Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1868-01-15 / 3. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. IV: Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halábzott pstit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wolzeila Kro. 22. és Klausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyiy-dij, külön minden igzatág után 30 ujkrajczár. Intő szó a mai nagy zaj között. Régóta szólnak lapjaink a magyar olva­sóhoz, s annyi idők alatt mily ritkán vol­tunk oly szerencsések, a haza állapotáról valami kedvezőt hirdetni! Egészen szoká­sunkká, második természetünkké vált a bús­­komolyság, úgy hogy a jónak és kedvezőnek is alig tudunk már örülni. Megkezdtük az újévet, sőt huszonnegy­ed részét már el is töltöttük; mit mond az olvasó az 1868-dik évre: van-e benne örö­münk? lehet-e jogunk állandóan jobb időket reményleni? Mi, félretéve minden szűkkeblű pártné­zetet, annyit mindenesetre látunk, hogy most már nemzetünk legalább uj életet kezd, s megszűnt halálos álma, mely a leveretés és leigázás után oly sok ideig dermeszté tag­jainkat. Bizonyos az, hogy uj tért, uj alkalmat nyertünk cselekvőleg működni, s ma többet tehetünk nemzetünk javára, mint eddig, mig csak szenvednünk s magunkat jobb időkre föntartani volt tisztünk és kötelességünk. Bizonyára az év vívmányai nem merítik ki még alkotmányos igényeinket; de hisz e világon a valódi nagy dolgok, s azon állapo­tok, melyeknek jövendője van, nem rögtö­nözve szoktak előteremni. Nem nagy fa az, melyet egy fejszecsapásra levágunk, és sok év kellett, míg őseink ezen széles határral biró földet egészen művelés alá vehették, s itt virágzó városokat építettek. A jó politikus tehát az időközönként felmerülő változások­ban, valamint a hozott törvényekben nem azt keresi: vájjon benne van-e minden, a­mit szíve óhajtott? hanem hogy olyan-e az alap, melyen megindultunk, hogy azon egyszer­smind a nagy czélhoz is eljuthatunk? A­ki tehát képes egybevetni a körülmé­nyeket, s tudja, mily roppant nehézséggel jár országoknak és nemzeteknek gyakran egymással ellenkező érdekeit összeegyez­tetni, bátran azon következtetésre jut, hogy a jelen év kezdete lehet egy szebb kornak, mely annyit szenvedett nemzetünk számára Isten rendeléséből föntartatott. Csak azt az egyet kell szem előtt tarta­nunk, hogy e világon főleg és épen a politi­kai intézmények szoktak oly gyarlók lenni, hogy azok által a pártok különböző igényeit teljesen kielégíteni lehetlenség. Nagy és gazdag Francziaország hatalmas és dicső volt I. Napóleon alatt, de végre az ellene összeesküdött európai reakczionárius kormá­nyok hatalma előtt meg kellett hajolnia, s visszafogadni a gyűlölt Bourbon-házat. 1830- ban a forradalom félgyőzelmet vívott ki, de épen azon 18 év, mely alatt Lajos Fülöp király idejében meglehetős polgári szabadság uralkodott, szerezte meg a franczia nemzet­nek azon eszközöket, melyek által ma egyik leggazdagabb és leghatalmasabb állammá lehetett. Bölcs, irgalmas és mindentudó az Isten, ki tudja, ha már 1830-ban kikiáltja a párisi nép a respublikát, vagy megválaszt­ják a megyék Lajos Napóleont császárnak: vájjon nem összerötten megint az absolut kormányokból álló akkori Európa, s a Bour­bonok erőszakos visszahozatala által újra fenakadást szenved Francziaország nagy és dicső törekvése: elsőnek lenni a polgároso­­dottságban és a felvilágosodottság terjesz­tésében ? Olvasóink, kik a magyar ellenzék tábo­rához