Polgári leányiskola, Pestszenterzsébet, 1929
IGAZGATÓI JELENTÉS. A nagy évforduló. Szinte közhellyé vált már, hogy a jövőt a gyermek jelenti. Rajtunk áll tehát, hogy ez a jövő milyen vetést érleljen, mert nekünk kell értékes magvakat vetnünk abba a termékeny, szűz földbe, melynek neve: gyermekszív. Mi, tanárok, a gyermeki szív formálói, a gyermekek nevelői, felnőttek oktatói végezzük a leghasznosabb munkát, mert a mi lelkünk idealizmusa ad szárnyat a fejlődő emberi léleknek, ad erőt, eszközöket és példát a kifejlődött léleknek a lelki szépségek megtartására, a lelki jóság gyakorlására. Érezzük és tudjuk azt, hogy a szülő nemcsak oktatás végett bízza gyermekét a mi kezeinkre, hanem lelket formáló, jellemes, becsületes, erényes embert, szenteket formáló munkát vár tőlünk. S mi, bármennyire is érezzük hivatásunk, kötelességeink fontosságát, a nagy nemzeti csapásban, a szinte leküzdhetetlen társadalmi és gazdasági válságban, korunk ezer veszedelmei között elernyedünk, megbénul az erőnk, s a fuldokló kétségbeejtő erejével keressük az eszményt, a gondolatot, a hitet, a reményt, amely megacélosítja lelkünket, visszaadja erőnket. Ezt az eszményt, ezt az erőt találtuk meg Szent Imre herceg évfordulójában, az ő nemes, szent alakjában, lelkében. Kettős feladatot tűztünk tehát magunk elé a jubileumi évvel kapcsolatosan: felüdíteni a mi — tanárok — lelkületét, hogy mi is erőt merítsünk a múlt idők emlékeiből, s hogy példaként állítsuk oda az ifjú nemzedéknek Szent Imre életét, hogy az istenhívő magyar lélekben mélyítsük a hitet, a vallásos akaratot, a lelki készséget. Céltudatos, s erősen hiszem, hogy eredményes munkával kezdtük a feladatok végrehajtását. Sikerült megnyerni május 4-én rendezett Szent Imre ünnepélyünkre az ünnepi beszéd megtartására a magyar hitvédelem egyik legnagyobb aposolát és szónokát, páter Omerovich Tamás jézustársasági atyát, aki szónoki tehetségének dús erejével, keresetlen szavakkal, a gyermeki gondolatvilágnak megfelelő észjárással tartotta meg gyermeket, szülőt, tanárt egyaránt lebilincselő beszédét. A földi boldogságról beszélt, s nem teltünk be szavaival, szinte szerettük volna még órákon, napokon át hallgatni. Majd május 22-én 100 tanulóval elzarándokoltunk egyházmegyénk püspökének, lelki atyánknak székhelyére. Vácra Tanulóink előző nap idehaza meggyóntak, s másnap reggel a váci székesegyházban áldoztak meg, s hallgattak szentmisét, amit Őméltósága Varázséji Béla kanonok úr mondott. Egyházi énekkarunk kísérte az istentiszteletet. Június 6-án elvezettük növendékeinket az ősi koronázó városba, Szent Imre születési és nevelkedési helyére, Székesfehérvárra. Jó volt itt a székesegyház főoltárának hideg köveire leborulni; biztató volt erre az oltárra letenni a késő korok gyermekének imádságát, s felemelő érzés volt itt megkapaszkodni azokba az emlékekbe, amelyek századok óta hirdetik, hogy a magyarság nagy és szent királyokat, liliomos hercegeket és virágzó szüzeket tudott kitermelni önmagából, olyan értékeket, akik a világ összkereszténységének is kincsei. Ugyanezen a napon mentünk el Veszprémbe, ahol Szent Imre herceg fogadalmat tett.