Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-24 / 43. szám
514 illésére senkinek sincs joga; a hadviselés a fejedelem jogai közé tartozik. Helyesli azért, hogy a kormány megakadályozta a betörést, mert ha az megtörténik, rendőrségünk s állami szervezetünk roszhírbe kerül. Helyesli azt is, hogy a kormány e czél elérésére katonai erőt vett igénybe, és így nemcsak a múlt szándék meghiúsítva, de a jövőre is lehetetlenné téve lévén, az ügyet befejezettnek szeretné tekinteni. Különösen azt kéri, hogy túlságos katonai beszállásolás által ama vidék ne sujtassék, s azok, kik csekély okokból, például csak azért, mert nevükre fegyver küldetett, elfogattak, szabadságukban huzamos büntetést ne szenvedjenek. Áll ez a többiekre nézve is, mert az igazolt rokonszenv és lelkesedés, nem pedig hazaellenes szándék vezette őket. Interpellácziója következőleg hangzik: „Tekintve, hogy a kormány kellő intézkedése folytán egy szomszédállamba való betörésre szánt fegyverek lefoglaltattak, és ezen netalán szándékolt betörés is meggátoltatott; tekintve, hogy a kormány ezen fellépése által minden további ilynemű megtámadása bármelyik határunkon levő államnak tudomásom szerint lehetetlenné vált, és ez által azon kitűzött czél, mely szerint államunk neutralitása minden irányban fentartandó, a legteljesebb mérvben előretett, azon kérdést intézem az összes kormányhoz . Szándékozik-e ezen állítólag czélbavett betörés kellő kipuhatolása szempontjából történt befogatások által szabadságuktól megfosztott honfitársaink ellen a további vizsgálatot beszüntetni és nekik előbbi szabadságukat minél rövidebb idő alatt visszaadatni ?“ (Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnökkel.) Elnök a közelebbi ülés napirendjére a czukoradó törvényjavaslatát ajánlja kitűzni. Ellene szólt ennek Ürményi Miksa és gr. Apponyi, kik azt indítványozták, hogy e javaslat vétessék le a napirendről, mert az egy ajándékot képez Magyarország részéről Ausztriának. Tisza és Széll miniszterek felszólalása után a törvényjavaslat tárgyalása csakugyan kitüzetett a legközelebbi ülésre. A képviselőház ülése okt. 19-én. Ghyczy elnök bemutatja Csongrád megye kérvényét az orosz birodalom nagyobbodása ellen. Napirenden volt a czukoradó törvényjavaslat, melyet Ordódy Pál előadó egyszerűen elfogadásra ajánl. Lukács Béla megtámadja a javaslatot, mely máris dönt a vámterület közössége fölött, mielőtt azt a ház megszavazta volna. E javaslat, mely Ausztriáról is intézkedéseket tartalmaz, legföljebb csak mint egyezmény és nem mint törvényjavaslat kerülhet a ház elé. Felsorolja ezután, hogy a statisztika szerint Magyarországon 1868-tól 1876-ig a czukorgyárak száma leapadt 71-ről 17-re, míg Ausztriában ugyanez idő alatt a gyárak száma 130-ról 216-ra emelkedett. Idézi a kivitelről szóló statisztikai adatokat, s fölemlítvén, hogy Magyarország Ausztriából legalább 13 millió forint értékű czukrot hoz be, kárhoztatja, hogy eme nagy összegért járó fogyasztási adó kárpótlás nélkül az osztrák kincstárba foly. Az ezzel szembe állított finánczvámok sem fogadhatók el kárpótlásul, annál kevésbbé, mert az osztrák quotadeputáczió, s az osztrák reichsrath semmit sem akar tudni a finánszvámokról. Azért a legnagyobb mérvben helytelen lenne eme javaslat elfogadása, melynek kompenzácziója iránt semmi garanczia nincs. E javaslatoknak csak egy eredménye lehet: a közgazdasági nyomor, mely ezek folytán tíz év alatt létrejö, meg fogja az ország népét győzni arról, hogy csak a teljes közgazdasági különállás mellett védheti meg érdekeit. Simonyi Ernő röviden a javaslat ellen nyilatkozik. Hegedűs Sándor elismeri, hogy az osztrák gyárak előnyben vannak, de e viszonyokat adórendszerrel és vámokkal nem lehet megjavítani. A javaslat mellett szólt. Ezután gr. Berchtold László, Mocsáry Lajos, gr. Zichy Nándor és Ragályi szóltak a javaslat ellen. Széll Kálmán pénzügyminiszter válaszolt az ellenvetésekre. Hosszas tanulmány után s az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg határozta el magát — úgymond — az átalányozási adórendszernek 10 évre való behozatalára, mert ez a rendszer leginkább érdekében áll a hazai iparviszonyoknak és adózó közönségnek. Állítása szerint a törvényjavaslat nem vonja magával