Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

6 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 július 1 * A gyanúsított vallomása . Száznyolcvan esztendővel ezelőtt a bűnügyi vizsgá­lat eredményességét sokkal könnyebb volt biztosítani, mint manapság. Hogy ma sokkal nehezebben megy ez a munka, annak a bűnügyi személyzet csökkentése az oka. Ma »vizsgál« az ügyész vagy vizsgálóbíró; kérdé­­seket intéz a gyanúsítotthoz, akinek feleleteit leírja a jegyzőkönyvvezető, azaz az igazságszolgáltatás drámá­jának ebben az első felvonásában összesen csak három szereplő van. Régente szerepelt a bűnvizsgálatban egy negyedik személy is, akinek szereplését azonban Mária Terézia királyné csak a halálos ítélettel végződő ügyekre korlátozta s az ekő felvonásból áttette az ötödik felvo­násba. Ez a negyedik személy a hóhér volt, akit a régi magyar nyelvben hóhárnak vagy hengernek neveztek. A véres ruhás ember, bár általában becstelennek tar­tották s a piacokon azt a portékát, melyet megérintett, nem vette meg senki, igen nagy segítségére volt a bíró­nak a gyanúsított kihallgatásakor, mert ha a gyanúsí­tott nem akarta magára vállalni a bűncselekményt, pró­bára lehetett tenni a következő fokozatok szerint: 1. A hóhér agyarkodásai. 2. A kínzó eszközök mutogatása. 3. A falovacskára (háromélű gerenda élére) való felültetés, meghúzás nélkül. 4. Gyüszükkel való szorítás. 5. Spanyol csizma. 6. Hátcsipkedés tüzes harapófogóval. 7. Karkihúzás. E hivatalos, törvényes és perrendszerű eszközökön kívül persze nem hivatalos eszközöket is alkalmaztak; ilyenek voltak (a hóhér vagy a bíró leleményessége szerint). 8. Víztöltögetés a gyanúsítottba, tölcsérrel. 9. Kinyújtás, csiga segítségével. 10. Magasba függesztés, súlyok akasztásával a lábakra. 11. Forró viasz csepegtetése a gyanúsítottnak mellére. 12. A gyanúsítottat úgy akasztották fel, hogy a kezét-lábát hátrakötötték és »csak« ezen a kötélen húz­ták fel a magasba, viszont a karika­ alakban függő gya­núsítottnak a meztelen hasát gyertyalánggal pörkölték. Várjon lehet-e rajta csodálkozni, hogy az oly ki­hallgatások, melyeknél a véres ruhás ember is közre­működött, majdnem mindig eredményesek voltak? bűncselekméntfK pmUy-. teni, melyet a gyanúsított a legnagyobb készséggel ma­gára ne vállalt 'VO]MIJWjMl^ dott emTíferöt^'ffiígy rttkafi —akitfel még így sem lehe­tett vallomásra bírni, de azt hiszem, ennek az a ma­gyarázata, hogy kínjaikba már beleőrültek. A bűnügyi vizsgálat az utolsó másfél évszázad alatt lényegesen enyhült, de még nagyon távol van attól, hogy dicséretemet kiérdemelje. A betyár­világban Ráday gróf híres vizsgáló­bírája, Lancsik Máté persze már nem dolgozott XVIII. századbeli eszközökkel, de azt a jó viccet ő is megcsinálta, hogy napokig sós heringet etetett a gya­núsítottal és addig nem adott neki egy korty vizet, míg beismerő vallomást nem tett. Az ő trükkje volt az is, hogy a gyanúsítottat bilincsbe verette s azután éjszakára nyakravaló gyanánt a nyakára kötötte a hóhér kötelét. Az ilyesmi ma már nem szokás, bár ezek az el­járások egyszerűen »torturának« büntetőjogi értelem­ben nem nevezhetők; ha Lancsik a gyanúsítottnak halat adott, ez csak jószívűségét bizonyítja, hogy a hal egy kicsit sós volt? Hát, Istenem, az, hogy egy étel sós-e vagy nem sós, oly relatív dolog... Az pedig, hogy a gyanúsítottnak vizet kell