Polgári Élet, 2007. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-05 / 1. szám

J­anuár elsejétől az újonnan csatla­kozott uniós országok állampolgá­rai számára a magyar idegenrendé­szeti ügyintézés is változott. Ez külö­nösen a Magyarországon tartózkodó romániai magyarok számára jelent több szempontból is változást. A leg­fontosabb, hogy az eddigi ötezer forin­tos illeték helyett elsejétől csak 1500 forintot kell fizetni a tartózkodási en­gedély kiállításáért. A határátlépéshez már nem feltétlenül kell útlevél, elég a személyi igazolvány is, viszont annak, aki 90 napnál többet akar Magyaror­szág területén tartózkodni, úgyneve­zett EGT típusú, az Európai Gazdasági Térséghez tartozó polgárokra vonat­kozó tartózkodási engedélyért kell fo­lyamodnia a Bevándorlási és Állam­polgársági Hivatal (BM-BÁH) lakóhely szerint illetékes irodájában. A legfon­tosabb változások egyike, hogy meg­szűnt az úgynevezett D-típusú vízum­kiadási procedúra, többé nem a buka­resti, kolozsvári vagy Csíkszeredai magyar külképviselethez kell fordulni, hanem kizárólag a BM-BÁH-nál kell ügyintézni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tartózkodási engedély azonnal kiváltható, nem kell egy évet várni ví­zummal ahhoz, hogy erre jogosultsá­got szerezzen az ügyfél. A részlegesen megnyitott magyar munkaerőpiacra 219 szakmában ér­kezhetnek munkavállalók korlátozás nélkül, esetükben nem kell az eddigi, több hónapos munkavállalási eljárást lefolytatni. A 219 foglalkozásban elhe­lyezkedőknek csak bejelentési kötele­zettségük van a Munkaügyi Közpon­toknál, a munkavállalási engedély ki­állítása automatikusan történik. A BM-BÁH idegenrendészeti igazgatója, Egyed Zoltán viszont még nem tudja, hogy milyen időtartamra adják ki majd ezekben az esetekben a munka­­vállalási engedélyeket. Ha ugyanis marad az egyéves időtartam - az eddi­gi gyakorlat szerint -, akkor a tartóz­kodási engedélyt sem tudják több idő­re megadni, mint amennyire a mun­kavállalási engedély szól, azaz egy év­re, holott uniós polgároknak akár öt évre is kiadható a tartózkodási enge­dély. Marad viszont a lakhely-bejelenté­si kötelezettség, amihez továbbra is mellékelni kell a lakástulajdonossal kötött bérleti szerződést, valamint a lakás tulajdoni lapjának hivatalos má­­­solatát. Ha a hivatal a lakhatást bizo­nyítottnak ítéli, akkor a kérelmező lakcímkártyát kap. 2007. júliusáig még érvényben ma­rad a letelepedés intézménye a román és bolgár állampolgárok számára, amit a tartózkodási engedély kézhez­vételét követően lehet igényelni. Pozi­tív elbírálás esetén ez annyit jelent, hogy a letelepedett nem lakcímkár­tyát, hanem magyar személyi igazol­ványt kap, ami némi többletjogot biz­tosít, ugyanis a magyar idegenrendé­szet még különbséget tesz a tartózko­dási engedéllyel rendelkező szemé­lyek és a letelepedettek között. 2007. júliusától viszont az uniós tartózkodá­si engedély egyenértékű a letelepe­déssel, ami például a helyhatósági vá­lasztásokon való részvételre is feljogo­sítja birtokosát. A tartózkodási engedély iránti ké­relmeknél további könnyítés, hogy ez­után sem a munkavállalási vagy vállal­kozói jogcímen igényelt tartózkodási engedélyhez nem kéri a bevándorlási hivatal az APEH által kiállított szemé­lyi jövedelem-igazolást, illetve az úgy­nevezett nullás adóigazolást. A vállal­kozók esetén sem kell ezután APEH- igazolásokat benyújtani a hivatalhoz, elég a cégbírósági bejegyzés