Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)
1937-01-03 / 2. szám
TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI A természettudomány bibliája Irta: BEKE MANÓ , # 1686-ban, tehát éppen egy negyedévezreddel ezelőtt jelent meg Newton hatalmas munkája, a »Philosophiae naturalis principia mathematica«, az a munka, mely először állapította meg, hogy a földi és égi jelenségek egyazon törvényszerűséggel mennek végbe, mely először mutatta meg a nagy Mindenség egységét. Miként a biblia a földi és túlvilági élet, az emberi és isteni eszme szerves összefüggését, ideális egységét tárta elénk, úgy Newton műve a természet egységét, a múlt, a jelen és a jövő szerves összefüggését, az örök, állandó, mindent felölelő egységes törvényszerűséget ismertette meg az emberrel. Ezért mondhatjuk e munkáról, Newton hatalmas alkotásáról, hogy a természettudomány bibliája. A 250 éves múltra gondolva, megint ott képzelem magamat a Westminster apátságban, ahol mélységesen megilletődve álltam az emberiség egyik legnagyobb alakjának síremléke előtt. A síremlék felirata latin nyelven elmondja, mit köszönhet az emberiség fenagy fiának. A felirat hevenyészett fordításban így hangzik: »Newton Izsák, arany lovag (eques auratus), aki lelkének majdnem isteni erejével először mutatta meg a bolygók mozizásának formáját, az üstökösök páváját, a tenger árját és a pályát, a saját maga alkotta matematikájával bizonyítva. Kikutatta a fénysugár kulinféleségeit és az abból eredő színek tulajdonságait, amelyeket ő előtte soha senki még csak nem is gyanított. Buzgón tanulmányozta a természetet, az ókori tudományokat és a szentírást, hű tolmácsként feltárta filozófiájával a Mindenható Isten felségét, erkölcseivel pedig az evangéliumi egyszerűséget jelenítette meg. Szerencsések a halandók, hogy az emberiségnek ilyen nagy dicsősége támadt közöttük.« Valóban szerencsések a halandók, hogy akad olyan, akiben az isteni szikra szinte emberfölötti képességeket fakaszt. És a mai világban, midőn kétség fog el mindenkit az emberi nem jövője iránt, midőn a kínos vajúdást, látjuk mindenfelé, szinte elmulaszthatatlan kötelesség, hogy azok, akik a múltból még megőriztek egy csipet optimizmust, rámutassanak arra, hogy mire képes az ember, ha a benne rejlő istenadta tehetséget a neki megfelelő helyen lelki energiájának teljességével használja fel. Kétséget sem szenved, hogy az emberi élet ilyen alakulásában majdnem mindig nagy szerepe van a véletlennek is, a különböző, sokfelé ágazó körülmények összetalálkozásánál Newton életében is nagy szerepe volt a véletlennek. Már az is, hogy a héthónapos gyenge gyermek egyáltalában életben maradt és olyan szervezetűvé fejlődött, amely 1642-től 1727-ig, tehát 85 esztendeig bírta az élet terheit, szerencsés véletlen. Szerencse, hogy a földművelés egyáltalában nem érdekelte, mert különben özvegy anyja gazdaságában élte volna le drága életét és nem küldték volna iskolába és nem erőltették volna a tanulást, ami eleinte szintén a nehezére esett. Bizony, Newton eleinte nem volt jó tanuló. Tanulás helyett inkább fúrt, faragott. Csinált szélmalmot, vízi órákat, napórát, sőt olyan négykerekű kocsit is, amit maga az utas hajtott. Ha már akkor kitalálták volna a boldogító numerus clausust, talán már, a középiskolában is megakasztották volna a világ egyik legnagyobb szellemét. Szerencsére már előrehaladottabb korában kitűnő tanuló lett, az osztály legjobb diákja, úgyhogy 18 éves korában a cambridgei Trinity Collegebe került. Itt már rohamosan fejlődött, Eukides geometriáját, amelyet középiskolai tanuló korában