Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-23 / 8. szám
nek polgári kormányzat alá vételének munkálata fel nem akadhat. Azt hiszszük, hogy a megoldásnak ezen neme, épen nem lesz kedvezőtlen ránk nézve, mert ha a határőrség polgári kormányzat alá helyeztetik, s a kerületek ahova tartoznak, Magyarországba és Horvátországba közvetlenül bekebeleztetnek: ezen bevégzett tény után a pénzügyi kiegyezkedés annál kevesebb nehézségre találhat. Olvasóink tudják, hogy a minisztérium országos építkezésekre mintegy 24 vagy 30 milliónyi kölcsönt akar felvenni. Két bécsi, ugyanennyi párisi bank, s a Rothschild ház már megajánlák a kivánt összeg előteremtését, s ha az országgyűlés az e tárgyban előterjesztendő javaslatokat megszavazza, még ez évben megkezdhetjük Pesten azon építkezéseket, melyek nélkül a nemzetnek még sokáig nem volna hozzá méltó fővárosa. A Dunát szabályozni kell, különben minden évben a jégmenés alkalmával az 1838- diki gyász következhetik be. A létező lánczhíd évek óta nem elégíti ki a forgalom igényeit. Az egész ország kereskedelme szenved a roppant híd vám nyomása alatt, s néha félóráig kell várakozni, míg a nagy tolakodásban egy kocsi átvergődhetik a Duna túlsó partjára. Aztán nincs a magyarnak országháza, czélnak megfelelő egyeteme, polytechnikuma, három minisztériumon kívül a többi bérházakban lakik, s a Pestre tóduló vidéki nép, ha megbetegszik nem talál helyet a város kórházában. Pest legtávolabbról sem felel meg többé egy főváros igényeinek, s ha költeni akarunk, az igazság érzete hozza magával, hogy utódaink, kik a felemelendő építkezéseknek még nagyobb hasznát veendik, mint mi, kik a munka kezdeményezői vagyunk, az élvezendő hasznok mértékében maguk is osztozzanak a felvállalt terhekben. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése február 15-kén (Kezdete délelőtt 10 órakor.) Tárgy: Határozati javaslat a megürült egyházi javadalmak időközi jövedelme felöl. Elnök : Somssich Pál. Ez ülést, mely a kultuszminisztérium költségvetésének volt szánva, teljesen elfoglalta az üresedésbe jövő katholikus egyházi javak jövedelmének mikénti kezelésének kérdése. Ludvigh János ugyanis még egy előbbi ülésben adott be egy indítványt, mely szerint az üresedésbe jövő katholikus egyházi javak kezelése a pénzügyminiszterre lenne bízandó, s az ily intercaláris jövedelmek állami czélokra lennének fordítandók. Ez volt a budget tárgyalásának megszakításával a mai napra kitűzött napirend. Ludvigh János szólott először, indokolva javaslatát. Előadta többek között, mikép indítványában nem az egyház, hanem az állam jövedelmeiről van szó. Ha ugyanis üresedésbe jött valamely főpapi állomás, ki húzta ennek ideiglenesen, mig t. i. ismét betöltetett, jövedelmeit? A király. S miféle jövedelmek azok, melyeket a király húz? Az államéi. Ebből kifolyólag bizonyítja szónok, hogy tehát az egyházi javak és jövedelmek tulajdonkép állami javak és jövedelmek, melyeket, ha eredeti, egyházi czéljaikra nem fordittatnak, mert valamely egyházi állomás üresedésbe jött, hogy ez esetben államilag kell kezelni s a jövedelmeket állami czélokra kell fordítani. Felhozza, hogy Mátyás király a fekete seregnek fentartására fordította az intercalaris jövedelmeket, Török Bálint pedig a nagyváradi püspökség jövedelméből tartotta fen hadát. Hivatkozásai közül Werbőczyt és Belgiumot sem feledi ki. Ajánlja a háznak hat javaslatának elfogadását. Eötvös kultuszminiszter azt mondja, hogy nincs törvényünk, mely az intercalaris jövedelmekről intézkednék, s ezek hová fordításának kérdésénél három szempont lehet irányadó. Az első a jövedelmek természete, s erre nézve senki sem vonhatja kétségbe, hogy azok a kath. egyházat illetik. Második szempont, hogy analóg esetekben minő intézkedések történtek, s ezekből is csak az következik, hogy e jövedelmek egyházi czélokra fordítandók, s végül a harmadik szempont: az usus, a szokás. E tekintetben hivatkozik a Kolonics-egyezményre, továbbá József császár 1783-as rendeletére, mely