Pesti Napló, 1931. augusztus (82. évfolyam, 173–196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

4 . Szombat PESTI NAPLÓ 1931 augusztus 1 pengő költséggel építettek egy kultúrházat. Gyö­nyörű kultúrház ez és van benne 120 olajfestmény, mert az elöljáróságot örökítették meg. Nem hiába említi ezeket a dolgokat,­hanem figyelmeztetésül, mert éppen most derült ki, hogy Kaposvárott 300.000 pengő költséggel most akarnak újabb kul­túrházat építeni, amikor kenyérre kell a pénz. Ha kialakul egy takarékossági front... ? Báró Inkey Pál: Nem fog az már felépülni! Fábián Béla: Tessék végre tudomásul venni, hogy árháborút nem nyertük meg, hanem elvesz­ítettük és tessék ennek konzekvenciáját levonni a közpénzek kezelésénél. Mielőtt a magánember le­szállítja igényeit — a magánember zsebéből költ, — tessék leszállítani azokat az igényeket, amelye­ket más zsebéből elégítenek ki. Az egész vona­lon drákói szigorúságú takarékosságot kell végre­hajtani. Ne oszlassák fel a Házat, mert itt most egy olyan takarékossági front alakulhat ki, amely, bármiyen szilárd a Bethlen-kormány, elsöpri azt a helyéről, ha a­ takarékosságot nem hajtja végre.­­ A magyar mezőgazdaság nem akkor adóso­dott el, amikor rosszul ment a sora, hanem a kon­junktúra tetőfokán, mert a kormány biztatására sorozatos adósságokba verte magát. Senki sem vonja kétségbe, hogy Olaszország­ nagy politikai szolgálatokat­­tett nekünk, mégis fáji, ho­gy noha fel tu­dná venni egész,gabonafeleslegü­nket, Orosz­országtól vásárol búzát. Gáspárdy Elesmér: Business is business! „A kormány ne vegyen magára minden felelősséget" Fábián Béla: Ez igaz, de jobban szeretném, ha az olasz parlamentben panaszkodnának Ma­gyarország üzleti szelleme miatt és ott hallanák ezt a feleletet. Csak barátainktól várhatjuk el, hogy kinyissák előttünk a kapukat. A legutóbbi kimutatások szerint az utolsó hónapban Buda­pest népe nem egészen 100.000 pengővel fizetett kevesebb­ adót, mint tavaly. A lakosságnak ez a szinte hihetetlen teljesítménye azt jelenti, hogy az 53 milliós deficitet az ország megrázkódta­tása nélkül tudjuk leküzdeni. De csak akkor, ha nem számítunk arra, hogy amivel kevesebbet fizetnek az idén, jövőre bejön. Nincs­ a világnak az­ a pénzügyi zsenije, aki Magyarországon több adót tud behajtani. A deficitet nem adóemelés­sel, hanem adóleszálítással lehet csak­ eltüntetni, mégpedig nem az adókulcs, hanem a bevételek csökkentésével. Ehez nem is kell pénzügyi zseni, csak egy bátor ember, aki szembeszáll a tárca­követelésekkel. Tessék tudomásul venni, hogy 53 százalék személyi kiadással többé megállni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Mert kell szün­tetni az összes­­jutalmazásokat. Ha leszállunk az 1926-os költségvetés nívójára, az állam­ eleget tud tenni minden kötelességének és ez védi meg legjobban a magyar valutát is. Eladósodásunk miatt nem kell félni: nemzeti vagyonunk 25 mil­liárd, a nemzeti jövedelem évi 1 milliárd pengő és a külföldi bankadósságok ennek csak nyolc percentjét teszik ki. Teremtsék meg az ország­ban a pénzügyi kormányzatban való hitet. Ez a hit meglenne, ha­­ látná, hogy a kormány kézbe­veszi az operálókést. Franciaország veszedelme idején bejelentették a teendő intézkedéseket és a francia nemzetet a nép hite vitte fel arra a csúcsra, ahol ma van. Itt is ez lenne a helyzet, ha jönnének olyan emberek, akik iránt az or­szág bizalommal van. A kormány különben rossz szolgálatot tesz az országnak, amikor egyedül magára veszi a felelősséggét mindazért, ami tör­ténik, tartsa együtt, a Házat, ez neki is hasz­nára fog válni. Miután a kormány iránt bizal­matlan, a javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a baloldalon.) Magyarország és a Hoover-terv , Peyer Károly: Páratlan hiteltúllépések tör­téntek a magyar pénzügyi kormányzatban és van minisztérium, ahol miniszteri tanácsosok