Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)

1935-05-01 / 98. szám

Szerda Nagyjelentőségű tanácskozások Londonban a német fegyverkezések miatt „A helyzet súlyos­­" — állapította meg az angol miniszterek és a koronatartományi kiküldöttek tanácskozása — Anglia diplomáciai lépésre készül Berlinben London, április 30. (Havas.) Az angol miniszterek és a király jatálluma alkalmából Londonba érkezett korona­tartományi küldöttek tanácskozásán, amely Mac­Donald elnökletével folyt le, elismerték a Németország magatartása követ­keztében előállott helyzet súlyossá­­gát és elvben elismerték, hogy ez a helyzet az országvédelmi eszkö­zök felülvizsgálását teszi szüksé­gessé. A kormány, mielőtt dönt, bevárja a szerdai vitát. Az angol kormány szerdán minisz­tertanácsot tart, amelyet főleg külpolitikai kérdé­seknek szentelnek. Ezen a minisztertanácson álla­pítják meg azoknak a beszédeknek alapvonalait, amelyeket egyrészről MacDonald miniszterel­­nök, másrészről Sir John Simon külügyminisz­ter az alsóházban csütörtökön a külpolitikai vita alkalmával elmondani szándékoznak. Az a tény, hogy a csütörtöki külpolitikai vitán kívül a­ közeljövőben még újabb kü­lpoli­kai jellegű tanácskozás lesz, — amely­­nek során megvitatják a helyzetet védelemtech­nikai szempontból is — arra enged következtetni, hogy az angol kormány tagjai között a védelmi program gyorsabb végrehajtása tekintetében le­folytatandó megbeszélések még nem öltöttek hatá­rozott formát. London, április 30. A Reuter-iroda diplomáciai levelezője a késő esti órákban arról értesül, hogy a német búvár­­hajó-építkezés még mindig megfontolás tárgya Londonban és az angol kormány még nem döntött ebben az ügyben teendő lépéseiről. E pillanatban azt sem lehet tudni, vájjon megtartják-e egyálta­lán a tervezett angol-német tengerészeti megbe­széléseket. A Reuter Iroda berlini levelezője szerint né­met politikai körök azt hiszik, hogy a birodalmi gyűlést május 15-re hívják össze, hogy megsza­vazza az általános védkötelezettségről szóló tör­vényt és jóváhagyja Németország nyílt fegyver­kezését. Ugyanakkor Hitler ismertetni fogja a kormány további lépéseit. Ez időpont előtt aligha várható fontosabb külpolitikai nyilatkozat, met tengeralattjárók építése miatt Berlinben ter­vezett angol tiltakozás ügyében. A francia kül­ügyminisztérium most értesült első ízben hivata­losan a versaillesi szerződés 181. és 191. paragra­fusának sérelméről. A francia kormány állásfog­lalását a legközelebbi napokban megállapítja, de Laval külügyminiszter az angol nagykövetet máris biztosította legteljesebb támogatásáról. Londoni jelentések szerint lord Londonderry a szerdai angol minisztertanácson javaslatot nyújt be az angol légiflotta eddig tervezett megerősíté­sének fokozásáról. Eszerint nem tizenegy, hanem húsz repülőrajt építenének és azonnal megkezde­nék a repülőlegénység toborzását, valamint terü­letek megvásárlását repülőterek megépítése cél­jából. (T.) ÖH IS tUDJA Itt KÁR KÍNT rtíNDÉNKP* JOftBHÁl 1088 tOftQTVA KBtN k JEHKY BOROTVA KREM MEt borotválkozik NOWUiTWW *flA.