Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)
1937-12-05 / 277. szám
Vasdrnap PESTI NAPLÓ 1937 december 5 if Öl NAPLÓ Glitten, titfl, *utffoídó,... hímzés, rövid, kétszínű, ezek azok avarázsszavak amelyeknek a délutáni és az estélyi divat hódol. Kezdjük az elsővel: a flitter már a délutáni szövetruhákat is díszíti. Variációja olyan sokféle, hogy felsorolni nem is lehet. Hol a gallért, hol az egész felsőrészt díszíti, angolos, mellényszerű formában. Gyakran az ujjak készülnek flitterből, vagy a nyakat és a ruha derekát díszíti valamilyen flitterornamentika. A dús füll estélyi szoknyákon is gyakran látni tenyérnyi széles flittercsíkokat, amelyek a mozgásnál és táncnál fényükkel és csillogásukkal életet öntenek a tüll matt egyhangúságába. Az estélyi ruhák kiegészítő része idén a fejdísz s a tüll, mint vállig és csípőig érő lenge fátyol burkolja be viselőjének hajfürtjeit ésdekoltázsát. A tüll a délutáni és a kisestiruhákon is szerephez jutott, ugyanis gyakran készül a ruha ujja, válla és háta tüllből. A divat idei legnépszerűbb »schlagwortja« a raffolás. A mellet és a csipőt kihangsúlyozó, lágy raffolt vonalakat a »demi-saison« is egyhangúlag elfogadta. A ruhák vagy a mellrészen, vagy a csipővonalon raffoltak. Némelyik újdonságon mind a kettő egyszerre megtalálható. Gyöngy, fémszál és tarka gyapjúfonal hímzéssel igen kedves és fiatalos effektusokat érhetünk el, még a felfrissülésre szoruló tavalyi szövetruhánkon is. Jó ötlet az estélyiruhánk dekoltázsát eltakaró fémszállal vagy gyönggyel dúsan hímzett bele-). A rövid ruha sokaknak nagy örömet okoz, sokaknak pedig kellemetlen meglepetést szerez. Már azt hittük, hogy az emlékezetes térdig érő ruha nem térhet többé vissza, most pedig alig öt centivel térd alatt fejeződnek be még a nagy délutáni ruhák is. Kétszínű toaletteket sokat látni az estélyi divatban. Más a ruha felsőrésze és másszínű a szoknyája, de az is előfordul némely délutáni ruhán, hogy fehér az eleje és fekete a háta.Az pedig, hogy egy fekete délutáni ruha derekára élénk szívű, a ruha aljáig érő muszlin »schleifnit» kötünk, elfogadott az asszonyok között. Molnár Éva ?f egy péka leányának írta: BOZZAY MARGIT Ha nem írta volna levele elején hogy »Óriási az értéke annak, mind ön a női társadalomért tesz, mert hetekig tárgyalják egy-egy cikkét«, nem feleltem volna levelére. Nem mert témája olyan, amivel csak egészségügyi lapok, könyvek foglalkoznak és amit tárgyalni legfeljebb ha válóperekben hall az ember. De mert igenis, segíteni akarok az astzonyokon, mert fel akarom nyitni a szemüket, mert meg akarom magyarázni nekik azokat a dolgokat, amelyeket részben nem tudnak, részben nem törődnek velük és ezzel számtalan katasztrófának a magvát vetik el, megpróbálom valamennyire letárgyalni levelének főbb pontját. Hogy sokhelyütt felzúdulás lesz belőle, tudom. Nem baj... Azok fognak csak felzúdulni, akik találva érzik magukat. És ha azok közül csak egy is belátja igazamat és változtat eddigi felfogásán, már nem volt hiábavaló magánra venni a többiek felzúdulását. Ha tényleg olyan figyelemmel olvassa cikkeimet, mint írja, akkor olvasnia kellett azt a nem kevésszámú cikket, amelyben letárgyaltam, hogy a férfi minden könnyelműsége, züllött legényélete ellenére miért nem élhet hasonló életet a nő és miért nem züllhet ugyanoda a nő, így ezzel is kérdéssel most újólag nem foglalkozom. Sem azzal, hogy az asszony igenis nem áldozza fel magát a házasságban. Feláldozni annyi, mint megsemmisülni vagy mindenről lemondani. Nos, az asszony sem meg nem semmisül, sem nem mond le mindenről a házasságban. Sőt. Olyan jogokat nyer, amelyek azelőtt nem voltak birtokában. Hogy ezekért