Pesti Napló, 1933. július (84. évfolyam, 146–171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1933 július 1­2 ben három nappal ezelőtt előfordult bombagyár­tást leplezte le. Kiderült, hogy Neszi és Kovalik, a bécsi villanegyed egyik emeletes villájában Neszi apjának lakásán bombákat akartak gyár­tani. Az egyik bomba felrobbant és a két fiatal­ember tudvalevően súlyos égési sebeket szenve­dett Neszi halálán van. Halálos ágyán megval­lotta, hogy tényleg bombáitat akartak gyártani. Letartóztattak hat fiatalembert, akikről bebizonyo­sodott, hogy érintkezést tartottak fenn a bomba­gyártó fiatalemberekkel. Az osztrák nácik Hitlent újabb megtorló intézkedésekre szólították fel Mialatt a rendőrség ezeket az intézkedéseket tette, Bécs egyik legélénkebb forgalmú utcájában, a Währinger Strassénak egyik nyilvános illem­helyén, egy barna csomagolópapírba becsomagolt bombát találtak, amelynek széléről kettős zsinór lógott ki. A nyilvános illemhely felügyelőnője vette észre a bombát, kiszaladt az uccára és ijed­ten kiáltozta: — Bomba, bomba, meneküljetek! Természetes, hogy az amúgy is ideges és fel­zaklatott hangulatú Bécsben ez a kiáltozás a leg­nagyobb riadalmat keltette. Az emberek hanyatt­b­omb­k menekültek. Csakhamar megjelentek a bécsi rendőrség robbantószakértői, akik megálla­pítottá­k, hogy a bomba a háborúból származó kézigránát, amely azonban nem volt megtöltve. A nyomok egy nemzeti­szocialista rikkancs felé vezetnek, akit alaposan gyanúsítanak, hogy ő helyezte el a bombát. Pénteken este két érdekes hír érkezett az oszt­rák vidék két legexponáltabb pontjáról. A salz­burgi tartománygyűlésen, ahol a nemzeti szo­cialista képviselők mandátumát u­gyancsak meg­semmisítették, a tartománygyűlési főnök felol­vasta az egyik mandátumától megfosztott nemzeti szocialista képviselő levelét, amelyben közli a tar­tomány­gyűléssel, hogy felszólította Hitlert, hogy új represszáriákat léptessen életbe Ausztria és Salzburg ellen. Ez az osztrák nemzeti szocialista, akinek a neve dr. Mentz, felszólította Hitlert, hogy utasítsa ki Németországból az ott tartózkodó 270.000 osztrákok az ott élő 9000 nyugdíjast, szüntesse be az Ausztria felé irányuló tranzit­forgalmat, bo­nyolítsa le a Kelet felé irányuló teherforgalmat Csehszlovákián­ál és mondja fel Ausztriának a rövidlejáratú hiteleket-A levél a tartománygyűlésben óriási felhábo­rodást keltett. A másik hír Innsbruckból érkezett. Tudvalevő, hogy az osztrák kormány betiltotta a horogkereszt viselését. Az innsbrucki nemzeti szocialisták ho­rogkereszt helyett most kék búzavirágot viselnek a kabátjuk gomblyukában. A tiroli tartomány­gyűlés most ennek a jelvénynek a viselését is büntetés terhe mellett megtiltotta. Starhemberg herceg a zsidókról és a bajor-osztrák perszonátunió lehetőségéről London, június 30. Igen,érdekes nyilatkozatot adott Starhemberg herceg, az osztrák Heimwehr fővezére a Morning Post tudósítójának. Megcáfolta azokat a híresztelé­seket, hogy a Heimwehrt Mussolini pénzek­, de bizonyos, hogy a­ mozgalom számíthat Olaszország erkölcsi támogatására. A Heimwehrt bécsi zsidó üzletemberek kétségtelenül támogatták, ami ért­hető, hiszen