Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

3 Csütörtök M legnagyobb szenzáció­sméltósága sofőrje a Király Színházban PESTI NAPLÓ 1934 március 1 Feltűnő interpellációk és érdekes miniszteri válaszok a Házban 1928 óta folyik a vizsgálat és a nyomozás traktorok és motorok vám­kezelése ügyében . Andaházi-Kasnya bejentése egy fenyegető üzenetről Kállay miniszter a búza árnívójával kapcsolatos tervekről Erélyes intézkedés készül azok ellen, akik tezaurálják a búzát Báró Inkey az adóvallomások szigorú ellenőrzését kívánta — Fábián Béla a szovjet egyezményről, Gál Jenő az interpellációs jog elsorvasztásáról beszélt — Berki Gyula a fővárosi javaslat vitájában (Saját tudósítónktól.) A képviselőház szerdai ülését délután 5 órakor nyitotta meg Almásy László elnök. A kormány részéről Keresztes-Fischer belügyminiszter volt jelen- Folytatták a fővárosi törvényjavaslat vitáját. Berki Gyula azzal kezdte beszédét, hogy a ja­vaslatot eddig nagyobbrészt fővárosi szemszögből bírálták. Ő általános szempontokból kívánja a javas­latot bírálat alá venni­ Az ellenzék politikai cél­zatokat tulajdonított a javaslatnak, de figyelembe kell venni a népszövetségi megbízott jelentését. Ezekben a jelentésekben egymásután hagsúlyozta a népszövetségi megbízott az autonómiák kiadá­sainak csökkentését. Vidéken a legkisebb község­ben is csökkentették a kiadásokat, sokszor 5 gpen­gős tételeket törölnek a költségvetésből. Arról a takarékosságról van tulajdonképpen szó, amit az ú­j elllenzék évek óta követel. Más indoka is volt a javaslat benyújtásának. Kétségtelen, hogy nincs meg a szükséges összhang a főváros és a mező­gazdasági termelés között. Budapest ez időszerint 320 millió pengő értékű mezőgazdasági produktu­mot fogyaszt és ezeket a produktumokat 25 száza­lék költség terheli. A költség több mint fele része fővárosi vám, fogyasztási adó és különféle illeték. — Mi kívántuk a fogyasztási adók eltörlését, de a belügyminiszter nem engedte, — szólt közbe Farkas István. — Tessék eltörölni a borfogyasztási adót, — jegyezte meg Lázár Miklós. Berki „sok felesleges embert" lát a fővárosnál . A javaslat harmadik indoka — folytatta Berki — a közigazgatás egyszerűsítése, olcsóbbá és jobbá tétele, negyedik pedig az, hogy a­ köz­üzemek kérdésében tiszta helyzetet teremtsünk. Azt akarjuk, hogy a főváros közönsége olcsóbban élvezhesse a villanyt, gázt és egyéb szolgáltatá­sokat. Kötelességünk lesz az is, hogy a főváros leépítse a nélkülözhetetlennek tartott emberek századját. Mi úgy látjuk, hogy sok felesleges ember van ott. Azt is látjuk, hogy a fővárosnál sok a női alkalmazott, nagyon elszaporodtak a­ templom egerei. — Az ellenzék elsősorban politikai célzatokat k­eres. Semmiféle diktatórikus törekvés nem nyil­vánul meg a javaslatban. A kormánypárt perhor­reszkálja a diktatúrát és perhorreszkálná ezt a javaslatot is, ha diktatórikus szellemű lenne, ha nem az volna a célja hogy a főváros gazdálkodá­sának hibáit megszüntesse. A javaslat nem tá­madja meg az autonómiát. Mi megbecsüljük az autonómia nemzetfentartó értékeit és azokat az autonómiákat, amelyeket az elszakított területeken konfiskáltak, sértetlenül visszaadjuk azoknak, akik ma is a történelmi Magyarországhoz kívánnak tartozni. „Fontos pozíciókat nem lehet bajtársi alapon betölteni" . Ellenzéki részről az a vád is elhangzott, hogy a javaslatnak titkos pártpolitikai célzata van és az a célja, hogy néhány pozíciót a kor­mány odaadhasson híveinek. Nevetséges ez a vád. A kormány nagyon is tisztában van azzal, hogy fontos pozíciókat sem közigazgatási, sem köz­üzemi téren nem lehet bajtársi alapon betölteni. Láttuk már, hogy azok az intézmények, amelyekbe politikus vezetőket ültettek, mint, például a Nem­zeti Hitelintézet, Tanító Bank, mind tönkrementek. „Nincs okunk a parlamentáris kormányforma megváltoztatására" . Legutoljára hagytam Rassay képviselő­társamnak azt a megállapítását, hogy ez a ja­vaslat az autonómia és a demokrácia temetője és a Führer-elmélet vonul végig rajta. Meg kell állapítani, hogy Rassay a szabadelvű párt Führer­je, Vázsonyi János a demokrata párt Führerje, Petrovácz a kereszténypárt helyettes Führerje, mindenütt vannak tehát Führerek, hát csak éppen a mi pártunknak ne legyen vezére? — Miért nem mondja arra is, hogy Führer? !