a jogokért adnia is kell valamit, természetes. Aki azonban nem akar adni, nem megy férjhez. Vagyis nem áldozza fel magát. (Hogy melyik az az asszonyfajta, amelyik feláldozza magát, arról majd máskor beszélek.) Az ön megállapítása szerint a régi »szende virágszálak ma nem tetszenek a férfiaknak«. Ne vegye rossz néven, nem csodálkozom rajta. A szendeség ugyanis nem egyszer a butaság takarója és nem egyszer álarc. És ma ezek egyikére sincsen szükség. A dolog lényegéből folyik, ez alatt nem értem azt, hogy a lány legyen szabados, engedjen meg mindent és legyen olyan kellemetlenszörnyeteg, mint amilyenek ma szaladgálnak. Dehogy... Legyen értelmes, tisztafejű, tudjon mindent, de legyen jóízlésű és ne éljen vissza a mindennel. Ne legyen olyan, akire ha egy férfi ránéz, fusson az anyjához és panaszkodjon, hogy üldözik, de olyan sem, akinek a férfi azt mondhatja: nézze, olyan rövid az élet, bolond, aki ki nem használja. Vagyis, ne csak nő legyen, hanem ember is, szemben a szende virágszállal, aki azért nem tud még csak nő sem lenni, mert földöntúli lénynek képzeli magát, valamennyi férfit meg szörnyetegnek. Nagyon rosszul hivatkozik arra, hogy pesti vagyok és így nem tudom, »mennyire más a vidéki nő élete és lénye«. Vidékről kerültem Pestre, sok évszázad vidéki úriasszonyának hibáját, erényét egyesítem, és mert az állandó munka mellett még mindig nem értem rá »igazán pestivé« lenni, ma is sokkal jobban ismerem a vidéki nőt, lényét, felfogását, helyzetét, mint a telivér pestit. Éppen ezért nagyon jól tudom hogy a nőt nem lehet osztályozni. Végeredményben nincs vidéki nő és pesti. Nő van ... Okos nő és nem okos. És ezekből itt is van, meg ott is. Mert be gondolja, hogy a nem okos vidéki nő, ha Pestre kerülne, okossá válnék, vagy az okos pesti elbutulna vidéken. Dehogy... A nem okos legfeljebb kis mázat szedne itt magára és megbotránkozna azon, amin ön megbotránkozott Hogy a vőlegénye, akivel csókolózik, akinek talán egy hét múlva a felesége lesz, akivel közös minden tervük, gondolatuk, a napi félfürdő előnyeiről, sőt szükségességéről beszél. Megbotránkozna és mint ön, »ajtót mutatna neki, kidobná a gyűrűjét az ablakon, levonná a következtetést« és inkább élne férfigyűlölő vénlány módra, mintsem belátná, hogy vőlegényének igaza... igaza... igaza volt és minden mai keserűségének, egyedüllétének saját bornírtsága az oka. Sok mindent hallottam már, de azt nem, hogy a tisztaság »erkölcstelen« és hogy a nem tisztaság — nem akarok piszkosságot mondani — erkölcsös ... A középkorban, a vallási tévelygések idején élt ez a hit, de ma már csak azok takaróznak vele, akik lusták vagy buták a tisztaságra vagy irtóznak a tisztaságtól. Tudott dolog, hogy Pompadour, Dubarry és kortársaik — a királynőket sem véve ki — sohasem fürödtek, de nem fürdött a Napkirály és XV. Lajos sem. Viszont a parfümök légióját használták el, hogy testük kellemetlen kipárolgását ellensúlyozzák. XV. Lajosról feljegyezték, hogy felkeléskor olyan szörnyű volt körülötte a levegő, hogy alázatos udvaroncai szédelegtek a rosszulléttől. Éppen így® feljegyezték Pompadourról is, hogy »isteni testét sohasem érte vízcsepp«. Azt hiszi, hogy a testek kipárolgása azóta megszűnt és így sem parfőmre, sem vízre nincsen szükség? Dehogy nincs. De mert a parfőm nagyon drága, meg mert a víz és szappan az egészség, az üdeség céljának is sokkal jobban megfelel, — hogy olcsóságáról ne is beszéljek — legokosabb bizony, ha a fürdőszoba vagy tüzelő hiánya a napi fürdőt nem engedélyezné, a napi félfürdőt úgy beiktatni az életrendbe, mint a napi evést vagy alvást. Sőt., még jobban. Mert hiába, igaza van a férjnekaki »ugyanakkor, amikor henceg a gyerekével, el akar válni a feleségétől, mert az nem tiszta«. Vagy talán azért, mert egy asszonynak gyereke van, mert szerzett magának egy férjet, már mindent megengedhet magának? Még azt a menthetetlen ízléstelenséget is, hogy irtózzék a víztől. •»Lehet, — irja levele végán — hogy ez álszemérem és az ósdi nevelés eredménye. Lehet, hogy nincs igazam sem nekem, sem a hozzám hasonló gondolkozású sok nőnek, de itt valami nincs rendben.