ezek a körök mindenáron meg akarják akadályozni a nemzeti szocialisták győzedelmeske­dését. A német, nemzeti szocializmus valójában nem egyéb német bolsevizmusnál. Élesen bírálja Star­hemberg Hitleréknek a zsidókérdésben tanúsított magatartását. Ezután külpolitikai problémákról beszél és kijelenti, hogy az osztrákok németek ugyan, de nem hajlandók elporoszosodni. Ausztria és Magyarország egyesülésének terve még nem merült fel. Nézete szerint nem hangzott el az utolsó szó Németországnak és Bajorországnak perszonális unió egyesítése kérdésében. Magában Ausztriában csak az osztályharcokat kiküszöbölő és a pártok fölötti diktatúra hozhat kézzelfogh­ató­ előnyöket: a demokrácia összeomlott. T­eiss István, a Társada­lombiztosító Intézet új vezérigazgatója. Pap Géza, az OTI nyuga­lomba vonult vezérigaz­gatója Pekanovich István, az OTI új igazgató-főorvosa Győry Tibor belügyi he­lyettes államtitkár nyu­galomba vonult ­ Marietta megérkezése Írta: Szomory Dezső Marietta Párizsból érkezett s mindannyian kimentünk a vasútra, az egész család, igazi szent család s jó­magam is e szent család körében, hogy kellőképpen fogadjuk, üdvözöljük s ünnepeljük szívünk melegével, hűségével és ragaszkodásával. Már olyan rég nem láttuk Mariettát! Én hoztam a nagy bokrétát. Mások is hoztak virágot a család tagjai közül, de szemlátomást én hoztam a leg­nagyobb bokrétát. Szemlátomást az utcasarkon vásároltam, de azért szép illatos bokréta volt mályvavirágokból, melyeket javarészt ügyesen rejtett drótok tartottak össze, amiről, lírai költő létemre, aki tulajdon szárán képzeli a virágot, nem volt tudomásom. Amint hogy lírai költő lé­temre sok mindenről nem volt tudomásom. Közeledvén a nagy bokrétával, Csillár papa mingyárt meglátott a perrónon.­­• Rád ismerek e virágok után,­­— mondta mint egy szent, — a te finom, érzékeny lelkedre ismerek. Marietta leányom a tiéd lesz, — tette hozzá, — mert te vagy az egyetlen, aki őt meg­érdemled. Noha már két éve, hogy nem jött haza, se őt nem is írt neked, te azért hű maradtál hozzá. Mint az igazi szerető szív, ahogy az a könyvben áll, te megbocsátottál s itt vagy velünk szép virá­gaiddal e fogadtatásnál. — Borzasztó füst van! — mondta Csillárné az ura mögött, a többi családtagokkal körülötte. — Ez ellen nem lehet tenni, — felelte Csillár,­­— gőzmozdonyok jönnek-mennek s füstölögnek, ez így van a külföldön is, — magyarázta, — ez ellen nem lehet tenni. Csak ép kivártam, hogy befejezze s akkor rög­töm megköszöntem szép szavait irányomban. — Boldog vagyok, — mondtam egy lépéssel közelebb fordulva hozzá, — boldog vagyok, hogy erényeimet méltányolni tetszik az igazságtalan megállapítások e szomorú korszakában. A szere­lem a leg­önzőbb emberi érzés, ez tagadhatatlan. Innen van, hogy olyan kegyetlen is. Hogy nem is­mer csak haragot és bosszút, ha valami bántódás vagy sértés sebzi meg. Mindazonáltal figyelemre­méltó, hogy a mai válságos időkben, a szűzi szel­lemi és erkölcsi fordulatok között, az emberi szív is engedett virulens sértékenységéből. Be kell val­lani, hogy a szerelem sem az már, ami volt még a háború előtti időkben. Különleges hevét, erejét és kábulatát, már csak