Pesti Napló, 1930. január (81. évfolyam, 1–25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Újévi szám — Ára 24 fillér Budapest, 1930 81. évfolyam 1. szám Szerda, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra . . 4.0 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Egyes szám ára, Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ Újévi hangulat írta: gróf KLEBELSBERG KUNO Az újév mindig kezdete valaminek, nem azért, mintha ennek tárgyi okai lennének, hanem mert úgy hisszük, mert szuggeráljuk magunknak, mert úgy akarjuk. Csillagászati, kronológiai, vagy vallási kényszerítő oka nincs annak, hogy az évet január 1-én kezdjük, hisz a Megváltó karácsonykor született és így a Krisztus születéséből kiinduló időszámlálás szempontjából logikusabb lenne, ha az évet december 25-én kezdenénk. Bizonyos vagyok abban is, hogy a csillagászok szintén tudnának a földnek a nap körüli kerengésében alkalmasabb fázist és időpontot kieszelni, mint éppen január 1-ét. Újabban a költségvetési évet is július 1-ével kezdjük. Tárgyi alapja tehát annak a nagy cezúrának, amit december vége és január eleje között meghúzunk, nincs. És mindennek ellenére nagyon kevés család lesz a művelt világon, amely ne lesne órával a kezében az éjfélt és mikor tizenkettőt üt az óra, akkor nagy esemény megérzése vesz erőt a legtöbb emberen. Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy az újesztendő nem itt egyszerre van a föld kerekén, hanem huszonnégy órán belül a földgömbnek mindig más és más pontján, és még kevesebben filozofálnak el azon, hogy voltaképpen Az idő végiek és mi véges emberek csak erőlködünk azon, hogy azt részekre, évekre, századokra, ezredekre osztjuk. Az újévi hangulat tehát, amely rajtunk folveszter éjjelén erőt vesz, tisztán szuggesztiv műve, de azért mégsem szabad lekicsinyelni. Hiszen a politikai és a gazdasági életben rendkívüli szerepet játszik éppen a szuggesztió. A gazdaságtörténelemben könynyű kimutatni, hogy nem egy tőzsdeválságnak csak kisebb részben volt az oka a gazdasági viszonyok megromlása, amely önmagában csak kisebb áresést indokolt volna, de közbejött az ijedtség, a ragadós rémület, a szuggesztió, apánik, ami mindent magával ragad. Részben ÉVB ez a tétel a mostani gazdasági válságra is. Mi e részben a helyzet? Gazdasági válságot, élünk át, amely Európából indult ki, de legújabban már átcsapott, az Óceánon és a newyorki tőzsde krachjában tombolta ki magát. Persze, a válság a legélesebb a világháború legyőzött országaiban ,és ezek között leginkább abban, amelyet Trianonban a legbrutálisabban megcsonkítottak, pénzügyi szuverenitásától is megfosztották, amelyet a kommunizmus kirabolt és a román megszállás evakuált. Ezt a válságot és az abból fakadó elégedetlenséget kezdetben taktikai okokból kihasználták és szították s itt kezd belejátszani a dologba a szuggesztiv ereje, amely itthon gazdasági defetizmushoz, s külföldön pedig a bizalom és az ezen alapuló hitelképesség csökkenéséhez vezetett. A garral megindult akció egyet képnagy rend" viselőinél honfiúi bánattal elegyes, «•» iróniával látom mint, ijedtek meg a hangjattól és annak következményeitől, amelynk felidézésében a magukbaszállás csendes ban önmagukat is vétkesnek látják hoaver. i. .. -i.«intén bevallják és e réven is hozzájárul régi válság enyhítéséhez. Enyhítéséhez, hangsúlyozom, és nem megszűnéséhez. A gazdasági válságot, amelynek világokai vannak, tisztán magyar erővel nem szüntethetjük meg. De gazdasági válságunk kiéleződését bizonyos mértékig belülről kiinduló szuggesztió okozta és ezt a defetista hangulatot minden jó hazafi köteles ellensúlyozni, hacsak nem kíván abba a látszatba kerülni, hogy az ország nagy szerencsétlenségéből akar taktikai előnyt húzni. Szuggesztiv dolga részben gazdasági deletizmusunk és okulva ezen, arra kell törekednünk, hogy a mai szilveszteri hangulat termékenyebb érzéseket és gondolatokat szuggeráljon nekünk, mert ha van dátumnak politikai jelentősége, akkor ennek az évfordulónak egészen különös a fontossága. Nemcsak egy évnek van vége, hanem vele a húszas éveknek is, jönnek a harmincas évek, amelyeket megkell töltenünk gondolatokkal, munkával, verejtékkel, sok szenvedéssel és ezekből vezéreszméket kell kinunkálnlnii, amelyek elég erősek arra, hogy megragadják és így magukkal is ragadják a magyar nemzetet. Az ellenzék a kormányt részben program hiányával, részben pedig azzal vádolta, hogy programja nem jó. Ezzel szemben kormánypárti részről azt lobbantották az gususát, szemére, hogy csak kritizálni tud, tív programja nincs. Mi beállítás, a teljes valós/ ma elég keveset férfit és ellenzékületében pazar gondolatok grammal neszem, rákban eszmék s mezeje lel .Ha kétségba szerem évekke rálátták a szememre. Pedig ezzel szemben mi a valóság? Igyekezeteimből, eszméimből, terveimből gyököt von az élet és meg lehetünk elégedve, ha annyi válik a nemzet maradandó sajátjává, amennyi az ilyen gyökvonás után megmarad. Az élet valóban kegyetlen, megtizedeli jószándékainkat, terveinket és törekvéseinket , mindenkit, aki kicsiben vagy nagyban valaha megkísérelte, hogy valami maradandót hozzon létre, az mind mélységesen érezte a tragikumát annak, hogy milyen óriási erőfeszítések révén lehet csak valami igazán érdemeset alkotni. Hazafias remények, gondolatok és javítások szuggerálását várja a nemzet, a harmincas évek küszöbén mindazoktól, akiket jellemük és tudásuk jobb- vagy baloldalon közszereplésre kötelez. A nemzet megköveteli, hogy gazdagabbá, tartalmasabbá tegyük a politikai gondolkodást. A szellemtörténeti irány egyik tehetséges fiatalabb képviselője, Zolnai Béla folyóiratában, a Széphalomban, három állandó rovatot nyitott, amelynek kifejező címe: Eszmetöredékek, Visszhang és Rosta. Ezekben a rovatokban hónapról hónapra összeállítja mindazt, ami irodalmi, tudományos vagy művészeti téren történt és elhangzott. Egész idézeteket ad könyvekből, beszédekből, hírlapi cikkekből és aki mindezt átfutja, az láthatja csak igazán, hogy nemzeti katasztrófánk kulturális téren válságot nemcs'd- nem idézett be, sőt ,büntelnség, nagy fellendülés biztató előjelei mutatkoznak ett. De azt hiszem, Zolnai Béla barátom komoly zavarban jönne, ha nem szépirodalmi és- kritikai, hanem politikai lapot, szerkesztem és a megelőző hónap politikai terméséből keresztetöredékeket és visszhangokat oszttna. Pedig a múltakban csodálatosan a magyar politikai, gondolkodó. $k el Bethlen Gábor leveleit, 'Értekezéseit, Széchenyi, Kossuth, két Tisza beszédeit és íráazon, mennyire átszántota magyar életnek jogban éppen a politikai .isi restség vett ere. odavetett, de k' La knzömég, mmpQ^ gSgpP" ' - ' f*. SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: Józs f 465—50-től 58-ig, Jeasi f 464—18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben: .., Kohlmarkt 7.