Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-24 / 43. szám

514 illésére senkinek sincs joga; a hadviselés a fejedelem jogai közé tartozik. Helyesli azért, hogy a kormány megakadályozta a betörést, mert ha az megtörténik, rendőrségünk s állami szervezetünk rosz­hírbe kerül. Helyesli azt is, hogy a kormány e czél elérésére katonai erőt vett igénybe, és így nemcsak a múlt szándék meghiúsítva, de a jövőre is lehetetlenné téve lévén, az ügyet befejezettnek szeretné tekinteni. Különösen azt kéri, hogy túl­ságos katonai beszállásolás által ama vidék ne sujtassék, s azok, kik csekély okokból, például csak azért, mert nevükre fegyver küldetett, elfogattak, szabadságukban huzamos büntetést ne szenved­jenek. Áll ez a többiekre nézve is, mert az igazolt rokonszenv és lelkesedés, nem pedig hazaellenes szándék vezette őket. Interpellácziója követke­zőleg hangzik: „Tekintve, hogy a kormány kellő intézkedése folytán egy szomszédállamba való betörésre szánt fegyverek lefoglaltattak, és ezen netalán szándékolt betörés is meggátoltatott; tekintve, hogy a kormány ezen fellépése által minden további ilynemű megtáma­dása bármelyik határunkon levő államnak tudomásom szerint lehetetlenné vált, és ez által azon kitűzött czél, mely szerint államunk neutralitása minden irányban fentartandó, a legteljesebb mérvben előretett, azon kérdést intézem a­z­ összes kormányhoz . Szándékozik-e ezen állítólag czélbavett betörés kellő kipuhatolása szempontjából történt befogatások által szabadságuk­tól megfosztott honfitársaink ellen a további vizsgála­tot beszüntetni és nekik előbbi szabadságukat minél rövidebb idő alatt visszaadatni ?“ (Az interpelláczió közöltetik a miniszterel­nökkel.) Elnök a közelebbi ülés napirendjére a czukor­­adó törvényjavaslatát ajánlja kitűzni. Ellene szólt ennek Ürményi Miksa és gr. Apponyi, kik azt indít­ványozták, hogy e javaslat vétessék le a napirend­ről, mert az egy ajándékot képez Magyarország részéről Ausztriának. Tisza és Széll miniszterek felszólalása után a törvényjavaslat tárgyalása csak­ugyan kitüzetett a legközelebbi ülésre. A képviselőház ülése okt. 19-én. Ghyczy elnök bemutatja Csongrád megye kér­vényét az orosz birodalom nagyobbodása ellen. Napirenden volt a czukoradó törvény­­javaslat, melyet Ordódy Pál előadó egyszerűen elfogadásra ajánl. Lukács Béla megtámadja a javaslatot, mely máris dönt a vámterület közössége fölött, mielőtt azt a ház megszavazta volna. E javaslat, mely Ausztriáról is intézkedéseket tartalmaz, legföljebb csak mint egyezmény és nem mint törvényjavas­lat kerülhet a ház elé. Felsorolja ezután, hogy a statisztika szerint Magyarországon 1868-tól 1876-ig a czukorgyárak száma leapadt 71-ről 17-re, míg Ausztriában ugyanez idő alatt a gyárak száma 130-ról 216-ra emelkedett. Idézi a kivitel­ről szóló statisztikai adatokat, s fölemlítvén, hogy Magyarország Ausztriából legalább 13 millió fo­rint értékű czukrot hoz be, kárhoztatja, hogy eme nagy összegért járó fogyasztási adó kár­pótlás nélkül az osztrák kincstárba foly. Az ezzel szembe állított finánczvámok sem fogadhatók el kárpótlásul, annál kevésbbé, mert az osztrák quo­­tadeputáczió, s az osztrák reichsrath semmit sem akar