néhány kivételes ember őrizte meg, mint egy szent legenda emlékét a szívében. Engedje meg, — fejezzem be szokásos visszatéré­semmel tulajdon értékeimhez, — engedje meg, hogy magamat is e kivételes emberek közé so­roljam. — Nemcsak Hogy megengedem, — felelte Csil­lár papa, — de megerősítsek e sorban. Jön a vonat! — kiáltotta Csillámé s ekkor mindannyian, ünnepélyesen, felsorakoztunk a per­ron szélén. Még nem láttuk Mariettát, még nem láttunk semmit és senkit s már ösztönösen mosolyogtunk. A nagy füstben ami szállt mint egy felhő, csak álltunk, vártunk s mosolyogtunk. S csak most lát­tam meg a csokorban az első mályvát drótra fűzve. S utána a többieket. Mind csupa dróton a szép nagy mályvafejeket. De már akkor Marietta Intett a vágón abla­kából, már le is ugrott a lépcsőről, mint egy tün­dér olyan hajlékonyan, már szaladt is felénk a karját kitárva! — Marietta! — kiáltották a szülők öröm­repesve. — Marietta! — rebegtem a sok dróttal a ka­romon. S valahogy magamat is úgy éreztem valami láthatatlan drótra fűzve. Holott átvette a csokromat, milyen boldogan, drága Marietta! De rögtön oda is nyújtotta egy kis kövér embernek, aki jött mögötte udvariasan — Egy párizsi barátom, — mondta Marietta, — igazi jó barátom, aki elkísért Pestre! — magya­rázta. — Milyen szép dolog az ilyen igazi barátság! — mondta Csillár papa, amint jöttünk Marietta mögött a kijárat feié. Elnapolták a leszerelési konferenciát Siegler Géza tábornok felszólalása Amerika nem képviselteti magát az őszi ülésszakon Genf, június 30. A leszerelési értekezlet főbizottságának pén­teki ülésén Siegler Géza tábornok, a magyar de­legáció vezetője beszédet mondott Hangsúlyozta, hogy a magyar delegáció osztja Nadolny német nagykövet álláspontját és helyteleníti a konferen­cia elnapolását. Mi azt várjuk a konferenciától, — mondotta — hogy a lehető legrövidebb időn belül teljesítse feladatát, hogy biztosítsa az egész világ lefegyverzését és megszüntesse az igazság­talan egyenlőséget. Miután azonban a légkör, melyben a konferencia jelenleg vergődik, nem a legkedvezőbb, a magyar delegáció nem ellenzi azt az eljárási módot, melyet az elnök ajánlott, fel­téve, hogy a tervezett megbeszélések a tanács­kozások október 16-án való új­raf­el­vételéig el fog­ják hárítani mindazokat az akadályokat, melyek jelenleg a lefegyverzés és a jogegyenlőség meg­valósítása elé tornyosulnak. Ezért a magyar dele­gáció nem vesz részt az elnapolás kérdésében a szavazásban. Wilson (USA), Cadogan (Anglia), Massigli (Franciaország), Itt Soragna (Olaszország), felszó­­lalásai után a főbizottság kimondta a leszerelési konferencia elnapolását október 16-ig. Az Oeuvre londoni tudósítójának értesülése szerint Amerika nem képviselteti magát a leszere­lési értekezlet őszi ülésszakán. Amerika — teszi hozzá a tudósító — ez időszerint lemond arról, hogy beavatkozzék Európa ügyeibe. Egyben jelzi azonban, hogy egyes európai államok­­nem szá­míthatnak a­ jövőben arra, hogy Amerikában — mint legutóbb a háború alatt történt — anyagi támogatásban vagy akárcsak kölcsönben is­­ ré­szesüljenek. Inzultálta Thyssen német nagyiparost Párizsban egy német emigráns Bécs, június 