Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-04-27 / 17. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. %Ft~~ Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "tp. Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzerle Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. rövid hetiszemle. Épen a midőn lapjaink jelen száma olvasóink kezébe jut, Magyarország hitele új tűzpróbát állott ki a legönzőbb bírói szék, a tőkepénzes világ előtt. A kormány és a parlament a nemzet méltóságához illő fővárost kívánván alkotni, a Duna szabályozására, hidak építésére, s tágas közlekedési utak nyitására 24 millió forint kölcsönt határozott felvenni. Nem kellett fűnél-fánál kereskednie, mert Rothschild s még két bécsi bank teljes készséggel nyitá meg pénzszekrényeit, s ezen cégek hirdetése mellett ápr. 28-án Pesten, Bécsben és Frankfurtban az aláírási ívek kitétetnek. Mindössze 7 órányi rövid időközön engedve az ajánlkozó közönség számára, s boldog halandó, aki a roppant tolongásban odáig furakodhatik, hogy nevét bejelentse, s a kívánt biztosítékot letehesse. Aztán legalább is tízszer annyit kell aláírnia, hogy csak egy darab százforintos sorsjegyet is kaphasson, mert oly számmal mutatkoznak az ajánlkozók, mintha osztogatnák ott a pénzt, ahova pedig csak telt tárczával lehet járulni. Igen valószínű, hogy csak Pesten is alá lesz írva az egész kívánt mennyiség, s akkor a redukció, vagyis az aránylagos leszállítás fog bekövetkezni. Sokan azt mondhatnák erre: ha annyi pénz hever itthon, mért szólítjuk fel a külföldet is hozzájárulásra? s nem jobb-e, ha az ország saját polgárainak marad adósa a tőkével, és ezeknek fizeti az évenkénti kamat fejében a nyereményeket ? Igen szépen hangzik ez, de nem mind arany ami fénylik. A kormány és a parlament jól ismervén a pénz szűkét az itteni piacon, nem tehette, hogy ily tetemes öszszeget kivegyen a közforgalomból, s ezáltal az ipar és kereskedelem sokáig nem pótolható rövidséget szenvedjen. Tudta továbbá a kormány, hogy ily kölcsönök alkalmával az ajánlkozóknak legnagyobb része csak azért tolakodik elé, hogy a még teljesen be sem fizetett sorsjegyet egy pár forint haszon mellett másoknak eladhassa, s ha pedig el nem adhatná, rögtön előáll a válság, mert az ily spekulánsnak pénze sincs annyi, hogy az egész aláírt összeg befizetését teljesíthesse. Mi lett volna ennek következése? Az, hogy a pénzes külföld felhasználván az alkalmat, addig vár, míg a sorsjegyek itteni birtokosai, csakhogy a további befizetésektől megszabadulhassanak, papíraikat minden áron eladni kényszerüljenek, s akkor a mi veszteségünkkel potom áron szedte volna azt, amit ma, csak méltányos feltételek mellett szerezhet meg. A pénzügyi tudományokban jártassággal bíró emberek különben is régen ismerik azon szabályt, hogy a pénzt is, mint minden más portékát ott kell keresni, ahol legtöbb van, különben minden öröködés keserűen megboszulja magát. Mit ért volna nekünk dicsekedni, hogy ime, a magunk emberségéből is kitett 24 millió forint, s amidőn be kellett volna egészen fizetni, s nem telt a tárczából, kényteleníttetünk, igaz szerzeményünket nagy kárral eladogatni. Higyye meg az olvasó a tapasztalt embereknek azt, hogy az a Rothschild nem a mi szép fekete szemünkért adja át millióit, hanem mert ismeri Magyarország meg nem tört hitelét, s tudja, hogy ezen legújabb sorsjegy egyike lesz a legjobb papíroknak. Sőt a kormány kedvesebb dolgot nem is tehetett volna a külföldi tőkepénzeseknek, mintha nem részelteti