tudni a finánszvámokról. Azért a legna­gyobb mérvben helytelen lenne eme javaslat elfo­gadása, melynek kompenzácziója iránt semmi ga­­ranczia nincs. E javaslatoknak csak egy eredménye lehet: a közgazdasági nyomor, mely ezek folytán tíz év alatt létrejö, meg fogja az ország népét győzni arról, hogy csak a teljes közgazdasági különállás mellett védheti meg érdekeit. Simonyi Ernő röviden a javaslat ellen nyilat­kozik. Hegedűs Sándor elismeri, hogy az osztrák gyárak előnyben vannak, de e viszonyokat adó­rendszerrel és vámokkal nem lehet megjavítani. A javaslat mellett szólt. Ezután gr. Berchtold László, Mocsáry Lajos, gr. Zichy Nándor és Ragályi szóltak a javaslat ellen. Széll Kálmán pénzügyminiszter válaszolt az ellenvetésekre. Hosszas tanulmány után s az osz­trák pénzügyminiszterrel egyetértőleg határozta el magát — úgymond — az átalányozási adórend­szernek 10 évre való behozatalára, mert ez a rend­szer leginkább érdekében áll a hazai iparviszo­nyoknak és adózó közönségnek. Állítása szerint a törvényjavaslat nem vonja magával a vámkérdés eldöntését, mert a vám­javaslatokkal egyidejűleg bocsáttatik szentesítés alá. Hogy az osztrákokkal egyenlő törvényeink legyenek, a hazai és osztrák c­ukoripar egyenlő érdekei követelik. Közlekedési POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, 43. SZÁM. 1977. XXIII. ÉVFOLYAM. és munkaviszonyaink ma már tetemesen javultak a 8—10 év előtti állapotokhoz képest, s igy a hazai czukorgyártás viszonyai az osztrák gyárak viszo­nyaival aránylag egyenlők. Sem a répa, sem a termény megadóztatása nem engednének az ipa­rosoknak oly szabad mozgást, mint a­minőt az e javaslatban kifejtett általányozási rendszer meg­enged. Attól tartanak,­­ folytatja,­­ hogy Ausz­triában a felemelt adó túltermelést, ez nagyobb kivitelt, nagyobb vámot eredményez, ez pedig az osztrákoknak válik hasznára. De hiszen a magyar iparos is exportál, sőt aránylag nagyobb mérték­ben, mint Ausztria. Azt meg hiába állítják, hogy e javaslat eldönti a vám-visszatérítés kérdését, mert ez nem áll. Ez a kérdés máskor döntetik el, s remélhetőleg a mél­tányosság szerint. Lukács számítása, mely szerint az osztrák czukor behozatalánál egy milliót vesz­tünk, egyoldalú, mert ha finánczvámunk meg lesz szavazva, nem lesz veszteség. E javaslat nemcsak nem rontja meg a helyzetet, de sőt egy pár káros hiányait az eddigi állapotnak javítja meg. Ezért ajánlja a javaslatot elfogadásra. Ezzel a vita folytatása másnapra halasztat­­ván, az ülés véget ért. A képviselőház ülése okt. 20-án. Ghyczy K. elnök bemutatja Torda-Aranyos­­megye közönségének feliratát, melyben támogatja Heves megye feliratát a hamis bőrgyártás ellen. — Funták Sándor pedig a mentelmi bizottság részéről tesz jelentést Fálk és Bakcsi képviselők kiadatása ügyé­b­n. Ezután folytatták a czukor­adó tárgyalását. Mudrony Soma a törvényjavaslat ellen szólva, c­áfolta a Hegedűs által felhozott adatokat. Ha fölveszszük, hogy monarchiánk összes czukoradó­­jövedelme hat milliót tesz, föltehetjük, hogy hazánk lakosságára a fogyasztásnak legalább két­harmada esik, vagyis a czukoradóból visel két millió forin­tot. S mennyit vesz be ? Négyszázezer forintot. Vagyis fizet