Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-01 / 1. szám

gyorsan kell keresztülvinni a megkezdettet — ne tántorodjék vissza. — (Az újvidéki szerb egyházközség) föloszlatott képviselőtestülete helyébe b. Majthényi megbízásából Angyelics Germán bácsi püspök közelébb hazafias polgárok kinevezése által uj képviseletet fog szervezni. Hasonló eljárás várható több engedetlen egyházközség, sőt némely exarchiális konsistorium irányában is. Az újvidéki „Szrbszki Národ,d e nemzetünkkel rokonszenvező szerb lap, még mindig nem tartja elegendőnek az erélyt, amit az újvidéki királybiztosság a szerb túlzókkal szemben kifejt, s a következőket írja: „Három hónapja, hogy a kir. biztosság működését megkezdette és azt folytatja. Hanem a mi, továbbá egyházunk és népünk barátainak sajnálatára és fájdalmára, kevés a siker, kevés az eredmény a kir. biztosság után. Még ma is fennállnak mindazon testületek, melyekkel a „forradalmi párt“ erős befolyást gyakorol a nemzeti életre. Megvannak a szerb egyházi községek, melyek már százszor is túllépték hatáskörüket; megvannak az exarchiális gyűlések és konsistoriumok, melyek a törvénytelenségeket a községben ahelyett, hogy elnyomnák, még inkább támogatják. Még érintetlenül állanak némely intézetek, mint: az újvidéki szerb gymnáziális patronátus,a „Szrbszka Matica“, a szerb nemzeti színház, — mindezen és még több más intézmény és alapítvány viszszaéléseiben egészen érintetlenül áll fenn. Ha K. Majthényi még minduntalan tájékozni akarja magát, akkor ezen tájékozása valóban igen soká tart nála. Vagy, vagy! Vagy helyén valók mindazon testületek, melyeket imént felsoroltunk, és nem sértették meg a törvényeket s az alapítványi leveleket, melyek által alapittattak, vagy pedig mai alakjukban fenn nem állhatnak, mert hát az alapitólevelek ellen vétettek. Az egyik vagy a másiknak állnia kell. Ha az első áll, amit mi állítunk, s a mit élő tények erősítenek meg —akkor le azon korporácziókkal, s helyökbe teremtessék oly állapot, melyben a jobb szellem s a jobb helyzet létetik virágzóvá; ha pedig a második áll, vagyis hogy a mi állításaink valótlanok és törvénytelenségek nem történnek, akkor a király-biztosságnak nincs helye.“ (A honvédezredesek kinevezési okmánya.) A honvédelmi minisztériumban most készülnek a honvédezredesek számára kiadandó s ősi magyar szokás szerint is díszesen kiállíttatni szokott királyi kinevezési oklevelek, melyek szövege következő : „Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. Magyarország Apostoli királya császári s királyi kegyelmünk s minden üdvösségét jók kívánása mellett legkegyelmesebben tudtul adjuk összes hadaink valamennyi alezredeseinek, őrnagyainak, századosainak, főhadnagyainak és hadnagyainak, altisztéinek s valamennyi gyalog s lovas népünknek bármely nemzethez, nemzetiséghez, méltósághoz vagy rendhez tartozzanak is, hogy mi kedvelt hívünket és magyar honvéd gyalog (lovas) alezredest N. N. eddig teljesített, s a trón és haza érdekében ezentúl is teljesítendő szolgálatait legkegyelmesebben méltányolván, nem különben katonai képzettségében és hadi tapasztalataiban legfelsőbb bizalmunkat helyezvén, a magyar királyi honvéd gyalogságnál (lovasságnál) valóságos ezredessél, é. stb.-tól számítandó ranggal legkegyelmesebben kineveztük. Megparancsoljuk ennélfogva a föntemlitettek mindegyikének kegyelmesen és komolyan, hogy mind azt, mit nevezett N. N. ezredes a Mi nevünkben mindnyájatoknak, vagy külön-külön bármelyiteknek parancsoland, mindenkor és minden vonakodás nélkül engedelmesen és híven teljesítsétek s magatokat irányában úgy viseljétek, mint ezt tőletek kötelességtek követeli — ez által a mi legkegyelmesebb parancsolatunknak, szándékunknak és akaratunknak engedelmeskedvén. — Kelt stb. F. J.