tartoznak, ezen hasonlításban kellemes megvigasztalást találhatnak. Csak a magas Ég tudja, minő szörnyű megpróbáltatások várják meg nemzetünket, ki volna tehát oly meggondolatlan, megvetni és nem használni fel oly időszak kedvezményeit, miket az örök végzet tán épen azért ajándékozott a magyar­nak, hogy e szép, lelkes s minden jóra és nemes tettre oly fogékony nemzetet meg­erősíthesse azon válságos napra, melytől föltételezve lesz: éljen-e a magyar nemzet e földön még egy másik ezer évet is, vagy eltűnjék, és felolvadjon az őt tenger árjaként körülvevő idegen fajok özönében? Meg kell a magyarnak tanulnia azon régi igazságot, hogy a politikában nem az írott elvek és megpecsételt törvények, ha­nem az élet, a gyakorlat, az ügyesség s a körülményekkel megalkudni tudó képesség szokott döntőleg határozni. Igen szép, ha büszkén mutathatunk egy jó törvényre vagy alkotmányra, melyet saját vagy apáink bölcsesége hozott létre. De a világ nem azt kérdi tőlünk, mit foglal ma­gában a törvénykönyv örök betűje , hanem hogy bírunk-e képességgel annak érvényt szerezni, tudjuk-e azt hasznunkra fordítani s annak folytán szabadon és függetlenül élni ? Épen igy vagyunk az oly törvényekkel és alkotmánynyal, melynek valamelyik pontja nagyon szúrja szemünket. Megvalljuk a világ­­ előtt egész őszinteséggel, hogy a mostoha viszonyok között kedvezőbben nem egyez­kedhettünk, s a világ azt fogja rá mondani: haladjatok tehát úgy s azon úton, melyen egyedül lehetséges volt. Ha lesz belőletek valami, a rosz törvény nem árthat jövendő­töknek; de ha elmulasztjátok hasznát venni még annak is, a­mit kivívtatok, épen ne szá­mítsatok arra, hogy valaha kiszabadulhas­satok jelen bonyodalmaitokból. Soha erős nemzetet a törvény betűje még meg nem ölt, de más részről arra sincs példa, hogy csupán maga egy jó törvény megvédett volna egy nemzetet, mely erejének kifejlesztését elha­­nyagolta, s azt hitte, egy írott okmány úgy megvédi jogát, mint köszirtre épült megvív­­hatlan bástya. Azt hittük, nem cselekszünk felesleges munkát, a­midőn igen vérmes, igen hamar lángragyúló, de aztán gyakran egy csapásra könnyen elkedvetlenedő népünket higgadt meggondolásra intő szavainkkal akartuk megkeresni. Részünkről igen jól ismerjük az ország roppant túlnyomó többségének csendes, sze­­líd és mérsékleti hangulatát, de nem volt szabad úgy mutatnunk, mintha semmit sem tudnánk azon igen erős modorban vezetett izgatásokról, melyeknek czélja a könnyen hívőkben indokolatlan elégedetlenséget tá­masztani. Most a teljes sajtószabadság idejében az olvasónak is egészen más szempontból kell megítélni a lapok irányczikkeit. A leigázott sajtó termékeiről átugorni a kötelékei alól feloldott sajtó czikkeire nagyon hasonlit azon ember állapotához, a ki évek óta sovány koszthoz volt szokva s egyszerre valamely szerencsés változás következtében gazdagon rakott úri asztal kövér falataihoz jut. Bizony sokszor megárthat az ily lakmározás és ké­­nye-kedve szerinti duskálhatás a földi javak­ban, mindaddig, míg vagy a maga kárán, vagy más jó emberei tanácsa folytán ta­pasztalást szerez: mit viselhet el gyomra, mit nem? Ha tehát régi hű olvasóink kezébe ma­holnap oly lap akad, melynek főczélja nagy zajt és vásári lármát ütni, gondolja meg, hogy nem mind arany a mi fénylik, s nem mindig tiszta lelkiismeretes hazafiság az, mely pattogós szavak elhangoztatása által törekszik magát behízelegni. A sajtó­szabadságot mi magunk is nagy

Next