Ausztriának többet, mint másfél­­ millió forintot. De azonfelül részt vesz a kivi­tel restitucziójának viselésében, e restituczió rúg 6 millió írtra, viselünk belőle kettőt, tehát a másfél milliót megtoldjuk még kettővel. Mind­untalan a finanszvámokra hivatkoznak, mert egyébre nem is hivatkozhatnak, sem a szeszadó, sem a közös vámterület, sem a bankjavaslat, sem a quóta nem szolgálván ránk nézve semmi előny­nyel. De hát mik azok a finánczvámok ? Nem egye­bek új adóemelésnél. Azt állítja ugyan a minisz­terelnök , hogy Magyarország azoknak előnyét 30° %-ban élvezi, holott terhét sokkal kisebb mér­tékben viseli, de szóló ezt bebizonyíthatónak nem tartja, s arra utal, hogy majdnem lehetetlen, hogy hazánk, mely a monarchia népességének 42 száza­lékát teszi, e fogyasztás körül a 30 százaléknál kisebb kontingest képezzen. Kerkapoly Károly helyesli, hogy a törvényja­vaslat jelen alakjában terjesztetett elő, mely nézete szerint megfelel a kiegyezési törvényeknek, melyek azt kívánják, hogy a fogyasztási törvények a mo­narchia egész területén egyformák legyenek, s a fogyasztási ügy egyforma elvek szerint kezeltessék. A jelen javaslat — egymagában tekintve — nem egészen felel meg érdekeinknek, de több kérdést magában felölelő egyezség alig köthető akként, hogy a kölcsönös kompenzác­ió mindig ugyanazon tárgynál adassék meg mindkét részről. Szóló gon­dolkodásra hívja fel a ház figyelmét, hogy a ter­melés nálunk oly számban fokoztassék, hogy a fogyasztást elérje. Ez irányban a következő hatá­rozati javaslatot terjeszti elő: „Hívja fel a ház a minisztériumot, tegye meg a szükséges tanulmányokat, s azok alapján a túl fél kor­mányával egyetértőleg esetleg azon intézkedéseket is, melyek lehetővé tegyék, hogy annak idejében a czu­­korfogyasztási adó ne csupán a gyárak termelő készü­lékei, termelőképességének és azok használati idejének, de sőt azok iparvállalati vagy mezőgazdasági jellemé­nek és mindazon tényezőknek is alapul vételével sza­­battassék ki, melyek, mint például a répa minősége­s ára, a tüzelő anyagnak, valamint a fuvarnak és gyár­tási munkának többé-kevésbbé költséges volta, a gyár­tásnál elérhető haszon mérvére lényeges befolyással vannak.“ Aláírták: Kerkapoly Károly, Somssich Pál, Fáik Miksa, Szlávy József, Bittó István, Ernuszt Sándor, Hegedűs Sándor, Jókai Mór, Perczel László, Bánó József,­­Wahrmann Mór. Dr. Kaas Ivor nem fogadja el a törvényjavas­latot, de ha a ház megszavazza, akkor szívesen pártolja Kerkapoly határozati javaslatát, mint olyat, mely a törvényjavaslat czéljának biztosítására kivá­lóan alkalmas. Pulszky Ágost a törvényjavaslat mellett szólt, s Kerkapoly indítványát fölöslegesnek tartja. Iványi feltűnőnek találja, hogy míg Kerkapoly a törvényjavaslat mellett szólalt föl, egyszersmind oly indítványt tett, melyben utasíttatni kéri a kor­mányt, hogy egy czélszerűbb törvényjavaslat végett tanulmányokat tegyen. Szaló a törvényjavaslat ellen nyilatkozik. Széli pénzügyminiszter főkép a Mudrony által mondottakat c­áfolta, Kerkapoly javaslatára pedig megjegyezte, hogy neki aggályai vannak az iránt, hogy e javaslat elvének keresztülvitele legyőzhet­­len akadályokra találkozik, s így a törvényjavaslat elfogadását ajánlja. Ezzel az általános vita véget ért s követke­zett a szavazás, mely név szerinti volt. A 443 igazolt képviselő közül a törvényjavaslatot elfo­gadta 134, nem fogadta el 72, a többség 62, távol volt 206 képviselő.