adni, mihelyt azt képzeli, hogy szomjas,­­ semminő paragrafusban sincsen megírva. Nagyon ötletes ember volt az a királyi ügyész is, aki Szabadkán a Haverda-per gyanúsítottjait vallo­másra bírta. Az egyik gyanúsítottat, aki szerelmes volt Haverda Máriába, a szekrénybe bujtatta, s a vetélytársát és Haverda Máriát úgy hallgatta ki, hogy a szerelmes ember mindent hallhasson a szek­rényben. Persze, nem volt nehéz a kihallgatásnak oly fordulatot adni, hogy a féltékennyé tett szerelmes vallomásra jelentkezett és elmondott mindent. Tekintet nélkül arra, hogy a vizsgáló hatóságok az ily beugratásokat ma, 1930-ban helyeslik-e vagy sem, azt mondom, hogy én nem helyeslem. Valószínű, hogy az ily eljárás semmiféle jogszabályba nem ütközik, de be­leütközik az én emberi érzéseimbe. Nem helyeslem azt az eljárást sem, amelyet ma is követnek,­­ hogy beviszik a gyanúsítottat reggel hét órakor és csekély megszakításokkal este tíz óráig val­latják. Általában, ha én csinálnám a törvényt, ezeket az éjszakai kihallgatásokat feltétlenül eltiltanám. Kifárasztani, elgyötörni a gyanúsítottat idegeinek végső kimerüléséig — lehet, de nem egyezik az én egyéni érzéseimmel és lelki berendezkedésemmel. Ha szabad a gyanúsítottnak lelki összeroppanását ide­gennek vég­kimerülése útján létrehozni, akkor a hóhérnak a bűn­ügyi vizsgálat személyzetébe való visszaállítása talán nem­ is volna valami frappáns dolog. Nem vagyok szakértő a bűnügyi vallomások értéké­nek elbírálásában, de az bizonyos, hogy vallomásnak nem tudnám elfogadni azt, amit reggeltől késő estig, vagy egész éjszakán át tartó kihallgatással vettek ki a gyanúsítottból. Nem kell a gyanúsítotthoz egy újjal sem hozzányúlni, — enélkül is teljesen el lehet őt csigázni s oly helyzetbe lehet juttatni, hogy vall, mint a paran­csolat. Ma este azt olvasom, hogy a minap egy cellába csukták Lühnsdorfot és Littkét, aki a cellában Lühns­dorfnak mindent elfecsegett, s ez másnap sietett az ér­tékes adatokat a vizsgálóbíróval közölni. Nem tudom, így történt-e? Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem. Azt a tudósítást azonban, amely szerint tegnap este Halasy mérnököt csukták be Lühnsdorf cellájába,­­ ugyanily célból,­­ nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, mert lázadozik ellene az em­beri érzésem. Az ügyésznek és a vizsgálóbírónak pozí­ciójáról és hivatásáról vannak bizonyos fogalmaim, amelyekkel a vallatásnak ily módszere nem egyeztet­hető össze. Miután pedig ragaszkodom ahoz a felfogá­somhoz, hogy a gyanúsítottnak bűnössége mellett szóló bizonyítékokat nem így kell létrehozni és nemcsak a bűn­ügyi vizsgálatot, hanem még a halálos ítélet végrehaj­tását is lehetőleg humánusan és feltétlenül uriasan kell végezni, — nem­ vagyok hajlandó elhinni, hogy a mi korunkbani a gyanúsítottat, ki ellen elég bizonyíték nincs, éjszakára bezárják egy beugratóhoz, hogy az vele mindent kifecsegtessen. Én mindmáig azt hittem, sőt azt is vallom, hogy ez nem egyeznék korunknak szellemével. Tehát, hogy erre azt mondják, hogy ha a bűnügyi vizsgálat mindig olyan finom és előkelő tónusban tör­ténnék, mint aminő tónust én az igazságszolgáltatás minden szervétől megkívánnék, akkor a legtöbb bűn­ügyet sohasem lehetne kinyomozni. Ezt azonban én nem hiszem el, csak nehezebb volna a vizsgálat s a kö­rülmények mélyebb tanulmányozását követelné. De