a vámkérdés eldöntését, mert a vámjavaslatokkal egyidejűleg bocsáttatik szentesítés alá. Hogy az osztrákokkal egyenlő törvényeink legyenek, a hazai és osztrák cukoripar egyenlő érdekei követelik. Közlekedési POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, 43. SZÁM. 1977. XXIII. ÉVFOLYAM. és munkaviszonyaink ma már tetemesen javultak a 8—10 év előtti állapotokhoz képest, s igy a hazai czukorgyártás viszonyai az osztrák gyárak viszonyaival aránylag egyenlők. Sem a répa, sem a termény megadóztatása nem engednének az iparosoknak oly szabad mozgást, mint aminőt az e javaslatban kifejtett általányozási rendszer megenged. Attól tartanak, folytatja, hogy Ausztriában a felemelt adó túltermelést, ez nagyobb kivitelt, nagyobb vámot eredményez, ez pedig az osztrákoknak válik hasznára. De hiszen a magyar iparos is exportál, sőt aránylag nagyobb mértékben, mint Ausztria. Azt meg hiába állítják, hogy e javaslat eldönti a vám-visszatérítés kérdését, mert ez nem áll. Ez a kérdés máskor döntetik el, s remélhetőleg a méltányosság szerint. Lukács számítása, mely szerint az osztrák czukor behozatalánál egy milliót vesztünk, egyoldalú, mert ha finánczvámunk meg lesz szavazva, nem lesz veszteség. E javaslat nemcsak nem rontja meg a helyzetet, de sőt egy pár káros hiányait az eddigi állapotnak javítja meg. Ezért ajánlja a javaslatot elfogadásra. Ezzel a vita folytatása másnapra halasztatván, az ülés véget ért. A képviselőház ülése okt. 20-án. Ghyczy K. elnök bemutatja Torda-Aranyosmegye közönségének feliratát, melyben támogatja Heves megye feliratát a hamis bőrgyártás ellen. — Funták Sándor pedig a mentelmi bizottság részéről tesz jelentést Fálk és Bakcsi képviselők kiadatása ügyébn. Ezután folytatták a czukoradó tárgyalását. Mudrony Soma a törvényjavaslat ellen szólva, cáfolta a Hegedűs által felhozott adatokat. Ha fölveszszük, hogy monarchiánk összes czukoradójövedelme hat milliót tesz, föltehetjük, hogy hazánk lakosságára a fogyasztásnak legalább kétharmada esik, vagyis a czukoradóból visel két millió forintot. S mennyit vesz be ? Négyszázezer forintot. Vagyis fizet Ausztriának többet, mint másfél millió forintot. De azonfelül részt vesz a kivitel restitucziójának viselésében, e restituczió rúg 6 millió írtra, viselünk belőle kettőt, tehát a másfél milliót megtoldjuk még kettővel. Minduntalan a finanszvámokra hivatkoznak, mert egyébre nem is hivatkozhatnak, sem a szeszadó, sem a közös vámterület, sem a bankjavaslat, sem a quóta nem szolgálván ránk nézve semmi előnynyel. De hát mik azok a finánczvámok ? Nem egyebek új adóemelésnél. Azt állítja ugyan a miniszterelnök , hogy Magyarország azoknak előnyét 30° %-ban élvezi, holott terhét sokkal kisebb mértékben viseli, de szóló ezt bebizonyíthatónak nem tartja, s arra utal, hogy majdnem lehetetlen, hogy hazánk, mely a monarchia népességének 42 százalékát teszi, e fogyasztás körül a 30 százaléknál kisebb kontingest képezzen. Kerkapoly Károly helyesli, hogy a törvényjavaslat jelen alakjában terjesztetett elő, mely nézete szerint megfelel a kiegyezési törvényeknek, melyek azt kívánják, hogy a fogyasztási törvények a monarchia egész területén egyformák legyenek, s a fogyasztási ügy egyforma elvek szerint kezeltessék. A jelen javaslat — egymagában tekintve — nem egészen felel meg érdekeinknek, de több kérdést magában felölelő egyezség alig köthető akként, hogy a kölcsönös kompenzáció mindig ugyanazon tárgynál adassék meg mindkét részről. Szóló gondolkodásra hívja fel a ház figyelmét, hogy a termelés nálunk oly számban fokoztassék, hogy a fogyasztást elérje. Ez irányban a következő határozati javaslatot terjeszti elő: „Hívja fel a ház a minisztériumot, tegye meg a szükséges tanulmányokat, s azok alapján a túl fél kormányával egyetértőleg esetleg azon intézkedéseket is, melyek lehetővé tegyék, hogy annak idejében a czukorfogyasztási adó ne csupán a gyárak termelő készülékei, termelőképességének és azok használati idejének, de sőt azok iparvállalati vagy mezőgazdasági jellemének és mindazon tényezőknek is alapul vételével szabattassék ki, melyek, mint például a répa minőséges ára, a tüzelő anyagnak, valamint a fuvarnak és gyártási munkának többé-kevésbbé költséges volta, a gyártásnál elérhető haszon mérvére lényeges befolyással vannak.