Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-03 / 1. szám
meglehetősen hosszú időre tartósságot ígérjen; különben a mi történni fog, csak folytatása lesz a mostani állandó krízisnek s talán még unokáink sem érik meg annak végét, hacsak a mindent kormányzó égi gondviselés közbe nem szóld ontó hatalmával. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Az erdélyi unió kérdése, félhivatalos felfogás szerint.) Az „Oest. Ztg.“ mindenek előtt azt állítja föl, hogy miután Magyarország el van határozva, Ausztriával elvárhatlan szilárd kötelékre lépni, ennélfogva nem forog fenn reá nézve semmi ok, aminél fogva a magyar korona melléktartományait nagyon mereven magához csatolni szükség volna. A magyar nemzetnek jelenleg s jövőben nem kell Ausztria részéről semmi veszélytől sem tartani, ha s a meddig a monarchia fentartása mellett a leghűbb harczosnak bizonyul be. Azon kitűnő állás, melyet a magyar nemzet az ausztriai nemzetek tanácsában elfoglalni készül s melyet annak a paritás elve ad, a legjobb biztosíték nemzetisége számára, mig önállóságának széles tere az országban elég vonzerőt gyakorol Magyarország nemmagyar népeire, hogy azokat a nemzettel politikailag egyesítse. Erdélyben legkevesbbé kell a magyarnak a maga nemzetiségét féltenie, s ha más népeket nem képes assimilálni, úgy ez a legnagyobb centralizatió által Pestről sem fog sikerülni, míg épen ez által lesz a magyar nemzet a többi népek előtt igazán gyűlöltté. Ellenben, ha a magyar megelégszik a jogok azon sommázatával, melyet a Magyar és Erdélyország közti foederatív kötelék közös ügyekül Magyarországra ruház, ezáltal eléretik a czd, t. i. hogy az ország épen a magyar kormány befolyása alatt a legboldogabbnak érzi magát, s hogy a magyar korona összes népei egyetértésben s szeretetben a magyar nemzetért élnek A magyar befolyás ekkor, ahelyett, hogy félt s gyűlölt volna, keresetté leend. Erdélyország autonómiáját a municipális álláspontból tekintve kiemeli az „Oestr. Ztg.“, miszerint a municipális szabadságok, melyeket a szászok és románok igénybe vesznek, legnagyobb támaszukat egy országképviseletben találják, míg a pesti országgyűlésen az erdélyi municipiumok koncentrikus összeműködésére bizonyosan nem számíthatnak. Egy erdélyi statutárius országgyűlés nem lenne egyéb, mint az egymást ellensúlyozó néptörzsek családi tanácsa, melyben házi ügyeiket végzik; de a pesti országgyűlésen nem bírnák ezen egyensúlyt. A magyarok kívánják a megyék fentartását; a szász és székely nép százados intézményeivel szintén nem egyéb mint két megye, melyek mint a magyar erdélyi megyék mind, leghűbb egyesülésüket csak az erdélyi országgyűlésen találhatják föl. Ha ennélfogva a jelen erdélyi országgyűlés kéri a koronát, úgymond végül e lap, hogy az erdélyi követek a magyar országgyűlésre hivassanak meg, úgy igaza lehet, amennyiben a kiegyenlítési tárgyalásokban s a koronázási hitlevél szerkesztésében részt akar venni. Ez lehetett a fő indok, amiért az unió revisiója iránti kir. javaslatot tárgyalás alá nem vette, így ezzel az unió kérdése még teljességgel nincs megoldva. A kormány politikai tekintetből engedhet ama kívánatnak, hogy a nagy kiegyenlítési aktió annál hamarább s bizonyosabban folyamatba jöjön, de azért a revisió sürgetésétől el nem állhat s az erdélyi követeket csak is fentartás mellett hivhatja egybe. Ezen revisió csak a két országgyűlés