Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1856-09-17 / 38. szám

326 beli kárpótlást nem fogad el érte s annak idején kiszabadítja majd a köztársasági cserepcsikból a Poroszországért verő sziveket, mely­­lyekre az 1848-as mozgalom a köztársasági köntöst kényszerité. Ezekből tehát az tűnnék ki, hogy a porosz kormány ez alkal­mat fel akarja használni Neuschâtel iránti jogai követ­elésére s nem épen valószínűtlen a hir, hogy Poroszország ezen ügyet a frankfurti német szövetség­gyűlés elé akarja terjeszteni olly kéréssel, engedtet­nék meg neki a porosz és svájczi terület közötti német államokon át hadcsapatokat szállítani,mellyek a neuswichteli fölkelés után elfogott királypártiakat a svájczi szövetség törvénykezése alól fegyverhata­lommal ragadják ki. Ezen elfogottak közül a főbbek tiz évi börtön­nel fenyitetnek a szövetségi törvény értelmében. Más­részt ismét beszélik, hogy azon svájczi kantonok, mellyeken a Neuschâtel felé nyomuló porosz csapatoknak át kellene menniök, elhatározták az erőt erővel verni vissza. A bádeni nagyherczeg Lajos az uralkodó herczeg Frigyes ja­vára a kormányt letette, kinek most a hadsereg hű­ségi esküt es­küszik. Francziaország, Ő felségeik csak October 6 án térnek vissza Párisba; az udvar három hétig fog a compiègnei kastélyban mulatni, hol mindenféle ünnepélyekre, minők : vadászat, tánczvrgalom, szini előadás, lovag­játék stb. tesznek készületeket. A császár és császárné f. hó 9-én harmincz meghívott vendég kíséretében egy sétahajón Biaritzból a spanyol partra San Sebastian városába rándultak, hol — bár jövetelük nem volt előre jelentve — megérkezésük után azonnal roppant néptömeg tódult össze s ő fel­ségeiket nagy lelkesedéssel üdvözölte. Nem sokára a harangok zúgni s a vár ágyúi dörögni kezdettek, szóval a fogadtatás ollyszerű volt, mintha a nép saját királyát üdvözölte volna. Ez megerősíti azon törekvésekről régebben keringő híreket, mellyek szerint a spanyol nép egy része a mostani Bourbon uralkodó házat újabb dynasztiá­­val felváltani óhajtaná. Néhány órai mutatás s a nevezetesebb épü­letek és az erőd megtekintése után ő felségeik visszahajóztak Bia­­ritzba, a párisi lapoknak pedig megtiltatott e kirándulásról írni. A kis trónörökös September 10-én szemlét tartott a biaritzi helyőrség fölött —atyja karjain, ki őt bemutatta a katonáknak ; ezek erősen „éljeneztek­" a kis­fiú pedig rémültében nagyokat sikoltott.­­Ezután Malakoff bevétele jön megünnepelve; a közlegények pezs­gőztek, három emberre jutván egy palac­k, a tisztek pedig a csá­szári asztalnál ebédeltek. A császár O’Donell tábornagyot a becsü­letlégiórend nagy ke­resztjével diszíté fel. Napóleon herczeg folyó hó 12-én Stockholmba érkezett. Spanyolország Biszkája tartománya a franczia trónörököst pol­gársági oklevéllel tisztelte meg, de a császár ezt nem fogadta el, mert a kinevezés a spanyol kormány beegyezése nélkül történt. Szebasztopol bevételének évnapját September 7-én nagy lako­mával ünnepelték meg Párisban, mellyen Pelissier tábornagy elnökölt. Az északi vaspályatársulat pénztárnoka megszökött s 5747 darab részvényt vitt magával. A kár magában 1,800,000 frankot tesz. Gyanítják, hogy Angliába s innen Liverpoolból Amerikába ment a postahajón, a társulat azonban egy gyors gőzöst bérelt, melly a postahajót megelőzve hamarább érjen Új-Yorkba a szöke­vény elfogatása végett. Báró Hübner távollétében az ausztriai ügyvivő gróf Walevszky külügyminisztert felkérte, tiltaná el azon aláírást, mellyet Manin Párisban a Piemont számára szerzendő 100 ágyúra nyitott s melly Ausztria elleni ellenséges indulatot tanúsít. A külügyminiszter azt fe­lelte, hogy a rendőrség ezen aláírást már e felszólítás előtt betiltotta. Hire járt, hogy az öreg Czartoriszky herczeg nem­rég Berlin­ben az ottani orosz követtel Lengyelországba visszatérhetése iránt értekezett. Egy párisi lap e hírt megc­áfolja, mondván, hogy az öreg Czartomiszky Ádám Párisból több hónap óta ki sem mozdult s kije­lenté, hogy Lengyelországba addig, mig az orosz uralom áll, vissza nem tér. Berlinen minap a fiatal Czartom­szky László utazott át, de csak 12 órát töltött a porosz fővárosban. Napóleon császár a svájczi szövetséggyűlési hír szerint kimélet­ és engedékenységre hívta fel a neuswichteli királypártiak irányában s a jogkérdést a párisi congressuson, ha ennek tagjai ismét össze­gyűlnének, tárgyalni kívánná. Anglia. A