Polgári Élet, 2007. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-05 / 1. szám
Január elsejétől az újonnan csatlakozott uniós országok állampolgárai számára a magyar idegenrendészeti ügyintézés is változott. Ez különösen a Magyarországon tartózkodó romániai magyarok számára jelent több szempontból is változást. A legfontosabb, hogy az eddigi ötezer forintos illeték helyett elsejétől csak 1500 forintot kell fizetni a tartózkodási engedély kiállításáért. A határátlépéshez már nem feltétlenül kell útlevél, elég a személyi igazolvány is, viszont annak, aki 90 napnál többet akar Magyarország területén tartózkodni, úgynevezett EGT típusú, az Európai Gazdasági Térséghez tartozó polgárokra vonatkozó tartózkodási engedélyért kell folyamodnia a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BM-BÁH) lakóhely szerint illetékes irodájában. A legfontosabb változások egyike, hogy megszűnt az úgynevezett D-típusú vízumkiadási procedúra, többé nem a bukaresti, kolozsvári vagy Csíkszeredai magyar külképviselethez kell fordulni, hanem kizárólag a BM-BÁH-nál kell ügyintézni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tartózkodási engedély azonnal kiváltható, nem kell egy évet várni vízummal ahhoz, hogy erre jogosultságot szerezzen az ügyfél. A részlegesen megnyitott magyar munkaerőpiacra 219 szakmában érkezhetnek munkavállalók korlátozás nélkül, esetükben nem kell az eddigi, több hónapos munkavállalási eljárást lefolytatni. A 219 foglalkozásban elhelyezkedőknek csak bejelentési kötelezettségük van a Munkaügyi Központoknál, a munkavállalási engedély kiállítása automatikusan történik. A BM-BÁH idegenrendészeti igazgatója, Egyed Zoltán viszont még nem tudja, hogy milyen időtartamra adják ki majd ezekben az esetekben a munkavállalási engedélyeket. Ha ugyanis marad az egyéves időtartam - az eddigi gyakorlat szerint -, akkor a tartózkodási engedélyt sem tudják több időre megadni, mint amennyire a munkavállalási engedély szól, azaz egy évre, holott uniós polgároknak akár öt évre is kiadható a tartózkodási engedély. Marad viszont a lakhely-bejelentési kötelezettség, amihez továbbra is mellékelni kell a lakástulajdonossal kötött bérleti szerződést, valamint a lakás tulajdoni lapjának hivatalos másolatát. Ha a hivatal a lakhatást bizonyítottnak ítéli, akkor a kérelmező lakcímkártyát kap. 2007. júliusáig még érvényben marad a letelepedés intézménye a román és bolgár állampolgárok számára, amit a tartózkodási engedély kézhezvételét követően lehet igényelni. Pozitív elbírálás esetén ez annyit jelent, hogy a letelepedett nem lakcímkártyát, hanem magyar személyi igazolványt kap, ami némi többletjogot biztosít, ugyanis a magyar idegenrendészet még különbséget tesz a tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek és a letelepedettek között. 2007. júliusától viszont az uniós tartózkodási engedély egyenértékű a letelepedéssel, ami például a helyhatósági választásokon való részvételre is feljogosítja birtokosát. A tartózkodási engedély iránti kérelmeknél további könnyítés, hogy ezután sem a munkavállalási vagy vállalkozói jogcímen igényelt tartózkodási engedélyhez nem kéri a bevándorlási hivatal az APEH által kiállított személyi jövedelem-igazolást, illetve az úgynevezett nullás adóigazolást. A vállalkozók esetén sem kell ezután APEH- igazolásokat benyújtani a hivatalhoz, elég a cégbírósági bejegyzés és társasági