aktákat olvasnak össze, mert más munkájuk nincs. Szóvá teszi, hogy Bécsben a magyar intézetek fiókjai, a Hermes és a Moktár, nem váltják be a pengőt, a bécsi bankok azonban elfogadják a magyar valutát. Propper Sándor: Az Arbeiter Bank nem von le a pengőből, a Moktár 10 százalékot levon, itt az elszámolási cédula. Peyer Károly: A világ egyetlen szociáldemo­krata pártja és így a magyar szociáldemokrata párt sem tudna kifogást emelni az ellen, ha az ország hitelezői ellenőrzést kívánnak afölött, hogy a kölcsönt hogyan használják fel. Ha ezzel kapcsolatban az or­szág demokratizálását követe­lik, ezt­ nem lehet politikai követelésnek tekin­teni, mert ez a nyílt szavazással összehozott par­lament a külföldi hitelezőnek nem jelenthet ga­ranciát. Kérdi a pénzügyminisztert, hogy miután a Hoover-terv alapján Németország, Bulgária és a többi legyőzött állam az idén nem fizet jóvá­tételt, miért nem hívták,meg Magyarországot is erre a tanácskozásra? Szakértő oldalról azt a fe­leletet kapta erre, hogy azért, mert mi nem ír­tuk alá a Young-tervet, hanem a­ keleti reparációs egyezmény alá tartozunk. Mi évi 10 millió arany­korona jóvátételt fizetünk. Feleljen a pénzügy­miniszter: kell-e nekünk ezt fizetni, vagy nem? Úgy hallja, hogy miután mi nem jóvátételt fize­tünk, hanem az A-kasszán át az optánsoknak fizetünk, reánk ez a könnyítés sem vonatkozik. Györki Imre: Ez volt Bethlen legnagyobb külpolitikai sikere! Peyer Károly: A bankzárlat nem állhat fenn augusztus 14-éig, mert olyan állapotok következ­nek be, amiért senki sem vállalja a felelősséget Állítólag a három vasárnap előtt, sőt még a zár­lat délutánján is egyes jól informált egyének nagy pénzeket vettek ki a bankokból és vittek külföldre. Ezt a pénztárnaplók alapján meg lehet állapítani. Vizsgálatot kell indítani, megállapítani, van-e ennek a híresztelésnek alapja. Éber Antal: Nagyon helyes! Peyer Károly: Ha igen, teszék a neveket nyíl­­vánosságra hozni és a történteket megtorolni. Tessék megállapítani, hogy Bethlen debreceni be­széde óta milyen magyar tőkék vándoroltak kül­földre. A szocialisták bejelentik, hogy nem vesznek részt a 33-as bizottságban Ezután a 33-as bizottsággal foglalkozott Peyer. " Ez a bizottság nem alkalmas arra, hogy ott szakszerűen és érdemlegesen lehessen tár­gyalni, hatásköre annyira szűkre van szabva, hogy nincs is, határozatai és tárgyalásai nem aka­dályozzák meg, hogy a kormány intézkedései életbe lépjenek. Ezért a szociáldemokrata párt nevében kijelenti, hogy a szociáldemokrata párt ebben a bizottságban nem vesz részt. A szocialist­­ák olyan bizottságot kértek, amely megvizs­gálja a helyzetet és az intézkedésekre javaslatot tesz a Háznak, azért, amit a kormány ebben a bi­zottságban az esetleg ott ülő képviselők tudta nélkül tesz, nem vállalja a felelősséget.­­ Rendszerváltozás kell Magyarországon, s minél később történik ez meg, annál drágább árat kell fizetnünk érte. Az olasz orientáció éppen most mondott csődöt, amikor támogatásra a leg­nagyobb szükségünk lenne. Olaszország maga is tőkét keres. Mindenkinek fáj az ország megcson­kítása, de a revízióra a közvetlenül következő években úgy sincs kilátás. Jánossy Gábor: Azt nem lehet tudni! Peyer Károly: Higgye el a képviselő úr, ne­kem jobb külföldi összekötetéseim vannak, mint önnek, ezt felelősségem tudatában merem kijelen­teni. Éppen ezért tessék olyan orientációt keresni, amely alkalmas arra, hogy gazdaságilag meg­mentse az országot. Egészen új kormánynak kell jönni, amelynek nem a mai törvényhozás az alapja. Nem lehet tűrni, hogy ilyen balkáni vá­lasztási állapotokkal kompromittálják Magyar­országot. A kormány nem kérhet ettől a törvény­hozó testülettől felhatalmazást diktatórikus intéz­kedésekre. A német parlament adhatott felhatal­mazást, mert a törvényhozás ett a népet képviseli, nálunk azonban nem. A javaslatot nem fogadja el. Szombati napirend: reggel 9-től éjfélig ülés Reisinger Ferenc elhalasztotta felszólalását. Czettler Jenő elnök jelenti, hogy Temesváry Ien­e indítványt adott be, hogy a Ház szombattól kezdve tizenötórás üléseken tárgyalja a felhatal­mazási javaslatot. (Nagy zaj az­ ellenzéken.) A ja­­­­vaslat felett a szombati ülésen szavaznak.