figyelmes olvasónak rég feltűnhetett az, hogy Anglia és Francziaország közt a párisi béke megkötése óta nem uralkodik többé a háború alatt tanúsított egyetértés. Vegyünk néhány esetet a sok közül. Anglia a Dunafejedelemségeket egyesíteni kívánja, Francziaország az egyesítés ellen van. Anglia a besszarábiai határ­szabályozásnál Belgrádot Moldovának követeli, Francziaország azt ■az orosznak ítéli. Anglia, hogy az orosz kormányt a békepontok teljesítésére sürgesse, a Feketetengerre hajóhadat küldött, Franczia­ország e lépéshez nem csak nem csatlakozott, sőt rászalta azt. An­glia a spanyol államcsint megrótta s kárhoztatta, a franczia császár az államcsin főeszközét O’Donellt a becsületrend keresztjével jutal­mazta stb. E körülmények összevetőire nézve tehát nem lesz meg­lepő azt hallani, hogy a nyugati két hatalom közötti szövetség napról napra lazábbá válik. E sejtést különösen megerősítő Pal­merston lapjának a „Postának egy minapi czikke, melly állítólag a legkitűnőbb angol államférfiak egyikének tollából folyt s mellynek lényege az, hogy Anglia ezentúl saját politikát fog követni s kény­telen lesz gyakran cselekedni ott, hol más népek nem bírnak vagy nem akarnak cselekedni. Ha — igy végződik a czikk — ezen eljá­rásnál más hatalmak közreműködéssel segítenek, annál jobb! ha nem, kötelességünk a régi marad s mi kötelességünket teljesíteni fogjuk. — Francziaországban e czikk nagy izgalmat szült, sokan ezt a szövet­ség felmondásának tekintik; Angliában pedig azt hiszik, hogy lord Palmerston ismét szabadelvűbb politikát akar követni. A kormány a szárazföldi hadsereg létszámát leszállító, a csök­kentés azonban olly csekély, hogy az inkább csak névlegesnek, mint valóságosnak mondható. A térdszalagrend vitézei egygyel szaporodtak s ez a török szultán, kit először ér a megtiszteltetés, hogy e rend nem keresztyént vett fel vitézei sorába. Sheffield város lakói még a múlt évben nyitottak aláírást olly czélból, hogy régi képviselőjük az öreg Roebuck iránti tiszteletüket becses emlék adásával tanúsíthassák. Az aláírás eredménye 1400 ft. sz., melly összeg fele­ Roebuck arczképének lefestésére van szentelve, a­ásik felét pedig kész­pénzben adták át neki egy minap tartott meetingen, mellyen ő maga is iszónokolt. Olaszország. A nápolyi kormány a nyugati hatalmak minap említett sürgető jegyzékére már válaszolt s e válasza sokkal szelidebb hangon van írva, mint az első, mellynek rövid értelme az, hogy idegen állam­nak más állam belügyeihez semmi köze sincsen. Engedményekről azonban e második válaszban sincs szó, azt tartván ő felsége, hogy önmegalázás volna más hatalmak kívánságára tenni változtatást a belkormányzatban. Illy körülmények közt újra felmerül a hír,hogy Ferdinánd király, idősebb fia a kalábriai herczeg javára, a trónról lemondani készül, ki azután megtehetné a kívánt módosításokat a nélkül, hogy önmegalázással vagy megfélemléssel vádolhatná ma­gát. Engedékenyebb politika előjeléül tekintik már azt is, hogy a kormány Antonini párisi követ helyébe, ki a franczia udvarnál nem igen kedves egyén, más követet fog küldeni. A fenyegetésnek, hogy a nyugatiak néhány hadi­hajót küldenek Nápoly elé, hír szerint leginkább az volt a czélja, hogy Ausztria mindent elkövessen a nápolyi eddigi politika megváltoztatására. Azt is beszélik, hogy a nyugatiak e czélból a bécsi kabinetet együtt­­leges fellépésre szól­ták fel, jól tudván, hogy Ausztria e felszólítás­nak engedni nem fog s a harczias közbenjárás meggátlása végett inkább a békés kiegyenlítést kisérti meg erélyesebben. A nyugati hatalmak sürgetésein kívül Nápolyban most a Murat­­féle mozgalmak is okoznak aggodalmat. Murat herczeget, Szavójá­­ban mulatása alatt, Olaszország minden részéből jött szabadelvűek s piemonti országgyűlési követek is látogatták. Ez idő óta Nápoly­ban ismét megújult a Murat-részre való izgatás s állítólag e párt­nak a nápolyi hadseregben is sok hive van. E körülmény, a fölebbi­­vel egyesülve, fejtheti meg a hirt, hogy az országban mindenütt nagy védelmi készületek léteznek. Capri szigetet (a nápolyi öblön) majdnem bevehetlennek mondják. Gaetába (tengerparti erősség s a király kedvencz tartózkodási helye) újra 32 nehéz ágyú, Calabria felé pedig több üteg szállítatott. Báró Hübner Ausztria párisi követének Nápolyba érkezéséről csak akkor értesültünk, midőn a hír egyszersmind visszatéréséről is

Next