őket az aláírás kedvezményében. Az okát fenőbb már elmondtuk. A sorsjegyek rövid időn úgyis az ő kezükbe mentek volna át, részünkre pedig nem marad más, mint a keserű veszteség, s azon tanulság, hogy vékony pénzű legény ne igen versenykedjék a roppant milliós bankárokkal, mert előbb-utóbb megbánja. Azok megvárhatják a kedvező pillanatot, melyben a jó portékát olcsón megvehetik, de aki üzleti szándékból vállalkozott többre, mint bírja, bizonyosan elveszti a mit kockáztatott. Azután nem válik hasznunkra, ha hitegetjük magunkat, s azt mondjuk, ime minő sikerrel tud föllépni Magyarország, ha hitelét igénybe veszi, mert aki nem tudná olvasóink közül, megsúgjuk neki, hogy az ily aláírások nagy részt azért ütnek ki ily fényesen, mert az ajánlkozók az európai legnagyobb bankárok nevét olvassák a felhívások lapjain,s így tudják, hogy léteznek oly pénzhatalmak, melyek a megszorult vásárlótól a papírt, ha nyomott áron is, de utolsó szükségben mégis bizonyosan átvállalják. Eltelvén a húsvéti ünnepek, képviselőink visszaérkeztek a fővárosba, lapjaink sajtó alá bocsátásáig azonban legfölebb csak a legelső ülés eredményéről hozhatunk tudósítást. — Az átalános kath. zsinat működéséről szóló hírek folyvást a legszomorubbak. A jezsuiták pártja, túlnyomó erejének öntudatában határt sem szabhat már kevélységének és uralkodási vágyának. Az olasz püspökök czélja: fellázítani a tudatlan tömeg lelkiismeretét az alkotmányos szabadság s a mai szabadelvű polgári államrendszer ellen. Annyira mentek a dolgok Rómában, hogy még az osztrák érsekek, mint Rauscher és Schwarzenberg bibornokok is, kik itthon valóságos tizenhárom próbás reakczionáriusoknak ismertetnek, ott a papok mai Jeruzsálemében, mint liberális, felvilágosodott és szabadságszerető férfiak tűnnek fel. Csak ebből is megítélhetjük, hogy 1870-ben, Rómában, az úgynevezett örök városban, pokoli összeesküvés kovácsoltatik a vélemény és vallás szabadsága ellen, s hogy a jezsuitáknak egyedüli czélja nyakára hágni az emberiségnek, azért, hogy eloltván mindenütt a tudomány világosságát, ők egyedül uralkodhassanak a vastag sötétségben, mint ezelőtt négy vagy ötszáz év előtt is tették. Azonban ez idő óta a világ is megváltozott, s teljesen bízunk a kor szellemének hatalmában, hogy majd visszakergetjük mi penészes odúikba azon huhogó baglyokat, kik tőlünk a mai felvilágosodott század fiaitól, a tudomány és szabadelvűség minden vívmányait, ily alattomosan áskálódó eszközökkel elrabolni nem irtóznának, ha nem volnánk itt ezen oldalon elegen, kiknek módjukban lesz ezen hamis játékosoknak a körmükre koppantani. — A külföldi politika terén, e hét folyamában csak a párisi tudósítások érdemlik meg a közönség különösebb figyelmét. Napóleon császár azon után van, hogy egy nagy hibát kövessen el. Meg akarja szavaztatni a franczia népet arra, hogy ami 1860 óta az alkotmányban változás történt, azt a francziák egyenes népszavazás által szentesítsék. Magában véve nem roszul hangzik ez, de utoljára is nem más a császár czélja, mint hogy az alkotmány további reformját ezáltal megakadályozza. Pedig jól tudja, hogy nemzetének fényes értelmisége az eddig kivívott eredményekkel távol sincs megelégedve: minő hibás számítás tehát ily roppant akadályt gördíteni a haladási vágyak elé, s mért kellett neki így elárulni, hogy ezután a kezében tartott hatalmi eszközökből többé semmit sem szándékozik visszaadni ? Mert nem azért szavaztatja meg a népet, hogy rövid időn ismét más új dolgot terjeszszen elébe.