az intercalaris jövedelmeket világosan a vallási alaphoz tartozóknak jelentette ki, s a dolog ez állását az 1790-ki országgyűlés sem találta sérelmesnek. Miután azonban látja, hogy a nézetek különbözők, s az usus sem volt mindig következetes, az intercaláris jövedelmek hová fordításáról törvényjavaslatot fog előterjeszteni, amikor a kérdés még bővebben is meg lesz vitatható. Halász Boldizsár sok latin czitatumra támaszkodva Ludvigh indítványát pártolja. Irányi Dániel a szokásból, mely hazánkban eddig divatozott, épen ellenkezőjét vonja ki annak, mint amit az oktatásügyminiszter állított, mert történelmünkből, valamint néhány törvényeinkből is látjuk, hogy azok mindenkor királyi, vagyis államczélokra fordíttattak. Miután pedig az államnak most már semmiféle jövedelme sem a királyé többé, s nem kezeltethetik más által, mint az ország pénzügyminisztere által, tehát pártolja szintén Ludvigh János indítványát. Szilágyi Virgil, ki ezen ügy elintézését a kath. autonómiától várja, mivel meggyőződése szerint az intercalaris javadalmak nem papiak, sem államiak, hanem egyháziak. Pártolja ugyanazért a kultuszminiszter nézeteit. Ghyczy Kálmán elismeri, hogy a kérdés pénzügyi tekintetben nem fontos, mert a megürült főpapi székek most hamar betöltetnek, de egyéb nevezetes elvi kérdésekkel van kapcsolatban. Azon állítás ellenében, hogy a javadalmak a kath. egyházéi lennének, felhozza, hogy nincs egyetlen királyi adomány sem, mely ezeket a kath. egyháznak adta volna. A gyakorlat ellenkezőjét bizonyítja mindannak, miket a kultuszminiszter állít, s a törvénytelen, mert magyar királyivá nem koronázott II. József császártól eredt 1783-ki rendeletre hivatkozni nem lehet. Pártolja Ludvigh indítványát, de azon hozzátevéssel, hogy a kérdés felett akkorra halaszsza el a ház határozatát, sőt az indítványnak tulajdonképi tárgyalását is, midőn az oktatásügyminiszter törvényjavaslata is a ház asztalán fog feküdni. (Több oldalról helyeslés.) Justh József szenvedélyes hangon támadja meg az ellenzék álláspontját, mely szerint nem egyeztethető össze a jelenkor liberális igényeivel. Szabad egyháza szabad államban a jelszó, de mint Irányi szavaiból kivette, szeretnének mégis a papi javakon osztozni. Határozati javaslatotnyújt be, melyben indítványozza, hogy az intercalaris jövedelmek iránti határozat halasztassék azon időre, midőn a kultuszminiszter által bejelentett törv.javaslat lesz tárgyalásra kitűzve. Irányi kijelenti,hogy ő a papi javakat nem az állam javára, hanem egyházi és iskolai czélokra kívánja lefoglaltatni. A vitában még részt vettek: Madarász József, ki azt állítja, hogy eddig csak ott lett szabad egyház a szabad államban, hol előbb a papi javakat lefoglalták. Csiky Sándor és Berzenczey László, kik Ludvigh indítványát pártolták; továbbá az oktatás-ügyminiszter, ki belenyugvását jelenté ki Justh indítványába; s végre Zichy Nándor és Tisza Kálmán, kik Ghyczy K. indítványa mellett emeltek szót. — Szavazásra kerülvén a sor, miután Justh indítványa mellett csak igen kevesen álltak föl a jobboldalon. — Ludvigh János pedig Ghyczy K. indítványa javára a ma- Igáét visszavonta, a többség által Ghyczy indítványa csakugyan el is fogadtatott, s igy tehát e kérdés eldöntése akkorra halasztatott, midőn az oktatásügyminiszter törvényjavaslata is be lesz a házhoz adva. Ekkor délután x13 óra lévén, az ülés eloszlott. _____________ kitűzve. Kiadatik a minisztériumnak. A ház napirendre tér. Pap Zsigmond inditványozza, hogy a románok részére Kővár vidékén, Nagy-Somkuton felállítandó gymnáziumra 12.000 ft. szavaztassák meg. — A részletes tárgyalásra utasittatik. Ghyczy Kálmán nagy hatású beszédben tárgyalja, hogy milyen állást foglaljon el államunk az egyházak autonomikus mozgalmaival szemben, s éles kritika alá veszi a közoktatási miniszter eljárását. Végül azonban kijelenti, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Beszédét alább közöljük.) Fulszky Ferencz nem pártolja Ghyczy nézetét, miszerint a vallásalap