Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
6 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 július 1 * A gyanúsított vallomása . Száznyolcvan esztendővel ezelőtt a bűnügyi vizsgálat eredményességét sokkal könnyebb volt biztosítani, mint manapság. Hogy ma sokkal nehezebben megy ez a munka, annak a bűnügyi személyzet csökkentése az oka. Ma »vizsgál« az ügyész vagy vizsgálóbíró; kérdéseket intéz a gyanúsítotthoz, akinek feleleteit leírja a jegyzőkönyvvezető, azaz az igazságszolgáltatás drámájának ebben az első felvonásában összesen csak három szereplő van. Régente szerepelt a bűnvizsgálatban egy negyedik személy is, akinek szereplését azonban Mária Terézia királyné csak a halálos ítélettel végződő ügyekre korlátozta s az ekő felvonásból áttette az ötödik felvonásba. Ez a negyedik személy a hóhér volt, akit a régi magyar nyelvben hóhárnak vagy hengernek neveztek. A véres ruhás ember, bár általában becstelennek tartották s a piacokon azt a portékát, melyet megérintett, nem vette meg senki, igen nagy segítségére volt a bírónak a gyanúsított kihallgatásakor, mert ha a gyanúsított nem akarta magára vállalni a bűncselekményt, próbára lehetett tenni a következő fokozatok szerint: 1. A hóhér agyarkodásai. 2. A kínzó eszközök mutogatása. 3. A falovacskára (háromélű gerenda élére) való felültetés, meghúzás nélkül. 4. Gyüszükkel való szorítás. 5. Spanyol csizma. 6. Hátcsipkedés tüzes harapófogóval. 7. Karkihúzás. E hivatalos, törvényes és perrendszerű eszközökön kívül persze nem hivatalos eszközöket is alkalmaztak; ilyenek voltak (a hóhér vagy a bíró leleményessége szerint). 8. Víztöltögetés a gyanúsítottba, tölcsérrel. 9. Kinyújtás, csiga segítségével. 10. Magasba függesztés, súlyok akasztásával a lábakra. 11. Forró viasz csepegtetése a gyanúsítottnak mellére. 12. A gyanúsítottat úgy akasztották fel, hogy a kezét-lábát hátrakötötték és »csak« ezen a kötélen húzták fel a magasba, viszont a karika alakban függő gyanúsítottnak a meztelen hasát gyertyalánggal pörkölték. Várjon lehet-e rajta csodálkozni, hogy az oly kihallgatások, melyeknél a véres ruhás ember is közreműködött, majdnem mindig eredményesek voltak? bűncselekméntfK pmUy-. teni, melyet a gyanúsított a legnagyobb készséggel magára ne vállalt 'VO]MIJWjMl^ dott emTíferöt^'ffiígy rttkafi —akitfel még így sem lehetett vallomásra bírni, de azt hiszem, ennek az a magyarázata, hogy kínjaikba már beleőrültek. A bűnügyi vizsgálat az utolsó másfél évszázad alatt lényegesen enyhült, de még nagyon távol van attól, hogy dicséretemet kiérdemelje. A betyárvilágban Ráday gróf híres vizsgálóbírája, Lancsik Máté persze már nem dolgozott XVIII. századbeli eszközökkel, de azt a jó viccet ő is megcsinálta, hogy napokig sós heringet etetett a gyanúsítottal és addig nem adott neki egy korty vizet, míg beismerő vallomást nem tett. Az ő trükkje volt az is, hogy a gyanúsítottat bilincsbe verette s azután éjszakára nyakravaló gyanánt a nyakára kötötte a hóhér kötelét. Az ilyesmi ma már nem szokás, bár ezek az eljárások egyszerűen »torturának« büntetőjogi értelemben nem nevezhetők; ha Lancsik a gyanúsítottnak halat adott, ez csak jószívűségét bizonyítja, hogy a hal egy kicsit sós volt? Hát, Istenem, az, hogy egy étel sós-e vagy nem sós, oly relatív dolog... Az pedig, hogy a gyanúsítottnak vizet kell adni, mihelyt azt képzeli, hogy szomjas, semminő paragrafusban sincsen megírva. Nagyon ötletes ember volt az a királyi ügyész is, aki Szabadkán a Haverda-per gyanúsítottjait vallomásra bírta. Az egyik gyanúsítottat, aki szerelmes volt Haverda Máriába, a szekrénybe bujtatta, s a vetélytársát és Haverda Máriát úgy hallgatta ki, hogy a szerelmes ember mindent hallhasson a szekrényben. Persze, nem volt nehéz a kihallgatásnak oly fordulatot adni, hogy a féltékennyé tett szerelmes vallomásra jelentkezett és elmondott mindent. Tekintet nélkül arra, hogy a vizsgáló hatóságok az ily beugratásokat ma, 1930-ban helyeslik-e vagy sem, azt mondom, hogy én nem helyeslem. Valószínű, hogy az ily eljárás semmiféle jogszabályba nem ütközik, de beleütközik az én emberi érzéseimbe. Nem helyeslem azt az eljárást sem, amelyet ma is követnek, hogy beviszik a gyanúsítottat reggel hét órakor és csekély megszakításokkal este tíz óráig vallatják. Általában, ha én csinálnám a törvényt, ezeket az éjszakai kihallgatásokat feltétlenül eltiltanám. Kifárasztani, elgyötörni a gyanúsítottat idegeinek végső kimerüléséig — lehet, de nem egyezik az én egyéni érzéseimmel és lelki berendezkedésemmel. Ha szabad a gyanúsítottnak lelki összeroppanását idegennek végkimerülése útján létrehozni, akkor a hóhérnak a bűnügyi vizsgálat személyzetébe való visszaállítása talán nem is volna valami frappáns dolog. Nem vagyok szakértő a bűnügyi vallomások értékének elbírálásában, de az bizonyos, hogy vallomásnak nem tudnám elfogadni azt, amit reggeltől késő estig, vagy egész éjszakán át tartó kihallgatással vettek ki a gyanúsítottból. Nem kell a gyanúsítotthoz egy újjal sem hozzányúlni, — enélkül is teljesen el lehet őt csigázni s oly helyzetbe lehet juttatni, hogy vall, mint a parancsolat. Ma este azt olvasom, hogy a minap egy cellába csukták Lühnsdorfot és Littkét, aki a cellában Lühnsdorfnak mindent elfecsegett, s ez másnap sietett az értékes adatokat a vizsgálóbíróval közölni. Nem tudom, így történt-e? Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem. Azt a tudósítást azonban, amely szerint tegnap este Halasy mérnököt csukták be Lühnsdorf cellájába, ugyanily célból, nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, mert lázadozik ellene az emberi érzésem. Az ügyésznek és a vizsgálóbírónak pozíciójáról és hivatásáról vannak bizonyos fogalmaim, amelyekkel a vallatásnak ily módszere nem egyeztethető össze. Miután pedig ragaszkodom ahoz a felfogásomhoz, hogy a gyanúsítottnak bűnössége mellett szóló bizonyítékokat nem így kell létrehozni és nemcsak a bűnügyi vizsgálatot, hanem még a halálos ítélet végrehajtását is lehetőleg humánusan és feltétlenül uriasan kell végezni, — nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a mi korunkbani a gyanúsítottat, ki ellen elég bizonyíték nincs, éjszakára bezárják egy beugratóhoz, hogy az vele mindent kifecsegtessen. Én mindmáig azt hittem, sőt azt is vallom, hogy ez nem egyeznék korunknak szellemével. Tehát, hogy erre azt mondják, hogy ha a bűnügyi vizsgálat mindig olyan finom és előkelő tónusban történnék, mint aminő tónust én az igazságszolgáltatás minden szervétől megkívánnék, akkor a legtöbb bűnügyet sohasem lehetne kinyomozni. Ezt azonban én nem hiszem el, csak nehezebb volna a vizsgálat s a körülmények mélyebb tanulmányozását követelné. De ha sok gyanúsítottból nem is lehetne vádlottat csinálni,ez én szerintem kisebb baj volna, mint amekkora baj az egész éjszakán át tartó vallatás, a gyanúsított idegzetének megfeszítése és lelki összeroppantása. A büntető jogász urak alkalmasint helytelenítik ezt az egész elgondolásomat, amelynek közlésével — mit tudom én — talán már bele is léptem valamelyik paragrafusba. De magyarázatul még ide írom, hogy egyéni felfogásom szerint mindenki, az ügyész, a bíró, a gyanúsított, sőt még e sorok írója is elsősorban ember, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, és csak másodsorban ügyész, bíró, gyanúsított, vagy tekintélyromboló firkász. Aki nem érti meg, hogy mindenkiben respektálandó bizonyos fokig az embernek méltósága, annak persze hiába beszélek, de aki még 4 bűntettesben is tudja látni az embert, az, azt hiszem, igazat fog adni nekem abban, amit ma őszintén elmondottam. „Még nem tartunk ott, hogy a királykérdésbeen kockázat nélkül dönthessen a nemzet!"— mondotta Apponyi a soproni legitimista gyűlésen Sopron, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Vasárnap alakult meg Sopronban a Férfiak Szent Korona Szövetségébe tömörült legitimisták helyi szervezete. Az alakuláson gróf Apponyi Albert is mejelent fia társaságában. Délben gróf Széchenyi József adott szűkebbkörű ebédet. A szövetség alakuló ülése délután háromkor folyt le , a kaszinó nagytermében. • •• ••Kő József nyugalmazott tábornok üdvözlő szavai után Baracs Marcel mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a nemzetre ráborult a központi hatalomtól Barges Marcell való gazdasági és politikai függésnek korszaka, amilyenre még az abszolutizmusnak idején sem volt példa. A menekülés egyetlen békés eszköze: a nemzet önkormányzata és ennek élén az ősi alotmány által kijelölt király. Ma a szent korona uralma csonka. Hiányzik belőle két tényező: egyfelől a királynak, másfelől a népnek akarata. A következő szónok gróf Hunyady Ferenc kijelentette, hogy Albrecht főhercegnek »Ottó örökös királynál« történt látogatása a legitimistáknak értékes szövetségest szerzett. Mert Albrecht főherceg, aki egymagában álló, de tehetséges, népszerűsége és kéessége következtében