Péteri Szavak, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992. JANUÁR PÉTERI SZAVAK 3 Városunk telefonhálózatának jelene...jövője Megyénk, infrastruktúra szempontjá­ból lehangoló képet mutat. Az ebbe tartozó telefonhálózat (automatizáltsá­ga alapján) 19 megye közül sorrend­ben az utolsó négy egyikét foglalja el. A negatív listát Nógrád megye vezeti, majd Szolnok, Szabolcs és B.-A.-Z. me­gyék következnek. (Tallózó az é. M. decmber 14. számából.) E cseppet sem rózsás helyzetkép után nézzük városunkat, ahol szintén sok az előfi­zető, a telefonra váró. A MIKOLCI TÁVKÖZLÉSI IGAZGA­TÓSÁG okleveles szakmérnökét, RUSZ OTTÓ urat kérdezem: — Milyen a telefonhálózat Sajó­­szentpéteren? — 1986-ban építettük Sajószentpé­­teren az 1000 állomás kapacitású (elő­fizető bekötésére tervezett) automati­zált központot Jelenleg valamivel több mint 700 telefon van erre ráköt­ve. Technikai okok miatt 800-on felül már korlátozzuk a bekötések számát, így a fennmaradó több mint 600 vá­rakozó igényét jelenleg nem tudjuk kielégíteni. Zsúfolt az alépítmény (föld alatti kábelcsatorna, A szerk.), így nem könnyű, illetve költséges a továb­bi kábelhálózat-bővítés.­­ Az elmúlt években hogyan tör­tént a vonalak kiépítése. . Korábbi években a település pénzügyi erőinek figyelembevételével lehetett hálózatot, vonalat bővíteni. Például a TÁVKÖZLÉSI IGAZGATÓSÁG 60%-ban, míg a helyi tanácsi szervek 40°/o-ban járultak a fejlesztésekhez. A miskolci igazgatóság a közeljövőben üzleti alapokra kívánja helyezni e te­vékenységet. Az önkormányzat a fej­lesztésbe beinvesztált tőkét egy meg­határozott idő után visszakapja. — Térjünk vissza a számokhoz! Ezek szerint ismét 1000-rel kellene bő­víteni az állomást? — Igen! Sajószentpéteren azonban kicsi a központi helyiség, ezért egy másik építésére lenne szükség, vagy maradna a konténeres megoldás. — Ennek mennyi a költségkihatása? — Ez az AR-Crosber rendszerű kon­ténerközpont mintegy 40 millióba ke­rül. Az ehhez csatlakoztató ún. trönk kábel 3—4 millió forint. Ha a központ­tól minden előfizetőig el akarunk jutni, az kb. 100 millió forintba kerül. Ezen összeg az anyagáron túl a kábelárok kiképzés, fektetés, légvonalkiépítés munkálatait is tartalmazza. — Ez hatalmas összeg ! — Ezért szokták a településeket úgymond körzetesíteni. Először azt a területet elégítik ki vonalakkal, ahol legtöbb az igénylő, majd tovább, ahogy a „pénztárca megengedi". Ez a Crosbár-rendszer azonban már elavult. A közeljövőben beszüntetik a gyártá­sát. — Mi lesz helyette? — Nem helyette lesz, hanem­­mel­lette. Az elektronikus, digitális köz­­ponttá a jövő. Ennek kisebb a helyi­ségigénye és üvegszálas kábelrendsze­re miatt korszerűbb. — Kicsit részletesebben, ha kérhe­tem! — Az üvegszálon — a beszédnek megfelelően — fényimpulzusok halad­nak át. Ez a technika sokkal több be­szédátvitelt tesz lehetővé, mint a ha­gyományos. Az említett fényimpulzu­sokat azután a központ teszi ismét hallhatóvá. Megyénkbe egy ilyen üvegszálas kábel Miskolcról indul Sa­jószentpéteren keresztül és 1992. vé­gére fog Kazincbarcikára érni. Váro­sunkban egy Siemens vagy Ericcson) típusú elektronikus központba ágazik le. E központot azután összekötjük a Crosbár-központtal is. Költségigénye a konténerestől lényegesen kisebb, „csu­pán" 14 millióba kerül. A kábelhálózat (Folytatás a 7. oldalon) A szeretet kisugárzása Aki vette a fáradtságot és decem­ber 19-én elment a 2. Iskola tornater­mébe, olyan maradandó élményt ka­pott, amely felért egy szép karácsonyi ajándékkal. A közel félezer ember zsúfolásig töl­tötte a termet. Sokuknak ismeretlenül és szokatlanul hangzott a Charity Choir név, de a szép meghívó és a jó program vonzotta a nézőket. Karon­­ülőktől nagyszülőkig minden korosztály képviseltette magát. A nézők gyönyörködhettek. Túlzások nélkül, mindazonáltal szuperlativuszok­­ban lehet csak szólni az élményről, amelyben részük volt. A „nagyműsort" megelőzően az iskola tanulói teremtet­tek karácsonyi hangulatot. Az énekkar újszerű felállásával és szavalat beikta­tásával megtörték a szokványos elő­adásmódot. Műsorukat a tánckar gyertyás­ tánca tette egésszé. A gyere­kek előadását Horváth Barna esperes úr karácsonyi imája követte. Aki látta a Continental Singers nyári koncertjét a művelődési házban, az a néző már tudatosan és a nagyszerű élményért jött el, meghallgatni a „kis­testvér" együttest, a Charity Choir-t. A vallásos színezettel előadott ének-, misztériumjáték, versegyveleget hang-, látvány-, és öröm összeállításként, mint egy sajátságos amerikai stílusú musicalt élhettük át. Így fejezhető ki az az élmény, amely zúdult a közön­ségre. Ezeket kaphattunk az amerikai néger-blues stílusból, a broadway-i zenés játékokból. Néhol még Geers­­win­ melódiáit is felfedezhettük. A pan­­tomimszerűen előadott rövid misztéri­umjátékok drámaiságukkal törték meg az olykor vidám, hittel teli zengő kar­énekeket. Az élményeken túl a közönség lát­hatta az előadók ifjúi szépségét, örö­mét az énekben és érezni kellett azt a végtelen hitet, amely belőlük áradt. Látni kellett az egymás előadásában való gyönyörködést. Látni kellett azt a nagyszerű, közös munkát, a munkát megelőző előkészítést, a bravúros dra­­matizálást, a fiatal dirigens frenetikus egyéniségét. Az egész együttesből sugárzott az öröm és az a vallásos érzület, amely csak az igazán hivő emberből sugá­rozhat. A sikert bizonyította a műsorszámo­­kat követő , eg­yre erősödő vastaps. Az előadást nyíltszini taps, hangos tetszésnyilvánítás zárta. Az iskola sze­mélyzete és tanulói virágkosárral és általuk készített,bábfigurákkal köszön­ték meg ezt a szép karácsonyi aján­dékot. A lapunkon keresztül mi is köszöne­tet mondunk ezért a nagyszerű él­ményért, szervezőknek és közreműkö­dőknek egyaránt. Elmondhatjuk, hogy az előadás sok új hívet szerzett az együttesnek és — úgy érezzük — sok hívőt a hitnek. Kádas János

Next