Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-01-01 / 1. szám
29 Két Kortárs Petőfiról. 30 töri Sándor folyton emelgették és igazgatták az öreg apó köpenyegének a gallérját, melyet mindegyre lecsapott az erős szél.“ (7.1.) „Mielőtt a vizaknai csata (1849 febr. 4-én) egy vasárnap reggel kezdetét vette volna, Bem így szólt Petőfihez: Uram! ma csatánk lesz; maradjon ön távol a csatatértől; nem szeretném, hogy a magyar nemzet egyik jeles költője a csatatéren vérezzék el. Szót fogad-e ? — Köszönöm a figyelmeztetést tábornok úr — válaszoló Petőfi — szót fogadok; de azt nem ígérhetem meg most, hogy mit fogok tenni akkor, midőn az ágyuk dörgését fogom hallani.“ Hogy Bem tábornok és Petőfi közt ily rövid párbeszéd folytati, egy pár perczcel a vízaknai véres csata kezdete előtt, azt még akkoriban, a csata lezajlása után hallottam bajtársaimtól; én e párbeszédet közvetlenül nem hallottam , de a mi azon csatában azután történt, annak szemtanúja voltam.“ (8. 1.) Itt a vizaknai csata leirása következik, amely ,után szerzőnk így folytatja: „Úgy ült ott Bem lován, mintha érczből lett volna öntve; a süvöltő golyókat számba sem vette; csak fejét fordítgatta jobbra, balra, vizsgálva a csata folyamát s osztva parancsait a minden perczben érkező táborkari segédeknek, kik közt már Petőfi Sándort is ott láttuk.“ (9. 1.)....................Petőfi Sándor szintén ott volt a jobb szárnyon, ki tajtékzó lován hol előre, a csatárlánczhoz, hol egyetlen ágyunkhoz, hol mi hozzánk vágtatott s megvetve a félelmet, a halált, lelkesített, bátorított mindenütt; a mi annál feltűnőbb volt, mert honvédeink közül Petőfit kevesen ismerték, miután ő nem katonatiszti öltönyt viselt; magyar öltönyt viselt ugyan, de — emlékezetem szerint — minden tiszti jelvény nélkül, fejét tollas Kossuth-kalap fedte s kardot hordott.“ (11. 1.)..........„Minket gr. Bethlen Gergely alezredes rohamra vezetett, a mit alig kezdtünk meg s már „megállj “-t s visszavonulást parancsolt. Petőfi a más oldalon — ki a nagy zajban, lármában nem hallotta a Bethlen vezényszavát, rohamra lelkesített, s így aztán századunk egyik része előre rohanni, a másik pedig viszszavonulni akart; midőn aztán felhangzott ismét Bethlen alezredes hangja: „vissza!“ Petőfi nem tudta, hogy a fővezértől gyors visszavonulási parancs jött, nehogy mi is elszakíttassunk vagy foglyul essünk ágyunkkal együtt, amelyre ez alkalommal oly nagy szükségünk volt............Midőn a magaslatra kiérkeztünk, ott a meghátrált része seregünknek már rendben állt és pihent. Nenn is fenn volt, ki egy térképet nézegetett; közelében a főbb tisztek ültek lovaikon. Petőfi Sándor velünk egyszerre érkezett fel, ki szintén a fővezér környezetéhez csatlakozott..........Petőfi Sándor ez alkalommal nyergeletlen lovon ült; csak egy pokrócz volt lován a lekötővel leszorítva. Hogy a nyereg lefordult-e lováról, avagy más lóra kellett hamarjában ülni — nem tudom. Petőfi és Bethlen Gergely alezredes közt, midőn fölérkeztünk, heves szóváltás keletkezett visszavonulásunk miatt, de az azonnal elenyészett, midőn Petőfi megtudta, hogy az a Bem