30. Az Est mai száma jelentette, hogy Párizsban egy né­met fiatalember inzultálta Thyssent, a leggazdagabb és legismertebb német nagyiparost, aki tudvalevőleg a Hit­ler-mozgalom legagilisabb és legbőkezűbb támogatója. A jelenetről a Pesti Napló bécsi szerkesztője magánúton a következő értesüléseket kapta: A kínos jelenet a francia főváros egyik legelőkelőbb szállodájának, a C­ridge hotel halljában játszódott le. Ebben a hotelben lakik Thyssen Ágoston is, aki Francia­országban is nagyon dícsérőleg nyilatkozott Hitlerről. Az előkelő szálloda halljában a kínos esetet megelőzőleg az egyik asztalnál több német úr ült, akik német nyel­ven beszéltek a németországi viszonyokról, Hitlerről, akinek szereplését kritizáló megjegyzésekkel illették. A szomszéd asztalnál ült Thyssen a társaságával. Úgy lát­szik, nem tetszett neki, amit a másik asztalnál ülő urai beszéltek, mert hirtelen felállott, odabent hozzájuk és a következőket mondotta: — Én Hitlert a világ legnagyobb zsenijének tar­­tom, aki most vagy később a franciákat is meg fogja tanítani. Hiszen hamar sor kerül a­ háborúra. Ha az emberiségen segíteni akarunk, három emberfajtának kell kipusztulnia: a szabadkőműveseknek, a klerikálisok­nak és a zsidóknak. Thyssennek erre a megjegyzésére a másik társaság egyik tagja kijelentette, hogy véleménynyilvánításra joga van mindenkinek és ő a maga részéről Hitlert hülyének tartja. Thyssen erre a megjegyzésre felragadott az asztalról egy hamutartót és a következőt kiáltotta: — Ha ezt a kijelentését vissza nem vonja azonnal, úgy ezt a hamutartót a fejéhez vágom. Az a férfi, akihez Thyssen ezt a felszólítást intézte és aki egy német menekült volt, szó­ nélkül felállott, Thyssenhez lépett és mielőtt Thyssen­­ fenyegetését be­­válthatta volna, felpofozta őt. A kinoe jelenetnek a két társaság tagjainak beavat­­kozása vetett véget. ( HÍREK HEVES VÁRMEGYÉBŐL: Szmrecsányi Lajos egri érsek a következő végzett teológusokat szentelte papokká: Barsy István, Csehil László, Csurilla La­jos, Czakó Ferenc, Debrey Ferenc, Eper­­jessy Dénes, Gersenyi Péter, Obeda Endre, Olay István, Plankó János, Schober Tibor és Simon Sándor. Ugyanekkor áldozópapokká szentették a követ­kező ferencrendi szerpapokat is: Juhász Ágoston, Kol­lár Kázmér, Sali Elek, Szabados Anzelm és Thun Al­bin.­­ Az egri Angolkisasszonyok leánygimnáziumá­nak és felsőkereskedelmi iskolájának a tanévzáró ün­nepélyén a műsor szereplői voltak: Wagner Alexandra, Antony Klára, vitéz Veszprémy Dezső igazgató, Feren­czy Rózsi, Kriska Hana, Migály Anna, Graul Klára, Petrovay Ibolya, Halmay Márta és Szlopkó Irén.­­ A tiszántúli esperesi kerület tanítógyűlésén Tiszafüreden Kalocsay Gusztáv kerületi esperesplébánios elnöki meg­nyitója után Pap Mária naszyiványi tanítónő, Nyika József örvényi kán­torta­ni­ó és Sélley Mária tiszafüredi tanítónő tartottak előadást.­­ A tiszáninneni felső es­peresi kerület r. kat. tanítói köre Füzesabonyban tar­totta évi közgyűlését. Szabó Elek h. esperes megnyitó beszéde után Fekete Béla besenyőti­leki káplán Tábl János szihalmi, Kelemen Ferenc borsa,­szemerei és Jósvay Czábor Boroszlói tanítók tartottak előadást. j

Next