejbevágott liba, hadoná­szott, magyarázott az ismeretlen láthatatlannak: — Ültem, persze hogy öltem... Hogy én ne öl­tem volna... Mikor kilépett a csendőrségtől, ahonnan be­ismerő vallomása után először elengedték, égnek emelte két aszott, sovány karját, belekiabálta a falu dermedt csendjébe: — Fene ott egye a Zsuzsát! Dögöljön meg ő is! Bevallottam én mindent, mit tagadjak rajta?! Ha­ egyszer megetettem, hát megetettem... A gyermekek rémülten szaladtak az ucca má­sik oldalára, elkerülték az öregasszonyt, a nép elhúzódott az útjából, mintha­ bélpoklost látna és öreg Pápainé napokig járt kísérteti útján, hado­nászott, vitatkozott a lelkiismeretével, míg újra be nem vitték, le nem tartóztatták. Valamelyik elmegyógyintézetben köt ki majd az öregasszony, akinek meghibbantotta elméjét a bűn. Vájjon hányan jutnál­ elmegyógyintézetbe? Hányan vannak a bűnösök és hányan a betegek, akiket megragadott valami ragály ... A bábaasszony leánya Az öreg bábaasszony megmérgezte magát,­ el-, derülte a földi igazságszolgáltatás kezét. Itthagyta ** leányát, a fiatal bábát, akit csendőrök kerestek­ egy éjszaka, elvitték az alvó kisfia mellől. A gyerek egykedvűen erősítgeti, hogy az anyja úgyis hazajön. — Nem tudott semmiről... De Cser Lajosné azt mondja, h­ogy gyer­mekeinek meggyilkolásához Fazekas Mária adta a mérget és az asszonyt beviszik Szolnokra, bűn-, részességgel vádolják. Hogy bűnös-e, azt majd eldönti a bíróság. Fazekas Mária, a tömeggyilkos öreg bába leánya — Boross Lajosné. Boross Lajos, a halottkém! Mikor már húsz felé közeledett a letartózta­tások száma, Danielovits csendőrszázados, akit a nyomozás ellenőrzésére küldött ki a belügymi­nisztérium, órákig hallgatta ki a halottkémet, de nem találta bűnösnek. Egyszerű ember Boross Lajos, megfontoltan, óvatosan beszél. Érzem a beszédén, h­ogy kelle­metlen dolog a Fazekas Mária elvált férjének, Fazekas Gyulané vőjének lenni. — Én elváltam tőle, már tizenkét eszten­deje... — mon­dja óvásképpen, minden gyanú ellen szólva. — Miért vált el? Tudott valamit a bűnükről! Hosszú megfontolás, csak azután jön a válasz. — Én nem tudtam arról, hogy mit csinálnak. Csak azt tudom, hogy egyszer meg akarlak etetni, mire én azt mondtam, hogy élni akarok, engem nem végeznek ki. Otthagytam az asz­szonyt, az anyjánál... A halottkém: megmenekült áldozat. Még egy megmenekült áldozat neve kívánko­zik ide: Fazekas Gyuláné vadházasságban élt ifj. Nagy Károllyal. Nagy Károly is észrevette, hogy meg akarják etetni, beszüntette a házassági együttélést. De akik nem menekültek meg... Bűnös-e Dani Julianna? A nagyrévi temetőben, az első sorban, bü­nz és vaskerítés mögött hatalmas faárványemlék áll. Felirata: Itt nyugszik Bari László, élt... évit, meghalt... és neje Pásztrai Terézia élt 62 évet, megh.