“ ____ — (Bírák kinevezése.) A király Pauler igazságügyminiszter előterjesztésére: birákká a nagyváradi törvényszékhez: Jedlicska Gusztáv ügyvédet; a szombathelyi törvényszékhez: Gesztessy János, jelenleg ugyanoda beosztott s Kőszegen volt vegyesbirósági birót; a gyergyószent - miklósi törvényszékhez: Csányi Ferencz gyergyó-szent-miklósi albirót; az eperjesi törvényszékhez: Rakovszky Ferencz, jelenleg ugyanoda beosztott s Eperjesen volt vegyes bírósági pótbirót; a pesti törvényszékhez: Pázmány Elek, jelenleg ugyanoda beosztott s Nagyszombatban volt vegyes bírósági pótbirót; továbbá járásbiróvá az ujegyházi járásbirósághoz: Sachsenheim Győző ujegyházi albirót, végre albirákká: a zsombolyai járásbirósághoz: Kovács József nagykikindai ügyvédet s a mezőtúri járásbirósághoz: Erdős Áron ottani ügyvédet nevezte ki. HETI KRÓNIKA, Németország. (A pápa és a német kormány közti viszályt) A pápa karácsom beszédében, melyet alább ismertetünk, nem igen hizelgőleg emlékezett meg a német kormányról, de beszédének Németországra vonatkozó része a jezsuiták lapjában, mely azt először közölte, nem úgy jelent meg mint a pápa elmondá, hanem lényegesen gyöngített alakban. Az eredeti latin szöveg szerint ugyanis a pápa Németországról így szólt: „A legkeserűbb fájdalmat, mely minket ez és más jogtalanság miatt eltölt, melyet az egyháznak Olaszországban mindenütt okoznak, még nem kevésbbé emelik azon dühös üldöztetések, melyeknek másutt ki van téve; de leginkább az új német birodalomban, hol nemcsak titkos üzelmekkel, hanem nyilvános erőszakkal is azon dolgoznak, hogy az egyházat alapjaiban megdöntsék. Hiszen azok az emberek, kik nemcsak nem vallják a mi legszentebb hitünket, hanem azt nem is ismerik, azon hatalmat igénylik, hogy a kath. egyház hatalmát és jogait meghatározzák. És midőn azt makacsul bántalmazzák, nem tartózkodnak szemtelenül azt állítani, hogy ők az egyházat meg nem károsítják , sőt rágalmakkal és gunynyal tetőzik a jogtalanságot s nem szégyenük a dühös üldöztetések okát a katholikusoknak tulajdonítani, mert főpásztoraik, s a klérus a hivő géppel egyesülve vonakodnak a világi hatalom törvényeit és rendeleteit isten és egyház legszentebb törvényeinek eléje tenni s ez okból vallásos kötelességeikhez hűtlenek lenni nem akarnak." Vajha az uralkodók többsége, a mindennapi tapasztaláson okulva, végre arról győződnék meg, hogy alattvalóik közül senki sem adja meg lelkiismeretesebben a császárnak azt, ami a császáré, mint a katholikusok és pedig főleg azért, mert lelkiismeretesen törekednek istennek megadni azt, a mi istené.“ A szavak, melyekkel a pápa ezen allokácziójában a német császárról megemlékezett, Berlinben nagy megbotránkozást keltettek és Bismarck hg. lapja, a „Nord. Alig Ztg.“ rendkívül élesen, így szól a pápa ellen: „A pápa ildomtalan beszédét Németország a császár és a német kormány irányában — nem lehet megrovás nélkül hagyni. A katholika egyház feje demagogikus bőbeszédűséggel veszi ajkára a gyalázó szavakat, melyeket egy souverainnek egy magához hasonlóval szemben szégyenlenie kellene, és nem pirul, vallásos hivatásával ily hallatlan módon, a felsőbbség lealacsonyítására élni vissza.“ Bismarck lapja továbbá ezt írja: „Midőn azt mondjuk, hogy a német császár megsértése nemzetünknek annál kevésbbé megbocsátható megsértését képezi, minél magasabb annak a tekintélye, ki vallásos hivatását ily hallatlan módon az állami hatóság lealacsonyítására használja, ily óriási szemtelenség (e kifejezés az allokáczió szótárából van véve) felett erkölcsi megbotránkozásunkat csak azon elkerülhetlen szükség érzete nyugtatja meg, hogy a törvényhozás útján haladéktalanul ki fog méretni a határ az állam és az egyház közt. Ezen intézkedés életkérdést képez a német birodalomra.“ A többi lapok hasonló szellemben nyilatkoznak. A „Spen Zeitung“ ezeket mondja: „Egész sora a súlyos sértegetéseknek, melyeket a pápa a német birodalom és a császár arczához merészkedett vágni, s ennek alig lehet mását találni a modern történelemben. Benedetti szemtelensége a királylyal szemben, az allokáczió által nagyon túlszárnyaltatott. A német nemzetiségi érzületet megtagadni, mint akkor Francziaországgal szemben, amire ma a császár felhivatik, nagyobb méltánytalanság lenne, mint az emsi merénylet volt.