« Bizony nincs... Sok minden nincsen rendben. Elsősorban az, hogya nők csak egészen hiányosan és roszszul tudnak magukról valamit. És ami ennél is rosszabb, nem is akarnak tudni. Struccpolitikát folytatnak. Millió dolgot cipelnek magukban, amiről sejtelmük sincs és amivel ha szembekerülnek, lehazudják, bálszemérmeskedik. Süketen, vakon mennek a házasságba és azzal a buta hittel ámítják magukat, hogy az úriasszonynak más törvényei vannak, mint a nem úrinak. Pedig... ezen a ponton nincs úrinő és nem úrinő... Nő van... Okos és buta. Az okos tudja, hogy elsősorban önmagáért, azután az uráért mindent meg kell tennie, amivel együttlétük harmóniáját elősegítheti. A buta pedig csökönyösen ragaszkodik elveihez és az okosakat, a férfiak komiszságát, a felfordult vágot és mindent, mindenkit, csak önmagát nem, okol azért, ha élete... zátonyra fut... EGÉSZSÉGES SOVANYITÁS Gyakori jelenség, hogy azoknál, akik bár nem hajlamosak a hízásra, mértékletesen étkeznek és higiénikusan élnek, egyes helyeken olyan nagymennyiségű zsírlerakódás képződik, hogy valósággal deformálja alakjukat. A leggyakoribb a comb és az alsó lábszár megvastagodása, mely esetben csak a felsőtest karcsú és jólformált, máskor pedig a feltűnően vékony lábszárak és vékony csipők mellett hatalmas zsírpárnák rakódnak le a karon és a lábon. A női szépség szempontjából igen fontos a jó és mozgékony alak megőrzése. A láb, a csipő, a gyomor és a felsőcomb elhízása, illetve megvastagodása rontja el leginkább az alakot. Néha a legsoványabb nőknek is vannak zsírpárnái, holott éveken keresztül kitartóan sportoltak. Ezek a nők hiába kínozzák magukat gumiharisnya viselésével, vagy vizeslepedőben való alvással, hiába fáslizzák végtagjaikat és hasztalanul rendez-nek koplalónapokat, mert eredmény úgysem mutatkozik. Nem is mutatkozhat így eredmény s hozzá még meg is betegedhetnek. A részleges zsírlerakódást igen sokszor anyagcserezavar, illetve a belső kiválasztásos mirigyek megbetegedése okozza, mely esetekben speciális injekciókkal, egyéb kúra nélkül nagy eredményeket lehet elérni. Ha csupán hajlam az oka a részleges kövérségnek, úgy a külsőleg a részleges fogyasztással jó eredményt lehet elérni, feltéve, hogy a folyamat nem túlságosan régi. Ezen eljárással egyidejűleg a bőr rugalmassága is nagymértékben fokozható. A nyak hátsó részén, a vállak magasságával egyvonalban egyébként sóalakú nőknek is igen gyakran van vastag zsírpárnája, mely károsan befolyásolja a nő megjelenését és külsejét. Ez esetben is igen jó eredményt lehet elérni a speciális gépkezeléssel: a zsírpárna teljes felszívódásával azsírpúpot fel lehet tüntetni. Az alsó lábszár megvastagodásánál sokszor elégséges, kellő orvosi kivizsgálás után pár hónapig »lúdtalpbetétet« hordani, mert számtalanszor a kezdődő és alig észrevehető, másszor pedig a már kifejlett lúdtalp okozza az alsólábszár deformálódását. Ilyen eseteknél bármennyire is vigyáz valaki a lábára és azt bárhogyan is ápolja, masszíroztatja és kenegeti, a legkisebb eredményt sem érheti el cipőbetét nélkül. Ha nem lúdtalp és nem a csontok deformáltsága idézi elő a lábszár megvastagodását, speciális kezeléssel ebben az esetben is nagyon szép eredményt lehet elérni. Dr. med. László Vilmos