­Ezután napirendi indítványt tett, hogy a Ház legközelebbi ülését szombaton délelőtt tíz órakor tartsa. Temesváry Imre ezzel szemben javasolta, hogy a szombati ülés kilenc órakor kezdődjék. Felkiáltások a szocialistáknál: Kezdjük öt órakor vagy akár le se feküdjünk, maradjunk mindjárt itt, hozzuk a szalmazsákokat. Farkas István: A kormány fűhöz-fához kap­kod, nem tudja mit csináljon s most már a nyolc­órás üléseket is kevesli. Ha a választási kérdése­ket tisztázná a Ház, közelebb jutna vele a köl­csönhöz is. Javasolja, hogy a legközelebbi ülés kedden legyen és azon azt a szociáldemokrata indítványt tárgyalják, hogy a választási vissza­éléseket megvizsgáló 21-es bizottságot küldjék ki. A Ház az elnök és Farkas István indítványá­val szemben Temesváry Imre napirendjét sza­vazza meg. A szombati ülés így reggel kilenctől éjfélig tart s azután térnek át az interpellációkra. Az interpellációs könyvben Eckhardt Tibor három interpellációja szerepel. Az ülés befejezése előtt Szilágyi Lajos szemé­lyes megtámadtatás címén kért szót. Előadta, hogy amidőn a mostani választáson képviselőnek lé­pett fel, mindenütt azt hirdette, hogy ezúttal a Bethlen-kormányt kívánja támogatni.­­ Ezért megvolt az erkölcsi jogosultságom, — folytatta Szilágyi — amidőn ma délelőtt a kor­mány mellett szólaltam fel. Minő joggal teszi azt az ellenzék egyik része, hogy számonkéri tőlem mai állásfoglalásomat, holott következetesen jártam el? Egész nyíltan foglaltam állást Gaal Gaston ellen és gróf Bethlen István mellett, 1926 óta mint pártonkívüli független képviselő. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Na-na! Szilágyi Lajos: Az egyik javaslatot megsza­vaztam, a másikat nem. Ezt emelt fővel megtehet­tem, erre nekem felhatalmazásom van, mert mint pártonkívüli képviselő léptem fel. Egyedül és ki­zárólag választópolgáraim ítélhetik el, ha egyik törvényjavaslatot elfogadom, a másikat pedig nem szavazom meg. Mindaz a kritika, amit Gaal Gas­ton felolvasott, ma is fennáll. De ez 1922-ből való. Az 1922. évi berettyóújfalui választás megérde­melte az általam használt súlyos szavakat. Egyet­len megállapításomat sem vonom vissza, amellyel akkor pörölycsapásokkal ostoroztam a választást. Zsilinszky Endre: Az majális volt ehhez a vá­lasztáshoz képest. Reisinger Ferenc: Miért nem lép az egységes pártba a képviselő úr? Mert nem veszik bel­e Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Gaal Gaston felelevenített egy olyan parlamenti incidenst, amire önmagam mondtam ki a kritikát, amidőn azt állítottam, hogy tízesztendős parlamenti működésem egyet­len szégyennapja. Szeder Ferenc: Majd erről is ezt fogja mon­dani. Szilágyi Lajos: Ezt 1926-ban állítottam. Ma, 1931-ben ezt mondom: tizenöt esztendős parlamenti működésem egyetlen szégyenapjának tartom, hogy a miniszterelnök urat akkor megsértettem. Györki Imre: Pitizni, pitizni! (Derültség a baloldalon.) • „Úriemberek" és képviselők Szilágyi Lajos: Amidőn Gaal Gaston képviselő úr idézett beszédemből, megtette azt, hogy nem olvasta fel hűen képviselőtársai számára az én akkori beszédemet. Én elvártam volna és elvárom, minden korrekt úriembertől... Malasits Géza: Itt képviselők vannak, az úri­embert hagyja ki. Az a kaszinóba való kifejezés. Györki Imre: Délelőtt azt mondo.Ua:­svindler. Szilágyi Lajos: Gaal Gaston képviselő úr úgy állított be engem, mint akinek csak másfél évvel a sértés ut­án jutott az eszébe, hogy elégtételt ad­jon a miniszterelnök úrnak. Az egyik újdonsült képviselőtársa sietett