Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1861-05-16 / 20. szám
A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési dij január—junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai ■ton elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 1 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 10 kr. nj pénzben. A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyarutcza 1. szám.) I GRÓF TELEKI LÁSZLÓ. Május 8-a 1861. Egy politikailag, mint társadalmilag meddő s még csak a természet által is borongóvá tett hét után, május 8-kán elvégre ugylátszott, oly napra virradunk, mely a sok gyász után, végre egy reménysugárt s a minden oldalról gyakorolt nyomás ellenében, egy magyaros ellentaszítást gyakoroljon. Bármily kedvezőtlen időjárás volt is tegnap, mindenki törte magát a nemzeti Múzeum épülete felé, hogy magának akárminő kényelmetlenséggel kínálkozó helyet is szerezhessen azon teremben, melyben annyi szenvedés és annyi kétség után végre egy szabadérzelmű nemzet méltóságai és határozott akaratának kellett nyilatkoznia. Megelőző napon a kedélyeket már bizonyos vidámság önte el. Közbeszéd tárgya volt, hogy Deák Ferencz nyilatkozata oly hangú, melyet a nemzet képviselőinek összesége bátran sajátjául vallhat, s mely szerzőjéhez ép oly méltó lesz, mint amily alkalmas arra, hogy a külföld jelen politikai állásunkkal tisztába jöhessen. A természet is vidám arczot öltött s a gyűlés előtt már két órával a Muzeum főlépcsőjén feltolongó nagy néptömegre végre valóban májusiasan ragyogó nap hintó aranysugarait, virágillattal terhelt léget hullámoztatott a reggeli szellő. Benn díszes, ünnepélyes és vidám arcza s hazafi lelkesedéstől dobogó keblű közönség foglalt helyet, mely türelmetlenül tekintett a terem főbejárata fölötti órára. Az óra még csak féltzet mutatott, midőn a sorokon át, jőve a terem bejáratától lassú, kétséges értelmű suttogás támad, s amint tovább terjed, az arczok elsápadnak, a lelkesültség megdöbbenéssé válik. A suttogás Teleki László haláláról beszélt. Kevés ember hitte el. Ki bíznék oly kevéssé a gondviselésben, hogy elhigyje, miszerint az annyi gyász után egy ily vidám napra is ily keserves csapást készítsen a nemzet számára. Nem akartuk hinni a veszteséget, — nem, épen rettentő nagysága miatt. Nevelte azonban az aggodalmat, hogy a máskor idejében megjelenni szokott gróf nyájasan mosolygó szerény arczái még 10 óra elteltével sem láthatók. Végre megszólalt az elnöki csengetyü s egyszerre halálcsend állt be. Azon hang, melylyel az elnök beszédét megkezdette, már valórá érlelte a gyanút Szerencsétlennek mondá elnöki székét, melyből a nemzetnek egyre csak gyászt hirdethet. S ekkor kimondá, hogy a nagy hazafi, a képviselőház és nemzet büszkesége, Teleki László nincs többé! Egy ezer ajkról egyszerre ellebbent jajszó volt erre a válasz; egy vért fagylaló zúgás, mely oly hajóról kél, melyet egy pillanat alatt nyelnek el a tenger habjai. Aztán néma minden. Csak hosszú szünet után szólal meg egy érzelmektől fátyolozott szózat, melyben Deák Ferencz hangjára lehet ismerni. Nem azért, hogy a nemzet fájdalmát tolmácsolja, az megtörtént, már azon elhangzott jajszóban, mely nem Kárpátoktól Adriáig, hanem Varsótól Genuáig s Londontól Konstantinápolyig, szerencsétlen hazánkfiai otthontalan hazájáig fog viszhangzani. De nem is tehette volna ezt; megindulása mutató, hogy saját érzelmeit sem tudja kifejezni, — csak időt, elnapolást kért, mert nem áll tehetségében ily érzelemmel még a legszentebb felett is tanácskozni. S ez hétfőig megadatott. — Ez a nemzeti közakarat nyilatkozásának ünnepéül kitűzött országos ülés története. Most a néptömeg a Teleki-palota felé hullámzott, mely előtt már is elfoglalva állott a tér. A kaput drabantok foglalák el, kik csak egyeseket bocsátottak fel a gyászos esemény színhelyére. Egy középnagyságú négyszög szoba ez. Egyik oldalon a gróf ágya áll, melyen fekvés nyomai; másikon íróasztal, rajta egy befejezetlen országgyűlési beszéd és ,Magyarország alaptörvényei mellett egy fölnyitott pisztolytok, töltetlen pisztolylyal; a másik kilőve a nemes halott lábánál hever, ki a szoba-padolaton fekszik, balkezét szívsebére tapasztva, másikat derékkötőjébe akasztva. Arcza nyugodt, nemes mint mindig; ingén csak a szív körül látszanak nyomai a vérnek. Alant minden arczán megütközés; többeken fenyegetően szenvedélyes hév ömlik el. A nézetek a gróf halála okáról megoszlanak. Sokak előtt feltalálhatlannak látszik a fonal, mely a gróf eddigi viseletét, biztató szavait, reményteljes nyilatkozatát az öngyilkossággal s épen ezen napra szándékolt öngyilkossággal összekötné , mig biztosabb körből kifolyó hírek oly adatokat hoznak fel, melyek azt igenis valószínűvé teszik. Gyutacs-vásárlás a megelőző napon, eddig elrejtve tartott pisztoly tokjának kéznélléte, egyes rokonaihoz intézett szavak s végre a megelőző napon tapasztalt rendkívüli izgatottsága mindent megfejteni látszanak. Végre az orvosi vizsgálat, mely a szivet középen átfúrva, sőt a fojtást is a szívben találja, szintén ezen vélemény mellé áll. A sajtónak, melynek szavai egykor történelemmé válnak, kötelessége, még a gyanút is ferdítés nélkül adni, mely ha sohasem valósul is, jellemző a korra nézve, melyben keletkezett. Bármiként történt is, a gróf halála elfogatásától adatoltatik, mely őt a cselekvés azon teréről, mely múltjának megfelel, elragadta, mely talpai alól az alapot kivette s kedélyében meghasonlást idézett elő.