— kérdezte Malasits Géza. — Csak a latin és a germán fajok tulajdon­sága az, — folytatta Berki — hogy a diktatúra és a szélsőséges forradalmak között ingadozik. A mi egész lelkiségünkkel ellenkezik ez az elgondo­lás és semmi okunk sincs arra, hogy a bevált magyar parlamentáris kormányformán változ­tassunk. A magyar nemzet mindig ragaszkodik a történelmi tradícióhoz, egyéniségében benne­­van, hogy csak addig hagyja magát vezettetni, amíg azt a vezetést jónak tartja. Ennek a javas­latnak sem diktatórikus, sem különleges célja nincs, s azt örömmel elfogadom. (Taps a jobbol­dalon.) Az elnök napirendi ind­ítványt tett, javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtök délután 5 órakor tartsa, folytassák a fővárosi javaslat vitáját. Kik voltak a kémszervezetben? Petrovácz Gyula nem fogadta el az elnök napirendi indítványát, mert nem­ tartja helyesnek, hogy amikor fontos külpolitikai kérdések vannak, ezt a javaslatot tárgyalják. — Megdöbbenéssel olvastuk — mondotta — a szerda délutáni lapokban azt a félhivatalos for­májú közlést, amely szerint egy nagy kémszerve­zetet lepleztek le és ebben a társadalom minden osztálya képviselve van­— Érdekes, kik vannak benne! — kérdezte Györki Imre. — A leghatározottabban tiltakozunk ilyen ál­talánosító szövegű kommüniké ellen — folytatta Petrovácz. — Tudni akarjuk, kik azok, akik ebben Báró Inkey Pál az adóalap eltitkolásának meg­akadályozása tárgyában interpellálta a pénzügy­minisztert. Az adóalap valóságának megállapításánál, — fejtegette — különösen, amikor adóeltitkolás gya­núja forog fenn, az adókivető bizottságoknak meg kell adni a bűnügyi téren általában szokásos nyomozati eljárás minden lehetőségét. Kívánja az adóvallomások esküvel való megerősítését is. Kívánja, hogy a kormánnyal kötött ü­zletekről állapítsák meg az adókivetés szempontjából ezek­nek az üzleteknek a hasznát. — Tudom, — mondotta Inkey — hogy ez a téma, amit itt feszegetek, nem nagyon szimpati­kus, de­ az adó igazságos eloszlásának érdekét szolgálja. Hadjárat az adóeltitkolók ellen Az interpellációra Imrédy Béla pénzügyminisz­ter nyomban válaszolt. — Köszönetet kell mondanom, — kezdte a­mi­az ügyben szerepelnek, vannak-e köztük képvise­­lők, tisztviselők, katonák, papok? A kormány saj­tófőnökének elsőrendű kötelessége ezt az általáno­san gyanúsító közlést rektifikálni és az általános gyanúsítás helyett megmondani, kik azok, aki­k ebbe az ügybe bele vannak keverve. Meg kell gondolni, hogy ez a közlés be fogja járni a kül­földi sajtót és ezért sem lehet úgy beállítani a dolgot, hogy itt minden társadalmi osztályban vannak gyanús elemek. Én ezt is a sajtófőnök bal­fogásai közé számítom s azok közé a balfogások közé, ahová a Szovjetoroszországgal kötött­ szer­ződés beállítása is számítandó. — Mi tiltakozunk a szovjetszerződés ellen és én most a szovjetnek főleg egyház- és isten­ellenes munkájára hívom fel a figyelmet. — Ezen a téren Hitler is kitüntette magát, — jegyezte meg Malasits Géza. — Tessék tiltakozni ellene. — válaszolta Pet­rovácz — én azt is aláírom. Minden vallásos em­bernek ellenezni kell azt, hogy itt szovjetkövet­séget állítsanak fel. Petrovácz ezután felolvasta Pekár Gyula egy cikkét, amelyben a legmesszebbmenően elítélőleg nyilatkozik a szovjetről, s azokról, akik a szovjet­tel barátkoznak. A baloldalon derű­s zajjal és közbeszólásokkal fogadják a felolvasást. — Reméljük, — fejezte be Petrovácz — Koszy Pekár, mint következetes ember, ragaszkodik el­veihez és levonja ennek konzekvenciáit. A földbirtok szabad használatának korlátozása Sándor István a paprika-rendeletet tette szóvá. — Ez a rendelet bevezetése a kötött gazdál­kodásnak. Meg kell kérdeznünk: hogyan lehet miniszteri rendelettel a földbirtok szabad hasz­nálatát korlátozni, hogyan lehet valakit bizonyos növény termelésétől eltiltani? Kérdezem, ki fogja ellenőrizni ezt, talán paprika-fináncot neveznek ki. — Paprika, élharcosokat, —­ jegyezte meg Rakovszky Tibor. — Kívánjuk. — folytatta Sándor István — hogy a földművelési miniszter hozza a törvényho­zás elé a kiadott rendeletet, adjon módot arra, hogy a törvényhozás döntsön, hogy szabad, vagy kötött gazdálkodás legyen-e? Klein Antal a gazdavédelmi rendelet hibáira mutat rá és azt hangoztatja, hogy a rendelet nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket a gazdák vártak tőle. Sokkal radikálisabb intézke­déseket kívánt a gazdatársadalom. Követeli, hogy a hibákat pótrendeletekkel mielőbb küszöböljék ki. A fizetési terminusokat ki kell tolni. Amint az adótartozásoknál tízévi részletfizetési kedvez-3 ményt nyújtanak, ugyanilyen kedvezményt k­ell­ adni az illetéktartozásokra is. A Ház elfogadta az elnök napirendi javasla­tát és áttértek az interpellációkra.