ha sok gyanúsítottból nem is lehetne vádlottat csinálni,­­ez én szerintem kisebb baj volna, mint amekkora baj az egész éjszakán át tartó vallatás, a gyanúsított ideg­­zetének megfeszítése és lelki összeroppantása. A büntető jogász urak alkalmasint helytelenítik ezt az egész elgondolásomat, amelynek közlésével — mit tudom én — talán már bele is léptem valamelyik pa­ragrafusba. De magyarázatul még ide írom, hogy egyéni felfogásom szerint mindenki, az ügyész, a bíró, a gya­­núsított, sőt még e sorok írója is első­sorban ember, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, és csak másodsorban ügyész, bíró, gyanúsított, vagy tekintélyromboló firkász. Aki nem érti meg, hogy min­denkiben respektálandó bizonyos fokig az embernek méltósága, annak persze hiába beszélek, de aki még 4 bűntettesben is tudja látni az embert, az, azt hiszem, igazat fog adni nekem abban, amit ma őszintén elm­on­­dottam. „Még nem tartunk ott, hogy a királykérdésbeen kockázat nélkül dönthessen a nemzet!"— mondotta Apponyi a soproni legitimista gyűlésen Sopron, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Vasárnap alakult meg Sopronban a Férfiak Szent Korona Szövetségébe tömörült legitimisták hel­yi szervezete. Az alakuláson gróf Apponyi Albert is mejelent fia társaságában. Délben gróf Széchenyi József adott szűkebb­körű ebédet. A szövetség alakuló ülése délután háromkor folyt le , a kaszinó nagytermében. • •• ••­Kő József nyugalmazott tá­bornok üdvözlő szavai után Ba­racs Marcel mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a nemzetre ráborult a központi hatalomtól Barges Marcell való gazdasági és politikai füg­gésnek korszaka, amilyenre még az abszolutizmusnak idején sem volt példa. A me­nekülés egyetlen békés eszköze: a nemzet önkor­mányzata és ennek élén az ősi alotm­ány által ki­jelölt király. Ma a szent korona uralma csonka. Hiányzik belőle két tényező: egyfelől a király­nak, másfelől a népnek akarata. A következő szónok gróf Hunyady Ferenc ki­jelentette, hogy Albrecht főhercegnek »Ottó örö­kös királynál« történt látogatása a legitimistáknak értékes szövet­ségest szerzett. Mert Albrecht fő­herceg, aki egymagában álló, de tehetséges, népszerűsége és ké­essége következtében veszélyes és komoly ellenfél tudott lenni, a jog és igazság szolgálatában a legitimizmus elveit győzelem­re fogja segíteni. A királypuccs­ra térve gróf Hunyady kijelen­tette, hog­y mint a király gyám­helyettesének közeli rokona ál­líthatja, hogy puccs nem lesz, mert az erőszakkal hozott király maradandó ki­rály nem lehet. Lelkes ováció közepette emelkedett szólásra gróf Apponyi Albert. A­ gombamódra tenyésző és terjedő híresztelések — mondotta Apponyi — szükségessé teszik, hogy időnként megnyilatkoz­zunk. Mert bármennyire mondjuk időszerűtlen­nek az úgynevezett királykérdés bolygatását, bár­mennyire távol álljunk mi is minden közvetlen akció szándékától, nem engedhetjük a talajt el­dudvásodni. Politikai szempontból életbevágó érdeknek tartjuk a nemzetfentartó jogfolytonos­sági elvnek életben maradását és egy olyan ki­rályságnak újból életrehívását, amelynek jogcí­méhez a kételynek árnyéka sem fér, amely egye­dül biztosíthatja a teljes benső nyugalmat és a tekintélyen, nem pedig külső erőszakon nyugvó szabadsággal párosult rendet. — Azt a legendát, — folytatta a gróf — amelyet egy kiváló te­hetségű