nem tudott értékelni, játszva, nagy kedvvel tanulta meg. Alaposan megismerkedett a görög matematikával, különösen érdekelték a kúpszeletek (ellipszis, parabola és hiperbola) tulajdonságai, megtanulta Descartes nagyjelenőségű új geometriáját, az analitikus geometriát, megismerkedett Galilei és Keper munkáival, szóval: megtanult mindent, ami akkoriban matematikában és fizikában megtanulható volt. Már 1665-ben, tehát 23 éves korában találja fel azt az új számítási módszert, amelyet manapság differenciál-és integrálszámításnak nevezünk. Egy új nyelvnek mondtatjuk ezt, olyan nyelvnek, melyen a természet szól az emberhez. Ebben a nagy alkotásban kétségtelenül része volt az ő kitűnő tanárának, Barrownak, aki teológus létére is mélyenjáró matematikus volt. Barrownak örök dicsősége, hogy felismerte a fiatal Newton lángelméjét és lemondott a tanszékéről, hogy a nála érdemesebb Newton foglalhassa el, így lett Newton 27 éves korában a cambridgei egyetem tanára. Ekkoriban kezdett foglalkozni behatóan csillagászattal, különösen Kepler munkái nyomán. Alig van a tudomány történetében érdekesebb fejezet, mint az, amely a bolygók járásának kikutatására vonatkozik. Kopernikus megdönti a régi ptolemeusi világfelfogást, azt állítva, hogy a Nap áll és a bolygók közben járnak körülötte. Galilei a távcsövével felfedezi a Jupiter holdjait, a Vénusznak a mi holdunkhoz hasonló változásait, amelyekkel plauzibilissé teszi Kopernikus tételét. Tycho de Brahe éveken át figyeli a Mars bolygót és pontosan följegyzi az égboltozaton az álló csillagok közötti helyzetét. Kepler elődjének, Tycho de Brahenek, a leglelkiismeretesebb csillagásznak adatai nyomán kitalálja, hogy a Mars olyan ellipszis alakú pályán halad, melynek egyik gyújtó pontjában van a Nap és fáradhatatlan munkával, csodálatos leleményességgel a Mars mozgásának még másik két nevezetes törvényszerűségét is megállapítja. És ekkor jött Newton, aki a maga páratlan szerénységében elhárítja magától a felfedezés érdemét azzal, hogykönnyű volt neki mert óriások vállán állott«. Igen, az óriás óriások vállán! Már Kepler is tisztában volt azzal, hogy amit ő a Mars bolygóra vonatkozólag talált, az minden bolygóra, minden holdra is vonatkozik. De Newton vetette fel a kérdést, hogy mi az oka a bolygó pályájának, melyik azaz erő, amely a bolygót a pályájába kényszeríti, mert hiszen ha nem működnék rá valamilyen erő, akkor a tehetetlenségénél fogva egyenes irányban mozogna örökkön örökké." Talán mégis igaz, amit Voltaire Newton unokahúgára hivatkozva mondott, hogy alma esett a fáról Newton arcára és ekkor támadt benne a gondolat, hogy a Föld a középpontja fele vonzza az almát. És ha az almát vonzza, miért ne vonzaná a Holdat is! A Hold is éppen úgy esik a Föld felé, mint az alma, csak kevesebbet. Az egyenes iránytól, amelyben haladnia kellene, ha nem hatna rá a Föld vonzóereje, éppen úgy eltér, mint a kő, amit elhajítunk. Már előbb Hughens, a ralry hollands kiszámította, hogy a körpályán egyenletesen mozgó testnek mekkora a középpont felé irányuló gyorsulása. Ehhez csak azt kell tudni, hogy mekkora a körpálya sugara és milyen sebesen mozog a test a körpályán. Newton neki fogott a szárait ászták. Tudta, hogy a Hold a Földtől milyen messze van fifs-szer akkora ez a távolság, mint a Föld sugara. Azt is tudta az akkori földmérésekből, hogy mekkora a Föld rádiusza. Azt is tudta, hogy a Hold mennyi idő alatt futja be pályáját a Föld körül, vagyis mekkora a sebessége és mindezekből kiszámította, hogy a Hold percenként 12 lábnyit esik a Föld felé. De ő szentül meg volt győződve, hogy