­niszter — hogy az interpelláló képviselő úr ezt a témát szóvátette és követelte az adómorál erő­sítését, mert ezt úgy fogom fel, mint munkám leg­közvetlenebb segítségét. Az ez időszerint érvény­ben lévő rendelkezések a jövedelmi és vagyon­adóra vonatkozóan biztosítják az adóhatóságok számára azt a jogot, hogy olyan esetben, amikor nem fogadhatják el az adóvallomást, kinyomozzák az illető jövedelmét. De igyekeztünk ezen a téren haladást tenni és újabban könyvszakértőket is alkalmazni. Az adatgyűjtők is dolgoznak. Gondos­kodni igyekeztünk azonban, hogy zaklatás ne legyen. Az alkalmi üzletek ellenőrzéséhez az adó­zás szempontjából megfelelő szervezet szükséges. Remélem, hogy néhány éven belül ez meg is lesz. Ami a büntetőszankciókat illeti, megfelelő szank­ciók már vannak és igen szigorúak az adócsalá­sokra és hajlandó vagyok arra, hogy utasítsam a pénzügyi hatóságokat a szankciók legszigorúbb alkalmazására. Inkey Pál és a Ház tudomásul vette a vá­laszt. Az interpellációk Fábián Béla kérdései a szovjet egyezményről Utána Fábián Béla interpellált a szovjettel kötött diplomáciai szerződés ügyében. — Tudom, — mondotta — hogy veszett ügy­ben interpellálok, hiszen a kormányt az egész nemzet aggodalma sem tudja eltéríteni arról az útról, amelyre lépett, mégis olyan kérdéseket akarok megvilágítani, amelyekre talán a kormány sem gondolt, amikor a szovjettel a szerződést meg­kötötte. Három kérdés körül mozog az interpel­lációm. Az első az, melyek voltak azok a gazda­sági indokok, amelyek a kormányt erre a megál­lapodásra késztették; a második: melyek voltak e lépés politikai indokai; a harmadik: gondosko­dott-e a kormány arról és miképpen, hogy a szovjet magyarországi képviselete agitációval ne foglalkozzék.­­ Ami az első kérdést illeti, meg kell állapí­tani, hogy az éhes embereknek kenyeret mutattak. De a gyáripar részéről azok, akik olyan nagy ho­zsannával fogadták a szerződést, vigyázzanak, ne­hogy az öröm az ajkukra fagyjon, mert a pilla­natnyi haszonért kockára teszik egész jövendőbeli vagyonukat. A szovjet éveken keresztül tagadta, hogy állatállománya mennyire csökkent. Leg­utóbb azonban Oroszország hadügyi n­épbiztosa már elismerte ezt és azt ajánlotta, hogy a közelgő háborúra gondolva, Szovjetoroszország l­iállomá­nyát növelni kell és javítani kell a lóállomány élelmezését is. Tehát az ellenforradalmi mentali­tású Magyarország fogja szállítani a szovjetnek azokat a támogatásokat. Magyarország saját maga szállítja azt a gőzhengert, amellyel gazdaságát le fogják hengerelni.­­ A revízióval is összeköttetésbe hozták ezt a szerződést. Elképzelhetőnek tartom, hogy a trianoni szerződés ellen szövetkeznünk kell min­denkivel, de rá kell mutatnom arra, hogy a szov­jet-orosz külügyi népbiztosság szócsöve Radek, a Pravdában, vagyis a szovjet hivatalos lapjában a revízió ellen nyilatkozott, amikor kijelentette: »Nem állhatunk arra az oldalra, amely új há­ború tüzében akarja megváltoztatni a békeszer­ződéseket.« Súlyosan veszélyes játék a magyar népet arra a gondolatra hozni, hogy a magyar nép történelmi jogainak érvényesülését Szovjet-Oroszországtól várhatja. Mi Keletről nem vár­hatunk felszabadulást, csak szolgaságot. A kor­mány maga is nagyon jól érzi, hogy a nemzeti közvélemény felteszi a kérdést: miként fog vé­dekezni a szovjetpropaganda ellen? Lemond-e a szovjet a világforradalomról ? — Már maga az a tény, hogy itt vanttak, itt van a lobogójuk, az is propaganda. Kikötötték, ho­­y a diplomáciai szervezet legfeljebb i1i ember­ből állhat és a diplomáciai­­kurirpostát nem lehet propagandacélokra felhasználni. De a 16 ember

Next