­­ Ezután egyszerű szavazás útján Kerkapoly Károly határozati javaslata is elfo­gadtatott. Ezután Péchy közlekedési miniszter válaszolt Szluhának a Tisza-szabályozás ügyében tett kér­désére. A szabályozások megvizsgálására több mi­nisztérium kebeléből bizottság küldetett ki, mely a terveket tanulmányozza, s módot keres az iránt, hogy egyes szabályozó társulatok kölcsönt kap­hassanak. Szluha a választ tudomásul veszi, s ezzel az ülés véget ért. A képviselőház ülése okt. 22-én. Ghyczy elnök bemutatta Gömör- és Turócz­­megyék kérvényét Törökország fen­tartása érdeké­ben. Tisza miniszterelnök törvényjavaslatot nyújtott be a megyei mérnöki állások megszüntetése és teendőiknek az államépítészeti hivatalokra ruhá­­zásáról. Napirenden a czukor adó részletes tár­gyalása volt. Az egész javaslatot még ez ülésben megszavazta a többség. Végül Hegyessy Márton tett interpellácziót a bírói függetlenség visszaállítása tárgyában. Elő­adta, hogy ő a bírói szervezésről 1868-ban hozott törvények azon elvét, hogy a bírák neveztessenek ki, nem helyesli, s osztozik Tisza Kálmán akkor kifejtett nézeteiben, de annál inkább helyesli a bírói függetlenségre vonatkozó biztosítékokat, s ezek újból való visszaállítását sürgeti. Megelége­déssel hallotta, hogy ezek iránt a javaslat már kész, de ez nem menti föl a kötelezettség alól, hogy a javaslat benyújtását is siettesse. Interpel­­lácziója arra vonatkozik, szándékozik-e az igazság­ügyminiszter a javaslatot mielőbb benyújtani ? Az interpelláczió közöltetik az igazságügyi miniszterrel. Tisza miniszterelnök felszólalására a bank­törvényjavaslat az e hó 27-ki ülésre tűzetett ki. Addig nem lesz ülés. HAZAI KÖZÜGYEK. Crispi úr nálunk. A sokat emlegetett Crispi Francesco, az olasz képviselőház elnöke, kinek berlini, londoni és bécsi látogatását sokféle­­képen magyarázzák: e hó 18-án eljött Budapestre is, valószínűleg azért, hogy gr. Andrássyval talál­kozzék, ki az utóbbi napokban Tisza Dobon időzött, s e hó 19-én érkezett Budapestre. Crispi úr számos politikai előkelőséget láto­gatott meg nálunk. Legelőször is a képviselőház ülésén jelent meg, hol több képviselő bemutatta magát. Crispi olaszul és francziául beszél, s ha tolmács kellett, Óváry Lipót olasz konzuli titkár teljesíté e tisztet. Meglátogatta Ghyczy Kálmánt, mint magyar kollegáját, Perczel igazságügyi minisztert, Tiszát, gr. Andrássyt, stb. Az igazságügyi miniszter Csemeghi államtitkárral együtt várta, s a kifejlődött eszmecsere egy nem­zetközi egyezmény körül forgott, mely a polgári perekben hozott ítéletek kölcsönös végrehajtása tekintetében Ausztria-Magyarország és az olasz királyság között kötendő lesz. Mint Crispi úrnak egy magyar ismerőse állítja, vendégünk azt vette észre, hogy Budapesten hide­gebb fogadtatást talált, mint máshol. Magyar ismerőse erre felhozta, hogy Olaszország nagy orosz-barát hírben áll. „Olaszország — szólt ekkor Crispi — és oly kevéssé orosz-barát, mint önök, azzal a különbség.

Next