szerződés, vagy a vállalkozói igazolvány hiteles másolata. A tanulmányi célú tartózkodási engedélyek kiadásában csak annyi változott, hogy első alkalommal sem a magyar külképviseleten kell diákvízumot kérni, hanem a területileg illetékes idegenrendészeti ügyfélfogadó irodában. Mivel a tanulmányi tartózkodási engedély jogcímfüggő, évente meg kell hosszabbítani azt annak az oktatási intézménynek az igazolásával, melyben az igénylő tanul. Újdonság az is, hogy az ügyfélfogadás napjai nem esnek egybe az úgynevezett harmadik országok állampolgárai és az EGT-országok polgárai esetében. Míg eddig évi 10-12 ezer EGT-ügyfele volt a bevándorlási hivatalnak, a romániai csatlakozással 40- 50 ezerre számítanak, de Egyed Zoltán igazgató szerint nem lesz fennakadás, hiszen ugyanazok a hivatalnokok látják el a feladatot, mint akik eddig is tették. A hivatal ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy az átmeneti időszakban, azaz azokban az esetekben, melyekben a tartózkodási engedély iránti kérelmet 2007. január elseje előtt adták be, a régi eljárásrendet tartják irányadónak. Az új szabályokat csak akkor tudják alkalmazni, ha az igénylő ezt külön nyomtatványon kéri. A csatlakozás előtt beadott, de még el nem bírált kérelmek esetében tehát nem lesz automatikusan érvényes az uniós polgárokra vonatkozó idegenrendészeti szabályozás. // SZ. SZŐKE LÁSZLÓ Ami az EUfória mögött van Egyszerűsödött az ügyintézés a határon túliak számára A Az EU számokban z Európai Unió lakossága 492,8 millióra gyarapodott a 21,6 milliós Románia és a 7,7 milliós Bulgária csatlakozásával. Tavaly a 25 tagú EU lakossága 4,4 ezrelékkel nőtt, Romániáé 2,2 ezrelékkel, Bulgáriáé 5,5 ezrelékkel apadt. Tavaly az EU lakossága nettó bevándorlás révén 3,6 ezrelékkel nőtt, Romániáé nettó kivándorlással 0,3 ezrelékkel fogyott, Bulgáriáé nem változott. Tavaly az EU lakossága természetes módon 0,8 ezrelékkel nőtt, Romániáé 1,9 ezrelékkel, Bulgáriáé 5,5 ezrelékkel fogyatkozott. A „régi” EU-ban a születéskor várható élettartam férfiaknál 75,8, nőknél 81,9 év, Romániában 68,2, illetve 75,4 év, Bulgáriában 69, illetve 76,3 év. _______SZÉKELYFÖLD POLGÁRI ÉLET • 2007. JANUÁR 05-11. • IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM SZETGYÖRGYI LÁSZLÓ Eufória Nem csoda, nem ámítás, bekövetkezett az, ami tizenhét, tíz, hét, vagy akár két esztendővel ezelőtt még hihetetlennek tűnt: 2007. január 1-jétől kezdődően Románia tagja az Európai Uniónak. Az eseményt grandiózus ünnepségsorozattal tették emlékezetessé szerte az országban. Az újév kezdetén a tetőfokára hágott az eufória, az ünnepségekből nyakló nélkül kivették részüket a legmagasabb állami és kormányzati tisztségviselők, s mint ilyenkor lenni szokott, véget nem értek az optimizmusukban egymást túllicitáló előrejelzések. Egyelőre még úgy fest, zavartalan a bizakodás. A felfokozott érzelmi állapotban leledző politikum hangoskodása most még elnyomja a józanabb politikai és gazdasági szakértők hangját. A mai helyzet kísértetiesen hasonlít a tizenhét évvel korábbihoz, amikor szentségtörésként hatott, s akként is fogadtatott, ha valaki megkérdőjelezte a „forradalmat”. 