veszélyes és komoly ellenfél tudott lenni, a jog és igazság szolgálatában a legitimizmus elveit győzelemre fogja segíteni. A királypuccsra térve gróf Hunyady kijelentette, hogy mint a király gyámhelyettesének közeli rokona állíthatja, hogy puccs nem lesz, mert az erőszakkal hozott király maradandó király nem lehet. Lelkes ováció közepette emelkedett szólásra gróf Apponyi Albert. A gombamódra tenyésző és terjedő híresztelések — mondotta Apponyi — szükségessé teszik, hogy időnként megnyilatkozzunk. Mert bármennyire mondjuk időszerűtlennek az úgynevezett királykérdés bolygatását, bármennyire távol álljunk mi is minden közvetlen akció szándékától, nem engedhetjük a talajt eldudvásodni. Politikai szempontból életbevágó érdeknek tartjuk a nemzetfentartó jogfolytonossági elvnek életben maradását és egy olyan királyságnak újból életrehívását, amelynek jogcíméhez a kételynek árnyéka sem fér, amely egyedül biztosíthatja a teljes benső nyugalmat és a tekintélyen, nem pedig külső erőszakon nyugvó szabadsággal párosult rendet. — Azt a legendát, — folytatta a gróf — amelyet egy kiváló tehetségű fiatal főherceg személye körül fonódott, széttépte ennek a főhercegnek nyilt és férfias lojalitási nyilatkozata. Valóban nincs mibe kapaszkodnia egy antilegitimista lojalizmusnak és a törvényes királyságnak most nincs más komoly vetélytársa, mint a köztársasági eszme. — Mindenféle alakban mondogatják, hogy valami meglepetés készül a restauráció érdekében, összeköttetésbe hozzák ezt azzal a ténynyel, hogy Ottó király a családi törvények szerint ez év folyamán éri el nagykorúságát, összekötte Gróf Apponyi Gróf Hunyadytésbe hozzák a Szent Imre ünnepségekkel, sőt olyanok sem hiányoznak, akik magának a kormánynak tulajdonítanak titkos terveket. A kormány feje Londonban a világsajtó képviselőihez szólva kijelentette, hogy a kormány a legközelebbi időben egyáltalában nem szándékszik az úgynevezett királykérdést napirendre tűzni. A király- kérdés aktuális felvetésére mi sem tartjuk a külpolitikai helyzetet megérettnek és bár az folyton javulóban van, még nem tartunk ott, ahol kockázat..nélkül cselekedni lehetne. Nemcsak ma, amidőn még törvényes alakban sem akarjuk az úgynevezett királykérdést napirendre hozni, de akkor is, amikor vannak ideje megérkezett, pediorreszkálök mindem olyan eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarna befejezett tényeket létesíteni. A Sziget és érelmeszesedésben szenvedőknek a természetes »Ferenc József« keserűvíz használata könnyű és pontos bélműködést biztosít. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József víz különösen agyvérzésre és gutaütésre hajlamos idősebb embereknek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keserűvíz tr 'fyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható. Román-jugoszláv királytalálkozás Bukarest, június 30. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter hétfőn délután egyórás tanácskozást folytatott Maniu miniszterelnökkel. A megbeszélésen Mironescu román külügyminiszter is jelen volt. A tanácskozás lefolyásáról nem adtak ki hivatalos jelentést. A Lupta értesülése szerint Marinkovics a királyi palotában tett látogatása alkalmából azt is bejelentette Károly királynak, hogy Sándor jugoszláv király szeretne vele találkozni. A találkozás helyét és időpontját még ezen a héten megállapítják. _________ Lefoglalták a lóversenytéren Berkes Béla Rejtély nevű lovát és éppen akkor szerzett versenydíjat Berkes Bélának, a neves magyar cigányprímásnak, ezeregynéhányszáz pengős tartozása volt ügyvédi költség címén. Az ügyvéd megtudta, hogy Berkes Béla, aki versenyistállótulajdonos is, szombaton futtatja Rejtély nevű lovát a Villám-díjban. Erre megkérte dr. Rosenberg Barna ügyvédet, hogy a versenyló lefoglalásával szerezzen fedezetet követelésére. Dr. Rosenberg megállapodott Joó Károly bírósági végrehajtóval, hogy kimegy vele a lóversenytérre. A végrehajtó és ügyvéd megvárta a Villám-díj lefutását. Rejtély a versenyben elég jól szerepelt, amennyiben harmadiknak futott be s így A harmadik díjat, 800 pengőt is megszerezte gazdájának, helyesebben a végrehajtató ügyvédnek, mert a végrehajtó az ügyvéd kérésére azonnal letiltotta ezt a nyolcszáz pengőt a versenyegyletnél. A verseny végeztével a lovat a követelés erejéig zár alá vették. Az ügyvéd a lóra és »hozadékára« zárgondnokot is nevezett ki, amit a végrehajtó szintén fölvett a végrehajtási jegyzőkönyvbe.