bizottmányai által történhetik s a korona kétségkívül a VII. tvcz. ötödik szakaszát az erdélyi történeti országautonomia értelmében fogja magyarázni. (Az orosz amnestia osztrák alattvalókra, a pápai önkéntesek toborzása.) Közelebb foglalkoztak a hírlapok azzal, hogy Oroszország nem akarja az orosz fegyfogságban levő ausztriai alattvalókat amnestiában részesíteni. A „Czas“ most azt állítja, hogy nem vonakodott az orosz kormány amnestiát, adni, hanem csak az illetők neveit kívánja megtudni. Illetékes helyről azonban erősítik, miszerint Oroszország soha se nyilvánította ily kívánságát, ellenben Ausztria igen sokszor tett lépéseket. Sz. Pétervárott az amnestia iránt, de mindenkor tagadó választ kapott. Legközelebb magától nevezett meg néhányat, mire aztán azt a feleletet kapta, hogy azok már megkegyelmeztettek, akik azonban még mostanig sem kerültek haza. Egy franczia szabadcsapatnak Francziaországban toborzására vonatkozólag úgy értesül ugyan a levelező, hogy ezen tárgyban Parisból létetett ajánlat, melyet Rómában nagyon szívesen fogadtak, ami annyival csodálatra méltóbb, minthogy ezelőtt hat hónappal semmit sem akartak hallani egy hasonló ajánlatról, mely szerint az önkéntes csapatok valamennyi katholikus országban fogadtattak volna toborzás útján. A pápa szolgálatába átlépő franczia tiszteknek meghagyatik joguk ahhoz, hogy bizonyos évek leteltével visszaléphetnek előbbi tiszti rangjukkal a franczia hadseregbe. 2 Németország.. . (Porosz politika.) A hamburgi „Börsen-Halle“ félhivatalos forrásokból merítő bécsi levelezője nem osztja a börze aggodalmait. Vannak szerinte olyanok, kik úgy vélekednek, mintha a berlini publicisták kardcsörtetése diplomatiai aktiónak volna előjele s Poroszország előre meg akarná rezzenteni Ausztriát. Ezen felfogás azonban téves, anynyival inkább, mivel Berlin döntő körében legkevésbbé vélekednek úgy, hogy Ausztriát meg lehetne rezzenteni, és ha a berlini félhivatalos közlönyök tartózkodás nélkül mondják is, hogy Poroszország a gasteini szerződés előtt készen állott az Ausztria elleni háborúra, erre azt válaszolhatni, miként a gasteini szerződésre épen nem mondhatni, hogy az eredménye volna Ausztria megijesztésének. A berlini félhivatalos lapok kitörésének egészen más indoka van a „Börsen-Halle“ levelezője szerint Diplomatiai lépések ingerelték föl a berlini kabinetet. Az utóbbi időben kevésbbé hivatalos mint inkább félhivatalos szóváltások történtek a nyugati és osztrák diplomatia között, a herczegségek kérdésében. A kezdeményezés nem osztrák hanem nyugati, nevezetesen angol részről történt. Koránként kiváncsiak Londonban és Párisban tudni, miként áll a herczegségek kérdése, s miként gondolkodik Ausztria felőle? Ausztriai részről önként érthetőleg ez iránt csak annyiban történik nyilatkozat, mennyiben ez megengedhető. Mindamellett ezen félhivatalos érintkezést a herczegségek kérdésében, Ausztria és a nyugati hatalmak között, rész néven vették Berlinben, s a neheztelés a porosz félhivatalos sajtónak Ausztria elleni kitörésében nyilvánul, jóllehet Ausztria nem hagyta el szenvedőleges magatartását azon kérdésben. S mivel így áll a dolog — végzi a „Berzen- Halle“ levelezője — közönyösen nézik Bécsben a porosz félhivatalos sajtó öröködését, nem gondolnak a porosz seregszervezet jelességével, s rendithetlen nyugalommal néznek elébe a bekövetkezendő