és társa­sági szerződés, vagy a vállalkozói iga­zolvány hiteles másolata. A tanulmányi célú tartózkodási en­gedélyek kiadásában csak annyi válto­zott, hogy első alkalommal sem a ma­gyar külképviseleten kell diákvízumot kérni, hanem a területileg illetékes idegenrendészeti ügyfélfogadó irodá­ban. Mivel a tanulmányi tartózkodási engedély jogcímfüggő, évente meg kell hosszabbítani azt annak az okta­tási intézménynek az igazolásával, melyben az igénylő tanul. Újdonság az is, hogy az ügyfélfoga­dás napjai nem esnek egybe az úgy­nevezett harmadik országok állam­polgárai és az EGT-országok polgárai esetében. Míg eddig évi 10-12 ezer EGT-ügyfele volt a bevándorlási hiva­talnak, a romániai csatlakozással 40- 50 ezerre számítanak, de Egyed Zol­tán igazgató szerint nem lesz fenn­akadás, hiszen ugyanazok a hivatal­nokok látják el a feladatot, mint akik eddig is tették. A hivatal ugyanakkor felhívja a fi­gyelmet, hogy az átmeneti időszak­ban, azaz azokban az esetekben, me­lyekben a tartózkodási engedély iránti kérelmet 2007. január elseje előtt ad­ták be, a régi eljárásrendet tartják irányadónak. Az új szabályokat csak akkor tudják alkalmazni, ha az igény­lő ezt külön nyomtatványon kéri. A csatlakozás előtt beadott, de még el nem bírált kérelmek esetében tehát nem lesz automatikusan érvényes az uniós polgárokra vonatkozó idegen­­rendészeti szabályozás. // SZ. SZŐKE LÁSZLÓ Ami az EUfória mögött van Egyszerűsödött az ügyintézés a határon túliak számára A Az EU számokban z Európai Unió lakossága 492,8 millióra gyarapodott a 21,6 milliós Románia és a 7,7 milliós Bulgária csatlakozásával. Tavaly a 25 tagú EU lakossága 4,4 ezrelékkel nőtt, Romá­niáé 2,2 ezrelékkel, Bulgáriáé 5,5 ez­relékkel apadt. Tavaly az EU lakossága nettó bevándorlás révén 3,6 ezrelék­kel nőtt, Romániáé nettó kivándorlás­sal 0,3 ezrelékkel fogyott, Bulgáriáé nem változott. Tavaly az EU lakossága természetes módon 0,8 ezrelékkel nőtt, Romániáé 1,9 ezrelékkel, Bulgá­riáé 5,5 ezrelékkel fogyatkozott. A „ré­gi” EU-ban a születéskor várható élet­tartam férfiaknál 75,8, nőknél 81,9 év, Romániában 68,2, illetve 75,4 év, Bul­gáriában 69, illetve 76,3 év. _______SZÉKELYFÖLD POLGÁRI ÉLET • 2007. JANUÁR 05-11. • IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM SZE­­TGYÖRGYI LÁSZLÓ Eufória N­em csoda, nem ámítás, bekövetkezett az, ami tizenhét, tíz, hét, vagy akár két esztendővel ezelőtt még hihetetlennek tűnt: 2007. január 1-jétől kezdődően Románia tagja az Európai Uniónak. Az eseményt grandiózus ünnepségsorozattal tették emlékezetessé szerte az országban. Az újév kezdetén a tetőfokára hágott az eufória, az ünnepségekből nyakló nélkül kivették részüket a legmagasabb állami és kormányzati tisztségviselők, s mint ilyenkor lenni szokott, véget nem értek az optimizmusukban egymást túllicitáló előre­jelzések. Egyelőre még úgy fest, zavartalan a bizakodás. A felfokozott érzelmi állapotban leledző politikum hangoskodása most még el­nyomja a józanabb politikai és gazdasági szakértők hangját. A mai helyzet kísértetiesen hasonlít a tizenhét évvel korábbihoz, amikor szentségtörésként hatott, s akként is fogadtatott, ha valaki megkérdőjelezte a „forradalmat”. 