Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-03 / 48. szám
UBT" Előfizetési föltételek 1803-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Ujságf : Egész évre 8 ft. Fél évre1 ft . Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. §85*" Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; ; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Astenában : Hausenstein és Vogler. — M. Frankfurt- I bau : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben :öppelik Alajos, — és Pesten : a ker- s tész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. A kongresszus ésa német-dán ügy. A kongresszus kérdése és a német-dán ügy két külön darab papírra tartozik, de minthogy az egész hét folytán Európa minden politikusa ezen nevezett két ügygyel foglalkozott, ezúttal kivételkép, egy kalap alá veszszük a kevés szóval járó, de világra szóló franczia javaslatot, a szótengerbe fuladó német viszály részleteivel. — Ami a kongresszust illeti, csaknem egy hónap kellett rá, míg az európai hatalmak felelete mindenünnen Párisba érkezhetett. Nem nagy sietség volt a válaszmegírásoknál tapasztalható , azonban Napóleon császár hihetőleg maga is így szereti legjobban , kissé korán volna még elárulni, hogy mit akar, mit nem akar tavaszra végbevinni? A kongresszus elfogadása vagy el nem fogadására nézve a hatalmakat következőkép sorozhatjuk : Ausztria elvben elfogadja a kongreszszust, de programmot kíván. Poroszország is elfogadja a kongresszust, de miniszteri értekezletet ajánl, a király megjelenése nélkül. Oroszország tökéletesen osztja Napóleon császár nézeteit. Sándor czár is óhajtja az átalános lefegyverzést, de mégis hasznosnak látja, programmot állítani föl a kongreszszusra nézve. Angolország válasza egyszerűen visszautasítja a kongresszust. Föltétlenül elfogadták : Portugál, Spanyolország , Dánország, Svédország, Holland, Olaszország, Róma. Föltételesen fogadták el : Belgium, Svejcz, Törökország. Hogy minő különbség van e kettő között : elvben elfogadni, vagy kereken visszautasítani a kongresszust? nem szükség bővebben magyarázni , miután tudjuk, hogy Francziaország egyltalában nem akarja a kongresszus tárgyait előre meghatározni. Napóleon császár úgy hívta meg Európát, hogy a kongresszusban minden kérdés, minden ország ügye, s minden nép panasza előfordulhasson, s a bajokat közös egyetértés folytán orvosolni, elintézni lehessen. A trónbeszédben azonban már előre a legünnepélyesebben ki van mondva : ,,hogy azon hatalom, mely nem akar a kongresszusba jóni, csak oly terveket rejtegethet, miket nem mer napfényre hozni!“ — Ezért a legelső hatalom, mely hímezéshámozás nélkül kimondta, hogy nem fog a kongresszusba jöni, tudniillik, Anglia, már megkapta Francziaországtól a határozott viszonfeleletet. A „Constitutionnel,“ mely a franczia kormány félhivatalos lapja, nov. 28-án eme végzetes szavakat hangoztatja : ,,Ha Francziaország meg van sértve Anglia tagadó válasza által , Európa kesen üli meg ezt, legfontosabb érdekeiben. Francziaország minden személyes dicsvágy nélkül jó lélekkel szólott Európához, s ha most zavarok történnek, s arra lángbaborulás következik, amint ezt könnyen előre is láthatni , akkor a felelősség egészen azokra fog szállni, akik a béke és engesztelékenység művét visszautasították.“ A félhivatalos lap nyilatkozatát csak az nem érti, aki szándékosan vakká, sikerté teszi magát. Igen jellemző e tekintetben, amit egy nevezetes nagy német lap ír. Szerinte Cowley lord, Anglia francziaországi követe, épen most azt írta Londonba, hogy meg van ugyan hiva vendégül, Napoleon császárhoz a Compiegnet mulató kastélyba, de nem igen számít rá, hogy nagyon szívesen lássák. Francziaországban nagyon neheztelnek Angolországra , egyedül őt tartván a kongresszus-terv meghiusítójának. Drouyn de Lhuys boszankodik, de mégis soha sem ámította magát, sőt több diplomatiai ügynök előtt így nyilatkozott mindjárt a híres trónbeszéd után: „a császárnak igaza van, mert ha sikerül a kongresszus, nagyon jó lesz, s ha létre nem jöhet, még jobb lesz!“ Nem világos-e, hogy a kongresszus terve soha sem lehetett komoly? Napóleon császár azért kerített ily roppant feneket a dolognak, hogy annak idejében ott kezdhessen háborút a hol akar, a hol a győzelmet legkevesebb áldozattal bizonyosnak véli, s a hol minden újabb háború, a legmélyebb rázkódtatásokat idézheti elő. A nagy dolgokról menjünk most át a kicsinyekre, de amiből elvégre mégis valami megolvasásra méltó kerekedhetik. Frankfurtban a német szövetség szombaton, nov. 28-án gyűlést tartott. Ezen ülésben a szövetséghez tartozó Schleswig-Holsteint két külön helyről küldött követ akaró képviselni. Először Mohi úr, a badeni követ, akit a trónkövetelő Augustenburg herczeg hatalmazott fel, a másik Dirkink báró, a dán király követe. Az ülés menetéről következő tudósítás érkezett : A dán követ meghitelező levele előterjesztetett. Erre az elnök inditványozá, a meghitelező levélnek bizottmányhoz utasítását. Dirkink báró, a dán követ, ez ellen tiltakozik. Több követ kijelenti, hogy a dán követnek ne engedtessék meg addig a szólhatás, míg a szövetséggyűlés nem határozott a holsteini szavazat iránt. A szászországi követ felszólítja az elnököt, hogy tekintetbe véve az általa előterjesztendő indítványt, kérdezze meg a szövetséggyűlést : vájjon nyitva áll-e a jegyzőkönyv azon követnek, kinek fölhatalmazása még nem fogadtatott el. A szövetséggyűlés e kérdésre három szavazat kivételével nemmel felel. A dán követ ez ellen tiltakozni akar, de az elnök nem engedi szólni, s bezárja az ülést, egyszersmind ülést tűz ki fél óra múlva. A dán követ erre elhagyja az ülésteremet. Az újabb ülésben előterjesztetett a holsteini bizottmány indítványa, mely így hangzik : 1) „A holsteini szavazat ez időszerint a szövetséggyűlés által felfüggesztendő; 2) eziránt a dán követ és Mohi badeni nagyherczegi követ értesítendő.“ Ezen indítvány elfogadtatott, még pedig nagy szótöbbséggel. Mint látja az olvasó, ezek még mind csak formakérdések. A szövetség hat héttel ezelőtt már elhatározta az exekuziót Dánia ellen , de hogy a hadcsapatok meg is induljanak, arra újabb határozat szükséges. Bizonyosnak mondják, hogy az exekuzió néhány nap múlva csakugyan megindul a helyszíne felé , de nem azért, hogy Augustenburg herczeg számára trónt szerezzen, hanem hogy a herczegségeket a dán egybeolvasztó alkotmány igája alól kiszabadítsa. Lehet azonban, hogy egy füst alatt, s ha a viszonyok megengedik, mind a két kérdés megoldását megkísérlik. Ausztria és Poroszország aláírták az 1852-ki londoni jegyzőkönyvet, tehát egyenes után az Augustenburgi herczeg javára s a dán király ellenére semmit sem tehetnek, hacsak a szövetség - tanácsban Ausztriát és Poroszorsytat^mS nem szavazzák , ami eddig soha sen*^^^^a, s most is csak úgy történhetik meg^á’í^éy