kezelésére nézve a törvényhozás intézkedjék, mert ez szerinte nem lenne egyéb, mint az államvallás fenntartása. Eddig csupán az izraelita és a katholikus tanulmányi alapokat kezelte a kormány, a többi vallásfelekezetekét nem; ha már most kiterjesztetnék a kormányt kezelés az utóbbiakra is, ez nem haladás, hanem visszaesés lenne. A vallásszabadság követelménye az, hogy minden hitfelekezet saját maga kezelje a maga egyházi és tanulmányi alapját; teljes és korrekt volt tehát az oktatásügyminiszter eljárása, midőn az említett két felekezet autonómiai kongresszusát hívta egybe, hogy egyengesse az utat arra, hogy eme hitfelekezetek is érjék el egyházi és tanulmányi alapjaik kezelésére nézve a függetlenséget az államtól. Az ország felvirulását azon időponttól várja, melyben a házban vallásról, felekezetről szólni nem fognak, a kath. egyház emanczipálva lesz s a teljes vallásszabadság be lesz hozva. Bobory Károly a ház nagy zaja közt szintén az egyházak s különböző hitfelekezetek teljes függetlenségét óhajtja az államtól, de ezt nem azon az utón hiszi elérhetni, melyet az előtte szóló oly korrektnek talál, s melyre az oktatásügyminiszter lépett, hanem egészen más módon, ha t. i. a polgáriak is ugyanoly befolyással fognak bírni a tanulmányi alapok kezelésére, mint amilyennel bírnak az egyháziak, s az előbbiek befolyása nem fog függni emez utóbbiak puszta kegyelmétől, mint a katholikus autonómiai gyűlésen az ügy elintézése megindíttatott. A kormány jelenlegi eljárását a vallásügyi dolgokban nem helyeselheti, ugyanezért az oktatásügyminiszter számára előirányzott költségvetést sem fogadhatja el. Szabó József (kolozsvári) a kath. tanulmányi alap kérdését jogkérdésnek tekinti, mert úgy az államnak, mint a kath. egyháznak is van benne része. Kölcsönös kiegyezés alapján kívánja tehát az ügy elintézését s a különböző alapok elkülönítését oly módon, hogy azon bajok, melyek az államvallás minőségéből erednek, végre valahára megszüntessenek. Schvarcz Gyula igen hosszú beszédben szól előbb Európa majdnem minden országának vallásügyéről, ezután Magyarországra visszatérve kijelenti, mikép az Andrássy-kabinetnek egyik legfőbb bűne, hogy a népnevelésre a lehető legkevesebbet fordította. Kéri az oktatásügyminisztert vegye fontolóra, hogy mi lesz így az ország jövőjéből; kéri, hogy szabadítsa ki magát az ultramontanismus, obscurantismus, a soldateska, (Derültség) az oligarchia és a közös ügyes alap bilincseiből. Végezetül indítványt nyújt be az iránt, hogy halasztassék el az oktatásügyminiszter költségvetésének tárgyalása márczius elejéig, addig pedig tartozzék a miniszter az iskolai ügyek állásáról kimerítő jelentést terjeszteni a ház elé, melynek alapján állapíttassanak meg aztán a törvényhozás intézkedései. E beszéd végeztével délutáni egy negyed 3 óra lévén, az ülés eloszlott. 86 A képviselőház ülése február 16-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgy: A vallás és közoktatási minisztérium költségvetése. (Átalános tárgyalás.) Elnök: Somssich. A napirend fölvétele előtt Madarász József interpellálja a közlekedési minisztert a tiszabodrogi átvágások s a Duna, Tisza és Maros mélyítési munkálataira hirdetett pályázat tárgyában, kérdvén: várjon igaz-e, hogy csak febr. 2-ától 16-ig volt e munkálatok elvállalására határidő A képviselőház ülése február 17-én. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Tárgy: A vallás és közoktatási minisztérium költségvetése. (Az átalános vita folytatása.) Elnök: Somssich Pál. Elnök több rendbeli jelentés közt bemutatja Harkányi Frigyes, a szentendrei választókerület képviselőjének megbizó levelét (Éljenzés). Zsedényi Ede: Bemutatja 153 orthodox zsidó községnek kérvényét, melyben az iránt folyamodnak, hogy az izr. kongresszus határozatai ne érvényesíttessenek erőhatalommal ott, hol azokat elfogadni a községek vonakodnak. A képviselőház ezután folytatja a tegnap megkezdett átalános vitát, a vallás- és közoktatási minisztérium 1870. évi költségvetése felett.