2007. első hetében a kételkedőkre, az euroszkeptikusokra vár ugyanez a sors. A kijózanodás azonban előbb-utóbb bekövetkezik majd, nem kell más, csak szembesülni a valósággal, az EU árnyoldalaival. Az nyilvánvaló, hogy Románia nem felkészültségének köszönheti a tagságot. A gazdaságilag hanyatlóban lévő EU-nak nagy szüksége volt a huszonkétmilliós piacra. Tény, az EU lehetőséget jelenthet a felkészült államoknak, a versenyképes gazdaságoknak - de csak számukra. Romániáról pedig még vezetői is elismerik, hogy felkészültség tekintetében komoly lemaradásai vannak. Talán nem időszerű, akár ünneprontásként is hathat az állítás: az EU-t a nemzetközi pénzvilág, a nyugati pénzintézetek, a multinacionális mamutok érdekei szerint irányítják. Hogy eme bonyolult érdekszövevényben miként tudnak majd eligazodni, miként képesek érdekeiket képviselni a szovjet érdekszférából alig kiszakadt, s most újonnan csatlakozott államok, nos, ez különösebb jóstehetség nélkül előrelátható, nehezen vagy sehogy. És most néhány szót arról, hogy mit hoz, mit hozhat a csatlakozás az erdélyi magyarság számára. A politikai vezetők vélekedésével ellentétben azt kell mondanom: nem sokat, legalábbis nem azt, amiről a hírek szólnak, azaz, a nemzet szélesebb határokon belüli egyesítését. Az autonómiáról pedig, legalábbis a brüsszeli nyomásra „megadottról”, egyelőre le kell mondanunk. GRAUSAM GÉZI)# szép új Európa Mikor ezeket a sorokat írom, már eldöntött tény, hogy újabb birodalomhoz kötötte sorsát Kelet- és Közép-Európa jelentős része, sőt, már a Balkán is ide tagozódott be. Jó-e vagy rossz? Még nem tudni, azaz dehogynem: Belső-Magyarország példája meglehetősen intő, hogy mivé válhat a népbutítás, ha az gátlástalansággal párosul. Persze, másféle példákat is fel lehetne hozni, ám amennyi víz lefolyt már a Dunán 1989 decembere óta, nem igazán ad okot a reményre. Igaz, ott van Szlovénia példája, ám ott van Szlovákiáé is, és ez utóbbi esetben nem hinném (a gázár csökkenésén kívül), hogy rózsás helyzetre számíthatnánk, mi erdélyi magyarok. Esetleg egy csepp kárörömöt érezhetünk, hogy kicsapják a parlamentből az ingyenélők táborának jó részét, ám ismerve főfejeseink gátlástalanságát, biztosan kapnak majd valami megoldást sanyarú helyzetük enyhítésére. A dicső Nyugat magatartása sem ad örömre okot, lásd éppen Romániából lesz a kisebbségekért felelős EU-biztos. Ágyő, autonómia és ágyő, állami magyar egyetem! Nemsokára valószínűleg már a termőföldnek is istenhozzádot lehet mondani, hiszen nem hinném, hogy egy ekkora üzletet kihagyna az Unió. Elképzelhető, hogy különféle parasztnyomorító megoldások is feltűnnek majd a láthatáron, nehogy elkezdjen gondolkodni az istenadta, mert annak sok-sok euró látná kárát. Nosza, meg kell fenyegetni, nehogy neki fogjon egyes egyedül disznót vágni, hisz hová pakolná el akkor Európa boldogabbik fele az agyontápolt, halízű sertéseket - lám, már a magyar piac is kezd betelni! -, nem szólva arról, hogy zavaróan idegesek az ellenőrök, tehát keletebbre kell tolni a hatalmas raktárakat és a lejárt élelmiszereket. Arra a pillanatra pedig, hogy esetleg a közember is nyerne a csatlakozásból, jó sokat kell várni. Ha Etiópia vagy Szomália is jogot nyer, esetleg akkor fizethetnek „Románia és Bulgária népei is euróval. Világos, nem márka a lej és nem gulden a leva, tehát egy gyengébb valutát kell átváltani egy erősebbre, az meg kinek jó? Ja, hogy nekik? Ugyan már nem Üdvhadsereg az Unió! Különben is, valahogyan fel kell tartani ezeket a rongyosokat, mert elözönlik a munkaerőpiacot, tehát jobb hitegetni, csitítgatni. Na ugye, milyen szép? Isten hozott, Európa!