fiatal főherceg személye körül fonódott, széttépte ennek a főhercegnek nyilt és férfias lo­jalitási nyilatkozata. Valóban nincs mibe kapaszkodnia egy antilegitimista lojalizmusnak és a törvényes királyságnak most nincs más komoly vetélytársa, mint a köztársasági eszme. —­ Mindenféle alakban mondo­gatják, hogy valami meglepetés készül a restauráció érdeké­ben, összeköttetésbe hozzák ezt azzal a tény­nyel, hogy Ottó király a családi törvények szerint ez év folyamán éri el nagykorúságát, összekötte­ Gróf Apponyi Gróf Hunyady­tésbe hozzák a Szent Imre ünnepségekkel, sőt olyanok sem hiányoznak, akik magának a kor­­mánynak tulajdonítanak titkos terveket. A kor­mány feje Londonban a világsajtó képviselőihez szólva kijelentette, hogy a kormány a legközelebbi időben egyáltalában nem szándékszik az úgyne­vezett királykérdést napirendre tűzni. A király-­ kérdés aktuális felvetésére mi sem tartjuk a kül­politikai helyzetet megérettnek és bár az folyton javulóban van, még nem tartunk ott, ahol kockáz­­at..nélkül cselekedni lehetne. Nemcsak ma, ami­dőn még törvényes alakban sem akarjuk az úgy­nevezett királykérdést napirendre hozni, de akkor is, amikor­ vannak ideje megérkezett, pediorreszká­lök mindem­ olyan eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarna be­fejezett tényeket létesíteni. A Sziget és érelmeszesedésben szenvedőknek a természetes »Ferenc József« keserűvíz haszná­lata könnyű és pontos bélműködést biztosít. Kli­nikai vizsgálatok igazolják, hogy a Ferenc József víz különösen agyvérzésre és gutaütésre hajla­mos idősebb embereknek kitűnő szolgálatot tesz. A Ferenc József keserűvíz tr­ 'fyszertárakban, drogériákban és fűszerü­zletekben kapható. Román-jugoszláv királytalálkozás Bukarest, június 30. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter hét­főn délután egyórás tanácskozást folytatott Maniu miniszterelnökkel. A megbeszélésen Miro­nescu román külügyminiszter is jelen volt. A ta­nácskozás lefolyásáról nem adtak ki hivatalos jelentést. A Lupta értesülése szerint Marinkovics a királyi palotában tett látogatása alkalmából azt is bejelentette Károly királynak, hogy Sándor jugoszláv király szeretne vele találkozni. A ta­lálkozás helyét és időpontját még ezen a héten megállapítják. _________ Lefoglalták a lóversenytéren Berkes Béla Rejtély nevű lovát és éppen akkor szerzett versenydíjat Berkes Bélának, a neves magyar cigányprímásnak, ezeregynéhányszáz pengős tartozása volt ügyvédi költ­ség címén. Az ügyvéd megtudta, hogy Berkes Béla, aki versenyistállótulajdonos is, szombaton futtatja Rejtély nevű lovát a Villám-díjban. Erre megkérte dr. Rosen­berg Barna ügyvédet, hogy a versenyló lefoglalásával szerezzen fedezetet követelésére. Dr. Rosenberg megálla­podott Joó Károly bírósági végrehajtóval, hogy kimegy vele a lóversenytérre. A végrehajtó és ügyvéd megvárta a Villám-díj lefutását. Rejtély a versenyben elég jól szerepelt, amennyiben harmadiknak futott be s így A harmadik díjat, 800 pengőt is megszerezte gazdájának, helyesebben a végrehajtató ügyvédnek, mert a végre­hajtó az ügyvéd kérésére azonnal letiltotta ezt a nyolc­száz pengőt a versenyegyletnél. A verseny végeztével a lovat a követelés erejéig zár alá vették. Az ügyvéd a lóra és »hozadékára« zárgondnokot is nevezett ki, amit a végrehajtó szintén fölvett a végrehajtási jegyző­könyvbe.

Next