2007. első hetében a kételkedőkre, az euroszkeptikusokra vár ugyanez a sors. A kijózanodás azonban előbb-utóbb bekövetkezik majd, nem kell más, csak szembesülni a valósággal, az EU árnyoldalaival. Az nyilvánvaló, hogy Románia nem felkészültségének köszönheti a tagságot. A gazdaságilag hanyatlóban lévő EU-nak nagy szüksége volt a huszonkétmilliós piacra. Tény, az EU lehetőséget jelenthet a felkészült államoknak, a versenyképes gazdaságoknak - de csak szá­mukra. Romániáról pedig még vezetői is elismerik, hogy felkészült­ség tekintetében komoly lemaradásai vannak. Talán nem időszerű, akár ünneprontásként is hathat az állítás: az EU-t a nemzetközi pénzvilág, a nyugati pénzintézetek, a multinacionális mamutok érdekei szerint irányítják. Hogy eme bonyolult érdekszövevényben miként tudnak majd eligazodni, miként képesek érdekeiket képvisel­ni a szovjet érdekszférából alig kiszakadt, s most újonnan csatlako­zott államok, nos, ez különösebb jóstehetség nélkül előrelátható, nehezen vagy sehogy. És most néhány szót arról, hogy mit hoz, mit hozhat a csatlakozás az erdélyi magyarság számára. A politikai vezetők vélekedésével ellen­tétben azt kell mondanom: nem sokat, legalábbis nem azt, amiről a hírek szólnak, azaz, a nemzet szélesebb határokon belüli egyesítését. Az autonómiáról pedig, legalábbis a brüsszeli nyomásra „megadott­ról”, egyelőre le kell mondanunk. GRAUSAM GÉZI)# szép új Európa M­ikor ezeket a sorokat írom, már eldöntött tény, hogy újabb birodalomhoz kötötte sorsát Kelet- és Közép-Európa jelentős része, sőt, már a Balkán is ide tagozódott be. Jó-e vagy rossz? Még nem tudni, azaz dehogynem: Belső-Magyarország példája megle­hetősen intő, hogy mivé válhat a népbutítás, ha az gátlástalanság­gal párosul. Persze, másféle példákat is fel lehetne hozni, ám amennyi víz lefolyt már a Dunán 1989 decembere óta, nem igazán ad okot a reményre. Igaz, ott van Szlovénia példája, ám ott van Szlovákiáé is, és ez utóbbi esetben nem hinném (a gázár csökkenésén kívül), hogy rózsás helyzetre számíthatnánk, mi erdélyi magyarok. Esetleg egy csepp kárörömöt érezhetünk, hogy kicsapják a parlamentből az ingyenélők táborának jó részét, ám ismerve főfejeseink gátlástalanságát, biztosan kapnak majd valami megoldást sanyarú helyzetük enyhítésére. A dicső Nyugat mag­atartása sem ad örömre okot, lásd éppen Romániából lesz a kisebbségekért felelős EU-biztos. Ágyő, autonómia és ágyő, állami magyar egyetem! Nemsokára valószínűleg már a termőföldnek is istenhozzádot lehet mondani, hiszen nem hinném, hogy egy ekko­ra üzletet kihagyna az Unió. Elképzelhető, hogy különféle paraszt­nyomorító megoldások is feltűnnek majd a láthatáron, nehogy elkezdjen gondolkodni az istenadta, mert annak sok-sok euró látná kárát. Nosza, meg kell fenyegetni, nehogy neki fogjon egyes egyedül disznót vágni, hisz hová pakolná el akkor Európa boldo­gabbik fele az agyontápolt, halízű sertéseket - lám, már a magyar piac is kezd betelni! -, nem szólva arról, hogy zavaróan idegesek az ellenőrök, tehát keletebbre kell tolni a hatalmas raktárakat és a lejárt élelmiszereket. Arra a pillanatra pedig, hogy esetleg a közember is nyerne a csat­lakozásból, jó sokat kell várni. Ha Etiópia vagy Szomália is jogot nyer, esetleg akkor fizethetnek „Románia és Bulgária népei is euró­­val. Világos, nem márka a lej és nem gulden a leva, tehát egy gyengébb valutát kell átváltani egy erősebbre, az meg kinek jó? Ja, hogy nekik? Ugyan már nem Üdvhadsereg az Unió! Különben is, valahogyan fel kell tartani ezeket a rongyosokat, mert elözönlik a munkaerőpiacot, tehát jobb hitegetni, csitítgatni. Na ugye, milyen szép? Isten hozott, Európa!

Next