a vonzóerőnek a távolság négyzetével fordított arányban kell változnia, vagyis 60-szor olyan messze lévő testre 3600-szor kisebb vonzóerő hat. Az alma eséséhez viszonyítva nem 12 lábnyit, hanem 15 lábnyit kellene esnie Percenkint a Holdnak a föld felé. Csalódottan tette félre a számítását. Közben azonban Piccard az addiginál pontosabb eszközökkel végzett földmérést és abból a föld rádiuszának pontosabb értékét kapta. Amint Newton tudomást szerzett 1671-ben Piccard méréseiről, újból elővette a régi számításait és íme: a Held, a működő vonzóerő folytán beálló gyorsulás pontosan 3000-szorta kisebb, mint az eső elma gyorsulása. Megtalálta a gravitáció törvényét, az első univerzális törvényt, melyről tudta, hogy minden testre vonatkozik, földi és égi testekre egyaránt. A 250 év előtt megjelent Principianak legcsodálatosabb fejezete, amely ezzel foglalkozik. A gravitáció erejében látja Newton a bolygó pályájának okát és nagy tudományos apparátussal, tisztán matematikai eljárással leszármaztatja, hogy ha a Nap a bolygót ilyen törvényszerűséggel s működő erővel vonzza, akkor a bolygó olyan ellipszispályát ír le, melynek gyújtópontjában van a Nap (vagy esetleg parabolát, vagy hiperbolát más pálya nem lehetséges) és a pálya pontosan olyan tulajdonságú, aminőnek Kepler hosszadalmas számításai alapján találta. Kepler egyetlen esetet, a Mars bolygó esetét tárgyalta és nem kutatta az okot. Newton megtalálta az okot és formulái egyetemesek, minden bolygóra, minden égitestre vonatkozó lett. A Principianak kétségtelenül az égi mechanika a legérdekesebb része, de emellett voltaképpen az egész mechanika alapvetésének kell tekinteni, mely a legutóbbi időkig mint a klaszszikus mechanika alapvetése szerepelt. Óriási anyagot ölel fel ez a munka: nemcsak a bolygók Pályáját határozza meg, hanem világosan tárgyalja a Holdnak a tengerekre való befolyását, az apályt és a dastályt amit a Hold vonzásának tulajdonít Különösen nehéz volt megmagyarázni, hogy miért van dagály egyszerre a Föld két ellentétes helyén? Galilei ezt nem tudta megmagyarázni. Newton volt az első, aki helyes mechanikai magyarázatát adta ennek az érdekes jelenségnek. Egyúttal ebből a tengerjárásból ki tudta számítani a vonzó Hold tömegét, a bolyozók és a Nap tömegét, megmondta, hogy milyen gyorsulással esnek a testek a Holdon, a Jupiteren, a Napon. Foglalkozik a folyadékok és gázok mozgásával, amiről addig jóformán semmit sem tudtak. A lövedéknek a levegőben, a hajónak a vízben való mozgását tárgyalja és voltaképpen a repülőtechnika elemeinek is alapvetője. Foglalkozik a hang terjedésével, a hanghullámok és a hang rezgésszáma közötti összefüggést megállapítja. A 250 év előtt megjelent munkán nevelődött az egész tudományos nemzedék. Bár Newton nehézzé tette a tudósok munkáját, ő maga mondja, hogy majdnem minden tételét az általa feltalált új, már említett matematikai módszerrel vezette le és mégsem használja ezt a számítást a munkájában, hanem a régi görög nehézkes matematikai módszerekkel dolgozik. Dadogás ez a folyékony beszéd helyett. Miért tette, még ma sincs teljesen kiderítve. De azt sem lehet megérteni, hogy miért nem akadt a Principiának olyan átdolgozása, mely a differenciál- és integrálszámítás könnyen érthető nyelvére fordítaná le a munkát, így is megtermette a gyümölcsét. Rá is vonatkozik, amit később Newton a matematikai munkájának végén írt: »Ezzel a kezdettel a nagyobbhoz vezető utat egyengettem«. Valóban a nagyobbhoz, a még nagyobbhoz vezető utat egyengette a Principiával is és amíg természettudomány létezik, Newtonból indul,és