­ 1922 okt. 25. velük Földvári Károly Élt 43 évet. Meghalt 1924 április 19. Béke poraikra. Ezen síremléket emeltette szeretetjeiknek Vari Julianna. A sírfelirat magyarázataképpen: Dari László még él, de már áll a síremléke, csak rá kell vésni, hogy hány esztendőt élt, mikor halt meg. Dariné —­ Dari Julianna anyja és Földvári Károly. Dari Julianna volt férje már halott. És a­ szomszédban fekszik, a hősök között K. Tóth László, aki 1926 augusztus 11-én halt meg. Ő a mérgezések leg­utolsó halottja — a nyomozás mai állása szerint. Terhelő vallomások: — Dani Julianna pogácsában adta be a mérget az anyjának. — Deliriumos volt az ura, bort adott neki, a borban benne volt az arzén, így halt meg Föld­vári Károly. — Földvári halála után vadházasságra lépett K. Tóth Lászlóval. Ezt is megetette... Dani Julianna tagad és hivatalos felfogás sze­rint ez a gyilkossági vád gyenge lábon áll. K. Tóth Lászlónak súlyos gyomorfekélye volt, ez is megölhette. A másik két gyilkosság gyanújával szemben áll —az asszony ta­radása. Azt mondják a tanúk, hogy unta az urát, Tóth Lászlót szerette, ezért gyilkolt volna... Az „egy liter pálinkás" gyilkosság Beke Mihálynét Izsákról hozták Nagyrévre a csendőrök. Beke Mihály 1918-ban halt meg. Ma­radt utána fél ház és három hold szőlő. Az özvegy egy darabig Nagyréven élt, azután hirtelen el­költözött Izsákra. Mikor visszahozták, nyugodtan vallott. — Megetettem. — Mivel, hogyan! — Takácsnétól kaptam a mérget, egy liter bá­lin­káért. — Miért? Az asszony sokáig rom­latkozik, végre eszébe jut: — Megvert. Máskor nem verte meg? — Megvert az máskor is. — Miért ölte meg? — Úgy volt, — magyarázza — hogy a tehenet kivittem legeltetni. Rossz volt a legelő, éhes volt a tehén, mikor hazahoztam. Azt mondja az uram, hogyha rossz a legelő, miért nem legeltetek tilosban? Ezt már nem teszem, — mondom én. Szó szót ért és — én bizony megetettem. — Miért nem legeltette tilosban a tehened? — Nem engedi a törvény... — A gyilkosságot megengedi a törvény? Erre már nincs válasz. Ijesztő ez a mérlegelés. A legeltetés nagy bűn. Gyilkosság? Hát Istenem ... Pápai Jánosné életunalma A szolnoki hajón nagyrévi és tiszakürti asz­szonyok utaztak. Az egyik asszony a letartóztatá­sokat újságolta. — Hajbánét is elvitték. Tiszakürtről Mada­rásznét, Szabónét... Az egyik nagyrévi asszony nagyot sikoltott és ájultan terült el a fedélzeten. Összeszaladnak, fellocsolják. — Mi baj van, Pápainé asszony? Az asszony suttogva szól: — Semmi, semmi... Azokat már lefogták... Megérkezik a hajó Nagyrévre. Az asszonyok kiszállnak. Pápai Jánosné nem megy haza, ha­nem egyenesen a szőlőbe indul. Három napig hiába várják otthon. Végre kimegy a fia a sző­lőbe, hazahozza az asszonyt. Pápainét egy óra múlva holtan találják. Felakasztotta magát. A csendőrségen éppen akkor kezdtek vallani a tanuk. A vallomások zavaros összevisszaságá­ban Pápainét is emlegetik. De Pápainé már halott, 1 1923-ban halt meg az ura. Az ügyészség feladja a végzést: »Pápai Jánosné öngyilkosságának oka: Hét­unalom.« Tehát ragaszkodjunk a hivatalos megállapí­táshoz. Pápai Jánosnét az életunalom ölte meg: „Megetette? Meg!" Két Pápai János szerepelt a csendőrség »vesz­teséglistájában«. Az egyik Pápai haláláról előbb szóltunk. Ez 1923-ban halt meg. A másik Pápai 1912-ben költözött örök lakásra a nagyrévi temetőbe. Erről a másik Pápairól szólt a feljelentés: »Pápai Jánost is erőszakosan etették meg. Megetette a menye, a Maróti Zsuzsa, akinek azóta már meghalt az ura, Pápai Ferenc.