“ Aláírták: Kerkapoly Károly, Somssich Pál, Fáik Miksa, Szlávy József, Bittó István, Ernuszt Sándor, Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Perczel László, Bánó József,Wahrmann Mór. Dr. Kaas Ivor nem fogadja el a törvényjavaslatot, de ha a ház megszavazza, akkor szívesen pártolja Kerkapoly határozati javaslatát, mint olyat, mely a törvényjavaslat czéljának biztosítására kiválóan alkalmas. Pulszky Ágost a törvényjavaslat mellett szólt, s Kerkapoly indítványát fölöslegesnek tartja. Iványi feltűnőnek találja, hogy míg Kerkapoly a törvényjavaslat mellett szólalt föl, egyszersmind oly indítványt tett, melyben utasíttatni kéri a kormányt, hogy egy czélszerűbb törvényjavaslat végett tanulmányokat tegyen. Szaló a törvényjavaslat ellen nyilatkozik. Széli pénzügyminiszter főkép a Mudrony által mondottakat cáfolta, Kerkapoly javaslatára pedig megjegyezte, hogy neki aggályai vannak az iránt, hogy e javaslat elvének keresztülvitele legyőzhetlen akadályokra találkozik, s így a törvényjavaslat elfogadását ajánlja. Ezzel az általános vita véget ért s következett a szavazás, mely név szerinti volt. A 443 igazolt képviselő közül a törvényjavaslatot elfogadta 134, nem fogadta el 72, a többség 62, távol volt 206 képviselő. Ezután egyszerű szavazás útján Kerkapoly Károly határozati javaslata is elfogadtatott. Ezután Péchy közlekedési miniszter válaszolt Szluhának a Tisza-szabályozás ügyében tett kérdésére. A szabályozások megvizsgálására több minisztérium kebeléből bizottság küldetett ki, mely a terveket tanulmányozza, s módot keres az iránt, hogy egyes szabályozó társulatok kölcsönt kaphassanak. Szluha a választ tudomásul veszi, s ezzel az ülés véget ért. A képviselőház ülése okt. 22-én. Ghyczy elnök bemutatta Gömör- és Turóczmegyék kérvényét Törökország fentartása érdekében. Tisza miniszterelnök törvényjavaslatot nyújtott be a megyei mérnöki állások megszüntetése és teendőiknek az államépítészeti hivatalokra ruházásáról. Napirenden a czukor adó részletes tárgyalása volt. Az egész javaslatot még ez ülésben megszavazta a többség. Végül Hegyessy Márton tett interpellácziót a bírói függetlenség visszaállítása tárgyában. Előadta, hogy ő a bírói szervezésről 1868-ban hozott törvények azon elvét, hogy a bírák neveztessenek ki, nem helyesli, s osztozik Tisza Kálmán akkor kifejtett nézeteiben, de annál inkább helyesli a bírói függetlenségre vonatkozó biztosítékokat, s ezek újból való visszaállítását sürgeti. Megelégedéssel hallotta, hogy ezek iránt a javaslat már kész, de ez nem menti föl a kötelezettség alól, hogy a javaslat benyújtását is siettesse. Interpellácziója arra vonatkozik, szándékozik-e az igazságügyminiszter a javaslatot mielőbb benyújtani ? Az interpelláczió közöltetik az igazságügyi miniszterrel. Tisza miniszterelnök felszólalására a banktörvényjavaslat az e hó 27-ki ülésre tűzetett ki. Addig nem lesz ülés. HAZAI KÖZÜGYEK. Crispi úr nálunk. A sokat emlegetett Crispi Francesco, az olasz képviselőház elnöke, kinek berlini, londoni és bécsi látogatását sokféleképen magyarázzák: e hó 18-án eljött Budapestre is, valószínűleg azért, hogy gr. Andrássyval találkozzék, ki az utóbbi napokban Tisza Dobon időzött, s e hó 19-én érkezett Budapestre. Crispi úr számos politikai előkelőséget látogatott meg nálunk. Legelőször is a képviselőház ülésén jelent meg, hol több képviselő bemutatta magát. Crispi olaszul és francziául beszél, s ha tolmács kellett, Óváry Lipót olasz konzuli titkár teljesíté e tisztet. Meglátogatta Ghyczy Kálmánt, mint magyar kollegáját, Perczel igazságügyi minisztert, Tiszát, gr. Andrássyt, stb. Az igazságügyi miniszter Csemeghi államtitkárral együtt várta, s a kifejlődött eszmecsere egy nemzetközi egyezmény körül forgott, mely a polgári perekben hozott ítéletek kölcsönös végrehajtása tekintetében Ausztria-Magyarország és az olasz királyság között kötendő lesz. Mint Crispi úrnak egy magyar ismerőse állítja, vendégünk azt vette észre, hogy Budapesten hidegebb fogadtatást talált, mint máshol. Magyar ismerőse erre felhozta, hogy Olaszország nagy orosz-barát hírben áll. „Olaszország — szólt ekkor Crispi — és oly kevéssé orosz-barát, mint önök, azzal a különbség.