Newtonhoz tér vissza. Ezt mindenki tudja, mindenki érzi, csak éppen ő, a legszerényebb tudós utasította vissza a dicséretet, azt mondva: »Nem tudom, minek látszom a világ előtt. Én úgy érzem magamat, mint a gyermek, aki a tengerparton játszik és azzal szórakozik, hogy egy-egy szebb kavicsot vagy kagylót talál, de az igazság nagy óceánja még felderítetlenül terül előttem«. Csak természetes, hogy aki tudományszomjasan áll az igazság földerítetlen, sőt sokszor földeríthetetlen óceánja előtt, belemenekül a tudás kunyhójából a hit birodalmába. A Principia harmadik része az istenséggel foglalkozik, Isten létét bizonyítja és Newton élete vége felé egyébbel sem foglalkozott, mint mélységes teológiai problémákkal. Bentleyhez intézett négy levelében Isten létét bizonyítja, Dániel próféciáiról és János Apokalipsziséről írt nagyobb tanulmányokat, az egyház történetéről szóló munkáját teljesen elkészítette, a teremtés története azonban befejezetlen maradt. Elmenekült a mindennapi élet problémáitól a hit örök problémáihoz. Jó volna tudni, hogy megtalálta-e azt a lelki kielégülést, amit keresett, megtalálta-e az enyhülést arra a sok fájdalomra, amelyet élete végén kellett elszenvednie? ! é "Vasárnap A PESTI NAPLÓ MELLÉKLETEI II. 1937 január 39 Az atom legújabb alapvető része: a negatron Az új fizikai kutatás az elmúlt tíz év folyamán forradalmasította egész természettudományi szemléletünket és új képet adott az anyagról, amely lassanként minden anyagszerűségét elveszítette, elektromos energia, hullám, matematikai formula lett: most tovább halad az eddigi úton és az új atomelmélet újabb bizonyítékára bukkant. Cambrigdeban most folynak kísérletek a negatron létének bizonyítására. Mint ismeretes, a jelenlegi atomelmélet szerint az atom protonból, ebből a pozitív töltésű elektromos részecskéből és a körülötte keringő negatív elektronokból áll. Különböző atomfajtáknál megkülönböztetünk még más alapegységeket is, ismerjük az elektron ellenlábasát, a pozitront, beszélünk neutronról, deutonról, tritonról és neutrinonról. Most a proton ellenlábasát, a negatront találták meg. A proton az atommag nagy pozitívtöltésű elektromos részecskéje és 1847-szer akkora a tömege, mint az elektroné. Minthogy az elektron ellenértéke a pozitron, amely tömegben megegyezik az elektronnal, a fizikusok tudták, hogy ha a negatront megtalálják, akkor annak negatív elektromos töltésének 1847-szer akkorának kell lenni, mint az elektronénak. A negatron létére, mint lehetőségre, Eddington professzor már hat évvel ezelőtt rámutatott és most Cambridgeban különböző, igen bonyolult mérésekkel és a Wilson professzor-féla fényképes eljárással megtalálták a világmindenséget alkotó anyag egyik újabb alaprészecskéjét, a negatront. Feltalálták a „fehér rezet" Az Alrose Chemical Company, Providence R. I. új fémbevonó eljárást hozott a piacra, mely minden fémfajtára egyaránt alkalmazható. Az új ötvözet „Wire Brass” név alatt került forgalomba és színe — a hírek szerint — nagyon hasonlít az ezüstéhez. Az előállításához szükséges oldat vastartályban tartható s így egyúttal anódként szolgál. Az új eljárással történő galvanizálás kezdeti tempója ugyanaz, mint a nikkeloldatoké és Hft-os (Fahrenheit) fürdőben négyzetlábanként 25 ampere szükséges, így gallonja (kb. négy liter) 20 amerikai centnél kevesebbe kerül. Brockmann professzor, a göttingai egyetem tanára az angolkórellenes vitaminnal kapcsolatos kutatásairól adott közlést. Publikációjában bejelenti, hogy az antirachitisz-vitamin az eddiginél még sokkal könnyebben gyógyítható betegséggé teszi az angolkórt.