“ A német kormány Vilmos császár elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, mely elhatározta, hogy a pápától felvilágosítást kérend, esetleg a kúriával a diplomácziai összeköttetést megszakítja. (A jelen század három legnagyobb csatájáról.) A porosz katonai hetilap érdekes összehasonlításokat közöl e század három legnagyobb csatájáról: Königgratzről, Gravelotteről s Sedanról. Ha mindenekelőtt — mondja e lap — a csatatétele földrajzi fekvését vizsgáljuk, azt találjuk, hogy mindhárom csatában az ellenséges hadak várra támaszkodtak. Königgrätz nél az osztrák hadsereg csaknem félkörben volt a kicsiny, az Elbánál fekvő vár körül fölállítva; Sedannál a francziák tökéletes körben voltak fölállítva; Gravelottenál Bazaine csapatjai nyugatra irányzott fronttal, házuknál Metz városával, egyenes vonalban álltak. Míg Königgrätznél és Sedannál az ellenséges hadseregek visszavonulása a kis várakba válságossá lett, s vagy felbomlásra vagy fogságra vezetett, Metz, a nagy fegyverhely, a megvert hadseregnek pillanatnyi menhelyet nyújtani, s a győzőt megállásra kényszeríteni volt képes — mi azonban a későbbi katastrófát ki nem zárta. Königgrätznél a Benedek seregének hátánál folyó Elba gyakorolt káros befolyást az osztrákok viszszavonulására. Sedannál a Meuse folyó segíte elő a porosz 5. és II. hadtestnek megkerülő mozdulatait, sőt csakis az tette a francziák teljes bekerítését lehetővé, mert őket ez irányban a támadó előnyomulástól visszatartóztatta, s a német hadvezérek így másutt alkalmazhatták csapataikat. Mind a három csata támadó csata volt a poroszok részéről. Az ellenség nagyobbrészt magaslatokon állt, melyek részben meg voltak erősítve. ------ Ami ezen harczokban követett támadó taktikát illeti, mindnyájukat bekerítő csatáknak nevezhetni. Königgrätznél az eldöntést az Elba és a második hadsereg támadása az osztrákok oldalállása ellen idézte elő, úgy hogy a porosz harczrend félkört képezett, melynek két vége este hét órakor találkozott is. Sedannál a bekerítés tökéletes volt, s a német vonal már délelőtt körré alakult , melyből nem volt többé szabadulás. Soha ily tökéletesen ellenséges hadsereget meg nem semmisítettek. Gravelottenál is az döntött, hogy a gárda és a szászok Szt.-Privatot körülvették. Az egyes fegyvernemek alkalmazását tekintve, Gravelotte egészen gyalog- és tüzérharcz volt. Königgrätznél ellenben a lovasság kisebb-nagyobb tömegekben küzdve szerepelt. A csata végén roppant nagy lovas összeütközések fordultak elő. A porosz lovasság több helyen gyalogságot ugrasztott szét s ágyukat foglalt el. Sedannál ellenben csak a franczia lovasság küzdött tömegekben, s a német gyalogság által kivétel nélkül, néha sűrű lövészvonalakban visszavezetett. A tüzérség alkalmazása és taktikája a franczia harczokban Königgrätzhez képest jelentékeny haladást mutat. Egységes vezetése jobban ki van fejlesztve e tömegekben ment a harczba, még mielőtt a gyalogság küzdeni kezdett. Hosszas üldözés a csata után sehol sem történt. Königgrütznél az Elba és a vár, Gravelottenál Metz erődei akadályozták, Sedannál a kapituláczió tette fölöslegessé. A küzdő hadak száma következő volt: Königgrütznél 220,000 porosz és 215 ezer osztrák és szász; Gravolettenál 120 ezer franczia, 200 ezer német; Sedannál 130 ezer franczia, 200 ezer német. Königgrätz tehát, a küzdők számát tekintve, a század legnagyobb csatája, mert itt 30 ezer emberrel több küzdött, mint Lipcsénél I. Napóleon idejében. A veszteség holtakban és sebesültekben a következő: Königgrütznél 30 ezer osztrák és szász, 10 ezer porosz; Gravelottenál 14 ezer franczia és 20 ezer német; Sedannál 14 ezer franczia és 10 ezer német. A sebesültek s halottak legnagyobb számát Königgrütz mutatja fel, az 1870 — 1-diki harcrokban egyik fél sem szenvedett oly veszteségeket, mint az egyesült oszták-szász sereg Königgrätznél.