«. A csendőrség kutat, megállapítja, hogy Pápai Ferenc általános tuberkulózisban halt­­ meg a szentesi kórházban. Kétségtelen, hogy a férjet be­tegsége ölte meg, hiszen hónapokig feküdt a kór­házban, ahol a felesége hozzá se fért a beteg éle­­téhen­. A gyanú nem is erre, hanem az após felé irányul. — Be kell hozni Maróthi Zsuzsannát! — ez a parancs. A csendőrök ismét elindulnak, — ismét rémült, asszonyok, férfiak tekintete kíséri messziről az útjukat. Bekopognak Maróthi Zsuzsanna há­­zába. — A törvény nevében! Az asszony már útra készen áll, fején a kendő, kezében az elemózsia, hogy éhen ne vess­szen a fogságban. Beviszik és megkezdődik a kihallgatása. — Hogyan halt meg az apósa? — Beteg volt, meghalt. — Mi baja volt? — Azt csak az orvos tudná. Öreg volt, meghalt. — Hány esztendős volt? — Hetvenhat,... — Az a vád, hogy maga megetette... (­ A „szerelem Az asszony sokáig tűnődik, végre rászánja magát a vallomásra. — Meg. — örökölni akart tőle? — Nem én. Csak szabadulni akartam tőle. — Szégyenlősen emeli a zsebkendőjét a szeme elé, mert szégyenkezni még tudnak... — Nem is tu­dom, hogy mondjam el az uraknak. Öreg volt, de igen szerelmes volt a természete. — Talán bizony udvarolt magának... — Hát nem udvarolt, csak fogdosott, mindig csókolgatni akart. Oszt ha az uram nem volt otthon, nem volt az öregtől békességem... Egyre csak engem akart. Mondtam neki mindig, hogy hagyjon engem békességben, de nyakas tem­é­szete volt. Hogy úgyse tudja meg az uram... — És maga szólt az urának? — Szóltam. Csak nevetett... Hogy az az öreg ember... Csak nem félek tőle... — Hetvenhatéves volt... — Bizony ennyi, de mégis csak evégett tör­tént. Nem másért. Hogy nem akartam a szeretője lenni, soha nem hagyott békében. Nem tudtam már mit csinálni. Az uram mindig nevetett, én meg veszekedtem az öreggel. Egyszer azután igen erőszakoskodott, elmentem Fazeka­snéh­­oz. Elhoztam a mérget, megetettem. Meghalt. Kár volt érte, de ez az igazság... — Az ura előtt nem volt gyanús a dolog? — Diett volt az apja, halálba való volt.. Halálba va­ló volt­. Ez is új szín a gyilkos­ság borzalmas krónikájában, öreg a más­világra való. A beteg ember haljon meg... A nyomozás egyik vezetője figyelmeztetett erre: — Tessék végigmenni a falun. Uccahosszat mehet házról házra, nem talál öreget és nem ta­lál nyomorékot. Talán ha elindulnánk ezen a nyomon, hogy kik a meghalt öregek és a maghalt nyomorék betegek — a gyilkosságok újabb hosz­szú sorozatára találnánk... Mivel is búcsúzott a főjegyző? — Ma úgy áll az ügy, hogy újabb két hét a nyomozásban, talán újabb tíz felderített gyil­kosság... D. Kocsis László Következő cikk: A jövő WWWWWWWWWWWWWWWWVWWW a modern rovarírtószerek királya megöl legyet, molyt, szúnyogot, polos­kát, sváb bog­arat, hangyát, bolhát, tetírt stb. és azok petéit, illetve lárváit. Nem hagy foltot! Nem méreg! Ügyeljen a védjegyre / Mindenütt kaphatós Prospektust kívánatra küld R­ivász Ernő és Társa Budapest, V., Nádor nova 30 Telefon: L. 998-2* PESTI NAPLÓ 19­20 szeptember 3

Next