eseményeknek. Francziaország. — (A karácsonyi ünnepek Párisban, s a város hangulata.) Párisnak igen élénk képe van. — A boulevardokat és főutakat, melyeken, mint minden évben, számtalan deszkabódét állítottak fel (új év utánig maradnak ott), folytonosan nagy néptömeg lepi el, egészben véve azonban eddig nem sokat adtak el. Az idő különben igen kedvező, habár hideg és ködös, míg a minap oly tökéletes londoni köd volt, mely a Madeleine körül a Concordia téren s több helyen este félé oly sűrű lett, hogy kényszerülve voltak rendőrügynököket felállítani szurokfáklyákkal, kik a járókelőknek és kocsiknak megmutassák az utat. Balesetekről nem hallani, habár a rendőrség elővigyázati rendszabályai nem voltak kielégítők. Valószínűleg a köd volt oka, hogy múlt éjjel a vendéglők, kávé- és sörházak stb. nem voltak oly látogatottak, mint ez máskor karácsony éjjel Párisban történni szokott Ellenben a templomok tömve voltak, különösen az éjféli misék alatt. — Roppant volt a tolongása Madeleine be, hol Vigny bárónő (Cruvelli , Zsófia) és de Caters bárónő (szül. Lablache) hallatták magukat. Az isteni tiszteletet a ,,Notre Dame“-ban a párisi érsek végezte. A tuileriákban mondott misére mintegy 200 főbb hivatalnok volt meghiva, kik természetesen mind engedelmeskedtek a meghívás parancsának. A nagy mise után minden templomban Péter illéreket gyűjtöttek. Egészben véve Páris mai hangulata nem elég vidám. A pénz nincs bőségben, a kiadás sok, a tanulók ügye is sokakat lehangolt. A régi szögletes és zugos Párissal a régi jó kedv is eltűnt, s lakosai majdnem oly unalmasak, mint amilyen szélsek és hosszuk lettek utczái és boulevardjai. (A diákok zargása) még élénkebb lett a Quartier latinben, s név szerint Tardieu dékán és Girault tanár ellen lehetett sütűn hallani kemény kifakadásokat. Hire terjedt, hogy a polytechnikai tanulók, s a st. cyr-i hallgatók is részt akarnak a mozgalomban venni, minélfogva meg volt nekik tiltva a kimenetel a különben erre használni szokott időben. Az orvosi kar szombaton egészen be volt zárva. A tanárok kartanácskozást szándékoztal tartani, de az oktatásügyi miniszter ellenrendelete folytán elállottak szándékuktól,noha a miniszternek e tekintetben nincs beleszólási joga. Tardieu magánbeszélgetés alkalmával kérdést intézett a tanárokhoz, hogy mi a tervük? mire Wurtz tanár azt felelte, hogy neki nem feladata, terveket készíteni, hanem Tardieu urnak engedelmeskedni, amíg ő a dékán; mindazáltal úgy vélekedik, hogy a tantermeket kedden mindenki számára meg kell nyitni, s ő csakis ezen intézkedés mellett fog előadást tartani, a többi tanárok is ezen nézethez csatlakoztak s e szerint alig lehet egyebet tenni, mint Tardieu-t fölmenteni a dékánságtól, ami iránt már beadta kérelmét. Montpellierben is törtek ki zavargások a diákok között. A párisi diákok tegnap este elhatározták maguk között, hogy tömegesen visszaküldik a dékánnak a tanulói jegyeket, s hogy megbízottakat küldnek Montpellierbe, Toulouseba és Strassburgba, hasonló magatartásra felhívni az ottani diákokat. Dumas egyik este úgy nyilatkozott egy estélyen, hogy a diákok zavargása nem csak a dékánnak, de a közoktatási miniszternek is állomásába fog kerülni, azonban minthogy ezen miniszteri tárczát nem igen vonakodnék elfogadni, szavai nem bírnak a részrehajlatlanság erejével. A „Moniteur“ decz. 23-ai számában a diákok ügyére vonatkozólag a következő