Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-14 / 15. szám
Előfizetési fölhívás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOKra. Azon előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius hó végével lejár, fölkérjük, hogy mielőbb szíveskedjenek megújítani megrendeléseiket, nehogy negyedév körül az előfizetések összetorlódása vagy elkésése miatt késedelem álljon be a lapok küldésében. Előfizetési feltételek: postai szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Negyedévre...............................................................................3 ft. Félévre ................................................................................6 . Csupán a Vasárnapi Újság: Negyedévre.............................................................................2 ft. Félévre...................................................................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok: Negyedévre............................................ 1 ft. 50 kr. Félévre............................................. . ..3» — » pr- Az előfizetések legczélszerűbben postautalvány által eszközölhetők. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.) Heti szemle. Nem a felhők nagysága, hanem azok alakja és színe után jósolja a hajósok gyakorlott szeme a vihart. A tapasztalatlan utasok olykor csodálkozva szemlélik a matrózok hideg nyugalmát, a legfeketébb felhők közeledtekor, míg máskor baljós borzadálylyal veszik észre, mint sápad azok arcza, midőn a látkör bizonyos pontjára mered szemük, melyen ők semmi különös ijesztőt nem látnak. A politikai látkörön is merülnek föl olykor messze czikázó, fenyegető villámok, hallatszanak rémes morgások, dörgedelmek, mint például ő szentsége a római szent atya átok-villámai és encyklika-dörgedelmei. De már ez utóbbiaktól épen senki sem fél, mindenki tudván, hogy azoknak, legalább a földön, aligha lesznek gyakorlatilag súlyos következményei, s illetőleg tudjuk, hogy azok még mostanság nem jelentenek közeli és bizonyos európai háborút. Ellenben ezelőtt jó másfél évtizeddel újévkor, a francziák császára csak sajnálkozását fejezte ki egész simán az osztrák követnek a viszony roszabbodása fölött, s még aznap ki kelle adni Bécsben a hadsereg vezérleteknek a parancsot, hogy nyakra főre készüljenek a háborúra. No de... bocsánat a kissé hosszú bevezetésért, mely tán komolyabb következtést is sejtet, mint a melyet belőle kivonni akarunk. A tünet, mely az európai ég alján fölmerült, már annyiban sem bir az épen fenebb említettnek veszélyességével, amenynyiben az még e pillanatban nem fenyeget heveny (acut) bajjal, mint amaz ismeretes újévi köszöntés. Csak annyi az egész, hogy az összes európai sajtó gonosz természetűnek ismerte föl azt, mely ugyan el is aludhatik egyelőre, de fönn is maradhat és elfajulhat oly idült bajjá, mely aztán csak életveszélyes műtéttel orvosolható. Egyelőre nem is annyira maga a tünet, mint maga a hely, illetőleg annak pontja az, mely azt fölöttébb gyanússá teszi. A legutóbbi porosz-franczia háború óta Belgium ígérkezik Európának olyanforma kelevényévé válni, mint egykor a lombardvelenczei várnégyszög volt, midőn teljesen alapos volt a sejtelem, hogy e körül előbbutóbb nagy harcznak kell kifejlődnie. E semleges kis ország helyzetét ugyanis azon körülmény teszi veszélyessé, hogy egy közelebbi franczia-német háború kapujául vagy hídjául kínálkozik. Alakulhatnak oly szövetségek, melyek között Belgium semlegességének megtörése kisebb politikai nehézségnek tűnhetik föl, mint a metz-strassburgi elreteszelt hadút erőszakolásának hadászati nehézsége. Kétségkívül e szempont az, melynélfogva Bismarck legújabb jegyzéke a brüsszeli külügyi hivatalhoz olyan baljós jelenségnek mutatkozik az európai közvélemény szemében. Annál inkább, mert a kifogás, melyet Bismarck farkas a belga bárány vályúja előtt emel, egészen az ürügykeresés színeit viseli magán. Azt mondja, hogy a belga igazságszolgáltatás és törvények nem nyújtanak elegendő biztosítékot a szomszédállamoknak az azok békéje ellen intézett nyilatkozatok vagy szándéklatok meggátlására. A példák, melyekre a német kanczellár hivatkozik, különösen a Duchesne esete, még merészebb színben tüntetik föl a követelést. Bűnös merényletek szándékainak meggátlása, mint Kullmann ténye bizonyítja, magának Bismarck kormányának sem sikerül saját birodalmában, tehát oly ügyeletet követel maga iránt idegen államtól, melyet ő maga sem képes eszközölni saját biztonságára saját országában. Kívánsága körülbelül annyi, mintha ő akarna büntető- és sajtótörvényeket diktálni egész Európában mindazon hatalmaknak, melyek nálánál gyöngébbek. A szegény kis Belgium külügyi hivatalának felelete valóban olyképen hangzik is, mint a mesebeli bárány válasza a farkasnak: gyöngeségére hivatkozik s azt kérdi, vájjon a gyönge államok törvényei kevésbbé tisztelendők, mint az erősekéi ? A kérdés ugyan kétségkívül kissé naiv, mert fájdalom, a földi világrend e kérdésre aligha adhat neki megnyugtató választ. Hivatkozik szabadságára, alkotmányára, melyet a belga kormánynak meg kellene változtatni, föl kellene forgatni, ami nem is áll hatalmában, ha Bismarck kívánságának meg akarna felelni. E fölfogásból kiindulva, Francziaország Angliának, Spanyolország Francziaországnak, maga Németország Olaszországnak, Oroszország pedig körülbelül egész Európának hadat üzenhetne, mert hiszen ezek bármelyikében sokkal egyenesebben és erőteljesebben folynak az ellenséges üzelmek a szomszédok ellen, mint amily mérvben ezt a kis Belgium cselekedni engedi, illetőleg mint amennyiről ő nem tehet, ha akarna is. A föllépés tehát nem csupán azon hadászati pontnál fogva, melyen az történt, de a követelés erőszakoltságánál fogva is föltűnő, ésannyira, hogy első pillanatra épen ez igen is világos szembeszökőségénél fogva látszhatnék nem komoly, hanem inkább csak cselvágásnak, melylyel talán az illető viador meg akarja téveszteni a világot azon irányt illetőleg, hová valósággal vágni szándéka. A boldogult II. Napóleon-féle politikusok legalább így jártak el és így szokták fölfogni a hasonló lépéseket. Mint az egykori osztrák tábornokok, mindig azt tartották fődolognak, hogy „regesedit“ harczoljanak, s ha megverettek valami naturalista génjétől, azzal vigasztalták magukat, hogy az ellenfél nem szabályszerűleg verte meg őket. De először is Bismarck nem ezen iskola tanítványa, s másodszor úgy látszik, oly erősnek tartja magát, hogy nem tarja szükségesnek a cselvágásokat, hanem oda vág egyszerre, mint oly vívó, ki gyönge ellenfelének védésén is keresztül vág. Egyébiránt oly hatalom, mely tudja, hogy tőle azonnal megijednek, észszerüleg föl akarja használni ezen előnyét is, épen úgy — Budapest, április 14-én 1875. 15-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXI. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdíj külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10, Mosee R., Seilersstätte Nr. 2 és Oppelik Alajos. Wollzeile Nr. 22.