«nu.SS MERT HEfiÓVM HEILE HETVEN ' HMYTu»gi M«.1i»Fiuis .Mmjrró, É<UT6, fAjOMMA* áRZfcsr&l. Elmarad az angol-német tengerészeti konferencia London, április 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Jólértesült forrásból közlik, hogy az angol­német tengerészeti megbeszéléseket egyelőre elha­lasztották és megvárják Hitler kancellár küszöbön­álló külpolitikai nyilatkozatát. Tekintettel arra, hogy a kancellár nyilatkozata körülbelül május fé-ie táján fog elhangzani, a tengerészeti meg­beszéléseket csak május harmadik hetében kezd­hetik meg. A Reuter-Iroda diplomáciai tudósítójának je­lentése szerint még nem vehető bizonyosnak, hogy egyáltalában megtartják-e a német-angol tengeré­szeti tárgyalásokat. Ha megtartanák az angol­német találkozót, arról semmiesetre sem lehet szó, hogy Anglia önszántából hozzájárul a német ten­gerészeti követelésekhez, még mielőtt megállapo­dásra jutott volna a többi érdekelt hatalommal. Készül az angol demars Párizs, április 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Sir John Clerk párizsi angol nagykövet ked­den mgjelent a Quai d'Orsayn és átnyújtotta La­val külügyminiszternek kormánya demarsát a nép MANUS József körút 10-12 szőnyeg, jumper stb. FONALAI függestyei, kézimunkái közismer­ten legelsek, legjutányosabbak SZŐNYEGJAVÍTÁS! PESTI NAPLÓ 1935 május 1 . Bombamerénylet Bécsben egy rendőrőrszoba ellen egy súlyos, négy könnyebb sebesülttel Bécs, április 30. Ma este Brigittenau kerületben a Salzach ut­cai őrszoba előtt felrobbant egy bomba, amelyet nyilvánvalóan azzal a céllal helyeztek ott el, hogy a rendőri őr­szoba ellen kövessenek el me­rényletet. Utóbb megállapították ugyan, hogy a robbanótest meglehetősen kezdetleges volt, de a robbanás mégis súlyos következményekkel járt. Dr. Thanhofer, a szövetségi kancellári hivatalba beosztott miniszteri titkár, aki a közelben lakik és éppen a robbanás pillanatában ment arra, jobb alsó combján és térdén oly súlyosan megse­besült, hogy lábát amputálni kellett. Rajta kívül két arra menő leány és egy rendőr súlyos dob­hártyarepedést kapott és azonkívül is könnyebb sérüléseket szenvedtek. A tettesek kinyomozására teljes erővel megindult a vizsgálat. Azt hiszik, hogy a merényletet kommunisták követték el. Májusi közkegyelem Ausztriában Bécs, május 30. Adam szövetségi kormánybiztos rádióbeszéd­ben a májusi közkegyelemről kijelentette, hogy négyszáz nem politikai és százkilencvenöt politi­kai elítéltet helyeznek­­szabadlábra, közöttük az 1934 februári felkeléssel kapcsolatosan elítélt­­százharmincöt embert is. A februári felkelés résztvevői közül már karácsonykor és az azt megelőző időben körülbelül háromezer ember ka­pott kegyelmet. A 447 gyűjtőtáborbeli fogoly kö­zül 52-t helyeznek szabadlábra. Az egész osztrák állam területén még 105 ember van internálva. Két asszony írta: Mikes Margit — Bizony, én nem is értem a nagyságos asz­szonyt, elférne itt egy kis baba szépen, — mondta Julis, a fiatal bejárónő, aki áldott állapotban járt-kelt a kis kétszobás lakásban, tett-vett, mint­ha megnövekedett testi méretei egyáltalában nem akadályoznák a munka végzésében. Az asszony is törülgetett és ilyenkor rendszerint beszélge­tésbe elegyedett vele. — Nem érti azt maga, Juli, — mondta fölé­nyesen — a gyerek nagy gond a mai világban­ Még meg se születik, máris ezer apróságra van szüksége. Pólya, mindenféle babaruha, gumile­pedő, a gyerekkocsiról nem is beszélek! És ha megnő! Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Jön az iskoláztatás. Magának már van egy és elég könnyelmű a másikat is a világra hozni. — Pedig az én uramnak nincs is állása! Kijár az erdőre fát vágni, abból keres valamit, meg az van, amit a naccságáéknál kapok. Az anyósom, az a cudar meg mindig hecceli, merhogy ott la­kunk nála, hogy aszongya, kellett neked elvenni azt a szegény lányt! Mintha bizony az ő fia va­lami gazdag lett vóna! Azér mégis csak megva­gyunk. Nem annám az én Mariskámat a világ minden kincstér­se! Mariska, az alig kétesztendős pirosarcú kis­lány azalatt a konyhában játszadozott rongy, babáival, amiket a mamája varrt mindenféle színű hulladékfoltokból. Néha sírt, de ilyenkor is egy színes rongydarab mingyárt kiderítette könnymagzatos arcocskáját. Az asszonynak eszébe jutott tegnapi beszélge­tése az urával, mikor megkockázatta ezt a kér­dést: neon lenne-e jó egy szép, aranyos kisbaba? Meddig várjanak még? A fizetés úgysem lesz több jó ideig, az idő meg egyre múlik. Szinte maga előtt látta az ura lemondó, kissé bosszús arcát, ahogy hosszasan magyarázta az esetleges gyermekáldás káros következményeit nemcsak rájuk nézve, hanem elsősorban magára az újszü­löttre. — Mert képzelje el, — mondotta — micsoda meggondolatlan vétek lenne ez a gyerekk­­l szem­ben! Kelengye, mit tudom én, mi kellene akkor! Honnan, miből? Jó, azt mondja, hogy a rokonok majd adnának egyetmást. Ott van az Elvira néni, majd ideadná a kislányának a kinőtt ruháit. Jolánéktól megkapnánk a gyerekkocsit, —­ föltéve, ha még megvan! — ugyan kérem, ez először is nem biztos! Biztos csak az lenne, hogy a gyerek mint kiadástöbblet jelentkezne a költségvetésben, az én fizetésem meg maradna a pgr. Havi két­száz, ebből tessék kiszurkolni ,a házbért, a fűsze­rest, a mosást, a mindenest, a ruházkodásról már­nem is beszélek... Hiszen látja, hogy úszunk a Központi Beszerzőnél. A szórakozást már rég ki­kapcsoltuk a havi előirányzatból. Mirdem­an azon töröm a fejem, hogy még­ arról a nyomorult cigarettáról is hogy szokhatnék le... — Persze sikertelenül, szólt az asszony epésen. — Él­ nem értem, az asszonyok mindent azon a cigarettán akarnak megspórolni! — fortyant fel a férfi, evvel véget is vetett a vitának, fölkelt a karosszékből, ment a hivatalba. Most meg ugyanazokat mondja ő is a Julis­nak, amiket az ura neki. De hiába belátja, igaza volt, ők ezt nem tehetik, bármennyire is szeretnék. Amit a tenyereszszlpas Julis megtehet, azt ő nem teheti, ő úriasszony. Petsig minden idegszálával vágyódik a gyerek után, hogy imádná, gondozná, babusgatna, az egész életét betöltené a parány emberke! Ez a Julis meg itt jár-kel előtte, anya­ságának egés­, diadalmas ragyogásában, meghor­dozza terhessége szépségeit, p­intha királyi dísz­szel lenne fölékesítve, szemei szokatlanul ragyog­nak. Mindezt nap-nap után látnia kell és megadás­sal viselnie a sorsát: ő mindezekből az örömökből örökre ki van zárva. Miért? Az ép egyszerű oknál fogva, mert nincs elég­ pénz. De hiszen ennek még kevesebbje van, az ura fát vág az erdőn, az anyjá­nál húzza meg magát, ő maga cseléd, havi tizenöt pengőt kap tőlük, ebből élnek- Hiába­ az emberi­séget a saját könnyelműsége élteti elsősorban... — Rettenetes könnyelműséget követnek el­maguk, Julis, — folytatta a gondolatait­ — Most még hagyján, de ha majd a Keverők felnő, mi lesz akkor? Iskoláztatás... — Dehogy, napcsságos aszónév, nem oskoláztatj tyúk mink annyit. Amint csak tud, mingyár do­gozni fog, segít majd az apjának. Persze, egyszerű embereknél ez így van. Amint ereje lesz a gyereknek, megy az apjával fát vág­ni az erdőre, ha mag­­ány, beáll valahova cseléd­nek. De az ő fiát gimnáziumba kéne járatni, ké­­sőbb egyezt­üstt. A kicsi a konyhában bőgni i kezdett. Julis abbahagyta a törölgetést, szaladt ki. Csittította a gyereket, gügyögött ,aki, rázta a kis csörgőt, a

Next