kijelenteni, hog­y nyilván a választások előtt történt ez így. Én a miniszter­elnök úrnak réges-régen elégtételt adtam és nem másfél évvel az eset után. Kabók Lajos: Csókoljon már kezet neki! (Vi­haros derültség a jobboldalon.) Kuna P. András: Mitt avatkoznak bele? Szilágyi Lajos: Gaal Gaston képviselő úr nyil­ván tudatosan nem olvasta fel beszédemnek kö­vetkező részét, amely arról szól, hogy akkor nem­ volt alkalmam nyomban másnap a miniszterelnök úrnak elégtételt adni, mert akkor megboldogult fiam látogatására Görögországba utaztam. Ellen­ben mihelyt külföldről visszatértem, a lege­lső al­kalommal, éppen egy liberális összejövetelen, a blokk vacsoráján a Royal szállóban... Farkas István: Amiket akkor ott mondott!" Szilágyi Lajos: ... kijelentettem, hogy szégyel­lem, hogy ilyen brutális szavakkal megsértettem a miniszterelnök urat. Szeder Ferenc: Elég baj, hogy ilyen blokk­vezérünk volt. Györki Imre: Kiskunfélegyházán sokkal kü­lönbeket mondott a miniszterelnökről. Szilágyi Lajos: Az ellenzék akkor, amikor passzivitásban volt, bennünket­­delegált és a­ leg- a­z első alkalommal, mihelyt szóhoz jutottam, újból mely sajnálatomnak adtam kifejezést,­ hogy meg­sértettem­,a­ miniszterelnök urat­. Fábián Béla:­ Megjavult fegyenc! Malasits Géza: Majd máskor jobban Vigyá­­zunk, megnézzük, kit választunk blokkelnökké. Az a mi szégyenfoltunk volt. Szilágyi Lajos: Sajnálom, hogy Gaal Gaston képviselő úr ezt nem olvasta fel. Reisinger Ferenc: Semmit sem változtat a lé­nyegen. Szilágyi Lajos: Gaal Gaston képviselő úr renakívül kiélezt­e beszédemnek azt a részét, hogy a főmeltoságú kormányzó úrral kapcsolatba hoz­tam a miniszterelnök urat, Gaal Gaston képviselő úr pártjának egyik vezető tagja, Eckhardt Tibor, képviselő úr szekundált nekem, amikor beszé­demnek ezt a részét elmondtam. Ekkor annak az aggodalmamnak adtam kifejezést, hogy a szaná­lási felhatalmazás még az államfői tekintélyt is alkalmas elhomályosítani. Eckhardt Tibor akkor közbeszólt: »Úgy van, ez a cél.« Ne méltóztassék az ilyen tévedésért rajtam keresni a felelősséget, mert láthatja Gaal Gaston képviselő úr, h­ogy pártjában működik az a férfi, aki nekem ilyen­formán adta az információt. Dinich Ödön képvi­selő úr ma délelőtt közbeszólt, hogy neki nem adtam elégtételt. Kijelentem, hogy nem emlék­szem, hogy valakinek, akit megsértettem, elégté­telt ne adtam volna. De az esetben, ha Dinich képviselő úr bármily tekintetben sér­tve érzi ma­gát, én esztendők múltán most is a legnagyobb készséggel állok rendelkezésére.­­ Azok a leckéztetések, ahogy Gaal Gaston az úri modorról kioktatott, nyomban erejüket vesztik, ha azt vetem oda, hogy 215 képviselő között ő az egyetlen képviselő, aki ebben a te­remben verekedett, mert Beniczky Ödönt mellbe­lökte. Ezért kellett akkor lemondani házelnöki tisztjéről, mert önmaga ítélte el önmagát. Bocsá­natot kérek, a tettlegesség mégis több, mint azok a szavak, amelyeket én intéztem. A házelnökök sorában egészen bizonyosan ő az egyetlen, aki a padsorok között egy képviselőtársával vereke­dést kezdett. A képviselő úr tehát ne oktas­son ki engem. — Engedje meg, rossz fia volnék szülőföldem­nek, ha eltűrném azt a megjegyzést, amit odave­tett szülőmegyémre. Azt egy bihari nem hagy­hatja szó­­nélkül. Nekem erkölcsi kötelességem, hogyha vármegyémet az ország színe előtt így piszkolják, kötelességem megkérdezni, kire érti. Gaal Gaston máig adós maradt azzal, hogy meg­nevezett volna eg­yetlenegy bihari férfiút, akit banditának tart Mivel ezt nem teszi, összeomlik állításának súlya és nekünk van jogunk azt mon­dani, nem tartjuk érdemesnek arra, hogy vála­szoljunk. Malasits Géza: Nyitva van a kapu, tessék be­sétálni! Szilágyi Lajos szavait mélységes csendben fo­gadták, egyetlenegy helyeslés nem hangzott el. Az ü­lés a jegyzőkönyv hitelesítésével este ne­gy­ed hét­kor ért véget.

Next