Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-03 / 1. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij január —junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadóhivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyarutcza •1. szám.) Amint az év kezdődik, Isten segedelmével megértük az uj esztendőt is, és mi magyarok, nem tehetjük magunknak azon szemrehányást, mintha a lefolyt évet munkátlanságban töltöttük volna. Tavaly ilyenkor még csak nemzeti öltözetünk újra felvételével voltunk elfoglalva, és ki hitte volna, hogy az év utolsó hónapjában már megyei közgyűléseket, tisztújításokat tarthassunk, s az 1848-as törvények érvényességét minden megye, minden város egyhangúlag proklamálhassa ? Minden arra mutat, hogy a felderült új év csak dicső folytatása leend az előbbinek, mert máris kellemes újságokkal bővelkedünk. Legelőször is tény az, hogy legfelsőbb helyen az úgynezett Szerbvajdaságnak és Temesi Bánságnak visszakeblezése kimondatott. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez által nem csak mi, hanem szerb honfitársaink is nyerni fognak, mert velünk és mellettünk akadály nélkül fejthetendik ki nemzetiségüket, míg külön „Kronland“ állapotukban, a bécsi germanizator minisztérium alá vettetve, elébb utóbb németekké kellett volna lenniök. Továbbá a kül- és belföldi lapok egyaránt írják, hogy az országgyűlés minél elébb, még pedig az 1848-ki alapokon egybe fog hivatni. E siettetés, minden oldalon megnyugvást okozhat, mert nem kell azt bőven fejtegetni, minő izgalmaknak volna az ország kitéve, később, áprilban vagy májusban, a midőn a tanácskozások menetére, még a csaknem bizonyosan kitörendő háború végzetteljes eseményei is befolyással lehetnének. A lefolyt hét utolsó napjaiban Deák Ferencz és báró Eötvös József hazánkfiai Bécsbe felhivattak, s értekezletet tartván a német miniszterekkel, még Ő Felségénél is kihallgatást nyertek. Erre, Pesten, azon hir terjedt el, mintha nevezett hazánkfiai megbizattak volna, megalakítani a felelős magyar minisztériumot. Azonban e hir nem bir valószínűséggel, már csak azért sem, mert (nem gúnyból mondjuk) Bécsben, egy idő óta, rendesen csak akkor szoktak valamit megadni, amidőn már idestova elkéstek vele. Másként is afféle csonka magyar minisztérium, mely a két leglényegesb tárcza nélkül volna alakítandó, teljes lehetlenség hazánkban. Először, mert a szabadelvű párt államférfiai ily feltételek mellett részvétüket oda nem ígérhetik, a konservatívok pedig az összehívandó országgyűlés előtt egy óráig sem tarthatnák magukat. (Hogy kezdik az új évet a Lajtán túl lakó német-szláv rokonaink?) Ha e kérdésre nézve abból akarunk okulni, amit a bécsi lapokból olvasunk, okvetlenül azon gondolatra kell jutnunk, hogy a bécsi vezérczikkező urak végkép elvesztették fejüket; nem tudják, mihez kapjanak, mihez kezdjenek, mit tanácsoljanak, s ezért minden nap saját maguknak ellentmondanak. Például, amidőn a Goluchowski gróf által gyártott tartományi alkotmányok kihirdetése megkezdődött, minden bécsi lap azt sürgette, hogy inkább a német-szláv tartományok összesen kapjanak egy alkotmányt. Ezt ők „vereinigter Landtag“-nak nevezték. Eleinte a „Presse“ is ezen terv mellé nyilatkozott, de később a „Reichsverfassung“-ot kezdé sürgetni, minden áron, még akkor is, ha egy vagy más tartomány (értsd Magyarország) ezen birodalmi parlamentből makacsul ki is akarna maradni. Néhány nappal később ugyan a lap már alkudozni kezdett, s megelégedett volna, ha a magyarokat csak a birodalmi tanácsba való megjelenésre lehetne birni; ez okból az említett birodalmi tanácsból két külön testület alakítását indítványozá, t. i. hogy a német-szláv tartományok országgyűlései által választandó birodalmi tanácsosok, a magyarországiakon kívül, jöjjenek Bécsbe, s ezen testület épen oly jogokkal legyen felruházva, mint a pesti országgyűlés, de csak az okt. 20-ai diploma értelmében. Az ily modorban alakított gyűlést elnevezte „Reichsversamlung“-nak. E mellé azonban ragaszkodott a régi birodalmi tanács eszméjéhez is, s kívánta, hogy a birodalom leglényegesebb ügyei, úgymint : az adó és ujonczozási törvényjavaslatok tovább is ezen testület illetősége alá tartozzanak. És különbség okáért elnevezd ezen gyűlést „Reinchseinheitliche Reichsrathsversamlung“-nak“ , ami mindenesetre oly hosszú szó, hogy a nem németnek gyakorolni kell rajta a nyelvét, míg tisztességesen kimondhatja. Most már azt gondolta volna az ember, hogy ily sok munkába kerülő szó és eszme legalább is azért terem meg a „Presse“ hasábjain, hogy feltalálói egy ideig következetesen irkálgathassanak róla. Nem úgy történt; a „Presse“ mindjárt a következő számban elveti saját találmányát, s minden tétovázás nélkül azt írta : „Nos lépjünk hát békére a magyarokkal; fogadjuk el az ő 1848. alkotmányukat, hanem terjeszszük ki az egész osztrák birodalomra.“ Nagyon tudjuk a „Presse“ gusztusát méltányolni : ez okból tiszta szívből óhajtjuk, hogy német-szláv rokonaink az 1848-as magyar alkotmányhoz hasonlót, vagy ha lehet, még annál valami tökéletesebbet is nyerjenek,hanem az osztozásra egyáltalában nem mutatunk hajlandóságot. Testvérek vagyunk, de nem osztályos atyafiak, mert alkotmányunk anyád jusson, hadunk ősi történetéből örökség útján jutott ránk. Osztozni, itt annyit tenne, mint elvenni tőlünk, s minket megint odavetni valami Bachféle miniszteriális önkény áldozatául. Istennek hála, ezen már túlvagyunk. Szóljunk most valamit Schmerling államminiszter programmjáról, mely a Lajtán túl nagy örömet okoz, sok gyönyörű köszönő feliratot hoz létre, sőt itt ott az ablakok kivilágítását is előidézi. Ezen programaiban csakugyan sok szép dolog van, s miután Schmerling urat valósággal szavatartó embernek ismerik, az ígért reformok iránti öröm komoly és őszinte. Azonban oly időket élünk, hogy ami még tegnap kielégítőnek látszott, az ügyek gyors érésénél fogva, ma már czélszerűtlennek bizonyul be. Az „Ost-D. Post“ az év utolsó napjaiban már kénytelen volt bevallani, hogy Schmersing úr sokat ígérő pro-grammja, a helyzet változandóságánál fogva, ott van szárnyalva..